Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-13 / 160. szám

’örült vagy! Feljogosí­tottalak én arra, hogy bármi bizokodóssaf légy? Ha egy óvatlan pillantásodat elfogják...! kod vagyok, az uram karába huzathat, de azt nem tilthatja meg. hogy «. álmodozzak! Lágyuljon meg a haragod irántam; jó, uram. Nem vagyok én annyira kormos, mint amilyennek látszom. Hogy a gaz­dámmal itt időztünk, megszerettem a hun életet Láttam rajtad uram. hogy jó ember vagy. Gondoltam beállók hozzád rabnak, s mihelyt háború lesz, melletted harcolok. Aki jól forgatja a kardot, ná­latok magasra emelkedhet, még ha ide- ^ génből jött is. mint Oresztesz úr. GÁRDONY1 G c l A t^ ^ _ ■ -Aivfcj jL^X VA JL ii A AI V JL X-J A Xi. AA A. A A. -v. • - “ '\- .v- ■■■■;•;• Képregény változat: CS. HORVÁTH TÍBOR, KORCS HAJTQe* PÁL f 'Ai 1 y A majmok — az orvosok segítőtársai Et CM* örüli»« Záto betagiégénak. Ha teheti. ott ül mellette, bestéi hotto. csicsereg. ninóma kr»án*ógát. Jókedvűnek mutatja magát pedig ugyancsak bánkódik o lio ~íközönye láttán y ^ , , __; , • P ^.Ai ifjú némán nemet int fejével. Et a te- Wt kint«tóból feléje sugánó rajongás láttán Emőkének szemernyi kétsége sem marad-' '/mm ~>. hat aftelöl, hogy vajon miért nem. Zétának először akkor derül fel az Orca, amikor egy napon álmából ébredve, Emőkét oil­Aggódtunk, hogy meg­halsz. Apám is megsaj­nált Azt mondta, elbo­csát. Váltságdíj nélkül. Már meg is üzente Prisz- kosznak. Hetek múltán Ctáth magához rendeli lábadozó csatlósát. T" Bolond, de derék 1 Körzőit alakoskodnpd 1 Haza akortalak küldeni srobad embernek, de ha úgy akarod, nalani maradhatsz rabnak A szuhumi kísérleti kórtani és terápiái intézet érdeklődé­sének központjában a fejlet­tebb élőlények magasabb ren­dű idegtevékenysége, az or­vosi radiológia, az onkológia, valamint a biológia1 és a pa- talógia területéhez tartozó kérdések kidolgozása áll. A kutatók igen érdekes eredményekre jutottak a ma­jom agykérge homloki részé­nek funkciói tanulmányozása során. Rengeteg tapasztalatra tettek szert a feltételes ref- lektorikus. elektrofiziológikus és idegsebészeti módszerek al­kalmazásával, amelyek segít­ségével bebizonyították hogy ezen agyrészeknek különleges szervező szerepük van a bo­nyolultabb viselkedési for­máknál. A szuhumi rákkutatók, ge­netikusok, biokémikusok, im­munológusok népes csoportja tanulmányozza a moszkvai tu­dósok részvételével a majmo­kon a modem onkológia egyik legaktuálisabb problé­máját — a vírusok szerepét az emberi fehérvérűség kelet­kezésében. Az intézet laboratóriumai­ban a már ismert rádió- sugárzás elleni eszközök, új. eredeti sémáit dolgozták ki, s olyan preparátumokat ké­szítettek, amelyek lehetővé te­szik a szervezet sugárelleni védekezésének fokozását A szuhumi kutatóközpont kollektívája dolgozik a maj­mok tartási és szaporítási módszereinek a fejlesztésén, a Szovjetunió párás, szubtrópi- kus övezetében. Magas fokú tu­dományos színvonalon oldják meg az állatok akklimatizá- lásának feladatait, valamint a különféle emberi betegségek modellezését és gyógyítását Ennek érdekében jelentős mér­tékben kibővítették a majom- állományt Szarzsent majom két kicsiny ével —■ Édeskével és Drágakő­vel. •ééééééééééé** THIERY ÁRPÁD: AZOK A SZÉP NAPOK... A falu utcáin törött üvegek és más hulladé­kok hevertek szétszóródva, mintha menekülés közben dobálták volna el. A házak fala mellett részeg emberek tapogatóztak. A fegyver a leg­többjüknek még a kezében volt, de beszélni nem nagyon lehetett velük, mert részegségük elég közel járt a teljes öntudatlansághoz. A vöröska­tonák portyázó csoportjai ezeket is összefogdos- ták, és másokkal együtt a járásbíróság udvarára terelték, ahol Both százados egy teherautóról beszédet intézett az utcáról és a házakból össze­gyűjtött emberekhez. Az elkobzott fegyverek nagy összevissza halomban hevertek a teher­autó orra előtt. A négyszögű udvart minden ol­dalról alacsony, földszinti tornác vette körül. A boltozatosán ívelő homlokzatok mögött vöröska­tonák álltak előreszögezett fegyverrel a kézben — Az ellenforradalmi lázadás vezetőit letar­tóztattuk! — kiáltotta Both százados a beijédt tömegnek. — Letartóztattuk az ügyvédet! A pré­postot! A szolgabírót! Az összes csendőrt a pa­rancsnokukkal együtt, és tizenkét nagygazdát! Magukat is nyugodtan lefogathatnám. Most min­den okunk megvolna hozzá, hogy sorra felakasz­tassuk és lelövöldöztessük magukat! Pusztulás­nak tették ki a községüket. A saját házukat. Harc közben az egész községet felgyújthattuk volna! A százados egy kis szünetet tartott. A tömeg csöndben állt. — De én látom, hogy maguk nem rossz em­berek — folytatta a százados valamivel szelí­debben. — Magukat csak félrevezették. Leitat­ták! Hisz látom, hogy sokan alig tudnak meg­állni a lábukon ... Nos, magukkal szemben nem élünk a megtorlással. Térjenek azonban gyorsan észhez! Viselkedjenek becsületes emberhez mél­tóan! Ne kavarják föl itt a rendet, hanem in­kább igyekezzenek azt betartani! Föltette a monokliját. — A hadisarctól azonban nem tekinthetünk el — mondta. — Száz vágómarhát kell a köz­ségnek beszolgáltatni. Ezt a fronton harcoló vö­röskatonáknak adják. Ezenfelül minden fölös­leges élelmiszert összeszedünk, hogy amíg itt vagyunk, élelmezni tudjuk magunkat, és a még ezután ideérkező különítményeket is. A tömeg a beszéd végén nem nagyon akart elmozdulni. Először csak a széléről vált le egy- egy merészebb ember, és futásnak eredt a bol­tozatos kapufolyosón át, ki az utcára, mintha nem nagyon hitték volna, hogy valóban elme­hetnek. , A vöröskatonók megszállták a kaszinót, az ol­vasókört, és körülvették a templomot. A többiek csoportosan jártak-keltek az utcákon. Lassan si­került összegyűjteni a helyi vörösőrség tagjait is, akiknek nagy része a csendőrök és vadász­puskások első rohamára megadta magát. Két órakor megérkezett a tengerészek különít­ménye, és nem sokkal később a balatoni út fe­lől a forradalmi törvényszék tagjainak autója is. Az orvlövészt, akit Wolfék hoztak be az al­máskertből, egy órán belül halálra ítélték. A járásbíróság főépülete mellett, egy szűk, magas falakkal körülvett udvaron végezték ki. Nem engedte bekötni a szemét. A rövid tárgyalás alatt kiderült, hogy a malmos fia, akihez az őszirózsás forradalom napjaiban odavonult a tüntető tömeg, és követelte, hogy osszák szét az állami gabonát a nincstelenek közt. A malmos bezárkózott a családjával, mire a tömeg felgyúj­totta a házat. A másik orvlövész — akit Wolf agyonlőtt — a malmos volt. Wolfék a járásbíróság emeletén, az egyik tár­gyalóteremben kaptak helyet, hogy megpihenje­nek egy kicsit, és később majd éjszakára is be­rendezkedjenek. Wolf kint ácsorgóit a rideg, északi fekvésű hivatali folyosón, az ablaknál. A lapos tetőzet éles árnyékvonallal vágta kettőbe az udvar négyszögét. Wolf ezt a vonalat nézte a magasból, mintha e vonal segítségével meg­fejthetett volna valamit azokból az érzésekből, amelyek nemcsak újak voltak az életében, de fontosabbak is minden előző érzésnél. S tudta, hogy ezután a dolgok más oldalukat is megfog­ják mutatni neki, nemcsak azt, amibe eddig is beavatták. A lány távolabb állt a folyosón. — Megtaláltad az apódat? — kérdezte Wolf. — Nem. Azt mondták a vasúton, hogy elme­nekült, amikor a lövöldözés kezdődött. — Lehet, hogy hazudtak. Valami baja történt az apádnak, csak letagadták előtted. A lány szomorúan ingatta a fejét. — Nem hazudtak azok. A kisöcsémmel ment el. — Na. látod! Biztonságba kellett helyezni a gyereket. Megteszi, aztán majd visszajön a vas­útra, ahol a helye van. Rendes ember a te apád. ne kételkedj itt benne.

Next

/
Oldalképek
Tartalom