Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-13 / 160. szám
J. Levada: El kell ejteni a „vallásos ember64 sommás fogalmát... J. Levada rendkívül érdekes, újfajta vallásszociológiai, A vallás társadalmi természete című munkájából közlünk ízelítőül néhány rövid szemelvényt. Több mai nem marxista szociológiai, továbbá néprajzi, nyelvészeti és pszichológiai iskola is eljut kerülőúton a vallásos jelenségek társadalmi meghatározottságának felismeréséhez. Mindamellett ez korántsem teljesen új jelenség, és nem is képezi vita tárgyát. Ami csakugyan új és ami a különböző nézetek állandó ütközőpontja, az a következő kérdés: mi az a vallásban, ami szociológiailag megragadható. Ma már lényegében senki sem vonja kétségbe (még a legkonzervatívabb fideisták sem), hogy az ember osztályhelyzete befolyásolja az egyházhoz való viszonyét, s az ipari fejlődés változásokat idéz elő a vallásos viszonyok terén. . . .A vallás társadalmi természetének problémája fontos helyet foglal el a marxista ateizmusban. Vallástudományi irodalmunk azonban nem dolgozta ki egyforma mértékben e probléma minden oldalát. lyiint Lenin írta, ahhoz, hogy harcolhassunk a vallás ellen, ismerni kell a vallásnak és a tömegek vallásosságának gyökereit. .. .Már a marxizmus legelső filozófiai munkái is bírálták a vallás felvilágosodás jellegű, racionalista felfogásának korlátozottságát és szyk- körűségét. .A felvilágosodás ateizmusának és a szabadgondolkodásnak egyik központi gondolata SjZ, hogy a vallás csalás vagy tévelygés eredménye, az emberi megismerésnek a helyes útról való letérése. A lényegen mit sem változtatnak a megfogalmazásbeli különbségek vagy az elméleti megoldás radikalizmusában mutatkozó különbségek. Az elemektől vagy az uralmon levőktől való félelem szintén csak ennek a koncepciónak a kiegészítését, . finomítását jelentette. Engels szavaival: az a nézet, hogy „ .. .valamennyi vallás ... csalók műve”, uralkodó nézet volt „a középkori szabadgondolkodók óta a XVIII. századi felvilágosítókig.. ” .. .G. P. Sznyeszarjov megvizsgálta, miért élnek még vallásos maradványok az üz- bégek körében, s kimutatta, hogy ez a régi szociális intézményeknek azokkal a „relik- tum- (maradvány) formáival” függ össze, amelyek még befolyásolni tudják a mai életet. A szerző ezzel kapcsolatban megállapítja, milyen nagy jelentősége van még a falu- közösség (elat) reliktum-for- máinak a parasztság életében, nemkülönben a „céhszerű” viszonyok maradványainak a kézművesek körében. Sok esetben előfordulhat, hogy ezek az életviszonyok társadalmi-gazdasági alapjuk elvesztése után is elég hosszú ideig fennmaradnak, és kultikus társulások működési keretéül szolgálnak. Ugyanezeknek a jelenségeknek a körébe tartozik az a szinte minden kutató által megemh'tett tény, hogy van még egy „elmaradott közvélemény”, amely közrejátszik a keresztelés vagy körülmetélés hagyományainak megtartásában, a nők alárendelt helyzetének, a vének tekintélyének stb. továbbélésében. Rokonjelenségek ezekkel a pártfogói és szolgai viszonyok, amelyek a patriarchális közösségből és hűbérbirtokról kerültek át, és el tudnak tengődni a mai viszonyok pórusaiban. Azt azonban hangsúlyozni kell, hogy az emberek közötti viszonyoknak mindezek a távoli múltban gyökerező reliktum-formái 'semmilyen értelemben sem „szülhetik újjá” a vallásosságot. .. .A vallásellenes tematikával foglalkozó összes szerzők szinte kivétel nélkül hasonló vagy nagyjából hasonló következtetésekre jutnak. Mindnyájan egyetértenek abban, hogy magának a „hívőnek” mint a „hitetlen” ellentétének kategóriája meghatározhatatlan. Először is, rendkívül meghatározhatatlanok maguk a „hit” megállapításának kritériumai. Vajon valamilyen egy- házilag rögzített, „minimális hitet” jelent ez, vagy az isten létével kapcsolatos meggyőződést, vagy valamilyen homályos elképzelést „meny- nyei erőkről” avagy a lét és a tudat viszonyával kapcsolatos idealista felfogást stb?... Napjainkban a Szovjetunió közép-ázsiai köztársaságaiban az iszlám elsősorban mint ri- tusrendszer él tovább, amely a szertartások révén s különösen magának a kultikus társulásnak a szervezete révén- (a hagyomány által szentesített szokások) kényszerít rá követőire bizonyos viselkedés- és gondolkodásmódokat. Az a kérdés, hogy az érintettek mennyire ismerik a „szentírást” vagy hogy mennyire fogadják el, fel sem merül, vagy legalábbis nem áll az előtérben. / .. A pravoszlávia tudós teoretikusai már fél évszázaddal ezelőtt, amikor sorompóba álltak a szkepticizmus és a racionalizmus bomlasztó szelleme ellen, kiadták a „szertartás-hit” jelszavát: „... az ima ... előbbvaló még a Biblia olvasásánál is, az ereklyék megcsókolása.. fontosabb a teológiai bölcsesség elsajátításánál; az eucharisztia ... végtelenül fontosabb minden prédikációnál, az Istennek tetsző intézmények, iskolák, kórházak stb. létesítésénél”. Ma a „szertartás-hitre” való törekvés az egyház tömegbefolyásának egyik legfontosabb mentési módja. A másik út — a dogmatika modernizálása —- főleg a „művelt” vallásosság attribútuma. Tanulságos eb.ből a szempontból annak a nemrég kiadott kollektív munkának az anyaga, amely Moszkva terű-’ letére vonatkozólag dolgozta fel az ateizmus és a vallásosság helyzetét. A szerzők egy- egy település népességén belül minden alkalommal összevetik a hívők és hitetlenek számát. így megtudják, hogy „Pavsino faluban 1962-ben 100 családban 89 hívő volt, ami e családok teljes lélekszámának 17,4%-a. Tatarincevo faluban a 70 lakos közül, akivel elbeszélgettünk, csak 1,2 volt hívő, vagyis 17,2% stb. A szerzők e felosztások kritériumait maguktól értetődőnek tekintik. Egyidejűleg azonban bevezetik az „ingadozók” fogalmát is, kiemelve őket a hívők közül: „ .. a hitetlenek meggyőződése, hogy nincs isten. Ezért semmi dolguk az egyházzal és a vallásos szertartásokkal. Az ingadozók viszont nem egészen biztosak abban, hogy isten nem létezik .., Némelyik ingadozó A Csehszlovák Tudományos Akadémia Filozófiai Intézete által a vallásosságra vonatkozólag végzett kérdőíves kutatás az istenhitet, a Jézus Krisztus isten voltába, a túl- világi életbe vetett hitet, a szülők egyházhoz tartozását és vallásos aktivitását, a vallás terjesztéséhez és az ateizmus terjesztéséhez való viszonyt stb. tartotta szem előtt. A különféle típusú kérdőívekben olyan adatokat is vetettek fel, mint például a munkában tanúsított aktivitás, a munkával való elégedettség, továbbá néhány erkölcsi állásfoglalást, a természetre és az emberre vonatkozó elképzeléseket. .. .A tudományos gondolkodás eredményeinek birtoklása egymagában még nem azonos a haladó világnézettel, és nem garantálja a szilárd ateista meggyőződést. Meggyőzően bizonyítja ezt, hogy a mai polgári társadalomban a műmegkereszteli gyermekeit, egyébként azonban hitetlenként viselkedik, hajlandó kijelenteni, hogy nincs isten, de, szokták hozzátenni, valami azért mégis csak van.” .. .A Bolgár Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének történelmi materializmus csoportja Bulgária lakosságának vallásosságát vizsgálta. Zsivko Osavkov professzornak, a csoport vezetőjének közlése szerint... összesen 42 664 személyt figyeltek meg. Ebből vallástalannak mondotta magát 64,4%, vallásosnak 35,5%. A vallástalanok közül 43% 1945 után szakított a vallással. 20,5% pedig 1945 előtt (utóbbiak közül 12,8% volt a férfi és 7,7% a nő.) .. .Jugoszláviában például 5 egyetemen (Belgrád, Zágráb, Ljubljana, Szarajevó, Szkopje) 3889 hallgatót kérdeztek meg. Az eredmény a valláshoz váló viszony alábbi képét mutatta (százalékban): 2.9 4.5 5.4 15,8 26,1 43,7 1.6 veit rétegek egy bizonyos része vallásos. Ezenkívül a modern tudomány (és filozófia) tudásnak maga a jellege teszi gyakorlatilag lehetetlenné, hogy a széles tömegek valamennyire is komolyan megismerjék. Végül, bármilyen nevelésnek nem csak és nem is annyira bizonyos ismereteket kell közölnie, mint inkább kialakítania az emberekben az ismeretek felhasználásának tudását, készségét, szokását, átadni nekik a viselkedés és a gondolkodás bizonyos kultúráját. A tudományos, materialista világnézet elterjesztésének