Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-08 / 130. szám

1 Dardanelláktól nyugatra A Valaha különös hőstettnek számított révkalauz nélkül át­kelni hajóval a Boszporuszon. Ma már nem az. Hajónk ka­pitánya, s fiatal fedélzetmes­tere először járt ezen a vízen, mégis idegeskedés nélkül, nyu­godt hangú parancsszavakra történt az átkelés. Isztambul elénk táruló panorámájában csak mi ketten — a két ka­tonai tudósító — gyönyörköd­tünk, akiknek a hajón nem volt különösebb feladatunk. A hajó személyzete megfeszítet­hadiha jóhoz mégsem volt könnyű odaférkőzni. A „Kutu­zov” hadihajón már vártak bennünket. Nem is annyira engem és fotoriporter baráto­mat, hanem a postát. Ott volt Nyikolaj Fjodorov, elsőosztá­lyú kapitány, a hajó parancs­noka, ott volt minden tiszt, minden matróz. A postabontás után minden­ki, aki csak nem volt őrségben levelet, újságot, folyóiratot olvasott. A postával együtt új filmeket is hozott a hajónk, 1§ £ j».^" äs „ ^ ­fii Íí#. Hl ' •fiíí'l.. Végre ismét szárazföldön. A matrózok sétára indulnak a vá­rosba. ten dolgozott, hogy átvigye a hajót a szoroson. Teljés kényelem vett körül bennünket A Márvány-tenge­ren filmet néztünk, aztán meg­csodáltuk a Dardanellák szik­lacsúcsait, de amint elhagytuk a Dardanellákat, s kifutottunk az Égei-tengerre, vihar foga­dott bennünket. Megjött a posta A hullámok veszélytelennek látszottak. A lehorgonyzót* amelyeket esténként, sötétedés után a fedélzeten szoktak ve­títeni. Hadgyakorlat — kísérettel A Földközi-tengeren az em­ber elég gyakran találkozik az USA itt állomásozó 6. flottá­jának hadihajóival. Ez foko­zott éberséget követel matró­zainktól, hisz szorosan egy­más mellett úsznak az ameri­kaiakkal, akik minden jog nél­kül e nyílt nemzetközi vizjk gazdáinak tartják magukat, és nem idegengednek a kü­lönféle provokációktól. Egy alkalommal részt vettem a hadihajó egyik gyakorlatán. Lövészetet is tartottak, amely­ről, a szokásoknak megfelelő­en, értesítették a térségben ha­józó feleket. Reggel aztán fel­tűnt egy amerikai „Goodrich” aknalövőhajó, és egy mérföld távolságból kísért bennünket, a fejünk fölött oedig megje­lentek a mélyrepülést végző Shakletonok. Egy szombati napon vetet­tünk horgonyt., a hajó sze­mélyzete a vasárnapi pihe­nésre készülődött. A műkedve­lők következő műsorukat pró­bálták, a különböző egységek között evezősversenyt rendez­tek, a társalgóban billiárdoz- tak, folyt a röplabdamérkőzés, igaz, szokatlanul kicsi pályán, s a labdát vékony műanyag fonálhoz kötötték, nehogy át­repüljön a hajókorláton. Egy­szóval békés vasárnapi pihe­nőt tartottunk. Alexandriában A szovjet tengerészek gyak­ran megfordulnak a baráti arab országok kikötőiben. Szívesen fogadják őket Egyip­tomban, Szíriában, Algírban. A kikötők lakosai fellátogat­nak a hajóra virágot hoznak, s elismeréssel adóznak hadi­hajóinknak, amelyek a part­jaikat mosó tengeren hajózva őrködnek a békén. Jártam Alexandriában, lát­tam az utcán sétáló matróza­inkat, s megfigyeltem, hogy a járókelők talán az általuk is­mert egyetlen orosz kifejezés­sel üdvözölték őket: „Ruszki karaso”. Matrózaink megcsodálják, fényképezik az „Európa elrab­lása” szoborcsoportot, a bazá­rokban emléktárgyakat válogat­nak, valamennyien szeretnének ajándékot vinni az ősi kultú­rájú Egyiptomból. A part azonban csak rövid epizód a tengerész életében. Az idő gyorsan elrepül, és új­ra megszólal a riadócsengő, amely a továbbhajózást jelzi. Aztán ismét hosszú napok kö­vetkeznek a tengeren, amely­nek hullámai az európai civi­lizáció első bölcsőjét ringat­ták. M. Novikov Sorakozó a fedélzeten. (APN fotok) Szemelvények külföldi újságokból FÓKUSZ llllllllllillllllllllllll ,... ScKillef, oi oiö» mórka -. í miniszteré Willy Brandt lesz az SPD kancellárjelöltje a szeptember 23-i választásokon. Az igazi „választási lokomotív” azon­ban —, hogy az elfeledett Ludwig Erhard fénykorát idé- .ző kifejezést használjuk — az SPD számárá Karl August Schiller gazdaságügyi minisz­ter lesz. aki immár az 1966— 67-es válságot követő gazdasá­gi újjászületés szimbóluma. Ö az az ember, akire manapság az egész vdág figyelme össz­pontosul, a márka felértéke­lésének, illetve fel nem érté­kelésének kérdésével kapcso­latban. Az 56 éves Schiller viszony­lag új személyiség a bonni politikai színtéren. 1965-ben Nyugat-BerlinbŐl érkezett, ahol a fal építését követő években gazdasági szenátorként vtU nevezetessé. Közgazdasági tanúim, lyait Kiéiben, Frankfurtban és Hei- delbergben végezte. 1937-ben az SA-nál töltött katonai idő után belépett a náci pártba és a háborút a Wer macht önkén­teseként harcolta végig. Né­metország veresége után Ham­burgba költözött, ahol folytat­ta egyetemi pályafutását és az SPD tagja lett. Sajátos lépés volt az, hiszen mint később a Die Zeit rta róla. gazdasági koncepciója John Maynard Neynes, J .rí Tinbergen és Walter Eucken a neoliberalizmus atyja között áll. Az első kettőhöz hasonlóan Schiller is a gazdaság glob: - lis irányításúra törekszik”. Schiller varázsigéje így szól: Annvi konkurrencia, ameny- nyi lehetséges, annyi terve­zés, amennyi szükséges”. Szo­cializmusról és a megválód­9 tásához szükséges reformok­ról nem esik szó. Amikor Schiller átvette a gazdasági tárcát, a Die Welt című Springer-lap megnyug­tathatta . olvasóit: „Schiller nem gyanúsítható azzal, hogy titkos hajlandóságot érezne az SPD jámbor eszméinek ládá­jából előszedettt gazdasági kí­sérletek iránt. Kari Schiller az előző kormányokétól lényegé­ben nem különböző, de jobb gazdaságpolitikát akar folytat­ni”. Schiller a „public relations’ és a „publicity” igazi lángel­méje. Rosszmájú barátai „az SPD Callasának” csúfolták. A képeslapokon állandóan Schiller látható, amint lágy- tojást főz, fü,vet nyír a kert­jében, vadul ropva a shaeket egy 17 éves lánnyal, és termé­szetesen amint komoly arccal tárgyal a legfontosabb tőkés országok minisztereivel és ban­káraival, mint 1968 novembe­rében a bonni valutakonferen­cián a frank válsága alkalmá­ból. (Unita) A barna pestis Az NDP bizonyos mértékig meg akar szabadulni a mű t ballasztjától — mivel arra a találó meggyőződésre jutott, hogy az igazi ex-nácik szava­zatait úgysem veszi el tőle senki, viszont nem árt „sza­lonképesebbé”, sőt egyenesen „koalicióképesebbé” válni. Ahhoz azonban, hogy kor­mánykoalíció jöhessen létre legalább két félre van szükség. Hogyan reagál a lehetséges másik fél, a CDU-CSU? Nos, idézzük Brandt szavait, aki a Bad Godesberg-i szo­ciáldemokrata kongresszuson a következőképpen vádolta Stra- usst azzal, hogy a neonácik­kal paktál: „A jelenlegi politikában — és nemcsak a külpolitikában — egyre világosabban kiraj­zolódik egy új harzburgi front mini kiadása. Münchenben ezt egyre vi­lágosabbá teszi a Bayern-Ku­rier (Strauss lapja. — A ford.) és a „National-Zeitung” neo­náci, antiszemita hetilap) gyű­lölet-duettje. Ugyanakkor a CSU elnöke, a jelenlegi szö­vetségi pénzügyminiszter, aki még Heinemann elnökké vá­lasztása után is túl messzire ment, aligha győzhet meg bennünket, amikor azt mond­ja, hogy ő csak a Bayern- Kurier kiadója, de nem vál­lal érte semmiféle felelőssé­get. Demokráciánk sok min­dent megengedhet magának, de a kormány felelősség és a demagógia párosítását nem en­gedheti meg.” Láttuk azt is, milyen fesz­telenül elfogadta Schröder az NPD szavazatait. Szerencsére nem voltak elegendők, kü­lönben az ex-náci Lübkének. a koncentrációs táborok ter­vezőjének utóda az NSZK ei- nöki székében egy nacionalista, tekintélyelvű politikus lett vol­na, aki a neonácik szavaza­tával jutott hatalomra. Az elnökválasztáson elszen­vedett vereség azonban ko­rántsem törte meg Schröder ambícióit. A CDU-CSU és az FDP között szeptember 28-a után esetleg létrejövő koalíció kancellári előlijének tekinti ma­gát. No és ha ehhez a koalíció­hoz az új NPD képviselők szavazatai is szükségesek len­nének, vajon visszautasítaná azokat Schröder? A március 5-i nyugat-berlini tapasztala­tok után aligha várhatnánk ezt. Érdemes m égj egy zni. hogy a hadügyminiszter és a bonni kancellári hivatal megbízásá­ból 28 nagy katonai helyőr­ségen végzett közvéleményku­tatás kimutatta, hogy „minden negyedik Bundeswehr katona potenciális NPD választó a szeptemberi választásokon.” Mint a Metall című lap, a fémmunkás szakszervezet lap­ja megállapítja, „a felmérés szerint mintegy 100 000—120 000 katona kész az NPD-re sza­vazni... Az NPD alaposan meg­vetette a lábát, különösen a tisztek és tiszthelyettesek kö­rében.” Az NPD egy ideje saját „ka­tonapolitikai kérdésekkel fog­lalkozó munkacsoport”’ létesí­tett, amely a Bundeswehr re­formjával kapcsolatos terveze­tében leszögezi: „Az NPD helytelennek tart­ja átvinni a katonaság terü­letére az olyan intézkedéseket, amelyek látszólag megfelelnek a demokrácia lényegének, de gyakorlatilag a katonai rend és fegyelem megzavarására vezetnek.” Ez a példa is bizonyítja, hogy a „barna pestis” annyi­ra “ megfertőzte már a nyu­gatnémet nemzet testét, hogy nem irtható ki radikális kezelés nélkül, olyan félmegoldások­kal, amilyenekre Strauss vagy Schröder, saját személyi am­bícióikat szem előtt tartva, késznek mutatkoznak. (Uoita)- Thadden 12 százalékra számít Szombat reggel az NPD csak egy rendőr és egy lakatos se­gítségével jutott be a kiállí­tási csarnokba. Rendezőinek fel kellett előbb állítaniuk a székeket, s gondoskodniuk kel­lett áramról. Hangtölcsérrel kerestek valakit, akinek van tolvaj kulcsa, minthogy a toa­lettek zárva voltak Majd fel­kértek mindenkit, akinél biz­tosítótű van, adja át, hogy a pártemblémát a homlokfalra erősíthessék. A kongresszus ez­után — mindössze egyórás késéssel — elkezdődhetett. A kívülről támogatott par­lamenten kívüli ellenzékiek záptojásai sem tudták tovább megakadályozni a gyűlést. Eközben a küldöttek és el­nökségük kis serege győzelmi biztonságot mutatott. Vissza­térő téma volt már az NPD bundestagbeli frakciója; és az a kérdés, hogy ősszel túllé­pik-e az 5 százalékos klauzu­lát, Thadden és az övéi szá­mára már régen eldőlt. Thad­den egy televíziós interjúban, amelyet folyékony angolság­gal tartott, 12 százalékról be­szélt, amit szeptember 28-án el fog érni. Az NPD — vonja meg a mérleget magánbeszél­getésben — meg fogja akadá­lyozni, hogy a CDU megsze­rezze az abszolút többséget, és hogy az SPD és az FDP koa­líciót alkothasson. „Marad te­hát a nagy koalíció”. A választási kongresszuson 1967-es évjáratú román fehér bort árusítanak, ezzel a fel­irattal: „Színtiszta, NPD egész­séges növekedés: Kongresszu­si bor, 1969. május 10.” Az egyik rendező arra kér ben­nünket: „De ne igyanak, ké­rem az asztalnál az üvegből.” A teremben a pártelnökség által azok számára ajánlott munkaszolgálatról vitáznak, akik nem teljesíthetnek kato­nai szolgálatot. Néhány kör­zeti szervezet a „munkaszol­gálat” megjelölés helyett ezt ajánlja: „pótszolgálat” vagy „polgári kisegítő szolgálat”. Mások azonban szenvedélye­sen ellenzik ezt. A „nyelvünk­kel való búj ócska” ellen tá­madnak; nem akarnak halla­ni „a múlt leküzdéséről a nyelvbe”. És egyszerre vilá­gossá válik, miben különbö­zik továbbra is ez a jobbol­dali párt, minden civil színe­zete ellenére, a többi poli­tikai erŐtőL Ross, az NPD elnökségének tagja, a Bundeswehr aktív századosa éles hangon, teszi fel a polémikus kérdést: „Ta­lán már a múlt leküzdését is elfogadjuk?” így megmarad­nak a „munkaszolgálat” ki­fejezésnél, mivel „mi világos szavakkal mondjuk ki, amit gondolunk.” Sőt, amikor a hanaui körzeti szervezet írás­ban azt kérdezi a vezetőség­től, tulajdonképpen mit ért munkaszolgálaton, milyen lesz az, az elnökség élesen vissza­utasítja a kérdést. „Hiszen mindez már nagyon is vilá­gos!” Kétségtelen, taogy az NPD-ben továbbra sem szere­tik, ha túl sokat kérdeznek. (Frankfurter Allgemeine Zeitung)

Next

/
Oldalképek
Tartalom