Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-13 / 160. szám

Átkelés az. El bűn (Jelenei a lUmboljU Ott voltam a Waterloo-i csatában... Az Ungvárra érkezésemet követő hajnalon megszólalt szállodai szobámban a tele­lőn. Bállá László, a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztője hívott leL — Van-e kedved ma részt venni a Waterloo-i csatában? Azt hittem, tréfál. Hamaro­san kiderült azonban: olyan riporttémát ajánl, amely csak ritkán adódik az újságíró éle­tében. Kinek nem dobogtatná meg á szívét, mikor hallja.: Ungvártól -20 km-re. Szered-” nye és Alsószlatina hátáfában forgatják a film történetében eddig legköt lsegesepb -kétré­szes monstre alkotást. a ? Wa­terloo -i. csatá-'t., -És. a.főrende- ző maga SzérgejJ Bondarcsuk, a .monumentális • filmek: világ­hírű alkotója. Háromnegyed napot.-töltőt-' tem el á' .‘hadszíntéren”/, A kötetre való élményt megpró­bálom rövid mondatokban le­írni. Találkozás Bondarcsukhal Szelíd lankák váltakoznak magas hegyekkel, haragos zöld erdőket zúgat a szél a hegyek oldalán. Keményen süt a Nap, a lankákon szőlősorok — Sze- rednye híres bortermő vidék, — a lankák egy része azonban kopár. Ezeken foglalnak he­lyet, egyelőre pihenőben, láb­hoz tett fegyverrel a drago- nyosok, pattantyúsok és gár­disták ezrei. A szivárvány minden színében tündökölnek a korhű öltözékek, amelyek­nek elkészítésére — Mario Garbulia fő díszlettervező el­gondolásai alapján — - tizen­kilenc szovjet város hetven- három iparvállalata kapott megbízást. A díszlettárban annyi a lát­nivaló, hogy megszédül tőle az. ember: - a porosz légiósok fekete színű, ezüst. halálfejes verettel ./díszített kalapjaitól az aranyozott" mellvértekig, a- töltény táskáktól /a gyémántok - ", kai kirakottá kardokig -mindén .. látható itt* ■ ftíég csak a-napi; munka elő k^zülefei, fójytak. amikor EÍOTidarífSüknak jelentették: ^újságírók, .keresik.. Otthagyva . kis társasáéit, elibénk .-siétett és i készségesen •, állt rendeike-. í -zésünkre. —»' Az olasz..-Dino -de-Lau-­- rendis cég és a* Möszfilm-kö-- zös vállalkozása ez a hatalmas film — mondja —, amelynek méretei minden eddigi mons- re film méreteit meghaladják. A Háború és béke. valamint a Cleopátra is sokba került, ez azonban még többe: 25 millió dollár a gyártásra előirány­zott összeg. — Úgy hallottuk, nemzet­közi színész élgárda játssza a főszerepeket, — Jól hallották. Napoleon sze­repét az amerikai Rod Steiger v formálja. Ney marsallt Dean O’Harley alakítja. Cambrone szerepében a népszerű Szamol- jov Jevgenyijt látjuk. A francia királyt a világhírű amerikai művész, Orson Welles formál­ja meg. A kanadai Cristopher Plummer mint Wellington irányítja majd seregét a csa­tamezőn. Érdekesség egyéb­ként. hogy éppen Wellington seregében számos amerikai, olasz és angol szereplő van. Ennek oka, hogy az angol­szász színészek alakítása, tem­peramentuma jobban megfelel az eredeti — korabeli — el­gondolásoknak, hiszen a wel- lingtoni sereg annak idején fő­ként angolokból, hollandokból, skótokból tevődött össze. Fal ÓBágo* hadvezérek is Amíg Alfredo de Laurentiis- sel a film olasz gyártásveze­tőjével beszélgettünk, az El­bától Waterloo-ig gyalogló, el­fáradt. összetört Napoleon ma­radék serege élén megérkezik, hogy találkozzék a francia ki­rály által elfogatására eléje küldött Ney marsall csapatai­val. A szemben levő hegyol­dalon valósággal cammognak a napóleoni katonák, köpe- nyük-ruhájuk szakadt, sáros, arcuk borostás. A császár is vagy húsz évet öregedett. Szemben velük a királyi katonaság, az imént már em­lített tündöklő tarkaságú kor­hű ruhákban, eredeti fegyve­rek mellett. Fent a hegyek ol­dalán karéjban a lovasság, meg a tüzérek. Megindulnak a ködfejlesztők, hogy szomo­ÍS mUUé deUér»* fUm — Mocjd, amerikai, »agat atom •míaévaek a f haveretekben •— a főrendemé t SmergeJ Bondar vauk níbbá. a helyzethez illőbbé tegyék az egyébként napsüté­ses vidéket. Fent a magasban, vadász- leshelyhez hasonló emelvénye« ősz katona foglal helyet. Ren­geteg kitüntetés szalagja a mellén. Szviridov P jött a gyártás szovjet főigazgatója elmondja: Mihail Kazakov hadseregtábornok az illető, aki segédtisztje társaságában fog­lal helyet és U RH - készülék se­gítségévei irányítja a hadmoz- dulatokat. Luscsinszkij hadse­regtábornokkal együtt ők ket­ten az általános katon^j ta­nácsadók. A lovassági hadmoz- dulatokat Oszlikovszkij Nyi- koláj altábornagy ellenőrzi, illetve irányítja. Bondarcsuk mindenütt ott van, mindem ellenőriz, észre­vesz. a legkisebb hiba miatt is megismételteti a jelenetet. Napoleon fáradt katonái már vagy tizedszer próbálják ei a jelenetet. Ez a rész — a csá­szár találkozása volt katonái­val és az elfogására küldött marsallal — a monumentális fiira legdrámaibb része. Hat hónait alatt Írással el Szergej Bondarcsuk és a közben odasereglett gyártási szakemberek elmondták: míg a Háború és béke négy eszten­deig készült, ez a lényegesen nagyobb film mindössze hat hónap stett „áH össze”. Jelen­tős részét már leforgatták Itá­liában, a többit pedig itt, a Kárpátokban. Néhány nappal előbb vették szalagra az El­bán való átkelést a megáradt Latorcán. Megkérdeztük Alfredo de Laurentiis-t. igaz-e, hogy az amerikai Paramount is „ben­ne van'-' a finanszírozásban, mint hírlik? — Tévedés. — mondja. A fűm kizárólag szovjet—olasz koprodukció. Annyi tény, hogy a Paramount és a Columbia is részt vesz majd a terjesztés­ben. — Mikor láthatjuk a Wa­terloo-i csatát a mozikban? — Október KPre kész a fel­vétel. indul a vágás és a töb­bi „apró munka”. 1970-ben már vetítik a mozikban a fű­met. Késő délután hagyta abba a munkát a stáb. Az eddig leforgatott 1500 méter film ma 30 méterrel nőtt. Egy-egy pihenő szünetében körülfog­ták a fagylaltos kocsikat, a hűsítőt mérő pultokat a sta­tiszták. Mert bár „játék” ez a film, a valóságos, korhű fel­vételt rengeteg munka, izzad­ság előzi meg, amelyből a statisztáló szovjet katonák ala­posan kiveszik a részüket. Sőt még a községek lakói is. hi­szen ők is rajta vannak a filmen. Balogh József rjQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO DOOCOOOODOOCXXjCXXXDCOOOOOOCXXXXOOOCXXXXXjOOOOOOOOOOOOOOOOi. KIS VIDÉKI SZÁLLODA Erdős úr könnyezett. Erdős úr meghatódott, annak ellenére, hogy ez egy régi üzletembernek se nem jellemzője, se nem szokása. Erdős úrnak minden oka bőségesen adva volt a meghatódásra, ezt nem le­het tagadni. Az Amerikai Egyesült Államok polgára harmincöt év után tért vissza Bonyhádra, látoga­tott vissza és bérelt éjsza­kai szállást ugyanabban a szállodában, melyet egykor a sajátjának mondhatott. A 10-es számú szobát kapta. — Kérem, itt nem vál­tozta magát semmi, — mondta tört magyarsággal és harmadjcl évtizednyi távoliét után ezt a kiejtési hibát még Lörincze Lajos G jS megbocsáthatta neki. O Azon persze, hogy a fő 0 téren, a kisvárosnyi nagy­íOQOGOQÖŰOüGGOOCOOOOGOcaj„ község legjobban expo­nált pontján lévő szálloda csakugyan nem változott semmit (fogadjuk el az ex-' tulajdonos magánvélemé­nyét hitelt érdemlőnek), ér­demes töprengeni egy ke­veset. A tények nem őt igazolják. Annak ellenére sem, hogy az épü­let valóban ugyanaz. Sar­kon áll, forgalmas útvonal­elágazás mellett, a plébá­nia temploma mögött, szemközt az egykori Dőry- kastéllyal. Változások azon­ban történtek. Tizennyolc évvel ezelőtt kézilányként kezdte meg o munkáját Németh Zoltán­ná, aki e pillanatban szál­lodavezető. Irodája ponto­san a régi Erdős-lakás he­lyén van. Tagadhatatlan viszont, hogy a valamikori kávézó megszűnt, a régi étterem helyén bisztró mű­ködik, sőt vízvezeték is van az ódon épületben. Az „ódon" jelzőt — új­ságírói gyakorlat szerint — általában valóban régi épületekre szokás használ­ni. Ha a történelem mér­céjét vesszük alapul, ez nem az. A múlt század vé­ge táján keletkezhetett, de amióta a korosabb bony­hádiak az eszüket tudják, Erdősék tulajdona volt. Lépcsőháza csendes hi­valkodással indul a sem­miből sehová. Ugyanis nem a főbejáraton át lehet ide eljutni (itt az étterem van), hanem egy mellékkapun át, ilyesformán érkezve a „PORTA” felirású táblá­hoz, ami az első emeleten van, A porta két szoba- asszonyt és egy takarítónőt rejt. Az elhelyezés lehető­sége tizennégy szoba, har­minckét fekhely, a „C" ka­tegóriában. Ez a kategó­riák legkevésbé rangosabb­ra. E pillanatban a szálló belseje olyan képet nyújt, mint egy közepes karaván- szerije, II. Szüle jmán szul­tán csapatainak kivonulása után. Miéri ? Bonyhád idegenforgalmi vonzerejét aligha lehetne Badacsonnyal, vagy Eger­rel egy nevezőre hozni. En­nek ellenére a szálloda évente kereken nyolcezer- kettőszáz vendégnapot tel­jesít, ami a százhatvan- nyolcezer forintos tervvel szemben évi száznyolcvan- kettőezer—kettőszázezer kö­zötti teljesítést jelent. Fontos-e, hogy egy já­rási székhelyen szálloda legyen? Kétségtelenül az. Meglehetősen rangos üze­mek sora foglalkoztat itt távolról jött szakembere­ket, olykor hónapokra is. Ez a — ha van ilyen — „vállalati” idegenforgalom. A szálló vendégkönyve azonban távolra szakadt hazánkfiainak is őrzi be­jegyzéseit. Hivatalosan né­metek, amerikaiak, fran - ciák és kanadaiak ők; a legkülönbözőbb beosztás­ban, állásban és vagyoni módban. Egyszerű ostoba­ság lenne azért rangosnak ítélni egy szállodát, amiért ök — évek, vagy évtizedek múltán —, ilyen, vagy olyan okból szükségét ér­zik az időleges hazatérés­nek. A bonyhádi szálló nem rangos, hanem egy­szerűen csak szükséges, ami a jelenlegi belsejénél (és ebben nem a szobák bú­torzatára, a lehetséges tisz­tán tartásra gondolunk), különb formát érdemelne. Újat építeni nyilvánvalóan felesleges lenne, a régit jobb körülmények közé hozni azonban nem. ORDAS IVÁN jooooooooooqoooooooooooooooo doooooooooooooooogoooooooooocoooooooc oooooooooooooooooogggogooc

Next

/
Oldalképek
Tartalom