Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-22 / 167. szám
\ A burzsoázia Az antant feltételei Miután a román csapatok a békekonferencia Ígérete ellenére sem ürítették ki a me<g20-án: Támadás a keleti fronton. 24-én: A román ellentámadás kezdete. szállt tiszántúli területeket, a Vörös Hadsereg július 20-án támadást indított a Tiszánál.' Julier Ferenc vezérkari főnök és a környezetében lévő ellenforradalmi tisztek árulása azonban megállította a vöröskatonák támadását, a csapatok megkezdték a visszavonulást. Így 28-án a román intervenciósok átkeltek a Tisza vonalán. Augusztus elsején a kormányzótanács lemondott. A Peidl Gyula vezetésével megalakult „szakszervezeti kormány” azonnal hozzálátott a proletárdiktatúra eredményeinek felszámolásához, a kapitalizmus visszaállításához, elrendelte a Magyar Tanács- köztársaság vezetőinek letartóztatását és megnyitotta az utat a fehérterror számára. Augusztus 1-én: A tanácskormány lemondása. Peidl Gyula szociáldemokrata kormányt alakit. színrelép Tolna megyében a szekszárdi és a bonyhádi munkás-, katona- és föld munkástanács tartotta magát legtovább az ellenforradalommal szemben. Augusztus 4-én hagyták el Szekszárdon a tanács vezetői a megyei és a városi tanács épületét. Bonyhádon pedig 8- án adták át a község és a járás igazgatását jegyzőkönyvileg. Amint a burzsoázia hatalomra jutott, azonnal megkezdte a haladó erők üldözését. Rövid idő alatt megteltek a börtönök és az internáló táborok. Szegedről indult el az ellenforradalmi fehérterrort megvalósító „Nemzeti Hadsereg". Útja Tolna megyén vezetett keresztül. Ez a magyarázata annak, hogy éppen Tolnában gyilkoltak, raboltak, fosztogattak Horthy legválogatottabb, legmegbízhatóbb különítményei. A megyébe két helyen jöttek a „szegedi" csapatok. Az egyik átkelőhelyük Fadd térsége volt, a másik Dunaföldvár. (Részlet K. Balog János könyvéből). Welter Jakab és Peyer Károly szociáldemokrata vezetők Kun Béla megbízásából jjúlius 24-én érkeztek Bécsbe, hogy az antanttal, illetve annak angol megbízottjával, Cuning- hame-mel tárgyaljanak. „Megérkezésük előtt Cunin- ghame ismét magához kéretett és átnyújtotta azokat a föltételeket, amelyek alapján az antant államok bécsi megbízottai javaslatot tettek Párizsban a Tanácsköztársasággal való békekötés tárgyában: 1. Egy diktatórikys kormány vegye át a hatalmat. Célszerű volna, ha a következő férfiak helyet foglalnának a kormányban: Haubrich, Ágoston és Garami. (Személyi változásokra Kun már áprilisban vállalt kötelezettséget.) 2. Kun kommunista kormánya eltávolítandó, a bolseviz- mus visszautasítandó: a bolsevik propaganda az egész vonalon megszüntetendő. (A propagandára vonatkozó föltételt Kun már áprilisban Brown professzorral történt tárgyalások alkalmával akceptálta.) 3. A diktatúra, csak áthidalás legyen egy valamennyi osztályból képviselt kormány alakításához. 4. Minden terrorisztikus cselekvés, konfiskáció és lefoglalás azonnal megszüntetendő. (A terror megszüntetését Kun az áprilisi tárgyalásoknál is akceptálta.) 5. Egy antant tanács hívandó meg a kormány támogatására. 6. A blokádot föloldják, az antant részéről azonnali intézkedések történnek élelmiszerek és szén szállítására, meg a dunai közlekedés megnyitásának támogatására. 7. Mindenféle politikai üldözés beszüntetendő. 8. A szocializálás dolgában a végleges döntés az állandó kormány részére tartatik fönn...” „Erről a tárgyalásról Kun Bélának július 25-én kelt. írásos jelentésemben számoltam be. ..” (Részlet Böhm Vilmos: Két forradalom tiizében c. könyvéből.) ESEMÉNYNAPTÁR Júliusban történt EGYETEMES TÖRTÉNELEM 20—21-én: Általános sztrájk több Az egész hónapban tart Gycnyi- európai országban az orosz és a kin Moszkva elleni támadása, magyar forradalom mellett. MAGVAR TÖRTÉNELEM ÖSSZEOMLÁS A proletárérdekek védelmében Az ellenforradalmi kísérlet leverése után a megyében Az ellenforradalmi lázadás leverése után rövidesen megérkezett a parancs, amely szerint Krammer Sándornak (a .Tolna megyei ellenforradalom letörésére kijelölt teljhatalmú megbízott) más állomáshelyen kell szolgálatot teljesítenie. A „Kun Béla elvtársnak! megye kormányzótanácsi biztosa és a megyei intézőbizottság több alkalommal is kérte ittmaradását. a kérelmeik közül az alábbi mutatja azt is, hogyan alakult a helyzet a fegyveres ellenforradalmi kísérlet leverése után: Budapest A Tolna megyei ellenforradalom letörésére Krammer Sándor teljhatalmú megbízott parancsnoksága alatt ide vezényelt budapesti kombinált karhatalmi alakulat itthagyását kérem a megyei intéző bizottság nevében, mert a megyei ellenforradalom még nem ült él, s a nyugalmat csupán az ittlevő, kiváló teljesítményeket eszközlő csapatok jelenléte tartja. A megyei vörösőrség átszervezése az ellenforradalmi