Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-12 / 133. szám

> — Testedző játékok a budapesti Városmajor játszótéren. bek a kerek, lépcsős és fél­II korszerű Országszerte, vidéki városa­inkra is jellemző a fokozódó ütemű beépítés, toronyházak nőnek ki a földből, új város- központok és lakótelepek ala­kulnak ki. Ezek szinte „köte­lező" kísérői a gyermekek idő- kihasználásához, mozgásigé­nyük kielégítéséhez nélkülöz­hetetlen játszóterek. Gokak képzeletében a ját­szótér fogalmához még ma is csak a hinta, a körforgó, a li­bikóka és a homokozó társul. Valóban ezek a hagyományos felszerelési tárgyak, sokáig ezek uralták a játszótér ké­pét. Pedig e szerek többsé­gükben csak ülésre, minimális mozgásra késztetik a gyerme­ket. -A, modern játszótereken egyre inkább előtérbe kerül­nek a mozgásra ösztönző sze­rek: bordásfalak, különféle hyújtók. mászórudak, kötelek, ugróbakok, lubickolok stb. Nem a játékosság visszaszorí­tásáról van itt szó, hiszen jól összeegyeztethető a játékosság a testedzéssel. Bizonyítja ezt a körforgó módosított változa­ta : a körhinta alapja egy földbe (betonba) erősített fém­cső, melynek a felső végére csapágyaz'ott forgókorongot szerelnek. Erről 10—12 centi- méteres fémrudak lógnak le, melynek végén szabadon füg­gő kapaszkodók helyettesítik az ülőhelyet. Az ilyen szer a forgás örömélményén kívül lehetővé teszi a gyermekek szá­mára a testmozgást is (ka­paszkodás. lábbal való lökés stb.) A játszótérnek tehát — pedagógiai és • pszichikai ha­tásain kívül — elsősorban a gyermek testedzését kell fej­leszteni: gyorsaság, állóképes­ség, rugfthyösság. agilitás, ügyesség, stb. A testnevelés előszobája Itt kell elsajátítani, illetve tökéletesíteni a mozgás alap­játszótér formáit: a járást, futást, kú­szást, mászást, dobást, ugrást, forgást, rúgást, húzást stb. Vagyis: a korszerű játszótér a testnevelés előszobája. A játszótér helykijelölésének legfontosabb igénye, hogy megfeleljen a közegészségügyi követelményeknek. Kellő időn át süsse a nap, jól járja át a szél. Rendszerint fás, bokros, füves területek mellé, vagy parkok egy részébe telepítik. Az új lakótelepek építésénél célszerű a már előre kiszemelt területeken ott hagyni a fá­kat (még a szárazát is), a na­gyobb köveket, kisebb dombo­kat, amelyeket később jól fel lehet használni mászásra, csúszkálásra. A növényzet szerves része a játszótérnek és már a telepítésnél ügyelni kell a helyes kiválasztásra. Ügyel­ni kell a beültetésnél, hogy a zöld növényzet árnyékot ves­sen, a berendezési tárgyak vi­szont a legnaposabb helyen le­gyenek. A növényzet nem le­het tüskés vagy mérgező bo­gyókat termő. Törekedni kell a változatosságra, hogy a kü­lönféle levelek, magvak gyűj­tésével is tanuljanak a gyer­mekek, ismerjék "meg a ter­mészet egy darabját. Fontos, hogy a berendezési tárgyak játékra ösztönzők, változatosak és fantáziaserken­tők legyenek. A játszótér tala­ja újabban vita tárgyává vált. Sokam ellenzik az aszfalto­zott pályákat, féltik gyerme­keiket a sérüléstől. A talaj- burkolatok közül kétségtele­nül legelőnyösebb a pázsit: ke­véssé melegszik fel, csökken­ti a levegő porral való szeny- nyeződését, eleséskor tompít­ja az ütést. A gyep azonban a mi őshajlatunk alatt rend­kívül költséges, ezért sok he­lyen salakborításhoz folya­modnak. Ennél viszont sokkal jobb az aszfalt, amely olcsó, tartós, könnyen tisztán tartható és nem okoz olyan sérülést, mint a salak. A jövő persze itt is a szintetikus anyagoké, amelyek már a sportpályákon is beváltak. Mindeneseire feltétlen szilárd burkolat szük­séges az intenzív használat­nak kitett felszerelési tárgyak alá (hinták ellökési helye stb.) továbbá a labdajátékhoz, ke­rékpározáshoz, rollerezéshez, görkorcsolyához, stb. Feltétlenül legyen azonban a játszótéren egy füves terü­let, mert ez az egyik legfon­tosabb „szer”. Itt lehet fo- gócskázni, tornázni, mászni, kúszni, mezítláb különféle já­rásokat végezni (sarkon, láb- ujjhegyen, külső és belső talp­élen), amely jól véd a boka- süllyedés ellen. A modern játszótéren újab­ban megjelentek a mobil játé­kok, a hordozható szerek is. Színes ládákban tárolnak például fatéglákat, korongo­kat. hasábokat, műanyag mér­tani testeket, amelyeket a gyermek talicskával szállít az „építkezés” színhelyére. Ugyan­csak megjelenik a modern ját­szótéren a könyv is. A könyv­kölcsönzővel és olvasóhelyek­kel ellátott játszótereken jól kombinálható a mozgás és az olvasás, a terhelés és a pi­henés. Természetesen az ilyen felszerelésű játszótereken ve­zetőre, felügyelőre van szük­ség. Külföldön már régóta al­kalmaznak testnevelő tanáro­kat a nagyobb játszótereken. Feladatuk a játék bemutatása, kapcsolattartás az iskolával és a szülőkkel, csoportok szerve­zése, versenyek és bemutatók lebonyolítása. A szerekkel kapcsolatban a kisebb és egyszerűbb eszkö­zök a jobbak. Legelőnvöseb­Bizonyos halaknak, mint pl. a törpeharcsának erős, saját­ságos szaga van; erről a szag­ról ismerik jel egymást. Két­féle természetű hal van: az et/yik parancsoló „egyéniség”, a másik gyenge. Az erőseket szagukról ismeri meg a többi, mert ezek más illatot árasz­tanak, mint a gyengék. Ettől függ helyzetük a közösségük­ben. kör alakú nyújtók, korlatok, gyűrű, kötél, ugróbak, geren­da. mászórudak és egyéb, füg­geszkedést szolgáló eszközök. Jól beváltak a beton játék­szobrok, labirintusok és beton csúszdák, búvóhelyek, amelye­ken a gyerekek szeretnek mászkálni, belebújni, fel- és leugrálni. A sorba rakott, vál­tozó magasságú fatörzseken való sétálás jó lábgimnaszti­Ezt az orvostudományban oly gyakran alkalmazott el­járást a Donyec-medencében ipari célokra kezdték hasz­nálni: segítségével oltják el az égő meddőhányókat. Az „orvosság” viz és ajgyag ke­veréke. A bányászok az „injekció” után nagy teljesítményű tűz­oltó szivattyúkkal iszapolt föl­det préselnek a meddőhányó­ba. Ez a keverék megfékezi a kát jelent, fejleszti az egyen­súlyozást és a ritmusérzéke­ket, növeli a bátorságot. Ahol még nincsenek modern játszóterek, ott is meg kell ol­dani a gyermekek mozgásigé­nyének a kielégítését. Az új lakótelepek parkjaiban pedig remélhetőleg nemcsak a „Füré lépni tilos!” táblák, hanem megfelelő játékszerek is lesz­nek. meddőhányónak meddőkőzet tüzes, égő anya­gát, amely füstöt és gázt bo­csát a levegőbe. Az egyik meddőhányót Do- nyeck városában kezdték é módszerrel oltani. A meddő­hányóba néhány ezer köb­méter agyagos, iszapolt föl­det préseltek, s a hányó nem füstölgött tovább. A terület más járásaiban is előkészü­leteket tesznek hasonló jel­legű „operációkra”. J.) A halak egyéni illata Injekció — a ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ 4 <0 ♦ : t 4 : : 4 4 Sztasz körülnézett. Az éjszakai utca néptelen volt, csak a meztelen faágak hajladoztak a hi­deg szélben. Az utcai lámpák nemigen birkóz­tak még a Sötétséggel. Sztasz vacogott. A pá­lyaudvarra, az első vonatra! Persze sehol egy tgxi. Tylhonov egyre jobban nyújtotta a lépést, .a végén már futott. A mellében tompa fájdal­mat érzett, a lapockájában szúrást. Két évvel ezelőtt- pisztolygölyó Okozott ronésölást a tüde­jében. Kibírod ezt az ötszáz métert! — bíz­tatta magát Sztasz. — És aztán, fel az éjsza­kái expresszre!” A pályaudvari őrszobában szürkeruhás férfi üldögélt: — Segítséget9 Moszkvából? Meglesz. Addig