Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-13 / 160. szám
Uj szobor a megyeszékhelyen Hiánycikk“ városunkban az esztétikai igény? ny A Tolna megyei Népújságban cikk jelent meg „Uj szobor a megyeszékhelyen” cím alatt. R. Kiss Lenke veszprémi művésznő új szobrának elhelyezéséről szólt. E sorok megjelenése adta a végső lökést arra, hogy reagáljak bizonyos jelenségekre, a bennem évek óta felgyülemlett gondolataimat papírra vessem. • Megyeszékhelyünk az utóbbi években rohamos fejlődésnek indult. Korszerű üzemek, középületek, lakóházak, utak létesülitek és vannak készülőben. Ez nagyon szép és szükséges is, de véleményem szerint a város fejlesztése során feltétlenül szükséges fokozott gondót fordítani az esztétikai hiányosságok megszüntetésére! Nagy gondot kell fordítanunk arra, hogy a „nagy otthont”, városunkat is abban a szellemben alakítsuk, formáljuk, amit az emberekben már kialakult ízlés, igény megkövetel. Ha ezt nem vesszük figyelembe, nem érhetjük el céljainkat az esztétikai nevelés terén. Az emberekben kialakult szépérzék, esztétikai igény törést fog szenvedni, ha városunkban lépten-nyomon elmarasztaló, — valljuk be — sokszor ízléstelen jelenséggel találkozik. Sok negatív példát lehetne felsorolni, de csupán új szobrunk elhelyezésével kapcsolatos véleményem mondom el. Két gondolatot vetnék fel! Ismert tény, hogy — sajnos — városunk a „szoborszegény” városok közé tartozik. Ebből következik, hogy egy új szobor elhelyezése nem mindennapi dolog Szekszárdon. Mégis a szobor elhelyezése előtt „óvatosan” eltitkoltuk tényét. Én is — hasonlóan a Tarcsay utcai lakótelep lakóihoz — véletlenül voltam szemtanúja a szobor „felavatásának.” Éppen arra sétáltam az esti órákban, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy kisebb csoport áll egy ház előtt. Valamit körülvéve beszélgettek. Amikor odamentem, örömmel vettem észre, hogv egy szép szobor áll ott. Két kőműves az utolsó simításokat végezte az alapzaton, majd a munka befejezésekor elégedetten megtörölve kezüket, szerszámjaikkal elvonultak. Ezzel a szobor fel lett „avatva!” Idézőjelbe tettem, mert megmondom őszintén, hogy a sok öröm mellett, amelyet a szobor okozott, egy kis szomorúság is elfogott. Felvetődött bennem a kérdés: miért maradt el az avatás? Úgy egyszerűen „belecsöppent” a lakónegyedbe mintha egy hirdetőoszlopról, trafikos- boltról lenne szó, a város bármelyik pontján. Miért? El tudtam volna képzelni azt, hogy az illetékesek kis „házi” ünnepség keretéből — ha másra nincs idő a lakók meghívásával — leplezték volna le a szobrot, ahol esetleg a művész is jelen lett volna. Nem hiszem, hogy sok gondot okozott volna a szervezés, de nagyon sok célt el lehetett volna vele érni. Az alkotás ünnepélyesebb átadásával érzelmi szálak fűződnének a szoborhoz, az emberek jobban magukévá tennék, később fokozott gonddal óvnák, ápolnák. Éreztetni kellett volna, hogy megtiszteltetés ilyen szép alkotás elhelyezése a lakótelepen. Kis dolognak tűnik ez, de szerintem nem elhanyagolható kérdés. Megjegyzem más városokban (pl. Szolnok, Kaposvár) ahol több szobor van — az új szobrokat legyen az bármilyen témájú és tárgyú — ünnepélyes kénetek között leplezik le. Amennyiben az illetékesek elvetették az avatás gondolatát, a sajtóban nagyobb propagandát kellett volna kifejteni, már az elhelyezés előtt, de utána is. Feltétlenül nagyobb teret igényelt volna a szobor elhelyezésen kívül R. Kiss Lenke szobrászművész bemutatása. Ez a kitűnő, országosan elismert