Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-08 / 130. szám
1 Dardanelláktól nyugatra A Valaha különös hőstettnek számított révkalauz nélkül átkelni hajóval a Boszporuszon. Ma már nem az. Hajónk kapitánya, s fiatal fedélzetmestere először járt ezen a vízen, mégis idegeskedés nélkül, nyugodt hangú parancsszavakra történt az átkelés. Isztambul elénk táruló panorámájában csak mi ketten — a két katonai tudósító — gyönyörködtünk, akiknek a hajón nem volt különösebb feladatunk. A hajó személyzete megfeszítethadiha jóhoz mégsem volt könnyű odaférkőzni. A „Kutuzov” hadihajón már vártak bennünket. Nem is annyira engem és fotoriporter barátomat, hanem a postát. Ott volt Nyikolaj Fjodorov, elsőosztályú kapitány, a hajó parancsnoka, ott volt minden tiszt, minden matróz. A postabontás után mindenki, aki csak nem volt őrségben levelet, újságot, folyóiratot olvasott. A postával együtt új filmeket is hozott a hajónk, 1§ £ j».^" äs „ ^ fii Íí#. Hl ' •fiíí'l.. Végre ismét szárazföldön. A matrózok sétára indulnak a városba. ten dolgozott, hogy átvigye a hajót a szoroson. Teljés kényelem vett körül bennünket A Márvány-tengeren filmet néztünk, aztán megcsodáltuk a Dardanellák sziklacsúcsait, de amint elhagytuk a Dardanellákat, s kifutottunk az Égei-tengerre, vihar fogadott bennünket. Megjött a posta A hullámok veszélytelennek látszottak. A lehorgonyzót* amelyeket esténként, sötétedés után a fedélzeten szoktak vetíteni. Hadgyakorlat — kísérettel A Földközi-tengeren az ember elég gyakran találkozik az USA itt állomásozó 6. flottájának hadihajóival. Ez fokozott éberséget követel matrózainktól, hisz szorosan egymás mellett úsznak az amerikaiakkal, akik minden jog nélkül e nyílt nemzetközi vizjk gazdáinak tartják magukat, és nem idegengednek a különféle provokációktól. Egy alkalommal részt vettem a hadihajó egyik gyakorlatán. Lövészetet is tartottak, amelyről, a szokásoknak megfelelően, értesítették a térségben hajózó feleket. Reggel aztán feltűnt egy amerikai „Goodrich” aknalövőhajó, és egy mérföld távolságból kísért bennünket, a fejünk fölött oedig megjelentek a mélyrepülést végző Shakletonok. Egy szombati napon vetettünk horgonyt., a hajó személyzete a vasárnapi pihenésre készülődött. A műkedvelők következő műsorukat próbálták, a különböző egységek között evezősversenyt rendeztek, a társalgóban billiárdoz- tak, folyt a röplabdamérkőzés, igaz, szokatlanul kicsi pályán, s a labdát vékony műanyag fonálhoz kötötték, nehogy átrepüljön a hajókorláton. Egyszóval békés vasárnapi pihenőt tartottunk. Alexandriában A szovjet tengerészek gyakran megfordulnak a baráti arab országok kikötőiben. Szívesen fogadják őket Egyiptomban, Szíriában, Algírban. A kikötők lakosai fellátogatnak a hajóra virágot hoznak, s elismeréssel adóznak hadihajóinknak, amelyek a partjaikat mosó tengeren hajózva őrködnek a békén. Jártam Alexandriában, láttam az utcán sétáló matrózainkat, s megfigyeltem, hogy a járókelők talán az általuk ismert egyetlen orosz kifejezéssel üdvözölték őket: „Ruszki karaso”. Matrózaink megcsodálják, fényképezik az „Európa elrablása” szoborcsoportot, a bazárokban emléktárgyakat válogatnak, valamennyien szeretnének ajándékot vinni az ősi kultúrájú Egyiptomból. A part azonban csak rövid epizód a tengerész életében. Az idő gyorsan elrepül, és újra megszólal a riadócsengő, amely a továbbhajózást jelzi. Aztán ismét hosszú napok következnek a tengeren, amelynek hullámai az európai civilizáció első bölcsőjét ringatták. M. Novikov Sorakozó a fedélzeten. (APN fotok) Szemelvények külföldi újságokból FÓKUSZ llllllllllillllllllllllll ,... ScKillef, oi oiö» mórka -. í miniszteré Willy Brandt lesz az SPD kancellárjelöltje a szeptember 23-i választásokon. Az igazi „választási lokomotív” azonban —, hogy az elfeledett Ludwig Erhard fénykorát idé- .ző kifejezést használjuk — az SPD számárá Karl August Schiller gazdaságügyi miniszter lesz. aki immár az 1966— 67-es válságot követő gazdasági újjászületés szimbóluma. Ö az az ember, akire manapság az egész vdág figyelme összpontosul, a márka felértékelésének, illetve fel nem értékelésének kérdésével kapcsolatban. Az 56 éves Schiller viszonylag új személyiség a bonni politikai színtéren. 1965-ben Nyugat-BerlinbŐl érkezett, ahol a fal építését követő években gazdasági szenátorként vtU nevezetessé. Közgazdasági tanúim, lyait Kiéiben, Frankfurtban és Hei- delbergben végezte. 1937-ben az SA-nál töltött katonai idő után belépett a náci pártba és a háborút a Wer macht önkénteseként harcolta végig. Németország veresége után Hamburgba költözött, ahol folytatta egyetemi pályafutását és az SPD tagja lett. Sajátos lépés volt az, hiszen mint később a Die Zeit rta róla. gazdasági koncepciója John Maynard Neynes, J .rí Tinbergen és Walter Eucken a neoliberalizmus atyja között áll. Az első kettőhöz hasonlóan Schiller is a gazdaság glob: - lis irányításúra törekszik”. Schiller varázsigéje így szól: Annvi konkurrencia, ameny- nyi lehetséges, annyi tervezés, amennyi szükséges”. Szocializmusról és a megválód9 tásához szükséges reformokról nem esik szó. Amikor Schiller átvette a gazdasági tárcát, a Die Welt című Springer-lap megnyugtathatta . olvasóit: „Schiller nem gyanúsítható azzal, hogy titkos hajlandóságot érezne az SPD jámbor eszméinek ládájából előszedettt gazdasági kísérletek iránt. Kari Schiller az előző kormányokétól lényegében nem különböző, de jobb gazdaságpolitikát akar folytatni”. Schiller a „public relations’ és a „publicity” igazi lángelméje. Rosszmájú barátai „az SPD Callasának” csúfolták. A képeslapokon állandóan Schiller látható, amint lágy- tojást főz, fü,vet nyír a kertjében, vadul ropva a shaeket egy 17 éves lánnyal, és természetesen amint komoly arccal tárgyal a legfontosabb tőkés országok minisztereivel és bankáraival, mint 1968 novemberében a bonni valutakonferencián a frank válsága alkalmából. (Unita) A barna pestis Az NDP bizonyos mértékig meg akar szabadulni a mű t ballasztjától — mivel arra a találó meggyőződésre jutott, hogy az igazi ex-nácik szavazatait úgysem veszi el tőle senki, viszont nem árt „szalonképesebbé”, sőt egyenesen „koalicióképesebbé” válni. Ahhoz azonban, hogy kormánykoalíció jöhessen létre legalább két félre van szükség. Hogyan reagál a lehetséges másik fél, a CDU-CSU? Nos, idézzük Brandt szavait, aki a Bad Godesberg-i szociáldemokrata kongresszuson a következőképpen vádolta Stra- usst azzal, hogy a neonácikkal paktál: „A jelenlegi politikában — és nemcsak a külpolitikában — egyre világosabban kirajzolódik egy új harzburgi front mini kiadása. Münchenben ezt egyre világosabbá teszi a Bayern-Kurier (Strauss lapja. — A ford.) és a „National-Zeitung” neonáci, antiszemita hetilap) gyűlölet-duettje. Ugyanakkor a CSU elnöke, a jelenlegi szövetségi pénzügyminiszter, aki még Heinemann elnökké választása után is túl messzire ment, aligha győzhet meg bennünket, amikor azt mondja, hogy ő csak a Bayern- Kurier kiadója, de nem vállal érte semmiféle felelősséget. Demokráciánk sok mindent megengedhet magának, de a kormány felelősség és a demagógia párosítását nem engedheti meg.” Láttuk azt is, milyen fesztelenül elfogadta Schröder az NPD szavazatait. Szerencsére nem voltak elegendők, különben az ex-náci Lübkének. a koncentrációs táborok tervezőjének utóda az NSZK ei- nöki székében egy nacionalista, tekintélyelvű politikus lett volna, aki a neonácik szavazatával jutott hatalomra. Az elnökválasztáson elszenvedett vereség azonban korántsem törte meg Schröder ambícióit. A CDU-CSU és az FDP között szeptember 28-a után esetleg létrejövő koalíció kancellári előlijének tekinti magát. No és ha ehhez a koalícióhoz az új NPD képviselők szavazatai is szükségesek lennének, vajon visszautasítaná azokat Schröder? A március 5-i nyugat-berlini tapasztalatok után aligha várhatnánk ezt. Érdemes m égj egy zni. hogy a hadügyminiszter és a bonni kancellári hivatal megbízásából 28 nagy katonai helyőrségen végzett közvéleménykutatás kimutatta, hogy „minden negyedik Bundeswehr katona potenciális NPD választó a szeptemberi választásokon.” Mint a Metall című lap, a fémmunkás szakszervezet lapja megállapítja, „a felmérés szerint mintegy 100 000—120 000 katona kész az NPD-re szavazni... Az NPD alaposan megvetette a lábát, különösen a tisztek és tiszthelyettesek körében.” Az NPD egy ideje saját „katonapolitikai kérdésekkel foglalkozó munkacsoport”’ létesített, amely a Bundeswehr reformjával kapcsolatos tervezetében leszögezi: „Az NPD helytelennek tartja átvinni a katonaság területére az olyan intézkedéseket, amelyek látszólag megfelelnek a demokrácia lényegének, de gyakorlatilag a katonai rend és fegyelem megzavarására vezetnek.” Ez a példa is bizonyítja, hogy a „barna pestis” annyira “ megfertőzte már a nyugatnémet nemzet testét, hogy nem irtható ki radikális kezelés nélkül, olyan félmegoldásokkal, amilyenekre Strauss vagy Schröder, saját személyi ambícióikat szem előtt tartva, késznek mutatkoznak. (Uoita)- Thadden 12 százalékra számít Szombat reggel az NPD csak egy rendőr és egy lakatos segítségével jutott be a kiállítási csarnokba. Rendezőinek fel kellett előbb állítaniuk a székeket, s gondoskodniuk kellett áramról. Hangtölcsérrel kerestek valakit, akinek van tolvaj kulcsa, minthogy a toalettek zárva voltak Majd felkértek mindenkit, akinél biztosítótű van, adja át, hogy a pártemblémát a homlokfalra erősíthessék. A kongresszus ezután — mindössze egyórás késéssel — elkezdődhetett. A kívülről támogatott parlamenten kívüli ellenzékiek záptojásai sem tudták tovább megakadályozni a gyűlést. Eközben a küldöttek és elnökségük kis serege győzelmi biztonságot mutatott. Visszatérő téma volt már az NPD bundestagbeli frakciója; és az a kérdés, hogy ősszel túllépik-e az 5 százalékos klauzulát, Thadden és az övéi számára már régen eldőlt. Thadden egy televíziós interjúban, amelyet folyékony angolsággal tartott, 12 százalékról beszélt, amit szeptember 28-án el fog érni. Az NPD — vonja meg a mérleget magánbeszélgetésben — meg fogja akadályozni, hogy a CDU megszerezze az abszolút többséget, és hogy az SPD és az FDP koalíciót alkothasson. „Marad tehát a nagy koalíció”. A választási kongresszuson 1967-es évjáratú román fehér bort árusítanak, ezzel a felirattal: „Színtiszta, NPD egészséges növekedés: Kongresszusi bor, 1969. május 10.” Az egyik rendező arra kér bennünket: „De ne igyanak, kérem az asztalnál az üvegből.” A teremben a pártelnökség által azok számára ajánlott munkaszolgálatról vitáznak, akik nem teljesíthetnek katonai szolgálatot. Néhány körzeti szervezet a „munkaszolgálat” megjelölés helyett ezt ajánlja: „pótszolgálat” vagy „polgári kisegítő szolgálat”. Mások azonban szenvedélyesen ellenzik ezt. A „nyelvünkkel való búj ócska” ellen támadnak; nem akarnak hallani „a múlt leküzdéséről a nyelvbe”. És egyszerre világossá válik, miben különbözik továbbra is ez a jobboldali párt, minden civil színezete ellenére, a többi politikai erŐtőL Ross, az NPD elnökségének tagja, a Bundeswehr aktív századosa éles hangon, teszi fel a polémikus kérdést: „Talán már a múlt leküzdését is elfogadjuk?” így megmaradnak a „munkaszolgálat” kifejezésnél, mivel „mi világos szavakkal mondjuk ki, amit gondolunk.” Sőt, amikor a hanaui körzeti szervezet írásban azt kérdezi a vezetőségtől, tulajdonképpen mit ért munkaszolgálaton, milyen lesz az, az elnökség élesen visszautasítja a kérdést. „Hiszen mindez már nagyon is világos!” Kétségtelen, taogy az NPD-ben továbbra sem szeretik, ha túl sokat kérdeznek. (Frankfurter Allgemeine Zeitung)
