Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-08 / 130. szám
\ l r ' Mai levelemben csak olyan dolgokról írok, amilyenek nálunk egyáltalán nem történhetnek meg. Csak külföldön, ott, ahol bűzlik a kapitalizmus, meg minden. Itt van például Nixon esete. Árulja a házát. Egy tizenkét helyiségből Jilló házat. És mit gondol,- menynyit kér érte? Háromszázezer dollárt. Ö 135 000 dollárért vette. 1963-ban. Tehát duplájáért árulja. Meg merné ezt tenni nálunk egyetlen vezető is? Ugye, nem! Ezért .ez .az eset tipikusan amerilcái. Mint ahogy a következő sem nálunk történt. Hogy megtörtént az biztos, erre én vagyok a lanti, mert velem történt. Nem itthon, hanem Angliában. Olt is az egyik vendéglőben, thol sört kértem. Nem a legjobban mehetett a vendéglő, . mert megkérdeztem a pincért: — Mondja, mennyi sört mérnek ki naponta? — Két hordóval. — És tudja, hogyan mérhetnének ki még többet? _ ? ? ? — Ha teletöltenék a poharat. Mondom, hogy ez Angliában történt. Nálunk két okból sem történhetett. Az egyik: két hordó sört egyetlen vendéglőben sem mérnek, egyrészt azért, mert az üveges drágább, másrészt azért, mert annyi sör nem jut egy napra. .Másrészt, azért nem történhetett nálunk, mert nálunk teletöltik a poharat. (Ne haragudjon a szerkeszö úr, hogy letüsszentettem a papirt, de én most már el nem kezdem új papíron a levelet!). Tehát folytatom. Stockholmban ültem a vendéglőben, amikor látom ám, hogy egy férfi, akinek hajtókáján ott volt az antialkoholista klub jelvénye, -odamegy qz egyik vendéghez, aki előtt pálinkásüveg áll. Megáll előtte és felvilágosítja: — Ön nem tudja, hogy az alkohol évente több ezer svédet juttat a másvilágra? A vendég ránéz, aztán így válaszol. ‘ — Kérem, ez rám nem vonatkozik, én dán va- ■ gyök. Tehát, mint a bölcs mondja: ;.A ros$‘i bot seftól nem olyan jó, mint. a kocsmában”: Ez nem tartozik sehová, csak; úgy -eszembe jutott és mivel ritkán jut eszembe valami, , hát leírtam. Gondolván, hogy ez otthon is . igaz, nemcsak, külföldön. Mert külföldön sok minden történik. Olyasmi, ami nálunk nem történhet. Az egyik nápolyi napilapban például megjelent egy . hirdetés:. „Hétéves kislány keres olcsó háromszobás, balkonos. lakást. 1 Nincsenek gyermekeim, nem tartok állatokat, csak szülőket!” A kislány kapott ilyen lakást és a szülők vele. költözhettek. Nálunk még albérletet sem kapott volna szülőkkel. A gyerekekről jut eszembe, hogy mit hallottam Frankfurtban. Két asszony beszélgetett. Az egyik ■ mellett egy fiatalember állt, aki egy csodálatos vörös sportkocsira támaszkodott. — Az én Ervihem igazán csodálatos ember — magyarázta az egyik asszony, . aki nyilván a fiatalember anyja lehetett. — Nagy . fekete szemét tőlem örökölte, csodálatos vörös sportkocsiját pedig az a pújától. Nálunk egyelőre csak a fekete szemet lehet örökölni. de kilátások vannak az autó •öröklésére is, hisz mire az ember megkapja, addigra .el is készítheti a végrendeletét. Lehet, hogy a szerkesztő úr azt mondja,’ micsoda marhaságokat ír össze ez a Johannes, de ezt a történetet még el kell mondanom, mert ilyen aztán tényleg nem történhet nálunk. Amerikában, ott igen. Tehát a történet. Mint mindig, levessel kezdtem az étkezést. Hozta is a pincér, a megrendelés után .azonnal. Én mégis ráförmedtem. — Hallja, ez mégiscsak sok! A tányéron rajta van az ujjlenyomata! A pincér mélyen meghajolt. — Tudom, uram. Nem szégyellem. Az én ujjlenyomatomat mindenki láthatja mert tiszta a lelki- ismeretem. Ebben én nem is kételkedem. Es miért nem történhetett ez a történet velem ’ Magyarországon? Azért. mert nálunk nem hozzák azonnal a levest! És most végezetül elnézést kell kérnem a szerkesztő úrtól, hogy d megadott témáról nem. írtam egy sort sem. A meghívót ugyan megkaptan}, ezzel a szöveggel: „11 óra 30 perckor1 dtómrobbántás. Utána- — ha lehetséges —. sajtókonferencia”.. Nem mentem el. Féltem, hogy nem lehetséges. . Viszont most;,jut eszembe, hát ez ■ is egy olyan történet, amilyen, csak Amerikában 'fórdylhat elő. Méghozzá két okpéd: mi nem robbantvni: -atombombát, és ha robbantanánk, akkor „nem. lúvnánk meg a robbantás helyszínére az újságírókat. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: .■ - :: Nyugalom Irénbe! IRTA: JOANNA WILINSKA — Ilyen fiatal lány létére hogy lehet ilyen ideges? Mindjárt sírás, elkeseredés, pedig hát az életben ez így nem megy! Az életben «ggadtnak kell lenni. Parancsol egy süteményt? 1 Magam sütöttem. Azt hiszi talán, nekem könnyű volt, mikor Járnék1 elkezdett maga után járni? De azt mondtam maiamban: nyugalom, Irénke, botrányokkal nem mész1 semmire. Még a Nők Lapja is azt . tanácsolja, hogy csak nyugodtan! Hát mosolyogtam továbbira is, mintha nem lenne semmi baj. csak úgy csikorgóit beié a szám. És töltött, káposztát főztem. Janek imádja a töltött káposztát. Megette a töltött káposztát, megdicsérte, aztán elment magához. Visszajött egy új nyakkendővel. Gondol iám magámban: nyugalom, Irénke, ha most megjegyzést teszel, mindennek vége, hát csak azt mondtam: „Szép nyakkendőd van, Ja- nikám. Milyen • ügyesen tudsz vásárolni. Hiába; amit. te veszel, még ha-a legolcsóbb fajta, akkor’teuMfóses!*’ Reggel meg rohantam venni neki egy 'gyönyörű' Neva in-' ■ get dupla mandzsettával. Éttői magácska is megrendült, mert Janek másnap olasz orkánban jött haza. Er- ' re én öltönyrevalót vettem neki! Egy hóiVáp alatt úgy .ki- ültöztettük a fiút, hogy csak na. De ez még semmi. Egy nap jön haza Janek magától és azt mondja; hofey 'kiküldetésbe utazik Zakopanéba. Már a nyelvemen volt, amit ilyenkor mondani szoktam, de gondolom magamban: nyugalom, Irénke — és még egy pulóvert is vettem neki, mert sínadrágot kapott magától. Becsomagoltam a bőröndjét, de közben szentül elhatároztam. hogy ezt nem hagyom annyiban.: . Visszajött Janek Zakopanéból, hálisténnek egész idő alatt zuhogott az eső neki, én meg azzal vártam, hogy utazunk a Balatonra! „Ott az idő is jobb. és a magyarok nagyon szeretnek bennünket — mondtam neki. — Vedd ki a szabadságod, jövő héten utazunk." Na és így volt ez minden- - nél. Ha maga linzert sütött neki, akkor én leveles _ vajas tésztát. Ilyet ni. hát kóstolja már meg! Ha maga lezemját- szót vett neki, akkor én zsebrádiót, ha maga robogót, akkor én mindjárt feliratkoztam autóvásárlásra. Nem volt könnyű, még szerencse.- hogy 1 segítettek . á rokonok Kanadából.1 • Jaj • istenem; de ideges' Miért kell mindig bőgni? Nekem 1 is rosszul esik. hogy Janek így elhagyott bennünket azért a Loláért, de azt- mondom magamnak: nyugalom, Irénke! Mi ket'len. maga meg én. már ■"/ elkényeztettük1 az edz- embert, hosv-iilyén • jó dolga egyetlSv rrtós.-rőnél sem -lesz. 19ü’J. június S, Nem akarok tisztességtelen lenni drágám—a férjed válóperes ügyvédje vagyok! Vigyázz, megérkezett a fél jem? Megmutathatom drágám, hogyan világít a karórám? \ Bocsáss meg. drágám elfelejtettem mondani, hogy ez nem is a férjem! Y ! * PT GKO*■£
