Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-13 / 134. szám
Köszönjük doktor úr ! Negyvenhat évi szolgálat — az emberekért m ezer forint gyermekgondozási segély A 3/1967-es számú kormány- rendeletnek egyre nagyobb a sikere a Bonyhádi Cipőgyárban is. Ez a kormányrendelet tette lehetővé 1967. január óta, V)ogy a dolgozó nők ha megfelelő mennyiségű munkaviszonnyal rendelkeznek vagy a jogszabályi feltételeknek megfelelnek gyermekgondozási segélyben részesülhetnek. A Bonyhádi Cipőgyárban a nődolgozók létszáma 985. Eddig 121 anya vette igénybe a gyermekgondozási segélyt, így a vállalat évente közel 900 ezer forintot fizet ki gyermekgondozási segély címén az anyáknak. Vannak anyák, akik már két gyermek után kapják a segélyt, 1200 forintot és ha ehhez hozzáadjuk a családi pótlékot is, akkor ez az ösz- szeg már 1500 forintot tesz ki. Nálunk, a Bonyhádi Cipőgyárban is gond a munkaerő-biztosítás, de ha az érem másik oldalát nézzük, mégis azt kell megállapítanunk, hogy a segély bevezetésével társadalmi problémákat oldottunk meg, mert lehetővé tettük az anyák részére, hogy gyermeküket maguk gondozzák, ezzel részben tehermentesítjük az amúgy is szűk lehetőségeket a bölcsődékben és a napközi otthonokban. Vannak ugyan anyák, akik gyermekük gondozását családon belül megoldották és visszatértek munkahelyükre de nagy többségük él a törvény által biztosított lehetőséggel és maga neveli gyermekét. Az állam szociális gondoskodása igen nagy jelentőségű, amit bizonyítanak az itt közölt adatok is. Horváth József Bonyhádi Cipőgyár A MÁV nyomdokain Röviddel ezelőtt szóvá tettük, Hogy előfordul a vasúti jegypénztárnál olyan tévedés, amelynek az utas látja kárát. Most azt jelenthetjük, hogy a jegykiadás szakszerűtlenségét tekintve az IBUSZ szekszárdi irodája a MÁV nyomdokaiba lépett. A június harmadikén váltott, 131147 számú, 280 km távolságra szóló jegy elegendőnek bizonyult Salgótarjánig. Június tizenegyedikén ugyanerre az útra a 117427 számú 300 km-es jegy véletett szükségesnek. Nos, van olyan elmélet is, amely szerint a Föld tágul, s így felszínén a távolságok nagyobbodnak. Ilyen TEGNAP REGGEL ünnepélyes tanácsülésen búcsúztatta Dunaföldvár lakossága dr. Bozóky István körzeti orvost, aki nyugalomba vonulásával negyvenhat évi gyógyító munka fáradalmait készül kipihenni. Hetven éves, s noha házának kapujára napok óta ki van írva, hogy szabadságát tölti, nincs olyan nap, hogy ne keresnék. Megszokták, hogy őt mindig fölkereshetik... Hat évi klinikai gyakorlat után, 1929-ben belgyógyászként került Duna- földvárra. Majd mindenkit ismer az őslakosok és megtelepedettek közül, szinte természetes. Ami egy nappal az ünnepélyes elbúcsúztatás előtt különösen megkapott, az az volt, hogy utána kérdezősködvén, szinte fölujjongott valahány megkérdezett: „A Pista bácsit tetszik keresni?’’ Majd eltűnődve: „Csakugyan nyugdíjba menne?” „Ejnye, ki gondolta volna róla, hogy olyan idős!” A tanács, amelynek hosszú évekig dr. Bozóky István is tagja volt, a szó legmélyebb értelmében, forró köszönetét fejezte Pista bácsinak és tapsok, meleg kézszorítások ün ■ nepelték, amikor átvette az Egészségügy Kiváló dolgozója kitüntetést, ami szintén köszönet, egyben elismerése egy emberöltőnyi orvosi tevékenységnek, amely nem mindig volt annyira könnyű szolgálat, mint amilyen napA LEGKISEBB idegenforgalmi hivatal alighanem Tamásiban van. Alapterülete — szemmértékkel ítélve — nagyjából három négyzetméter. Dolgozóinál^ létszáma: ejgy. Ez az egy fő azonban régi idegenforgalmi szakember, korábban hét esztendőt töltött a nagy forgalmú Siófokon, a Somogy megyei Idegenforgalmi Hivatalnál. Neve: Papp Júlia. Nagyszokolyi lakos. — Mit jelent az idegenforgalom Tamásiban ? — Idegent keveset, érdeklődőt sokat. Az ide vetődő idegen csakugyan nem a község, egyébként szép számú szépsége jainkban. A tanácselnök helyettese mondta el dr. Bozó- kyról, hogy annak idején Dunaföldvár legszegényebb fertályának az orvosa volt. Olyan embereké, akiknek alig jutott kenyérre is. Pista bácsinak akkoriban folyószámlája volt a gyógyszertárban, azok számára nyittatta, akik nem tudták volna megvásárolni a szükséges gyógyszerüket. EGY NAPPAL az ünnepség előtt, házába toppanva friss mészillat fogadott. Most alakítják át a rendelőt és várót, így kint ültühk le a kertben, ahol cspdálatos rózsák pompáznak. Saját nemesíté- sűek. Azt mondta, érdemes babusgatni a rózsákat is, mert szépen megköszönik. A nyugalom, pihenés napjaiban a virágok élvezik mindazt a szerető gondoskodást, amit negyven éven ,át a dunaföld- váriak kaptak. A parányi kertet övezőn tizennégy féle orgona virított május elején; a fél község virágszeretőinek ő szemtezte az orgonáját, s nyilván fölkeresik majd ezután is sokszor. Ahogy most is. Mikor becsöngettem, egy férfi haladt el mellettem, aki rám szólt igen szigorúan, nem látom-e, hogy szabadságon van a doktor úr? Míg beszélgettünk, mégis hárman sorjáztak a kapu elé. Egyiküknek recept kéne. A másiknak új kötés az ujjara, amit megbökött valamivel. A vatalból van Tamásiban dolga. Hová jöhet? Az alig tucatnyi ágyas szállodába és a fizetővendéglátó szolgálat hat szobájába. Utóbbiak között van olyan, melyet egyik-másik vállalat hónapokra kibérelt dolgozói részére. Mindezért azonban édeskevés ok lenne itt fenntartani egy idegenforgalmi kirendeltséget, szobával és (rendkívül ízléses és ötletes) kirakattal. — Miért érdemes? — Az innen máshová igyekvők kedvéért. A MEGYEI Idegenforgalmi Hivatal kirendeltsége jó ideig fél műszakban működött, fél esztendeje teljes, napi nyolcórás munkaidőiben. — Április 4. és 6. között vittük a TÖVÁL nyolcvan dolgozóját Miskolc—Aggtelek —Eger—Visegrád—Székesfehérvár—Siófok vonalon. Ez volt az első rendezvényünk, amelyet nagyobb „lélegzetűnek” lehetett nevezni. Jól sikerült, amiben nem kevés része volt a szekszárdi 11.-es AKÖV két — minden szívességre, szolgálatra kész, valóságos idegenvezetőnek számító — gépkocsivezetőjének: Esés Istvánnak és Szabó Gyulának. Kis helyen természetesen az aprómunkának is van jelentősége, hisz a belföldi idegen- forgalom nemcsak szolgáltatás, hanem egyben népművelés is. — A nagyszokolyi iskolások a mi közreműködésünk révén jöttek egy színházi tájelőadásra Tamásiba. Negyven itteni ipari tanuló kétnapos szakmai kirándulásra a Baja—Szeged—Ki skőrös— Dunaújváros vonalon. Ismét máskor a tamási iskolások utaztak el Pécsre. harmadik elgyötört arcú férfi. Nem lehetetlen, hogy ő segítette világra és a bizalom vezérelte ide. — Mit csináljak? Július 1. előtt nem küldhetők el senkit. Tudják ezt jól, akik őt keresik. Az idősebbek emlékeznek még arra, hogy elidőzött másfél, két napokat a szülő asszonyok mellett. Tudják róla, hogy kopogjanak bár éj- felen, vagy hajnalban, azonnal indul. Segítség nélkül nem hagyta el a házat senki. NEHÉZ DOLOG egy negyvenhat éves orvosi életútról nem általánosságokat mondani. Mindketten éreztük ezt a beszélgetés során, hiszen a negyvenhat év egy-egy fejezete lehetne regényfejezet is: izgalmas, érdekes krónika akárcsak az egészségügy, az orvostudomány fejlődéséről, egy emberélet tükrében, öt idézem, amikor leírom, hogy az embert elkoptatja az élet. Valóban, elhasználódunk mindahányan, de amit a hivatással, szeretettel és türelemmel végzett munka emberségünkhöz hozzátesz, uz időt álló tulajdonunk marad, amíg; csak élünk! Dr. Bozókvt ezért fogják Dunaföldváron családba tartozóként Pista bácsi néven emlegetni, és szólítani is csak így tudják. Ez érződött ki az ünnepélyes tanácsülés meghatott köszönő szavaiból... —László—>--------. ■-----—■ ' • A szervezés nemcsak üzlet. Annak a tiszacsécsei termelőszövetkezeti elnöknek például, aki — valószínűleg a tamási tájfajta hírétől vonz- va — hároméves sodrott kancacsikók vásárlási lehetősége ügyében kereste fel a kirendeltséget, a többszöri telefon költségét fel sem számították. Végül azonban nemcsak szállást, és minden vendéglő üzemzárása után vacsorát kapott. de alighanem kancacsikót is. Feltehetőleg ez lehetett a legmeglepőbb probléma, mellyel Magyarországon valaha is idegenforgalmi szakemberhez fordultak. A KIRENDELTSÉG hivatalosan naponta nyolctól ötig, szombatonként nyolctól egyig van n jutva, egyórás ebédszünettel. Az ebédszünet azonban csak jótékony illúzió, ugyanis az „idegenforgal- már" puszta létszámokokból sem tud kétfelé szakadni. Ottjártunk idején például éppen ebédidőben adott felvilágosítást nekünk, és két betérőnek. akik csehszlovákiai út és szekszárdi szállás iránt érdeklődtek. Nyers tények bizonyítják, hogy a megyei idegenforgalmi hivatal tamási kirendeltségének nemcsak megszervezésé volt helyes, hanem teljes műszakossá való átállítása, is. (ordas) Rangunk szerint Már az is elszomorító, ha felelőtlen turisták, kirándulók hazai földön méltatlanul viselkednek. Ha létördelik az Aggteleki barlang cseppköveit, hangos - goskodásukkal, a rendetlenségükkel feldúlják az. erdőt, tüzet okoznak, oktalanul letépik a virágzó fék ágait, hulladékhegyeket hagynak maguk után. Még lehangolóbb, ha arról hallunk, hogy magyar turisták valamelyik szomszédos vagy távolabbi ország fiai* botránkoztatják meg maga tartásukkal. Ha a sok látnivaló és szépség habzsolása helyett egyik, üzletből a másikba, való, feltűnőt szinte kétségbeesett loho- lással, különféle sejtekké töltik el a drága időt, vagy egyéb módom, bizonyítják be. hogy még jócslcán éretlenek a világ járásra. Emlékezetes megdöbbenést keltett néhány esztendővel, ezelőtt, egy olasz városka vasútállomásán az a magyar kirándulócsoport, melynek tagjai a teret díszítő babércserjék megpillantásakor mindenről megfeledkezve összegázoUák az egész parkot, hogy a bablevesbe és krumplifőzelékbe való sok évi babérszük- ségletüket ingyen kielégíthessék. Nem vagyunk gazdag nép. Még vem tartunk otthagy tömött pénztárcával utazzuk be a világot. Dr azért olyan embereknek, akiknek o jövedelméből olaszországi utazásra m futja, nincs szükségük rá, hogy ilyen szégyenletes módon jussanak az itthon néhány fillérért árusított babérlevélhez. Talán nem is elsősorban a szerzés vágya itt a ludas, inkább * viselkedés tudománya az önfegyelem Immysili az ilyen tettek elkövetőiből-. Megpillantanak valamik ami számukra különlegesnek tűnik és mindenre képesek érte, még ha krag* cáros babérlevélről ie van szó. Pedig nagy divat hazánkban a nemzeti önérzetről, sőt büszkeségről szép szavakat szólni. Aunői furcsább, hogy némelyek éppen akkor feledkezhet: meg erről az önérzetről, amikor annak leginkább a helyén kellene lennie. Éppen, amilcor más népek figyelő tekintete előtt egy kicsit hazá jukat üt képviselik. Nem titok, hogy a tőkés országokban nem mindenki előtt rokonszenves a rend, amelyet olt jártunkban képviselünk. Akadnak jó néhány an. akik árgus szemekkel, kevés jóátdulattal figyelik szinte vmtdeú mozdulatunkat. Elképzelhető ezek diadala, ha. tátják a párizsi Concorde téren vagy a római Colosseum- előtt szalámival, pálinkával, cigarettával csencselő magyar turistát, vagy « különféle piacokon fillérekért alkudozó magyart, aki magáról megfeledkezve ri- mánkodik: „Hiszen tudják, hogy nekünk milyen kevés a pénzünk, Hozzák be inkább az amerikai turistákon”. Ez a magatartás nyilván nagy elégtétel azok számára, akik minden eszközzel szeretnék rossz hírünket kelteni. Az ilyen magáról megfeledkezett turista, lévén hazánk méltatlan képviselője, mindannyiunkat megaláz. Azokat is kényelmetlen helyzetbe hozza. akik magas nemzeti és személyes önérzettel, rangunk szerint viselkednek ° Föld különböző tájain. K. Gy. Népújság 5 A legkisebb idegenforgalmi hivatal 1969. június 13.