társadalmi tartalma tulajdonképpen az, hogy megtanítsa az embereket ezeknek a tudo- •mányos módszereknek a segítségével cselekedni, rájuk támaszkodva kiépíteni életviszonyaikat, gondolati tevékenységüket Hívő és szertartásokat végez Hívő és nem végez szertartásokat Hívő és néha szertartásokat végez Hitetlen, de néha szertartásokat végez Hitetlen és nem végez szertartásokat Eltökélt ellenfele a vallásnak Válasz ismeretlen vagy nem felelt FÓKUSZ iiiiiiiiiiiiimiiiiiiiii Béke és háború a hetvenes években David Wood nemrég az 1898- as spanyol—amerikai háborútól 1967-ig eltelt hetven évben lezajlott háborúkat és fegyveres konfliktusokat újonnan osztályozta (Conflict in the Twentieth Century — ISS, Adelphi Paper 48. szám 1969.) Eközben csak azokat az államok közötti vagy az államokban lezajló konfliktusokat vette figyelembe, amelyeknél reguláris fegyveres erőket vetettek be és katonai fegyvereket gyilkolásra használtak fel: ilyenformán az említett hetven évre vonatkozóan 128 háborút, illetve háborúhoz hasonló konfliktust regisztrált. Ezek közül nyolcvan 1945 óta zajlott le, ebből pedig 73 az utóbbi húsz évben. A területek szerinti elosztásnál a legnagyobb számokkal Ázsiában találkozunk, ahol a konfliktusok gyakoriságának aránya a harmincas évek óta állandóan növekedett. valamint Afrikában és a Közel-Keleten, ahol az elmúlt .tíz évben mereven felfelé ívelt a számuk. A konfliktusok fajták: szerinti vizsgá- ' 'ata azt mutatja, hogy az államok közötti háborúk száma növekedett az utóbbi évtizedben. valami vei csökkent a felkeléseké és erőteljesen ’-»^növekedett a polgárháborúk a?. állarrKtsínyek gyakorisága. ' * A világ’konfliktusai spektrumában bekövetkezett súlyponteltolódás a rendkívül fejlett országok konfliktusairól av erőszak alkalmazásának más formáirrs részben az elriasztó stratégiák hatékonyságának köSzemelvények külföldi újságokból vetkezménye. Másrészt a modem gazdasági forradalom mellékterméke, amelynek következtében új területek megszerzése vagy újabb lakosságrészek bekebelezése messzemenően lényegtelenné vált valamely állam hatalma vagy jóléte szempontjából. Ez az eltolódás azonban mindenekelőtt a gyarmatosítás felszámolására vezethető vissza, mert ennek révén a világ szuverén államainak: száma húsz év alatt több mint kétsariresóre emelkedett. (Európa Archiv, 1969. május 10 ) Kémkedés, szociológiai vizsgálat ürügyén Tavaly nyár óta Latin-Amerika nagyvárosait mind gyakrabban keresik fel a „Nemzetközi Cselekvés'’ amerikai szervezet képviselői. A „hasznos ismeretek” terjesztésének és a „szociológiai kutatások” folytatásának ürügyén információkat gyűjtőiek a külöiv féle társadalmi és politikai csoportokról, vezetőikről, a lakosság hangulatáról, stb. A latin-amerikai demokratikus sajtó szerint a „Nemzetközi Cselekvés” szoros kapcsolatban áll Washington hírszerző központjaival. így az említett szervezet venezuelai csoportját Michale Maharan és Michale Edgar, a CIA ügynökei vezetik. A brazíliai és venezuelai szervezet összekötője Earl Srrúth. aki 1957-től 1959-ig az Egyesült Államok kubai nagykövete volt, s aki segédkezet nyújtott Batista diktátornak a hazafiakkal való leszámoláshoz. A, „Nemzetközi Cselekvés” említett aktivitása csupán epizód abban a háborúban, amelyet az Egyesült Államok imperialista körei csupán most folytatnak a latin-amerikai felszabadító mozgalom ellen. 1961 áprilisában, néhány nappal azután, hogy Playa Ciron- ban (Kuba) szétverték a CIA Kuba-ellen es zsold->iait, Kennedy elnök a külügyminisztérium mellett különleges szervet hozott létre, a „Különleges Műveletek Központjáét, amelynek figyelmeztetnie kellett a Fehér Házat a „kellemetlenségek esetlege» tűzfészkeiről”. Max Frankel, a New York Times szemleírója megjegyezte, e szervezet vezetőinek feladata abból állt,- hogy „felfedjék a válságok potenciális forrásait és leküzdésükre kidolgozzák... az azonnali harc terveit’. (Meuduiurodiuk Zsiany) Latin-amerikai nacionalizmus Richard MiUrous Nixon felugrott kocsijának csomagtartójára és „bokszbajnoki gesztussal” — így a „New York Times" — magasba lendítette karjait. Gyávák, gyávák vagytok, féltek az igazságtól!’? — kiáltotta. Kétezer Amerika-edlenes tüntető válaszolt kövekkel, palackokkal, záptojással és poshadt naranccsal Az egyik Nixon arcába köpött, — 19S8. májusában. amikor Eisenhower akkori alelnöki* felkereste Peru fővárosát, lámát. Most, 11 évvel később a peruiakkal áll szemben Richard Nixon amerikai elnök- Az „USA és Lettin-Amerika kapcsolatainak szomorú helyzete” — elmélkedik a „Time". A konfliktus egyben csúcspontja a latin-amerikaiak növekvő eilen állásának az északi szomszédtól való évtizedes függőséggel szemben. A latin-amerikai külföldi gazdasági érdekeket — aggódik a „New York Times" — a legnagyobb veszély fenyegeti az 195S-es kubai forradalom óta.' „A legza varba ej több — és egyesek számára a legmegdöbbentőbb” — vélte az „USIA” amerikai propagandaügynökség színesbőrű kommunistája és volt igazgatója, Can T. Rowan, „hogy nem fanatikus fiatal baloldaliak szítják a nacionalizmus lángjait, Latdn- Amerükában, hanem tábornokok és üzletemberek, akik közül sokan végezték tanulmányaikat az Egyesült Államokban.” Amit a nép már évek óta mázol latin-amerikai nyomor- negyedek falaira — „Yankee go home” — most miniszterek is követik: „Urak akarunk lenni saját házunkban” — (így Angel Valdivia Morriberó n tábornok, aki röviddel ezelőtt még Peru pénzügyminisztere volt.) A latin-amerikaiak csalódtak Washington sok üres szavában és segélyben, amely alig enyhítette nyomorukat, de növelte függőségüket. Elkeseríti őket a „strangulation” — (megfojtás — A szerk.) így Peru államfője, Juan Velasco Alvarado tábornok, — amelyet az Egyesült Államok alkalmaz a latin-amerikai gazdasággal szemben. Mercado Jarrin tábornok, a perui katonai junta külügyminisztere ezért hadat üzent az Egyesült Államok „gazdasági agressziójának”. Peru tábornokai tavaly októberben kezdték a küzdelmet az IPC (International Petroleum Company) amerikai olajtársaság, az ESSO leányvállalata államosításé vaj”, (Dar Spiegel) Velasco sxemélyisége Céljai elérésben: szemmel láthatóan elszánta magát arra, bogy új erőket mozgósítson. Ez az elszántság elsősorban Velasco elnököt tölti el, aki legtöbb elődjével ellentétben, nem a déa-amertkai előkelő körökből származik hanem a szó legigazibb értelmében a nép gyermeke. Velasco egyszerű munkáscsalád fia, az ország északi részéből. Karrierjét katonaként kezdte. Hála energiájának s alkotó erejének sikerült a katonai hierachla lépcsőfokaira felküzdenie magát. A hatalom átvételéig teljesen ismeretlen volt. Velasco a gyalogsági fegyvernemben szolgált. Eddig szinte hagyomány volt, hogy a politikai sikert elért katonatisztek tüzérek voltak. A 60-as évek elején Velasco Párizsban volt Peru katonai attaséja. De Gaulle nacionalista koncepciója és angol- ellenessége mély nyomokat hagyott benne. A lámába akkreditált jelenlegi francia nagykövet legjobb barátai közé tartozik Velasco franciabarát volta abban is megmutatkozik hogy a perui hadsereget az utóbbi Időben túlnyomóan francia hadianyaggal (Mlrage- vadászreoülőgépekkel és AMX —13 páncélosokkal) szerelték fel Velasco* a tábornokok és ezredesek olyan csoportja támogatja. amelynek taglal a ..Centro de Altes Bstudios Milita- res” (C ASM) Katonai Felsőoktatási Központ-ban kaptak stratégiát és ideológiai kiképzést. Ebben a vezérkari iskolában van néhány olyan oktató. — ügyvéd és gazdasági szAkértő — aki kifejezetten szélsőbaloldali szocialista eszméket követ. Ezek közé tartozik Ruiz Eld- redge ügyész, aki az IPC kisajátításánál Velascót nyilván megfelelő tanácsokkal látta el. és most annak a perui delegációnak is tagja, amely nemrég ebben az ügyben újaibb tárgyalásokra Washingtonba utazott. Ruiz Eldredge szellemileg közel áll Bertrand Rus- selhez, a háborús bűnösök stockholmi törvényszékének kezdeményezőiéhez, ugv tűnik, hogy befolyásos körökben ő képviseli az Amerika-eiSenos szellemet. Azonkívül nem tH- kolia, hogy elérhető távoli célnak tekinti az összes termelőeszközök államosítását. (Neue Zürcher Zeitung)