üljön le. Tyihonov leült a keskeny, szörnyén kényelmetlen lócára, behunyta a sze­mét. Nehezen lélegzett, kezével törölgette a homlokát. A szürkeruhás férfi tárcsázott. — Zina? Itt Szudarjev őrnagy. A 7l-es szá­mú vonatra kérek egy kétszemélyes fülkéi. Nincs? Hogyhogy? És ha ellenőrzőm? Tessék? Mégis van? Nagyszerű. Tyihonov elvtárs fogja átvenfli. Sztaszhoz fordult: — A hetes pénztárnál átveheti a jegyét. Kü­lön fülkében utazhat Úgy látom, nem fog ái- tani, egy kis pihenés. — Köszönöm. Kérem segítene nekem eljutni a postára? Azonnal telefonálnom kell. — Azonnal! — mondta Szudarjev és behivat­ta az ügyeletest. — Pahomov, gyújtsd be a motort, vidd el az elvtársat a Goncser utcába. Tíz perc múlva már kapcsolták is a jarcovói munkatelep vezetőjét. — A feladatot teljesítettük — közölte a tá­voli hang. — Plecsun határozottan felismerte a 3. számú fényképen azt az embert, aki meg­vette tőle a puskát. Tyihonov letette a kagylót. Az asztalon ott feküdt előtte Sarapov távirata: ' „RAY BRADBURY FANTASZTIKUS ELBE­SZÉLÉSEK CÍMŰ KÖTETÉT 1966. I. 26-ÁN ADTÁK KI T. SZ. AKSZJONOVÁNAK.” SZOMBAT A vonat reggel 6-kor ért Brjanszkba. Még sö­tét volt. A peronon lárma, sürgés-forgás. Tyi­honov az autóbuszmegálló felé indult. A pénztá­rosnő sajnálkozta közölte: — Az ön autóbusza 12 perccel ezelőtt elmént. A következő tíz óra nulla ötkor indul. Tyihonov halkan átkozódni kezdett. — És nem lehetne összeegyeztetni: a menet­rendet a vonatok érkezésével? A nő széttárta a karját: — Ez nem tőlem függ. — Tudom. Amikor siet az ember, a pech- maximum elve uralkodik. — Minek az elve? — A pech-maximumé. A vajas kenyér min­dig a vajas félével esik a földre. A nő elmosolyodott: — És ha nem? — Akkor valami hiba csúszott a dologba... Tyihonov elindult a néptelen utcán és halkan káromkodott. Mi a csudát csináljon négy óra hosszat? Boltozatos kapu mellett haladt el, a kapu felett tábla: „Fürdő”. Kapóra jött neki az ötlet... A víz kihűlt a kádban, Sztasz felébredt a hi­degtől. Megengedte a forró vizet, a vízsugár rugalmas volt és hajlékony, mint a gumi. Sztasz lepedőbe burkolózott, leült a dívány­ra, majd kényelmesen öltözni kezdett. Az óra­mutató a 9-es felé közeledett. Sztasz átdobta a vállán a pisztolytáska szíját, a fegyvert a hóna alá erősítette... —- Baglaja utca — mondta a kalauznő. Fél kettő volt Tyihonov körülnézett, elindult a rendőrség épülete felé. A megbeszélés 20 per­cet vett igénybe. Egyeztették a tervet: hol he­lyezzék el az embereket, mikor küldjék a gép­kocsit. Amikor Sztasz kilépett az utcára, cso­dálkozva konstatálta: a fáradtságon kívül nem érez semmit. Sem a hajsza izgalmát, sem szo­rongást, sem örömet. Csak fáradtságot. Fárasz­tó dolog megtorolni a bűnt. Ma elfogja azt a banditát. Lehet, hogy a gyilkos védekezni fog. fegyverét használja, de még ez sem változtat az akció hétköznapiságán. Még arra sem fordított figyelmet, van-e hátsó lépcsője a 29. számú ház­nak. Egyenesen bekopogtatott. Egy asszony nyi­tott ajtót. — Jónapot. A házigazda itthon van? — Mindjárt itthon lesz. A fürdőben van. „Tisztálkodik! — gondolta Sztasz. — Micsoda véletlen! Mindketten felkészültünk a találko­zásra.” Az asszony az ebédlőbe vezette Tyihonovot. — A felesége vagyok — nyújtott kezet. — Nyina Sztyepenovna. — örvendek. Tyihonov vagyok, moszkvai új­ságíró. ) (Folytatjuk.) 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 ♦ ♦ 4 4 4 4 ♦ ♦ 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 * 4 4 4 4 4 4 :• 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 P44444444444444444444444444444444444444444444444444

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom