Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-18 / 164. szám

A {éltetővel megtoldott kovácsműhely, a fújtató, de legkiváltképpen a pirosarcú, bőrkötényes mester az urasági majorok hangulatát eleveníti fel. A másik épületben a szellőző és a fűtőberendezés működését magyarázó parasztember meg a jövőt engedi sejtetni. A paksi Aranykalász Tsz majorjában mindösz- sze 20, vagy 30 lépés választja el a kovácsműhelyt a húscsibét termelő üzemháztól. A közös gazdaságok majorjainak most a hetvenes évek küszöbén éppen az a jellegzetes ismertetőjele, hogyha nem új teljesen a farm, akkor a régi és az új épületeket egymás mellett találjuk. Akárcsak a városokban, ahol a sokemeletes betonházak szomszédságában még ott lapulnak a lebontásra váró, 100 éves földszintes házak. Ez a kettősség jellemzi napjainkban a mezőgazdaságot is, azzal a különbséggel, hogy a városokban az új épületeket könnyebb észrevenni, mint a termelőszövetkezetekben az üzemházakat.

A paksi Aranykalász Tsz tavaly óta tartozik a gyárszerű termelést folytató magyar közös gazdaságok mind népesebb táborába. A húscsibével került oda. Bent a községben a tsz-irodán a gazdaság érdeklődő természetű és tájékozott főkönyvelője ajánlkozott kísérőnek. Vele indultunk el tehát közelebbről is szemügyre venni a működő Lohmann-rendszerű húscsibét termelő üzemet. Útközben a főkönyvelő felkészít. Elmondja: a vezetőség tavaly-tavaly előtt arra az álláspontra helyezkedett, túl kell végre lépni a tsz- nek a hagyományos termelési gondolkodást. Ha egyszer szocialista mezőgazdasági nagyüzem, akkor jusson ez kifejezésre valamilyen nagyvolumenű termelésben is. A termelőszövetkezet lehetőségeit latolgatva, a vezetők úgy találták: a húscsibetermelést kell megfogni. Míg más tsz- ek sertéshízlaláshoz, ők ehhez tudják legjobban biztosítani a feltételeket. Megállapodtak a Bábolnai Állami Gazdasággal. A tsz vállalta az előírt technológia maradéktalan betartását, a gazdaság vállalta: alapanyaggal, naposbaromfival és szaktanáccsal látja el a paksi Aranykalász Tsz-t. így kezdődött.

%

Hallgatom a főkönyvelőt és arra gondolok: régóta használjuk a „nagyüzemi gazdálkodás” kifejezést, holott tulajdonképpen ebben a tsz-ben is csupán tavaly óta beszélhetünk nagyüzemi gazdálkodásról, mióta van a- -tsz-nék egy évente ■» 60 ezer pecsenyecsibét termelő üzeme. Ebben nyolchetenként lü ezer csirkét, 13 ezer kiloPaks, Aranykalász Tsz

Termelés

nagyban * 1

gramm húst termelnek, s ami nagyon lényeges:

1 kilogramm hús előállításához 2,45 kilogramm takarmányt használnak fel. Mindössze négy embert foglalkoztat az üzem: Kern Józsefet, Kapitány Jánosnét, Balogh Istvánnét és Hum Fe- rencnét. Ezenközben épül már a második Lohmann-rendszerű üzem is, s ennek az elsőhöz hasonló lesz a kapacitása. A megye termelőszövetkezeti mozgalmának előremutató objektumai közé kell tehát e létesítményeket sorolni, ugyanúgy, mint a komplex szarvasmarha- és sertésfarmokat.

D

e milyen is ez a húscsibét előállító „gyér” közelebbről? Kern József mutatja be, aki azt mondja: „én voltam itt az első”. Hirtelenjében nem is tudom, mihez ért jobban: a villanyszereléshez, vagy a csibeneveléshez?

— Azelőtt is foglalkozott baromfival? — kérdem. '

— Soha.

A főkönyvelő elmondja: a bábolnai szakemberek azt a tanácsot adták a tsz vezetőinek: olyan gazdákat helyezzenek ide, akik ,'á Kisüzemi tartást nem ismerik. Ezzel elkerülik az okoskodást, «. - 61» jószándékú melléfogást. így történt, hogy aí'

üzemben olyan emberek kezdték meg a csirkehústermelést, akik immunisak.a régivel szemben.