művész megérdemelné Szekszárd várostól, hogy bemutassuk munkásságát. Kevesen tudják róla, hogy már van esv szép szobra városunkban. (Balassa J. Kórház parkjában áll női aktja.) Másik észrevételem amit el szeretnék mondani az a szobor helyével függ össze. A szobor művészeti értékeinek elemzése nem az én feladatom és erre nem is vagyok hivatva. Egyet kijelenthetünk: kitűnő alkotás. Mégis ront a szobor értékéből az, hogy — véleményem szerint — nem a legjobb helyre tették. Általában egy szobor elhelyezését egy szakértőkből álló bizottság végzi. Ha ilyen nincs, van még egy megoldás — a közvélemény. Nagyon érdekes és hasznos lett volna pl. ha a szobor elhelyezésié előtt a környék lakóinak véleményét kikértük volna. Természetesen egységes álláspont nem alakult volna ki, de egyet merek állítani: oda nem került volna, ahol jelenleg álL Az én véleményem — ami találkozott sok ember véleményével — az, hogy nem szerencsés az elhelyezés. Idézek a Népújság cikkéből: „A szobor modern megfogalmazása, teljes összhangban áll a terület korszerű lakóépületeivel” Ez igaz, sőt „beleolvad” a környezetébe. Szószerint értem. mert a fehér kőből készült szobor teljesen elveszik a mögötte álló fehér falú épületben. Szinte oda van préselve a falhoz. Alig van három méterre. Nagy hibának tartom, hogy közvetlenül a járda széle mellé helyezték, fő nézetben, párhuzamosan. így a szemlélő nem tudja áttekinteni az alkotást. Ebben a helyzetben legjobban az úttestről lehet szemlélni, de ez a járműforgalom miatt nem tanácsos. Szerencsésebb lett volna pl. hátrább a játszótér előtti parkosított téren helyezni el. Az épületek által határolt „U” alakú térben, kitűnő helyen lett volna. Szekszárdon pár hónappal ezelőtt megalakult a városfejlesztési bizottság esztétikai csoportja. Többek között feladata az is. hogy ilyen esetekben segítsék a problémák megoldását. Nagy „dobpergések" közepette megalakult a csoport, újságcikk emelte ki szükségességét. Nekem nagy örömömre szolgált amikor megtudtam ezt, mivel hiányoltam én is. Különös megtiszteltetésnek vettem, amikor e csoportba engem is meghívtak, beválasztottak. Nagy buzgalommal vállaltuk, hogy ahol lehet segítünk — de ez ideig egyetlen szerv sem kérte ki véleményünket, tanácsunkat. Felteszem a kérdést: csak azért csinálunk bizottságokat csoportokat, hogy dicsekedhessünk vele „nekünk ilyen is van”, vagy azért, hogy segítsük a problémák megoldását! Cseh Gábor IHÁSZ—KOVÁCS ÉVA3 Reggeli jegyzet Örömöm reggele ez: ráaggatom a csönd lobogóit, a pillanatnyi mozdulatlanság reflexeit, a napsugarat: július sárga haját, a földet-kék-szalagként-átfogó végtelent, lepkecikkázást, bokrok vasalt fodrait, az isten-tenyérnyi parkot, amely fölött a Város dong, gigászi méhkas, mozgó szín-erdő, messziről kicsik a méhszorgalmú emberek is, röpdösnek köznapok peremén, akár a méhek, begyűjtik a csörgő kalászok aranyos engedelmét: mindennapi kenyerünket. meghódítják a magasságot és otthonokat emelnek a mindenható szerelemnek, hogy elmondhassa a megszülető újra meg újra azt, ami fontos. LOVÁSZ PÁL VERSEI: Versek A KÖLTÖ — József Attila emlékének —■ Szép-Jó-Igaz földjét kereste, kudarca százszor megsebezte. „Tisztátlan!” — mondták, s szent sebétől féltek, mint bélpoklos fekélytől FECSKE Egyik szárnyán tavaszfény, másikon az ősz villantja máris sugarát; idő futárja, szférák vándora, jört-megy, s hűlt fészkén lenge csönd Suttogja az örök tragédiát SZÁRNYASZEGETT VILÁGMEGVÁLTÁS Nekifutunk a Mindenségnek, alább nem is akarjuk adni, de megállunk, mert éhes szájak visszahívnak: „Elfelejtettél kenyérpénzt itthagyni!” DRAMOLET Gyorsat gyorsabb s azt még gyorsabb előz, miközben a célt néző akarat — mint hang a fény mögött — a bősz iram váltóin lemarad Kilátás a napokban átadott balatonfüredi „Marina” Szálloda tetőteraszáról. (MTI foto — Benkő Imre felvétele). Becskereki Kázmér- nak, a Lózungimpex munkaügyisének határozottan rossz napja volt a mai, és ezt rögtön megérezte a szobájába belépő Kerekes is. — Hivattam, igen, mégpedig fontos ügyben hivattam — mondta Becskereki. — Ma 31-e van, május 31-e, és ez jelentős dátum kettőnk kapcsolatában, ugyanis a mai wapon jár le egyhónapos próbaideje. Egy hónapig próbálkoztunk magával, 25 munkanapon kíséreltük meg a lehetetlent, ügyintézőt nevelni magából. Sajnos, ez nem sikerült, mert maga rendszeresen későn járt be a munkahelyére, ahonnan korán és napközben többször is eltávozott, főleg nem ügyintézett, és azt is a szakértelem teljes hiányával cselekedte. Ennek következtében a mai nappal munkaviszonyát megszüntetjük. Munkakönyvét és egyhavi fizetését a szomszéd szobában Várkonyi- nétól kapja meg. A i'iszontlátásra! Alig lépett ki Kerekes a szobából, Próbaidő amikor csengeni kezdett a telefon. — Te vagy az, Pintyő? Itt Cicus beszél — búgta a vonal túlsó végén bizonyos Cicus. — Igen, én vagyok — válaszolt Becskereki —, de nem Pintyő, hanem mint Becskereki Káz- mér, akinek ön a mai naptól kezdve nem Cicus, hanem csupán Slezák Elvira hajadon. Nem kérem, nem bolondozom, csak közlöm, hogy hathónapos próbaideje a mai nappal lejárt. Fél évig próbálkoztam magával, az első időben naponként, az utóbbi időben már csak hetenként, de sajnos nem váltotta be reményeimet. Az első napon, az első napokban, sőt az első héten még bizakodtam, mert teljesítménye maximumát nyújtotta, de később. .. Mivel hathónapos próbaideje lejárt, viszonyunkat tekintse a mai naptól megszűntnek, többé ne telefonáljon és ne írjon levelet, a viszontlátásra. .. Letette a telefont, és mert időközben munkaideje is lejárt, összepakolt és hazament. Otthon a vacsoráját szó nélkül ette meg, majd a feleségéhez fordult. — Kedves Lujza — kezdte fennhangon, — fontos közölnivalóm van számodra. Ma van tíz éve, hogy tízévi próbaidőre feleségül vettelek, azért, hogy lehetőséget adjak számodra, hogy bebizonyítsd: helyesen választottam. Ma már tudom, talán te is sejted: nem választottam helyesen. Gyakran emlegetted, hogy nekem adtad az ifjúságodat és legszebb éveidet, de ezek az évek sajnos nekem nem voltak a legszebbek. Próbaidőd elején többször fenyegettél azzal, hogy visszamégy a mamához. Nos, a mai naptól ennek nincs semmi akadálya, keresd fel özvegy, édesanyádat a Puma utca 8 bében, a részleteket pedig beszéld meg az ügyvédemmel és a házmester- nével. Pá, kedvesem! Amikor egyedül marad, konyakot töltött magának és a harmadik pohár után a tükör elé állt: — Becskerekikém, kedves Becskerekikém — mondta szomorúan —, sajnos negyvenéves próbaidőd lejárt, el kell búcsúznunk egymástól. Nehéz negyven- esztendő volt, de most, hogy a próbaidőnek vége, be kell vallani, nem feleltél meg a követelményeknek. Pedig bíztató volt a kezdet, de mindig közbejött valami. Az is kiderült, hogy költőnek nem vagy eléggé realista, ‘ közgazdásznak eléggé álmodozó. Hogy mit tegyél? Akaszd fel magad! Szólt, és felakasztotta magát az ajtófélfára, s ezzel negyvenéves próbaideje végérvényesen megszűnt. Határozottan rossz napja volt a mai. MIKLÓSI OTTÖ
