Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-13 / 160. szám

37TLÁÖ PROtETJOtJÄl EGTErmrETTr» UTE PUJ SAG 1 A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA 1 XIX. évfolyam. 168. szám. ÄRA: 1,2« FORINT Vasárnap, 1969. július 13. A paksi találkozó Tegnap reggel nyolc város­ból érkező fiatalokat fogad­tak a konzervgyár KISZ- esei : az ifjú konzervipari szakmunkások párt- és KISZ- bizottsága és a Paksi Kon­zervgyár által meghirdetett országos vetélkedőre érkeztek a Duna menti falusi fiatalok találkozójának színhelyére. Szeged, Békéscsaba, Nagy­kőrös, Kecskemét, Hatvan, Szigetvár és Paks konzerv­gyárát egy-egy három főnyi csapat képviselte. Budapestről és Nyíregyházáról két csapat vett részt a versenyben. A fiatal szakmunkások ezúttal nem szakmai tudásból mér­kőztek: a Tanácsköztársaság­gal és az ifjúsági mozgalom­mal kapcsolatos ismeretekről adtak számot, népes szurkoló- tábor és a zsűri előtt. A ren­dezők a verseny rangjához és a találkozó színvonalához méltó körülményeket biztosí­tottak, külsőségeiben is im­ponáló volt a vetélkedő. A vendéglátók — a Paksi Kon­zervgyár fiataljai mindvégig jól szerepeltek, végül — a szegediekkel holtversenyben a 4. helyen végeztek. A vetél­kedőt a Budapesti Konzerv­ipari Kutatóintézet csapata nyerte. Délelőtt a járási könyvtár­ban Fekete Gyula, József At­tila- és SZOT-díjas író, és Pata Imre, a Gorkij Könyv­tár tudományos főmunkatár­sa részvételével folyt a „Vi­ta a falusi ifjúságról” című rendezvény. Az összejövete­len, — amely meglepően nagy számú érdeklődőt vonzott —, Pata Imre ismertette Fekete Gyula életét, irodalmi mun­kásságát, beszélt írói elhiva­tottságáról. Fekete Gyula el­beszélgetett a jelenlévő fia­talokkal. Este két népszerű zenei program követte egymást: a művelődési központban Bo­ros Jolán, Lukács Bálint, Szárnyast Magdolna éneke­sek. Hegyi Irén táncművész és Lakatos Flórián cimbalom- művész fellépésével magyar- nótaestet tartottak, később pedig a Gerilla-együttes nagy sikerű pol-beat számokkal szórakoztatta a fiatalokat, majd a Scampoló-együttes a késő éjszakai órákig húzta a talpalávalót. Szombaton — a sajnos még mindig neim sok jót ígérő idő­járás ellenére is — sok kör­nyékbeli vendége volt a ta­lálkozónak. A MAI PROGRAM: Reggel katonazenekar éb­reszti a paksiakat, majd tér­zenét hallgathatnak a Duna- parton. Kilenc órakor ifjúsá­gi nagygyűlés kezdődik, ame­lyen Szabó Géza, a KISZ MB első titkára mond beszédet. A szabadtéri színpadon nép- táincbemutató lesz, amelyen öt — köztük egy külföldi — csoport lép fel. A nap minden órájában ér­dekes műsor várja a fiatalo­kat: ükölvívómérközés, divat- bemutató. vidám műsor, mo­dellezőbemutató, tűzijáték, este a Metró-együttes hang­versenye, majd ifjúsági bál zárja a találkozót. (d. kánya) Közlemény a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének a Bolgár Népköztársaságban tett látogatásáról A Bolgár Kommunista Párt Központi Bi­zottságának és a Bolgár Népköztársaság mi nisztertanúcsának meghívására 1969. július 8 és 11 között Kádár János elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága első titkárának vezetésével hivata­los, baráti látogatást tett Bulgáriában a Magyar Népköztársaság párt- és kormány­küldöttsége. A küldöttséget mindenütt a szeretet, a megbecsülés és a szívélyesség érzéseivel fogadták, ezzel is demonstrálva a két szocialista ország népeinek egymás irán- i hagyományos, testvéri barátságát. A lá­togatás során új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést ír­tak alá. A szerződés új fejezetet jelent a két szocialista ország internacionalista barátsága továbbfejlesztésének történetében. A láto­gatás alkalmából a két küldöttség között véleménycserére került sor, amelyen részt vettek: A Magyar Népköztársaság "részéről: Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a küldöttség vezetője, Fock Jenő, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Politikai Bi­zottságának tagja, a Minisz­tertanács elnöke; dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari mi­niszter; Pap János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának tagja, az MSZMP Veszprém megyei Bi­zottságának első titkára; Er­délyi Károly, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, külügy­miniszter-helyettes és Roska István, a Magyar Népköztár­saság rendkívüli és meghatal­mazott nagykövete a Bolgár Népköztársaságban. A Bolgár Népköztársaság részéről; Tó­dor Zsivkov, a Bolgár Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának első titkára és a Bolgár Népköztársaság mi­nisztertanácsának elnöke, a küldöttség vezetője; Tano Colov, a Bolgár. Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács el­nökhelyettese, az állami terv­bizottság elnöke; Ivan Mi- hajlov. a Bolgár Kommunis­ta Párt Politikai Bizottságá­nak tagja, a minisztertanács elnökhelyettese, hadsereg­tábornok, Ivan Basev, a Bol­gár Kommunista Párt Köz­ponti bizottságának tág - ja, külügyminiszter: Grigor Sztoicskov, a Bolgár Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának tagja, a Bolgár Kom­munista Párt Szófiai Körzeti Bizottságának első titkára és Vaszíl Bogdanov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a Bolgár Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a Magyar Népköztársaságban. A véleménycserék során a küldöttségek kölcsönösen tá­jékoztatták egymást a hazá­jukban folyó szocialista építő­munka menetéről, áttekintet­ték a két testvérpárt és a két szocialista ország együttmű­ködése fejlesztésének lehető­ségeit. véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet, a kom­munista és munkásmozgalom alapvető kérdéseiről. A küldöttségek megelége­déssel állapították meg. hogy (Folytatás a 2. oldalon.) T v-koz vetítés a Holdról Az Apollo—II július 21 -re tervezett Holdra szállásáról, majd Armstrong 2 óra 40 perces felfedező útjáról élő közvetítésekben értesülhet majd a világ. A képeket a Lunar Mondule oldalán elhe­lyezett kamerákkal, valamint kisebb kézikamerával veszik feL A felvételek négyszázezer kilométeres utat tesznek meg a Holdtól a Földig s a képeket az ausztráliai Parkes csillag­vizsgálójának rádióteleszkópjá­val fogják majd fel, onnan mikrohullámú láncon ‘Sydney­be továbbítják. Sydney-ből .az Atlanti-óceán egy meghatáro­zott pontja felett lebegő In­telsat—3 gyűjti be a képeket és továbbítja a texasi Hous­tonba. Az itteni irányító köz­pontból sugározzák szét a ké­peket egyrészt az Egyesült Ál­lamokban, másrészt híradás­technikai mesterséges holdak közvetítésével a világ többi részében. Európa számára az Euróvízió biztosítja a képek vételét, s az Euróvízió adását az Intervízió is átveszi. Biafrai győzelmek A biafrai rezsim tájékozta­tási minisztere, dr. Fegwu Eke sajtóértekezletet tartott Ower- riben. Kijelentette, hogy a biafrai csapatok a Nigertől nyugatra 8000 négyzetkilomé­ternyi területet foglaltak visz- sza és ellenőrzik a térség kő­olajlelőhelyeinek 60 százalé­kát. A miniszter azt mondot­ta, hogy Ojukwu csapatai foly­tatják előnyomulásukat Port Harcourt kikötőváros felé. Umuahiában Utcai harcok foly­nak. A város egy részét elfog­lalták, és .el nigériai erőket bekerítéssel fenyegetik a biaf­rai csapatok. A nigériai szö­vetségi kormány részéről nem adtak ki hadijelentést. A HÉT R égi a téma, elnyűhetetlen. Ha kutatnék, biztosan ta­ll. Császárság polemistájának, aki mellesleg képviselő lálnék régebbi példát is, de Paul de Cassagnácnak, a is volt, annyira megtetszett egy Victor Noir nevű úriemberrel folytatott párbeszéde, hogy rögtön leírtam. Egy ízben valamin összejött Victor Noir-ral, aki emiatt párbajra hívta a neves polemistát. „Párbajozzunk, de a fegyvernemet én választom" — fogadta el a kihívást Paul de Cassagnac, „És mit választ?” — kérdezte Victor Noir. „A helyesírást. És maga máris halott” Hát, ami azt illeti, ha ma a törvény megengedné a pár­bajt, s ráadásul a helyesírást, a helyes magyar beszédet is fegyvernemként lehetne választani, akkor Magyarországon sok lenne a halott. Nem tagadom: nehéz fegyver a nyelv. Aki — képletesen szólva — ezt a fegyvert jól forgatja, az képes vele ölni, nevettetni, megríkatni, szúrni, bosszantani... Egyszer, szegény