Maga az épület csalódást okoz, kívülről földszintes magtárra emlékeztet. Belül viszont egyáltalán nem viseli magán a csibeólak megszokott jeleit, jegyeit. A gépházban négy hatalmas, kazán nagyságú olajkályha működik, villanymotorok és ventillátorok nyomják a meleg levegőt a két hatalmas nevelőterembe, ahol minden héten megemelik az almot, hogy a csibék, ahogy nőnek, a lehető legkevesebb energiaveszteséggel fogyasz- szák a tápot. A húsgyár rengeteg villamosenergiát és például télen 90 hektoliter gázolajat fogyaszt. Az etetés, az itatás gombnyomásra történik. Annyi az egész, hogy Kern József megindítja valamelyik villanymotort. Gombnyomással hozza működésbe a szellőztető berendezést is. „Most már majd az asszonyoknak is kezelniük kell a villanymotorokat, eddig nem merték” — mondja.

A villamos energia éppúgy nélkülözhetetlen, mint a takarmány. Áramszünet esetén a csibék megdermednek, sötét lesz és minden élet megszűnik. Az áramszolgáltató vállalat előre jelzi a várható áramszünetet. Egy több napig tartó üzemzavar felmérhetetlen károkat okolna, nem csoda hát, hogy a tsz-nek magának is van villanyszerelője. Ebben az épületben nincs se éjszaka, se nappal. A mesterséges fény mindig egyforma. A benti hőmérséklet a kinti hőingadozástól független. Hétágra süthet a nap, lehet farkasordító hideg, de bent mindig az arra a napra előírt hőmérsékletet kell biztosítani, a levegő keveréséről és tisztításáról 14 ventillátor gondoskodik. A steril, külvilágtól független, mesterséges környezetben a súlygyarapodás néhány dekás eltéréssel általában a következő. A második héten az átlagsúly kilenc deka, a harmadik héten 17, a negyedik héten 28, az ötödik héten 50, a hatodik héten 70, a hetedik héten 106, a nyolcadik héten 127 deka. Úgy nőnek, mintha húznák őket. „Először nem tudtam elképzelni, hogy 56 nap alatt 125 dékagrammos súlyt érjen el a csirke. Most már elhiszem, ez a kötelező norma.” — mondja Kern József.

Augusztusban kezdi meg működését a paksi Aranykalász Tsz-ben a második Lohmann-rend- szerű hústsnségyár. .TöVőre várható, hogy 150 ezer kilogramm csirkehúst termelnek.

SZ. P.

Ki a legjobb munkás?

Beszélgetés a gyárvezetővel a munkásokról

Domokos József meglepődik a kérdés hallatán és nem tud

válaszolni, nem akar kiválasztani egy embert, hogy ráfogja: ő a legjobb munkás a Mazai Téglagyárban.

— Egy munkást kiválasztani nehéz, mert van több legjobb. Sok jó munkás dolgozik a gyárban, akikre ráillik a jó munkás kifejezés.

— Nincs ilyen Mázán?...

— Van. Batai György. De ő a szakszervezeti titkár is. Ha azt mondom, hogy ő igazi munkás, akkor esetleg azt felelik majd itt néhányan, hogy azért emelem őt ki, mert az szb. titkára.

— Miért tudja őt első helyre állítani?

— Lelkiismeretes, nagy teljesítmény van mellette, áldozatvállalásra is képes, közösségi ember, józan életű, ha baj, vagy valami probléma van. önként vállalkozik, hogy jön, segít/ És munkatársaival szemben is ilyen: előzékeny, figyelmes.

— Ha ilyen jó munkás, valószínű ki is tüntették.

— Nálunk nincs sok lehetőség arra. hogy a legjobb dolgozókat úgy jutalmazzuk, kiemeljük. tevékenységüket erkölcsileg • úgy elismerjük, ahogy szeretnénk. Egyébként Batai tavaly megkapta a szakma kiváló dolgozója jelvényt.

— A dolgozók is tudják, hogy miért kapta Batai György a kitüntetést?

— Nálunk az a szokás, hogy amikor megkapjuk, hogy mennyi kitüntetést, meg egyéb jutalmat adhatunk, akkor ösz- szeüi a gyári vezérkar, aztán döntünk, javaslatot készítünk. A javaslatot a termelési tanácskozás vagy elfogadja, vagy elutasítja. Batai esetében egyhangú volt a vélemény: megérdemli.

— Nézzük tovább a névsort, keressünk több „legjobb munkást”.

— Szívesen. Kreiner József kemencerakó. ö olyan ember, hogy kevés van ilyen a mi szakmánkban. Szívós, erős, szorgalmas és azonkívül nagyon érti a icemcricerakást. Nála azt tartom legnagyobb értéknek, ahogyan társaira hat. És itt van Keller József villanyszerelő is.. Az ő lelkiismeretes munkáján múlik, menynyit keresnek, hogyan tudnak dolgozni a présnél. Villanyszerelő a beosztása, de olyan vasas munkát nem tudunk neki adni — ami itt a gyárban előfordul —, hogy ne tudná megcsinálni.

— Keiler mióta dolgozik a gyárban?

— Két éve, azelőtt a DÉDÁSZ-nál volt. Úgy látom, megállapodott, tetszik neki itt, szóval érzi, hogy milyen nagy felelősség van rajta.

— Ne feledjük a nőket sem. Közöttük tudom, nehezebb

differenciálni, hisz sértődéke- nyebbek.

— így volt ez négy éve. Akr kor valóban előfordult, hogy hangos volt a szárítótér — nem a nótázástól. Most az asszonyokkal nincs baj. Kertész Sándorné, meg Szabó László- né kiváló szervező, így beszélni is tudnak — szóval jól kormányozzák a munkásnőket. Mindkét asszony megkapta már a szakma kiváló dolgozója jelvényt.

— Az asszonyok egyébként „hajtósak”, ők jobban tudják, mit ér a pénz, mit kannak és mennyiért a piacon.

— Tehát mindent összevetve. e beszélgetésből arra következtetünk, hogy jó a hangulat a gyárban . . .

— Nem jó. Sok az eső. Június nem sikerült jól, kevés pénz került a borítékba. Any- nyi eső volt, hogy nem is emlékszünk rá, legutóbb mikor volt ilyen évünk... Ha az emberek nem tudnak folyamatosan dolgozni, ha valami — esetünkben az eső — közbejön, az idegessé teszi őket. Még a legjobb munkásokat is. mert látják, hogy a tért’vei nem arányos a termelés. Tavaly az élüzem címmel tüntettek ki bennünket, az idén jó, ha a középmezőnyben -végzünk ...-P)~

A kereslet és a Balaton

Kitűnő, ahogy mondani szokás, húsba vágó műsor volt a Kossuth rádióban, a hétfő este közvetített, Balatonnal foglalkozó sajtókonferencia. Eleven, élénk és közérdekű kérdésekről vitatkoztak az illetékesek és az újságírók. A közérdekűség némiképpen talán túlzásnak látszik, de mégsem az, ha meggondoljuk, hogy ma már sok-sok ember tölti a szabadságát, vagy annak egy részét a magyar tenger partján. Egyáltalán nem közömbös tehát, hogy milyenek ott az árak, milyen az ellátás és mindaz, ami a kikapcsolódás, a pihenés, a jó közérzet megteremtésének előfeltétele.

A Balatonról szóló sajtókonferencia más szempontból is nagy figyelmet érdemel. Alátámasztja annak a Tolna megyei termelőszövetkezeti vezetőnek a véleményét, aki nemrég megállapította: „A magyar, tenger a korlátlan lehetőségek hazája. Csak fel kell fedezni. Az új gazdasági mechanizmus bizonyára arra készteti a tamási járás néhány termelőszövetkezeti vezetőjét is, hogy a kitűnő lehetőségekkel rendelkező Balatont felfedezze”. Hogyan és miért? Nos, erre éppen a bevezetőben említett sajtókonferencia adott választ.

Szóba került, hogy a kispénzű emberek az árakkal elégedetlenek. Másrészről a tömegétkeztetés egyáltalán nincs megoldva. A konferencia résztvevői egyebek között Fonyódra hivatkoztak. Mitagadás, az Annabella árait nem a kispénzű emberek zsebéhez méretezték. Különös kuriózuma volt a sajtókonferenciának, hogy az egyik riporter felolvasta annak a Dél-Ameri kában élő magyar úrnak a levelét, aki fantáziát látván a Balatonban, — természetesen üzleti fantáziát —, pénzét hajlandó lenne ide befektetni. Ez a Dcl- Amerikában élő nagyar úr a jelek szerint sok tízezer kilométernyi távolságból is felismerte a kínálkozó lehetőséget. Ezek után bízvást feltételezhetjük, hogy a műsor gondolatokat ébresztett néhány Tolna megyei termelőszövetkezeti vezető fejében is.

Elképzelhetjük, mit jelentene Fonyódon egy olyan büfé. amilyet a tamási Vörös Szikra Termelőszövetkezet Tamásiban, a benzinkút tőszomszédságában létesített. Viszonylag elfogadható áron, ízletes frissensüitek kaphatók, s amint a sajtókonferenciából kiderült, jórészt éppen ez hiányzik a magyar tenger partján. A Vörös Szikra Tsz bisztrójában ülve fogyaszthatják el a vendégek a megrendelt ételeket. Nem kell hozzá túl nagy képzelőerő, hogy mit jelentene bármelyik, arra vállalkozó közös gazdaságnak a bisztró a balatoni szűzterületeken.

A kereslet és a kínálat ellentmondásairól van szó, s arról, hogy a Tolna megyei közös gazdaságok mindezt felismerve, bízvást körülnézhetnének, hisz a jelek arra mutatnak, egyelőre ott még 'enne keresnivalójuk.