tapasztalatok felhasználásával folyamatban van, még nem nyújt elég garanciát a forradalom biztonságára nézve. A csapatok távozása a fehérek felélénkülését jelenti, miért is kellő karhatalom nélkül a felelősséget nem vállalhatjuk. Kérek a mai nap folyamán távirati parancsot a csapatok ittmaradására nézve. Jelen tapasztalatunkkal Aranyos kormányzótanácsi biztos is teljes mértékben azonosítja magát. Szekszárd, 1919. július 12. Tolna megyei direktórium Soós” Amikor ez a távirat elment. Krammer Sándor már nem tartózkodott a megyében, bár a Belügyi Népbiztosság még július 2-án Aranyos György kormányzótanácsi biztoshoz intézett távirata szerint addig maradhatott volna a megye területén, ameddig maradását 40 tagú csapatával a kormányKrammer távozása után hamarosan a budapesti csapatok is elvonultak. Ezért a megyei „Hadtestparancsnokság zótanáesi biztos szükségesnek tartja. Krammer azonban nem maradhatott a megyében. Parancs érkezett, hogy július első felében Komáromba kell mennie. Hogy odament szolgálattételre, azt egy táviratból is tudjuk, amelyet a megyei intézőbizottság küldött neki: intézőbizottság táviratot küldött Siófokra: Siófok A szociáldemokrata vezetők egyetlen kivezető utat láttak a szorult helyzetből: kapitulálni. A vezérkar főnöke, Julier Ferenc mást gondolt: azonnal támadni! A tanácskormány elfogadta a vezérkari főnök javaslatát. Július 20-án hajnalban három* órakor a Vörös Hadsereg csapatai Szolnoknál, heves harcok közepette átkeltek a Tiszán. Valamivel később, a reggeli órákban Csongrád és Tiszadob—Tokaj körzetében is kierőszakolták az átkelést. Július 24-én a vezérkar főnöke parancsot adott az általános előnyomulásra. A Vörös Hadsereg tovább rohamozott. Még mélyebben hatolt be az ellenséges állásokba. De a csapatok, oldalát — az úgynevezett szárnyakat — nem biztosította semmi és senki. Julier Ferenc mást biztosított. ő azt, hogy a támadó Vörös Hadsereg hadrendje idejekorán eljusson Bécsbe, az ABC „hazafiakhoz”, személy szerint gróf Bethlen Istvánhoz, valamint Szegedre, az ellenforradalmi kormányhoz, amely nyomban továbbította a francia, illetve román generálisok kezéhez. Csongrád magasságában a Vörös Hadsereg egyik zászló- alja előretört, mélyen behatolt a bojár csapatok ' védelmi állásaiba és sikeresen verte vissza az ellenség támadásait. Aztán a vöröskatonák puskái elnémultak. A lőszerbe titokzatos kezek puskapor helyett homokot töltöttek. .. A román haderők részleges ellentámadásba mentek át: a Vörös Hadsereg egységeinek szárnyaira mértek csapást. ' A vöröskatonák állták az ellenséges rohamokat, de féltek a bekerítéstől. Julier tisztjei viszont késedelem nélkül kihasználták a lélektani helyzetet és a „csapatok megmentése érdekében" elrendelték a visszavonulást, először a déli frontszakaszon, — ott, ahol az ellenség egyáltalán nem támadott. Julier rögtön ráduplázott: július 26-án minden előkészítés nélkül elrendelte az általános viszavonulást. A Vörös Hadsereg egységei megzavarodva, rendetlen tömegben özönlöttek visszafelé. A front felbomlott. Július 28-án a román hadsereg átkelt a Tiszán és Cegléd—Abony—Budapest irányában nyomult előre. Budapesten érintetlenül harcra készen állott a Vörös Hadsereg IV. hadteste — huszonkétezer puskával és 30 ágyúval — az áruló szociáldemokrata Haubrich József parancsnoksága alatt, aki a helyzet reménytelenségére való hivatkozással nem volt hajlandó harcba vezetni katonáit. A kommunisták azt javasolták, hogy a forradalmi kormányzótanács forduljon ismét a proletariátushoz, mint a válságos májusi napokban. . Erre már nem volt idő. A munkásosztály mozgósításához erős, egységes, centralizált — az oroszországi bolsevik párthoz hasonlóan forradalmi — kommunista párt kellett volna. Ilyen pedig nem létezett. A forradalmi kormányzótanácsban ugyanekkor felülkerekedtek a kapitulánsok. így a forradalmi kormányzótanács augusztus 1-én lemondott. Másodikén külön- vonat szállította a volt népbiztosokat és szűk környezetüket, ‘a „veszélyeztetett embereket" Bécsbe. (Részlet Zala Miklós Mindenkihez c. kötetéből). Tolna megye Intéző Bizottságának folyó hó 11-én hozott határozata folytán kérem a megyében lezajlott ellen- forradalom által megzavart rend és nyugalom, valamint a proletárérdekek védelme, s a szociális termelés zavartalanságának biztosítása céljából a 44111. zászlóaljnak Tolna megyébe történő sürgős kirendelését. Szekszárd, 1919. július 12. Soós intéző bizottság elnöke” (Részlet K. Balog János: Tolna megye a Magyar Tanácsköztársaság időszakában c. könyvéből.) „Krammer Sándor katonai politikai megbízott Komárom Itt minden csendes. Itt járt Hamburger és Rákosi Mátyás, szovjet házat csinálta nk a megyeházán. Képeket, lapokat küldünk. Szekszárd, 1919. július 9. Megyei direktórium, Soós.”