megboldogult nagyanyám hazajött a templomból. A szemei kisírtak voltak. — Miről beszélt a pap? — kérdeztem tőle. — Hát aztat én pontosan nem is tudom, de nagyon Szé­pen beszélt, az biztos. Ekkor gondoltam először arra, hogy milyen nagy hatalom a nyelv. Később, amikor a pékmesterséget elcseréltem az is­kolapaddal, akkor meg arra döbbentem rá. hogy milyen nehéz a nyelvvel bánni. Egy évig csitítgattam, korholtam, szidtam a nyelvem, hogy mondja már végre az aztat helyett helyesen: „azt”. Valahányszor kimondtam az „aztat”, azonnal szidni kezdtem magam. Ha lehetett volna, talán még el is nadrágo- lom a nyelvemet, mert annyira szégyelltem már, hogy amikor az én nyelvem azt mondja „eztet”, akkor a magyar tanár mindjárt csúfondárosan visszafeleselt: „eztet”. A győztes végül is én lettem. Nem volt könnyű a győ­zelem, különösen az első nem, de később, ha ráparancsoltam az alanyra, az állítmányra, a jelzőkre, meg a többi mondat­részre, azok ha nem is azonnal, de kis összevissza futkáro- zás után, megtalálták helyüket, mint az újoncok a had­seregben. G yakorlatoztattam is az én nyelvi hadseregemet, mint a tábornok a magáét, az igazi hadsereget. Rosszul - mondtam: nem a tábornok hadserege volt az igazi, hanem az enyém, mert az én hadseregem nélkül a tábornok hadseregének sem lehet parancsolni. Ha az én hadseregemben összevisszaság van, akkor a tábornokéban még nagyobb lesz az összevisszaság. Ha a tábornok átveszi az én hadseregemnek a parancs­nokolását és olyan — képletesen szólva — rajokat, szaka­szokat, századokat, zászlóaljakat küld harcba, amilyenek nem léteznek, akkor elveszti parancsnoki tekintélyét az igazi had­sereg katonái előtt is. Ha azt mondja például: ..A miniszter elvtárs felé már jeleztem, hogy önök milyen bátorságról tet­tek tanúbizonyságótT' —, akkor ezt a katonák nemcsak, hogy nem értik meg. de itt-ott megbomlik a sor is, és néhány har­cost nevetőgörccsel, néhányat pedig gutaütéssel . kell kórházba szállítani. Csak azok maradnak a sorban, akik nem törődnek azzal: értik-e a szavak értelmét. Úgy állnak majd ezek a sorban, mint ahogy a civilek ül­nek a gyűléseken és hallgatják a szónokot, aki lehet, hogv nagy igazságokat feszeget, lehet, hogy nagyon fontos dolgok­ról beszél, és az ember mégis úgy érzi, hogy amikor gőgicsél- ni kezdett, akkor jobban értette az édesanyja is. hogy mit: mond az ő kisfia, mint most, amikor ez a volt kisfiú már el­hagyta a negyvenet. Egyszer magnetofonszalagra vettem egy ismerősöm beszé dét, aki nagygyűlést tartott, és nekem erről a nagygyűlésről tudósítanom kellett volna. Amikor vége lett a nagygyűlésnek, szóltam az ismerősömnek, hallgassuk végig ketten a beszédét, talán így én is megértem, hogy miről beszélt. Nem értettem meg. Sőt, ő sem értette meg, amikor né­hány részletet szó szerint leírtam a magnetofonszalagról, és ezeket a részleteket „visszabeszéltem” neki. 0 " nem tapsolt nekem, mint ahogy neki tapsoltak, ami­kor befejezte a nagygyűlést egy körmondatfolyammal, amelynek hullámai közül időnként fuldokolva bár, de felbukkant néhány értelmes szó: béke, barátság, szocializmus. Nem tévedek, ha azt mondom, hogy nem azért tapsoltak neki, amiért a megboldogult nagyanyám sírt, amikor haza­jött a templomból. Öt azért tapsolták meg, mert végre abba­hagyta. Igen, kimondom azt, amit csak akkor sejtettem, amikor a nagyanyám hazajött a templomból és amit most már tudok is: a papok a semmit is szépen mondják. Mi pedig a szép­ről,. a félelemről, a lelkesítőről is csúnyán, magyartalanul szó­lunk, olyan nyelven, amelynek ereje legfeljebb a népfelkelők és nem a szervezett, jól képzett hadsereg erejéhez hasonlít­ható. Francia példával kezdtem, francia példával fejezem be. A Francia Kommunista Párt egyik jeles vezetője egy fordí­tási vitában, a szép francia nyelv védelmében így vágott visz- sza: „A mi elvünk a. marxizmus—leninizmus. de a nyelvünk az francia”. Ezt a szép elvet pedig, csak szép nyelven lehet igazán jól hirdetni. , ■ ‘'ZALAI JANOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom