Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-17 / 163. szám
Egészségügyünkről szólva... Sokféle fórumon vitatjuk SZÁNDÉKUNK SZERINT, megelőzve a statisztika közrebocsátását, 1968. egészségügyének sokak számára fontos mérlegét kívántuk elkészíteni, beszélve itt mindarról, ami az egészségügy területén eredmény, gond, vagy terv. Ha lemondunk a teljesség igényéről a krónikában, annak egyrészt az az oka, hogy a rendelkezésre álló adatok pillanatnyilag még feldolgozás alatt vannak, másrészt, 1968. egészségügyi helyzetének gyors áttekintésekor néhány olyan problémával találtuk szemben magunkat, amelyek szót érdemelnek. Többet és elgondol- kodtatóbbat, mint amennyit annak idején majd a számokban rögzíthető eredmények mondanak. Az első ilyen kiemelt probléma a népmozgalom alakulása, ezen belül pedig a csecsemőhalandóság. Mint ez ismeretes, a csecsemőhalandóság a felszabadulás óta eltelt időszakban jelentős változáson ment át. Évről évre csökken a csecsemőmortalitás és ebben az országos jelenségben kétségkívül benne van egészségügyünk fejlődésének nagyszerű ténye, noha 24 európai ország rangsorában a 19. helyet foglaljuk el. S megyénk neve ott szerepel azon megyék névsorában ötödikként, amelyekben még napjainkban is legmagasabb a csecsemőhalandóság. Baranya, Somogy, Szabolcs és Fejér megyékről van szó. AZ OKOK..; bonyolult és kockázatos vállalkozás nevükön nevezni őket, hiszen az kétségtelen, hogy egészségügyi ellátottságunk tárgyi, személyi föltételei az adott lehetőségek határain belül évről évre növeltednek. A gyarapodás az általános egészségügyi kulturáltságra is érvényes. Viszonylag kevés azoknak a száma, akik nem igénylik például az egészségügy legelemibb szolgáltatásait, így például az időbeni orvosi ellátást. Csak azt idézem, hogy kiterjedt védőnői hálózat végzi az anya- és gyermekvédelem munkáját és míg országos viszonylatban az elmúlt év során átlagosan tizennyolcszor látogatták az egyévesnél nem idősebb csecsemőket a védőnők, Tolnában 27 védőnői látogatásra kerül sor. Idejében és szervezetten történik a terhesek gondozásba vétele, e tekintetben túlszárnyaljuk több, mint 13 százalékkal az országos átlagot. Viszont az a makacs tény, hogy a gondozásba veiteknek 57 százaléka minősül egészségi, szociális, vagy egyéb okokból veszélyeztetett terhesnek, olyan problémát vet föl, amellyel az egészségügy saját területén nem tud megküzdeni. Nem tudhat, noha megtesz minden tőle telhetőt és tőle várhatót a veszélyeztetett különös figyelemmel végzett gondozásával. Ám, hovatovább nem lesz elegendő ez a nemes, egyúttal küzdelmes munka magában. Több kell; a veszélyforrások szigorú feltárása és elhárítása kell! EGÉSZSÉGÜGYÜNK dolgozói körében úgyszólván minden szinten egyre több szó esik újabban arról, hogy a csecsemőhalandóság számarányának alakulását erőteljesen befolyásolja, hogy évek óta romlik az újszülöttek állománya. Mi igazolja ezt a romlást? Csak két adatot: előzetes jelentések szerint 1968-ban az élve születettek 10,7 százalékát tették ki a koraszülöttek. Csökken a csecsemők születési súlyaránya, s ebből logikusan következik, hogy a leendő ember életképessége is. Napjainkban sokat beszélünk és sokféle fórumon az anya- és gyermekvédelemről, a családtervezésről. Idézett gondjainkat szemügyre véve felmerül az emberben, vajon helyesen beszélünk-e ezekről? S túl az eszmecseréken milyen eredményeket summázhatunk? Elég következetesen nézünk-e szembe a sok pozitív lehetőség ellenére is negatív irányba terelő, vagy negatív ponton tartó tényezőkkel — így például a művi vetélések szaporodásával, a nők foglalkoztatottságának növekedésével és így tovább? Meggyőződésünk, hogy amíg sor nem kerül a felvillantott problémák külső-belső rendezésére, addig a kívánt eredményjavulásról le kell mondanunk. Bár nem kis áldozatok árán biztosítottak az adottságok. Itt van például a gyermekgondozási segély. Ennek bevezetése óta emelkedett az élveszületések száma, a segélyt az erre igényjogosultaknak 80 százaléka vette igénybe: országosan 92 000, megyénkben pedig 1730 anya. Nem kétséges, hogy a száz- százalékos igénybevétel lenne az ideális, valamint az, ha a rendelkezésre álló három évet teljes időtartammal vennék igénybe a jogosultak. S HA MAR SZÜLÖTTÜNK megyénk egészségügyének e problémájáról, elmondhatjuk azt is, hogy megyénk lakosságának lélekszáma 1968. év végén 256 000 volt. A természetes szaporodás emelkedő irányú, ám még így is a 13. helyet foglaljuk el az ország 19 megyéje között. —da— Költözik a hivatal Az épület olyan, mint a többi parasztház, csak a tábla jelzi, hogy: „Nagyvejke község tanácsháza”. Az egyik irodahelyiség padlóján nagy halom papír. — Ezeket kiselejteztük, nincs rájuk szükség. Mellette nagy papírláda. Ebbe viszont belerakják azokat az aktákat, amelyekre még szükség van. A láda szerepe az 5—6 kilométernyi szállításra korlátozódik. Ugyanis ennyi a távolság Nagyvejkétől Aparhantig, ahova költözik a tanácshivatal. Zsák Ambrus aparhanti vbtitkár: — Hivatalosan most bonyolítjuk le a két község köz- igazgatási egyesítését. — Mit várnak az egyesítéstől? — Szükségszerű volt. A tszék már korábban egyesültek, a két település közt tehát már emiatt is szerves a kapcsolat, s kívánkozik a különállás megszüntetése. Jobban lehet majd az anyagi erőforrásokat koncentrálni. Egy hivatali létszámot is megtakarítunk. A nagyvejkei vb-titkár már korábban más községbe került, s az ő helyét nem kell betölteni. Mindig újabb és újabb hatásköröket kapunk, s ennek elengedhetetlen feltétele a községi szintű közigazgatás koncentrálása. Nagyvejke tanácsának elnöke az iratokat rendezi, nyomtatványokat tölt ki, mert hát nem olyan egyszerű egy hivatal költöztetése. Ha X. Y. lakást változtat, megfogják s felrakják a holmiját a kocsira és viszik. A hivatallal komplikáltabb a dolog. Magát a költözést is adminisztrálni kell: egy kofa-jelentést még költözés előtt össze keli állítani, mert azt Nag-yvejkének még külön kell küldenie, s ha a kis hivatal belevegyül a nagyobbá, nehezebb lesz összeszedni az adatokat. És pontosan számba kell venni, hogy mit és milyen állapotban költöztetnek. Szakács Lajos nagyvejkei elnököt is faggatjuk az egyesülésről. — Ami személyemet illeti, nem kerülök hátrányosabb helyzetbe, mert megmarad a régi illetményem, sőt, minden jel szerint kevesebb lesz a gondom, munkám. Talán még előnyösebb helyzetbe is kerülök ... — És a lakosság szemszögéből nézve? — Ott már nem ilyen egyszerű a dolog. Ezentúl haláleset-bejelentés és házasságkötés esetén Aparhantra kell menni, mert csak ott lesz anyakönyvezés. Ez nem nagyon tetszik senkinek sem. — Végeredményben helyeslik az egyesülést? — A falu helyzete megérett az egyesülésre. Nagyvejke lakosainak száma sosem érte el a nyolcszázat, tehát mindig kis község volt. Tíz évvel ezelőtt 495 személy lakott még Nagyvejkén, ma már csak 406. A felszabadulás óta mindössze egy új ház épült községünkben, azt is eladta az építtetője, mert Érdre költözött. Az idén már tizenketten hagyták el o falut. s újabbak készülődnek. Születéssel alig gyarapszunk valamit. Jellemző, hogy az idén egyetlen babakelengye- utalványt sem kellett kiadnunk. Az iskola is fogyatkozik: ez évben például nem akadt egyetlen első osztályos gyermek sem a faluban. Nagyvejke sosem rendelkezett önálló postával. Kültelki kézbesítő adja a levélpapírt és bélyeget, telefon pedig csak a tanácsházán található: mi közvetítjük a telefonértesítéseket. Eddig önállóak voltunk, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy mint tanács is csak vegetáltunk: az üléseket éppúgy meg kellett tartant rendszeresen, mint egy ötezres községben, de néha alig találtunk témát, amiről egyáltalában tárgyalhattunk. — A nagyvejkei tanácshivatalt milyen ügyfélforgalom jellemezte? — Nem nagy. Naponta 2—3 ügyfelünk szokott lennie — Most mi lesz a tanács- épülettel? — Megmarad kirendeltségnek, s én leszek az ügyintéző. Továbbra is itt kezeljük a járlatleveleket, itt adjuk ki a hatósági igazolásokat, a be. és kijelentkezés ide tartozik, meg több minden. Ugyanúgy nyolcórás munkaidőben dolgozom, mint eddig. A hivatal tehát költözik, de azért marad is . .. BODA FERENC A kAIAMftQl Most és az elkövetkező hetekben az előző napok közúti közlekedési balesetei közül azok egyikét elemezzük, amely a legtanulságosabbnak, legelgondolkodtatóbbnak látszik. Problematikus esetekben álláspontunkat is ismertetjük, — anélkül azonban, hogy ezzel a későbbi híréi Ítéletnek elébe kívánnánk vágni. Mint jelentettük, július 8-án 15 óra 50 perckor a 6. számú főközlekedési úton, Szekszárd- nál Csopaki Vilmos bonyhád- varasdi lakos a Sárköz-Völgy- ségi Vízitársulás tehergépkocsijával elütötte özvegy László Ferencné szekszárdi lakost. A koros asszony életveszélyes sérülésekkel került kórházba. Noha az orvosok az életmentés reményét felcsillantó műtéteket elvégezték rajta, meghalt. Vázlatunkból kiolvasható, hogy amikor Csopaki ki akarta kerülni a gyalogost, megpillantotta a D-vel jelzett oV- dalkocsis motorkerékpárt. Az összeütközés veszélye nélkül a kikerülést nem tudta befejezni, gyorsan megállni sem sikerült. Nem, mivel a vizes úttesten csúsztak a 35 q cementet szállító jármű kerekei, sőt ezek fékberendezése sem volt kifogástalan. Mindezekhez járult, hogy a gyalogos nem * padka felé lépve szándékozott utat engedni az autónak, hart 'm a terelővonal felé lépett. A baleset bekövetkezéséért elsősorban a teherautó vezetője látszik felelősnek a KRESZ 61. §. (3.) bekezdésének megszegése miatt. ’„Kikerülés közben az álló jármű vagy akadály mellett — a haladási sebességhez képest — kellő biztonságot nyújtó oldaltávolságban kell elhaladni,” — így a jogszabály. Az akadály megjelölés — értelemszerűen — a gyalogosra is vonatkozik. A szerencsétlenül járt asz- szony szintén megszegte a KRESZ-t, mégpedig a 41. §. (3.) bekezdését. Idézzünk ebből is „Olyan közúton, ahol járda nincs, vagy azt lezárták, a gyalogos az úttest szélén...’ lakott területen kívül csak a menet iránya szerinti bal oldalon, az ott közlekedő járművek menetirányával szemben közlekedhet.” A KRESZ azért rendelkezik így, hogy a gyalogosok láthassák a közeledő járműveket, és szükség esetén idejében utat engedhessenek számukra. Mint említettük, a baleset idején k teherautó fékje nem működött kifogástalanul. A hiba jellegének okának megállapítására a rendőrség műszaki szakértőt vont be a vizsgálatba. A járművezetők emlékezetébe idézzük a KRESZ 45. §.-ának (1), (3) és (4) bekezdését, — ezek írják elő, hogy a közúti forgalomban csak ép járművel szabad közlekedni, hogy indulás előtt a vezetőnek meg kell győződnie a biztonsági berendezések üzemképességéről, s hogy az üzemi fék meghibásodása esetén a hiba elhárításáig — a vontatást kivéve — a járművel tilos közlekedni. — borváró —* A Holdra lépő ember látható a Delta tudományos mazagin új számának első oldalán. A népszerű ismeretterjesztő lap szinte az eseménynyel egyidőben foglalkozik a világszerte feszült izgalommal kísért vállalkozással és számos látványos képet közöl a Holdon kifejtett emberi tevékenység biológiai és technikai problémáiról. A röntgen számára láthatatlan anyagokat lefényképező neutronsugarakat is részletesen ismerteti a lap. Sok jó ötletet közöl a kempingezésről, bemutatja az integrált filmmel működő szte- reomozit, összefoglalja a mikrofilm-technika újdonságait és ír az összkerékhajtás újfajta felhasználásáról. Orvosi újdonságok, vadrezervátumokról szóló beszámoló, a világításban forradalmat jelentő kris- tálylámpák és a „meglepetés nyersanyaga”: a fluor egy-egy nagyobb cikk témája. Uj találmányok, felfedezések, számos információ, képes hír. Delta-lexikon és humor egészíti ki a lap új számát, amely ezúttal is száznál több — részben több színű — látványos képet közöl a tudomány világából. Népújság J 1969. július 17.
