Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-01 / 149. szám

Interpelláció-dömping Üiést tartott Szekszárd város Tegnap a délelőtti órákban dr. Puskás Attila tanács­tag elnökletével ülést tartott Szekszárd város Tanácsa. Az ülésen részt vett Hunyadi Károly országgyűlési képvi­selő is. Az első napirendi ponthoz, amelyet dr. Nedók Pál, a végrehajtó bizottság megbízott elnöke terjesztett elő, s amely a lejárt határidejű tanácshatározatok végrehajtásával és a két tanácsülés között a vb által tett fontosabb intézke­désekkel foglalkozott, Várbíró Jánosné és Föglein Ferenc szólt hozzá. Ezután az elmúlt kétévi munkájáról számolt be a művelődésügyi állandó bizottság, illetve Módos István, az állandó bizottság elnöke. E napirendi pont megvitatásá­nál Kaposi István, Hunyadi Károly és Szabó József tanács­tagok kértek szót. A továbbiakban dr. Nedók Pál előter­jesztése került megvitatásra, amely a város területén folyó beruházások állásáról tájékoztatta a tanács tagjait. E napi­rendi pontnál egyetlen hozzászólás hangzott el. a felszólaló Körösi Károly volt. Szekszárd város Tanácsának és Végre­hajtó Bizottságának 1969. második félévi munkatervét dr. Wéner János vb-titkár terjesztette az ülés elé. Dr. Szigetit Ferenc a járásbíróság elnöke terjesztette elő a következő napirendet: a megválasztandó népi ülnökök személyére tett. javaslatot. Javaslatát az ülés elfogadta. A közelmúltban Franciaországban, Bezons testvérvárosban járt négytagú szekszárdi küldöttség útjáról dr. Nedók Pál számolt be « tanácsülésnek. Elmondotta, hogy július vége felé 26 tagú ifjúsági küldöttség utazik Lencsés László és négy pedagó­gus vezetésével Szekszárdról Bescmsba és augusztusban egy francia ifjúsági küldöttség viszonozza a látogatást. Ezután került sor a járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság meg­választására. A választás fontosságáról dr. Tóth Bálint, a megyei NEB elnöke beszélt. Miután a tanács tagjai jóvá­hagyták az előterjesztést, az új NEB-tagok letették az es­küt. Ezután interpellációk következtek. Tolna megye „felfedezése” a földrajzi vándorgyűlésen Az érdekes & tartalmas na­pirendi pontok után került sor a tanácsülés legizgalma­sabb részére: az interpellá­ciókra. Valóságos interpellá- ció-dömping volt. A felszó­laló tíz tanácstag — Nagy László. Botka István, Hei- mann Ferenc, Selmeczi Sán­dor, Tóth Miklósné, Füzék Árpád, Ordas József, Szabó József, Fergel János és Tokai Ferenc — szavait a városért való aggódás diktálta. Közü­lük egyesek több témában is interpelláltaid. Valamennyien olyan ügyeket mondottak el, amelyek feltétlenül intézke­dést követelnek. Az interpellációk egy cso­portja a városban uralko­dó útviszonyokról szólt. Elmondották, hogy a főútvo­nal építése miatt a mellék­utcákba terelt közlekedés az amúgy is gyenge állapotú út­vonalakat teljesen tönKretet- te. így például említették a Szluha György utcát, amelyik maholnap teljesen használha­tatlanná válik. Többen szó­laltak fel a Wesselényi utca rossz állapota miatt is. Sür­gették az ABOáruház közvet­len közelében levő Bencze Ferenc utca mielőbbi rendbe hozását is. Elmondották, hogy a közelmúltban az esőzések következtében leszakadt út­test féloldalán bonyolódik le a forgalom, s fennáll annak veszélye, hogy a nagyobb megterhelés következtében az úttest ezen fele is leszakad. Heimann Ferenc pedig azt hangsúlyozta, hogy a felelő­sök az utak javítását még a baleset bekövetkezte előtt vé­gezzék el. Hangsúlyozta, hogy példáikat tud arra; a baj meg­történte után azonnal tudnak intézkedni. Többen interpelláltak jár­daügyben. így a Tarcsay Vil­mos utca laktanya melletti útszakaszán levő gyalogjáró rossz állapotáról, a Parászta utcai járda hiányáról beszél­tek. Tóth Miiclósné a Bat­thyány utcai támfal megépí­tését sürgette, és ő szólott a Kiss János utcai útszakasz ki­javításáról is. Több tanácstag ártér péti ált a Szekszárdon élő, vagy a vá­rosban tartózkodó cigányok helyzetéről. Kifogásolták vi­selkedésüket, s fokozottan fei­Tanácsa hívták a vb-vezetők figyelmét arra, hogy felszólalásaikat il­letékes helyekre továbbítsák, a városközpontban és a piacon renitenskedőket az illetékesek utasítsák rend­re. Szabó József tanácstag a város közlekedési helyzetére hívta fel a tanács figyelmét. Hangsúlyozta, hogy minél előbb gondoskodni kellene egy észak—déli irányú autóbusz- járat indításáról is, mivel napjainkban már két-három kilométert is kell gyalogolniuk egyeseknek, hogy munkahe­lyükre, vagy gyerekek eseté­ben, iskolájukba juthassanak. Tokai Ferenc több éves probléma ügyében interpellált. Már két évvel ezelőtt is el­mondotta; a Szesz- és Üdítő­ital-ipari Vállalat szennyvizét az árokba vezeti, a környék a cefre bűzét kénytelen tűr­ni. Hiába volt a megyei ta­nács illetékes osztályának közbelépése, a helyzet két év alatt sem változott. Tóth Miklósné haragosan beszélt arról, hogy ha valakit annyira becsülünk, hogy ut­cát nevezünk el róla, akkor arra is legyen gondunk, hogy helyesen írjuk ki a nevét. A Pollack Mihály utca példáját említette, ahol a név csak k- waä van írva. Beszélt arról is, hogy az utcai névtáblák hiá­nyosak és felhívta a figyel­met a szobrok, és emlékmű­vek feliratainak időszakon­kénti újrafestésére is. Az elhangzott interpelláci­ókra dr. Nedók Pál, dr. Wé­ner János és Hegyi Ferenc válaszoltak. Röviden summáz­va az elhangzott válaszokat; ., . j a felvetésekkel egyetértet­tek, valamennyi ügyet részletesen és alaposan fe­lülvizsgálnak. Több interpellációra konkrét választ adtak. így például: az útjavításokat már megkezdték, s fontossági sorrendben igye­keznek kijavítani a legfon­tosabb útvonalakat, a Szesz­es Üdítőital-ipari Vállalatot önálló szennyvízderítő épí­tésére kötelezik, s az utca­névtáblák, emíékműfeliracok ellenőrzését és kijavítását a legközelebbi tanácsülésig el­végzik. A Magyar Földrajzi Társa­ságnak a TIT Tolna megyei szervezete által Szekszárdon megrendezett 22. országos ván­dorgyűlése résztvevői vasárnap délelőtt a történelmi borvi­dék, a Szekszárdi Állami Gaz­daság szőlőrekonstrukcióját és a talajerózió ellen folytatott védelmi munkálatokat tanul­mányozták. A szálkai nyereg­ben dr. Ádám László földraj­zi, Osváth László szőlészeti, dr. Pataki József pedig törté­nelmi és tájismertető előadást tartott a mintegy 250 geográ­fusnak. Ezután Várdombon át Sárpilisre utazott az autóbusz­karaván, s ott Bogár István iskolaigazgató, a kiváló nép­rajzgyűjtő és az általa veze­tett népi együttes több tagja, köztük Gergely István paraszt - nótaköltő bemutatták a sárkö­zi falu gazdag néphagyömá- nyait, népművészetét,, dalait, rigmusait és táncait. Ezután Decsre látogattak, ahol a Sárközi Népművészeti Szövetkezetét és tájházát Gróh József elnök mutatta be és ismertette a népművész asz- szonyok munkáját. A vasárnap délelőtti prog­ramra a Garay Szálló emeleti nagytermében feltálalt vad­disznópörkölt ebéd tette fel a koronát. Délután a géménci erdőbe rándultak ki, ahol be­pillantottak a világhírű vad­rezervátum életébe, megismer­kedtek a dunaártéri erdő- és vadgazdálkodással, Keselyűs­ben Parti István, a vadrezer­vátum vezetője megmutatta a gazdag szarvasagancs-gyűjte- ményt is, Gemencben Szoták István erdőfőmérnök tájékoz­tatta a vendégeket, s a kisvas- útón élményteljes utazást tet­tek a dunai őserdőben. Esi» a mözsi Uj Élet Tsz szőlőhegyi présházában a pin- ceszerezés hangulatát is meg­ismerve, zajlott le a vacsora. Hétfőn délelőtt Sióagárdra látogattak a vándorgyűlés résztvevői, hogy megismerjék az ottani igen szép és még ma is hordott népviseletei, nép­művészetet. A Leányvár aljá­tól felsétáltak a dombtetőre is, hogy onnan gyönyörködje­nek a szekszárdi dombvidék, valamint a Hegyhát és a Dél- Mező föld panorámájában. Ez­után két csoportjuk a bonyhá­di zománcgyárba és a cipő­gyárba látogatott, harmadik csoportjuk pedig a majosi szé­ke *y népművészetet tanulmá­nyozta. Stílszerűen, a Völgy­ségről és a Mecsekről a bonv- hád-börzsönyi magaslatról hangzottak el előadások, majd a vendégek egyik csoportja Hőgyészen át Tamásiba ment, ahonnan a Vörös Szikra Tsz kisvendéglőjében elfogyasztott borkóstoló és ebéd után Sió­fokon át Székesfehérvárra, majd Budapestre utazott. Az a csoport, amely a vándorgyű­lés befejeztével, kedden reg­gel dr. Pataki József túraveze­tésével hétnapos dalmáciai ta­nulmányi kirándulásra indul, a kora délutáni órákban visz- szafcért Szekszárdra. Részükre a dalmáciai útvonalat ismer­tető színes filmvetítéssel kísért előadást tartott dr. Pataki Jó­zsefi. t-sé-í Azt hitték az Alkotmány utcaiak... ...hogy az a szép, felújított úttest majd nagy hasznukra lesz, és az utca valóban városi rangra emelkedik. A szek­szárdi Alkotmány utcát ugyanis portalanították, egy ki­csit ki javítgatták, aztán rátér élték Szekszárd észak—déli átmenő forgalmát. S ez az út a megnövekedett forgal­mat, még felújított állapotban sem bírja. Az úttesten nagy lyukak, „kőfészkek” keletkeztek. S nincs rendszeres kar­bantartás. Az új út, — a Béri Balogh Ádám utca —, amely a Luca széke módjára készül —, majd talán egy év múlva alkalmas lesz arra, hogy átvegye a nagy forgalmat. Ad­digra pedig az Arany János, meg az Alkotmány utcákat, — illetve ezen utcák úttestjét — már meg sem lehet is­merni. S hiába hitték az itt lakók, hogy majd lesz szép, portalan utcájuk, akkor ez már poros is lesz, meg rossz is, hacsak időközben nem küldenek egy-egy brigádot ide, az utat javítgatni, foltozni. Viszontlátás 50 év múltán Aki Londonból jött Szekszárdra — Hármas érettségi találkozó a Garay gimnáziumban Hármas érettségi találkozót tartottak vasárnap délelőtt a szekszárdi Garay János Gim­náziumban. Az 50, a 30 és a 25 évvel ezelőtt érettségizett diákveteránok gyűltek össze, az ország más tájairól is, ju­bileumi találkozóra. Még azok is „jelentkeztek”, akiket külföldre vetett sorsuk: az „ötvenesekhez” Perlaky Jó­zsef okleveles gépészmérnök Londonból, a „harmincasok­hoz” dr. Joó Ferenc Bécsből utazott Szekszárdra; Géczy Ivette Kanadából, Krémer György New Yorkból — mi­vel nem jöhettek —, maguk helyett dollárokat küldtek, hogy igyanak az egészségük­re, aminek a banketten pezs­gővel eleget is tettek. Meg­jelent feleségével a „kor­elnök”, Szabó Dezső festő­művész is, aki 63 évvel ez­előtt maturált a szekszárdi gimnáziumban. A hajnadi Alma mater egyik tantermében — a hozzátarto­zókkal együtt —, mintegy száz egybegyűltet köszöntött dr. Tucsni László, szintén ve­terán diák, s a bensőséges ün­nepség főrendezője, majd Mándi Gyula igazgató be­számolt az iskola történeté­ről, ismertette mai helyzetét, szólt a tervekről. Ezután mindegyik csoport külön­terembe vonult. A „harmin­casok” levetítették dr. Kré­mer Ferenc kiskunhalasi ál­latorvosnak még a 20. talál­kozóról készített filmjét is. Akik 1919-ben fejezték be gimnáziumi tanulmányukat, a fizikai előadóterembetértek be. Ök kilencen maradtak, de a találkozóra az előző napon nyolcán érkeztek; dr. Baróti Lajos, Flettner Kálmán, Kö- vessy Endre, dr. Nádor Lász­ló, Perlaky József, dr. Tóth Béla és Mözsről Varga Ádám; a nyolcadik, Ötvös István azonban szombaton hazauta­zott, a Szekszárdon lakó, dr. Fóris Annának pedig halaszt­hatatlan ügyben Budapestre kellett mennie. így heten ül­tek vissza vasárnap hajdani tantermük padjaiba, s fel­elevenítették a kedves emlé­keket Az iskola mostani igazga­tója előkerítette az akkori. Szekszárdi Állami Főgimná­ziumnak az 1918/19. tanévben felfektetett „főnévkönyvét” is, hogy belelapozhassanak. — 1919 májusában nem volt érettségi, végbizonyítványt kaptunk — emlékeztek. S me­lyik diák nem örült ennek? De nem sokáig tartott, mert még annak az évnek az őszén érettségi vizsga elé citálták a nyolcadikosokat. Azóta szétszórta az élet va- lamennyiőjüket. A Babits­osai áddal anyai ágon rokon Perlaky József, aki feleségé­vel, mérnökjelölt és közép- iskolás két fiával él London­ban, s az egyik tekintélyes angol cég mérnöke, most ap­ja sírját is felkereste az alsó­városi temetőben. — Haza azért csak egy van... —; mondta megindulását takarva. Az „öregdiákok” megemlé­keztek az örökre eltávozot­takról is... Elmentek a mú­zeumba. Babits Mihály szülő­házába, ünnepi ebéden vet­tek részt a „Kispipában”, s városnéző sétájukon, annyi évtized múltán, roppant meg­lepte őket Szekszárd "mai ar­culata. BALLABÁS LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom