Tolna Megyei Népújság, 1969. július (19. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-12 / 159. szám
/ THIERV ÁRPÁD: AZOK A SZÉP NAPOK... Eencze leszorított feje körül porzott a homok. — Abból a fehér házból lőnek; ami előttünk van — suttogta König. Szemben velük valóban állt egy bedeszkázott ablakú fehér ház. A' távolság alapjárt lőhettek ' is onnan. — Ezek a magasból lőnék — mondta Bencze. Halkan, de csúnyán szitkozódott, majd hirtelen megragadta Wolf karját. — Odanézz! Ott fönt az almafán! Körülbelül nyolcvan méterre előttük, a kert almafáinak ágai közt két puskás ember húzódott meg. A sűrű lombozatban nem lehetett felismerni őket, csak súlyos tömegük látszott, és a fegyverek csöve meredezett. ki a levelek közül. Szerencsére elég rosszul céloztak, mert az újabb lövések most két-három méterrel előbb csapódtak le a homokba. Wolfék mindenesetre biztosabb fedezéket kerestek a magasból tüzelő fegyverek elől. — Dobják le a fegyvereket a földre! — kiáltotta Wolf. A válasz néhány, most a fejük fölött elsüvítő lövés volt. .> — Majd én leszedem őket rögtön. — mondta Bencze lihegve az izgalomtól, és kissé oldalra kúszott, hogy majd egy kedvezőbb helyről egyenként leszedi az orvlövészeket, de erre már nem volt"szükség, mert a szakasz néhány tagja időközben nagy vakmerőséggel előretört, és az egyik, alacsonyabb ágon kapaszkodó orvlövészt puskatussal leütötték a fáról. Eszméletlenül, mint egy lazán megtöltött zsák ernyedt el a kerti veteményeken. A másik orvlövész gyorsan lemászott a szomszéd fáról, és elkezdett szaladni, de nem a fehér ház felé, hanem ellenkező irányban, Wol- fékkal szemben. Csak néhány pillanat műve volt ez, jóformán fel sem ocsúdhattak, amikor az orvlövész,, nem messze Wolftól már át is haladta a szakasz láncvonalát, és a biztosabb búvóhelyet jelentő szőlősorok, présházak és gabonaföldek felé futott. Wolf értetlenül, csaknem zavartan nézte a tőle nem messze, esetlen mozdulatokkal, de meglepően gyorsan mozgó emberi alakot. A zöld düftinkabát, a vastag gyapjúharisnya és a meggyszínű vadászbakancs nagy sebességgel távolodott tőle. Hallotta, hogy a többiek türelmetlenül kiáltoznak. — Lődd le. Tóni! Ne engebb elfutni! Wolf azt gondolta: Nekem kiáltoznak. — Lőj már! Az orvlövész háta súlyosan, ide-oda lódulva, távolodott. Wolf célba vette. Hirtelen azonban felvillant benne a pillanat két lehetősége: ez igen vagy a nem, a szabad vagy a nem szabad. De, mielőtt mindez a tudatában tisztázódhatott volna, a fegyver eldördült a kezében. Az orvlövész elvágódott. A szakasz tagjai előretörtek az almafák alól. Elfutottak a füstölgő fegyverrel ácsorgó Woíf mellett, s a kezükkel elismerően megérintették. — Ez parancsnoki lövés volt! — kiáltottak. Körülállták az agyonlőtt orvlövészt. Hason feküdt, a hátából lassan és sűrűn jött elő a vél-. Fegyverének a csöve beleakadt a homokba. Bencze lenyúlt, és megfordította a halott fejét: ötven év körüli, kemény arcú ember volt. — Csak azt tudnám, hogy mászhatott > ki a pincéből? — tűnődött König. — Az a másik biztos kiszabadította — mondta Bencze, és az almafák alatt éledező lövész felé pillantott. — Nem nézed meg? — kiáltoztak Wolfnak többen is. Wolf még mindig azon a helyen állt, ahonnan leadta a halálos lövést. Szeretett volna leülni, dehát, ez — érezte jól — nevetséges lett volna. Mégis oda kell mennem, gondolta, akárhogy is vagyok most magammal, oda kell menni. Csak legalább ez a lány volna itt velem. Az életben maradt orvlövészt feltámogatták. Egyet-kettőt bele is rúgtak, majd a karjait szorosan a törzséhez kötözték. Fiatal nagy tenyerű legény volt, alacsony termete azonban valósággal eltörpült Bencze mellett. Borotválatlan arca a zuhanásban felhorzsolódott, és a szája is vérzett. Elszántan villogtatta apró, fekete szemét. Hiába faggatták, makacsul hallgatott. Egy ideig vitatkoztak maguk közt, hogy mi legyen a sorsa. A szakaszban többen is azon a véleményen voltak, hogy rövid úton el kell intézni, de Wolf másként döntött, és így az orvlövószt bekísérték a járásbíróság udvarára. ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ : ♦ ♦ % * i t ♦ ♦ *• ♦ : : ♦ t ♦ : Csóthbon egyszerre elbodül oz Ollót Nem »ar mogyorazalot. Csők azt látja, hogy egy hitvány rab szolga meg merészelte csalni. Egy decemberi napon Csoth hc- rogvó tekintettel érkezik vissza Attila palotájából. Alighogy eltűnik o belső terem bejoratanak korpája mögött, hivatja Zétát. A iiut egyszerre elfuti o meleg. Rosszat sejt s ura elé lepve, rögtön lotjo. hogy nőm csalatkozott. gazember Priszkosz küldte ezt a levelet, rt Írja benne, hogy te elszöktél tóiéig »r'lgaz .Vallomással ^ tartozom neked. uram. A levelet, amellyel hozzád jöttem nem Priszkosz irta. . hanem en Dsidsia lélcgszakadvo fut Bial táltosért. A seborvoslás mestere jön is vele tüstént. ____ Z éta úgy terül végig a szőnyegen mint egy villámsújtotta fa. Csáth oroszlánüvöltésére berobbannak a szolgák. Ugyan ne ríj man, nem hótt ez. hogy sira'ni kölljön. Igaz, jól megporhanyitotta oz úr, de majd csak lábra állítom Vigyétek a szemem elő ezt a . 1 Festő-mázoló, ácsállványozó, vasbeton- szerelő, építőgépész, bádogos, üvegező, vasszerkezeti lakatos szakmunkástanulókat keres beiskolázásra az 1969/70 tanévre — intézeti bentlakás, napi háromszori étkezés, ösztöndíj biztosítása mellett. Jelentkezés levélben, Dunaújváros, Dózsa Gy. u. 35. 26. sz. All. Építőipari Vállalat Szakmunkásképző Intézet (7) Pályázati felhívás A Lengyeli Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola vezetősége pályázatot hirdet intézeti tanári állásra. Azok pályázhatnak, akik az Agrártudományi Egyetem Gépészmérnöki Karán végeztek és legalább kétéves gyakorlattal rendelkeznek. Azok, akik már tanárképzőt is végeztek előnyben részesülnek, akik nem végeztek, azoknak későbbiekben meg kell szerezni a tanári végzettséget. A pályázathoz csatolni kell önéletrajzot, végzettséget igazoló oklevélmásolatot, erkölcsi bizonyítványt, vagy annak másolatát. Illetmény a 110 1966. (MK. 2/a) MM. számú rendelet alapján, fokozatos előlépéssel. A pályázatot minél előbb a Lengyeli Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola igazgatójához kell benyújtani. (153)
