Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-03 / 151. szám

*♦*«♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ G ÁRDONYI GÉZA; '*■ ■ • . *\ß A LATHATATLAN EMBER Képregényváltozót; CS. HORVÁTH TIBOR, KORCSMÁRÓS PÁl A következő napokban Maksziminosi úr és Prisikbsi rétór sárrá felkeresik a Hun vezereket.- Ajándékokat hordoznak, keresik az útját-módját, miként engesztelhetnek k? a haragos fejedelmet Attilo tanácxadóí —- . közül is sokan ellátogatnak a követek tabcroba- EJjöo Oresztesz úr is: „ laen„ én görögnek szü­lettem Kereskedő . vol­tam Isztriában,. De a hunok betörtek és lánc raverve elhurcoltak- Evek múltán az uram magá­val vitt a kazár hóba rűba Vitézül, küzdöttem, mellette, nagy zsákmány lelt a jutalmam, kivált Eattam magomat Zéta fejébe szöget át a hunná lett görög története. Oresztest úr szavait forgatja magában még délután is, amikor . Uram. 'Pnszkosz tét or •küldött Ajándékokat hoztam Rika királynénak. Ma már a legjelesebbekkel ülők eqr Megbeci04 ttok Jól énem ««gémét kiituk így közlekedjünk Pesten Kalauz nélküli közlekedést vezettek'be'július 1-től Buda­pesten a villamoson, autóbu­szon, trolibuszon, HÉ>V-en, és a földalatti vasúton. Utazni csak előre váltott jeggyel, vagy bérlettel lehet. Felkerestük Biró Lajost, a Budapesti Közlekedési Válla­lat forgalmi igazgatóját, hogy tájékoztatást kérjünk a KN- ről, a kalauz nélküli közle­kedésről. — Ismeretes, hogy a Buda­pesti Közlekedési Vállalat munkaerő hiánnyal küzdött. Kevés volt a kalauz, dolgozó­ink túlóráztak, nem kapták meg heti pihenőnapjukat. Sok­szor kalauzhiány miatt ma­radtak a garázsban az autó­buszok, a villamosok. A kala­uz nélküli közlekedés beveze­tésével ez a problémánk meg­oldódik. De a forgalom biz­tonsága igényli az utazók na- gvobb felelősségét, önmaguk és egymás iránt. — Hogy gondoskodik a köz­lekedési vállalat az utazás biz­tonságáról? — A járművekre hang-, il­letve fényjelző berendezést sze­reltünk fel. A vezető indítás előtt —, ha már meggyőződött, hogy nincs már több le- és felszálló, vagy hogy a kocsi megtelt — megnyom egy csengőt, amely öt másodper­cig szól, s ezután indít. De csak akkor, ha minden ajtó becsukódott. Nyitott ajtóval a járművek nem közlekedhet­nek! (A csengő megszólalása után már nem szabad le- és felszállni.) A csuklós, a há­romkocsis és a hegyi jármű­veken továbbra is megmarad a járműkísérő. Ezeken a jár­műveken a járműkísérő gon­doskodik a forgalom biztonsá­gáról, az ő jelzésére indít a vezető. Tájékoztatja az utazó- közönséget a megállókról, el­lenőrzi a jegykezelést. — Hol válthatják merj? a * je­gyeket az utasok? — Budapesten több mint há­romezer helyen lehet besze­rezni az előre váltott jegyet... A dohányboltokban, nyolc MÁV-pályaudvaron, MÁVAUT pályaudvarokon, a Ferihegyi re­pülőtéren, a Budapesti közle­kedési Vállalat bérletpénztá­raiban, a HÉV pénztáraiban, a Fővárosi Autóbusz Vállalat pénztáraiban, végállomásokon, utastájékoztató irodákban, a fogaskerekű, a földalatti vas­út pénztáraiban1, valamint a járfnűkísérőkriél. (De a jármű­kísérőknél csak tömbben, és a következő utazásokra szóló jegyet lehet megváltani). Ter­vezzük, hogy az éjszakai órák­ban is nyitva tartó eszpresz- szók, külterületi KÖZÉRT-ek, az IBUSZ-irodák, a szállodák, az újságárusok is áruljanak jegyet. A vidéki eladást saj­nos még nem sikerült kellően megszervezni. Árusítanak ugyan a vidéki idegenforgal­mi hivatalok, a Volán-irodák budapesti közlekedési eszkö­zökre érvényes jegyeket, de a vidéki közönség többsége nyilván Budapesten vásárol majd. A jegyeket egyesével, ötös és tízes tömbökben le­het megvenni. De érdemes elő­re több menetjegyről gondos­kodni, hiszen ahány járművet igénybe vesz, ahányszor át­száll az utas, annyi jegyre lesz szüksége. A villamosokan 1 forint értékű sárga, az autó­buszokon 1,50 forintos kék jegy érvényes. — Tlogyan kell a jegyet ke­zelni? — összesen 15 ezer jegyke­zelő készüléket szereltünk fel a járművekre, típusától füg­gően három vagy hat készü­léken érvényesítheti jegyét az utas. Jegyét, a nyíllal jelzett irányban a jegykezelő szer­kezet nyílásába helyezi és a nyílás alatt lévő kart felfelé nyomja. A készülék a jegyet kilyukasztja és ezzel utazásra érvényesíti. Az utasnak, az eddig is érvényes szabály ér­telmében. a jegyét az utazás befejezéséig meg kell őriznie és ellenőrzéskor fel kell mu­tatni az ellenőrnek. — Miért éppen júliusban tér­tek át a KN-re? — A nyár azért mutatko­zott megfelelőnek, mert ilyen­kor a csúcsforgalom jobban megoszlik. Az iskolákban szün­idő van, a dolgozók egy része szabadságát tölti, így aránylag kevesebb utassal a kezdeti ne­hézségek könnyebben áthidal­hatók. Fővárosunkban naponta másfél millió utas 4 millió utazását bonyolítjuk le. 1 mil­lió 200 ezer a bérlettulajdonos, így a kalauz nélküli közleke­dés közvetlenül csak a ki­sebbséget, — a vidékről Pest­re látogatókat nem számítva — mintegy 300 ezer embert érint. K. M. TB1ERY ÁRPÁD; AZOK A SZÉP NAPOK... Wolf úgy érezte, hogy nem is ő, hanem egy egészen másvalaki áll Hajnal előtt, és ekkor így szólt magában: Most meg kell mondanom — Behoztunk egy lányt is. Jobban mondva, én hóztam be. — Egy lányt? — Egy lányt. — Mit csinált? — Semmi rosszat. Hajnal az ablaknál állt, és a revolverét pisz­kálta. — Akkor minek hoztad be? — Behoztam. Úgy éreztem, hogy be kell hoz­ni, mert egészen hozzám tartozik. — A rokonod? •_* Nem rokonom — mondta Wolf elvörösödve. — Hát akkor kicsoda? __ Egy lány, akit elhoztam magammal. H ajnal szembefordult. Az üveg mögött értet­lenül kitágultak nagy diószemei, majd harago­san összehúzódtak. Közelebb lépett Wolfhoz. — Az ördögbe is, mit képzelsz? Ez nem bor­délyházi Wolf érezte, hogy valami hirtelen elszáll be­lőle. — A lány se odavaló! — mondta. — Dehát, mit akarsz itt vele? — Elhoztam a falujából. Hajnal dühösen nézett Wolf átizzadt arcára, és azt ismételgette magában: Elhoztad hát, a falujából. Elhoztad a nődet, barátocskám. Tehát, csak úgy elhoztad... Nem szólt, de ez rosszabb volt mind a kettőjüknek, mintha kiabált volna. Úgy érezte, hogy hosszú időn át egy szörnyen érős, fémszerű zaj dúlta föl az idegeit. Az arca tükrözte ezt a belső állapotot, hisz csaknem fáj­dalmas volt. Az első éjszakák kérdése megint előtolákodott: nem lett volna-e célszerűbb, ha azon az esős reggelen a sorsukra hagyja Wolfé- kat? Megpróbálta a gondolatait összeszedni, mintha a dandárparancsnok előtt állt volna, az­tán egyszerre Wolf megnyúlt, várakozó alakjá­ra tévedt a tekintete, s ebben a pillanatban olyan volt, mintha a tulajdon öccse, állt volna ott, és akkor azt gondolta csaknem letörted: Az ő helyében most mindenki mást kizavarnék in­nen. Mindenkit, azzal a lánnyal együtt. Wolf a csöndtől izzadni kezdett. — Hol van az a lány? — kérdezte Hajnal. — Fölöttünk a manzárdban. Rázártam az aj­tót. — Szóval, rázértad. Azáz, félted a többiektől. Mi? ........ W olf nem felelt. — Mi lesz a sorsa ezután annak a lánynak? — Nem* tudom. — Csak úgy elhoztad. — Csak úgy elhoztam Úgy éreztem, hogy el kell hozni. Hajnal fel s alá járkált. — Szereztél már neki katonai holmit? — Még nem volt időm rá. — Nem volt., — csóválta Hajnal a fejét. — Legalább ezt elintézhetted volna, mielőtt ide­jössz ilyeneket jelenteni. Legalább valami for­mája volna annak, hogy idehoztad a szerelme­det. Wolf elvörösödött, de nem szólt. A feszült­ség nem szűnt meg közöttük, de érezte, hogy va­lami titkos dologban azért együvé tartoznak. Nem annyira, mintha gyilkos fegyvertűzben egv fa mögött egymás életét féltve kuporogtak vol­na. Talán csak annyira, hogy férfiak voltak, de Wolf ettől a gondolattól egyszerre elérzékenyült. 5. Másnap délután megfőzték a sonkákat. A szálloda portásfülkéje mellett nyílt egy na­gyobb szoba. Hajdan ez volt a vadászterem. A falról díszes agancsok ágaztak el. A gyertyacsil­lár hiányos volt, úgy nézett ki, : ónt egv leve­leit hullató őszi fa. A durva kidolgozású fabur­kolat pedig az erdei házak hangulatát idézte fel. Az ajtóval szemben hatalmas festmény füg­gött, amely egy féltérdre eres kedő vadászt áb­rázolt, amint épp egy vaddisznóra süti a fegy­verét. A fegyelmi szakasz erre az alkalomra megkap­ta a vadásztermet. Este kilenc óráig. A sonkának gyorsan híre járt. A sós illat be­töltötte a szálloda folyosóit. Be-benyitottak a te­rembe, hogy legalább megpillantsák a tisztaság­tól ragyogó csajkák gyűrűjében a feltornyozott tálakat, a zöldhagymát, amiből mindenkinek jutott égy csomó, és a nagy üveg savanyú ubor- káty amit Bencze szerzett, de nem volt hajlandó elárulni, hogy honnan. A hosszú asztal végén egy fonográf is állt készenlétben, néhány His- Masters lemezzel. A fonográfot és a lemezeket Hajnal hozta, aki az ásztalfőre ült. Tőle jobbra az első helyen Wolf, balra König, mellette Bencze, majd úgy következtek sorban a többiek. Ünnepélyes arccal feszengtek a plüss székeken ♦ ♦ ♦ I j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom