Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-07 / 129. szám

Az élelmiszerek minősége

C zigorú szabályok írják elő. milyen legyen az egyes élelmiszerfajták minősége. Nem kevésbé szigorú az ellenőrzés rendszere sem, hiszen a minőségi hibák itt nem olyan következménnyel járnak, mint amikor leszakad a cipő talpa, vagy felfeslik a kabát varrása. A rossz minőségű élelmiszer — súlyosabb esetben — a fogyasztó egészségét veszélyezteti, mérgezést, halált is okozhat.

Az élelmiszerek jelentős része romlandó. így még ha a termelőüzem kifogástalan

árut is állít elő, a szakszerűtlen szállítás, tárolás következtében az táplálkozásra alkalmatlanná válhat. A rendszeres, szigorú ellenőrzések eredménye, hogy a gyárakból élelmiszerüzemekből általában kifogástalan áru kerül ki. Az új termékeket — mielőtt forgalomba hoznák — a KERMI alapos vizsgálatnak veti alá. Folyamatosan ellenőrzi a forgalomban lévők minőségét is. A húsiparban állandó, egyedi ellenőrzés van, az állatorvosnak minden levágott állatot vágás után is látnia kell, például nem kerülhet fogyasztásra alkalmatlan belsőség sem feldolgozásra. Tsz-ek, állami gazdaságok csak akkor rendezkedhetnek be húsfeldolgozásra. ha a szigorú előírásoknak megfelelően szerelik fel az üzemet.

Persze, a termelésnél sincs mindenkor minden rendben. Előfordul, hogy egy- egy új termékről megállapítják: Nem felel meg a szabványoknak, nem hozható forgalomba. Jelzik azt is, ha közben minőségromlás következik be. Előfordul, hogy egy-egy „szériánál” megsértik a technológiai előírásokat, így ha nem is általánosságban, de helyenként és esetenként romlik egy-egy élelmiszeripari termék minősége, sőt olyan, hogy nem is lehet forgalomba hozni.

Rendszeresen „visszatérő” a panasz a kenyér minőségére. Tömött belű túlégett a kenyér, vagy péksütemény, avas a zsír. Az előbbinél a boltvezető néha visszaküldi a szállítmányt, a „feladónak”, sütőiparnak és újabb szállítmányt kér. A megyei tanács kereskedelmi osztályán azonban tudnak néhány olyan esetről, amikor az így visszaküldött kenyeret újból kiszállították, mégpedig olyan helyre, ahol a boltos már nem kockáztatta meg a reklamációt. Ki vállalja a felelősséget azért, ha egy kisebb falu egy napra kenyér nélkül marad? Gyakori a súlyhiány is, a megengedett tűrésen túl — néha hat-nyolc dekával is könnyebb az „egykilós” fehér kenyér. Ez is rendszerint reklamáció nélkül marad, egyszerűen, a fogyasztó károsodik.

Szórványosán fordul elő

k~' kifogás a liszt minősége ellen. A megyei kereskedelmi felügyelőség az elmúlt hónapban vizsgálatot folytatott néhány élelmiszerfajtával kapcsolatban. Gyártástechnológiával kapcsolatos mulasztást csak egy esetben észleltek, a dombóvári mafom által szállított finomliszt és rétesliszt szennyezett, csirizes volt. Annál több a kifogásolható tény ezek szállításánál, csomagolásánál. raktározásánál. Sok esetben már az ipar elmulasztja a fogyasztók kötelező tájékoztatását. A csomagolt lisztnél és a cukornál nem tűntetik fel a gyártási és a szavatossági időt, sőt néha a minőséget sem jelzik a csomagoláson. A tamási és a mözsi malom az ötvenkilós finomliszt ládán megjelölte, hogy

mi van benne („FIL”), de a szavatossági időt már nem. A dombóvári malom néhány asztali dara szállítmányán ceruzával javították át a jelzést, de a gyártási időpontot — és azt, hogy meddig garantálják minőségét — már nem tüntették fel. A Gabonatröszt nagykanizsai tárháza által szállított rizs csomagolásán egyszerűen nem töltötték ki a címkét.

Feltűnően rossz a liszt és cukor csomagolása. A papírzacskók, polietiléntasakok kiszakadnak, az áru szóródik nemcsak akkor, amikor a bolti polcokra kerül, hanem már akkor is, amikor kiszállítják az üzemből... Az elszóródott liszttel, cukorral lényegében a fogyasztó károsodik,

A húsáruknál most, a nyári "melegben szaporodnak a problémák. A megyét Pécsről látják el és hiába indul el^a „termoszkocsi” előzőleg hűtőkamrában tárolt áruval, mire a tizenötödik, vagy huszadik boltnál megáll, kirakni a húst, addigra a belseje is felmelegszik. Hiszen minden egyes kirakásnál percekig nyitva van az ajtó, így például nemrég a szekszárdi ÁBC-áruház kénytelen volt megtagadni a szállítmány átvételét. mert a hús már romlásnak indult. (Egyébként, a vállalat másnap új, kifogástalan szállítmányt küldött.)

Ä húsellátás megyén kívüli „bázisai” egyéb problémát is okoznak. Belsőrészt azért kap keveset a megye, mert az nagyon gyorsan romlik, kockázatos ilyen távolságra a szállítása. Vannak tervek, elgondolások szekszárdi húsüzem, vágóhíd létesítésére, ha ez in gvalósul, jelentős mértékben megjavulhat az ellátás.

Az utóbbi időben a zsírral fordult elő a legtöbb hiányosság. A kereskedelmi felügyelőség tizenöt boltban volt kénytelen összesen tizenkét mázsa zsírt zárolni, mert a szavatossági idő lejárt. Több tételnél — miután minőség- vizsgálatnak vetették alá, — engedélyezték a forgalom ba- hozafalat, de jelentős meny- nyiséget meg kellett semmisíteni. A kereskedelmi felügyelőség megállapította többek közt, hogy az ötvenkilós faládák, amelyeket a sertészsír csomagolásra használnak, nem elégítik ki a szakszerű csomagolás, minőségmegóvás előírásait. Sok olyan faládát találtak, amelyek a többszöri fel- használás következtében rozzantak avas szagúak voltak. Az üzemben nem tisztítják ki megfelelően ezeket a visszaérkező üres ládákat, az avasodéinak indult zsírmaradványok á ládában maradnak és így rakják bei a friss árut. Nagyobb gondosságot kell követelni a termelőüzemtől is, a nagy- és kiskereskedelemtől is.

A szekszárdi FÜSZÉRT olyan zsírt küldött a kistormá- si bölcsődébe (!). amiről érzékszervi vizsgálattal is meg lehetett állapítani, hogy romlott. A kölesdi községi tanács mintát küldött Pécsre, a megyei minőségvizsgáló intézetbe, ott megállapították, hogy a zsír erősen szennyezett, fogyasztása az emberi szervezetre káros.

A kereskedelemben sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani a különféle élelmiszerek szavatossági idejének bet

tartására. Általános tapasztalat, hogy sok helyen ezt elmulasztják. Ebben „ludas” az ipar is, vagy a gyártási időpontot, vagy a szavatossági időt nem tűntetik fel, néha pedig olyan „rejtjelet” alkalmaznak, amiről csak az üzemben tudhatják, mit jelent. (A Pécsi Húsipari Vállalat, valamint a Vas megyei Húsipari Vállalat a félkilós sertészsírra feltünteti a szavatossági időt. a gyűjtőcsomagoláson viszont csak egy szám szerepel. A kereskedelemben nem tudják, hogy a „129” azt jelenti, hogy az év százhuszonkilencedik napján gyártották).

De sok esetben, ha sza- bályosan fel is van tüntetve a csomagoláson a szavatossági idő. a boltban az átvételkor nem figyelik. így néha már lejárt árut vesznek át a nagykereskedelemtől, mint legutóbb az egyik szekszárdi boltban. A kereskedelmi felügyelő - intézkedésére vonták ki a forgalomból a „lejárt” és szemmel láthatóan romlásnak indult — pácolt halait. A szabályok szerint a szavatossági idő kétharmada a kiskereskedelemnek „jár”. Hathónapos szavatossági idejű élelmiszeripari terméket csak akkor köteles átvenni, ha a lejárat előtt legalább négy hónappal megkapja.

Előidézi a minőségromlást néha az is, hogy a boltban a frissen érkezett árut előbb adják el, mint a régit. így a régebb óta tárolt élelmiszer megromlik, mire a vevőkhöz kerül.

A minőség javítása tehát az iparnak, a kereskedelemnek egyaránt feladata. A technológiai előírások pontos betartásával, a kereskedelemben pedig a minőség átvétel, ellenőrzés megszigorításával, az átvételre, tárolásra vonatkozó szabályok betartásával lehet és kell javítani a helyzeten.

JANTNER JÁNOS

Valóban partizánkodás?

Egy, a programból kimaradt író—olvasó találkozóról

A Megyei Könyvtár igazgatóhelyettese annak nevezte, mi más névvel illetnénk, hogy bár hivatalosan véget ért az 1969. évi ünnepi könyvhét rendezvénysorozata, vasárnap Uzdon és Kajdacson a két község meghívására író—olvasó találkozó lesz. A találkozó vendégei Simon István Kossuth-díjas költő és Somogyi Tóth Sándor József Attila-díjas író lesznek.

Az eseményt, úgy vélem, joggal nevezzük jelentősnek, hiszen mint ezt mondottuk, Űzd és Kajdacs irodalombarátai, olvasó emberei kérték, hogy Simon István ellátogasson hozzájuk. A szerep tehát nem kéretlen ül-kelleü énül osztódott a két községre, ők maguk kívánták, hogy találkozhassanak az ünnepi könyvhét alkalmából irodalmunk e két képviselőjével.

Mind az uzdi, mind a kajdacsi író—olvasó találkozó kimaradt az ünnepi könyvhét programjából, a könyvhét rendezői még csak arra sem méltatták az eseményt, hogy legalább utólag informálják lapunkat; így. a hiányos információ miatt enyhén szólva eltájékoztattuk olvasóinkat akkor, amikor arról tudósítottunk, hogy a könyvhét megyénkben 5-én zárult. A helyreigazításhoz szükséges fölvilágosításért jelentkezvén kaptuk azt az információt, hogy a paksi járásiak partizántevékenységének eredménye lesz a vasárnap sorra kerülő hó—olvasó találkozó!?

Az ítélettel semmiképpen sem értünk egyet, hiszen a két, még ezután sorra kerülő író—olvasó találkozó nem kis jelentőségű már indíttatásánál fogva sem. Először, mert valós helyi igényt fog betölteni. Másodszor: ha mai líránk művelői közül éppen Simon Istvánt köszönthetjük körünkben, az bizony esemény azok számára, akik egyrészt a kultúra munkásainak, másrészt az irodalom barátainak vallják magukat.

Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a Paksi Járási Könyvtár — mint teljes jogú és így önállóságra is jogosult — módszertani alközpont nem csupán a könyvhét alkalmát használja föl író—olvasó találkozók rendezésére, teszi est egész évben, így a szóban forgó „partizánkodást” csak üdvözölni lehet. Jófajta, nemes partizánkodás az ilyen, s ha egy-egy akciója kívül is marad a hivatalosként ismert eseményen, az úgy vélem inkább arra vall, hogy a jobb kéz nem mindig tudja, mit amién, a bal.

Végül pedig örörsKMil köszöntjük az i960, évi könyvhét vasárnap zajló Idei eseményét; az uzdi % kajdacsi könyvbarátoknak bizonnyal emlékezete» lesz a találkozás, az a baráti beszélgetés, amelyet Simon Istvánnal és Somogyi Tóth Sándorral folytathatnak; délután az uzdiak, este a kajdacsiak. Meglehet nem hivatalosan, de annál jobbízűen, annál élmény gazdagabban.

—KMeditáció,

egy rendelet megvalósításáról

Az egészségügyi miniszter 2/1969. sz. rendelete,. amely egyszerre látott napvilágot a fenti rendelet végrehajtási utasításával, a rendszeres szociális és a vakok részére adható ugyancsak rendszeres segély növelhetőségét szabályozta. Érthető, hogy az érdekeltek örömmel fogadták a rendelkezést és várták is a köz- és vaksegélyek fölemelését. Hellyel-közzel hiába, hiszen a rendelet olyan időszakban született, amikor a költségvetésen változtatni már nem lehetett. Ez utóbbi miatt állott elő az a lehetetten helyzet, hogy a szociális segélyezés ügyeit bonyolítókat olyan vádak érik, amelyek azt bizonygatják, nem akarnak érvényt szerezni a rendeletnek. Holott egyáltalán nem erről van szó, hanem arról, hogy hiába szabályozza rendelet, meddig takarózhatunk, ha a takaró nagyságát tekintve, maradt a régi. A feszültségek elkerülhetők lettek volna, ha a folyósítható segélyek összegének előírt emeléséhez forintok is társulnak.

Megyénkbe* — függetlenül az említett rendelettől — évente átlagosan 260 ezer forinttal növekszik a szociális segélyezésre fordítható pénzösszeg. Tavaly kevés híján két és fél milliót áldozhattunk szociális segélyezésre. Az erre jogosultak átlagosan 250 forintos közsegélyben részesülnek, nem kevesen. De van a megyében 89 olyan ember, aki jogosult lenne ilyen, vagy amolyan címen a segélyezésre, amiben éppen a szűk keretek miatt egyelőre nem részesülheti

Köztudott dolog, hogy államunkra egyáltalán nem volt jellemző és ma sem jellemző a szűkmarkúság, a szociális intézkedések kisebb könyvtárat kitevő mennyiségben születtek meg és hatottak éppen a legsürgetőbb problémák rendezésében. Szétnézhetünk a világ minden táján, mert előkelő helyet foglalunk el szociális gondozásunkkal. A kérdés már csak az, hogyan hidaljuk most át azt a feszültséget, amit egy időszerű rendelet és annak objektív akadályokba ütköző végrehajtása eredményezi

E kérdés, lehetőségeink határain beiül saját erőből is megválaszolható — részben. A teljes válasz — országos méretekben — nem bennünket illeti

Tamási blokk

Ma már meglehetősen nagy a választék a különféle minőségű épületblokkokból. Sajnos a szükségletnek csak a töredékét tudják kielégíteni.

Legutóbb arról kaptunk hírt, hogy a tamási Vörös Szikra Tsz-bem is hozzáfognak építőblokk gyártásához. A Közúti Gépellátó Vállalattal kooperálva blokkgyártó üzemet szerveztek. Az alapanyagot a Tolnanémedi Kendergyár adja: pozdorjavai töltik ki a blokk vázát. Az ilyen építőanyag — több mint két négyzetméter egy építőlap — kiválóan alkalmas különféle színek, raktárok, garázsok, géptárolók építéséhez. A tamási járásban úgy vélekednek, hogy megfelelő vastagságú blokkokból lehet akár állat- szállásokat is építeni.

Az új biokküzemüen valószínű, hogy már a jövő hét elején megkezdik a munkák Egyelőre havonta mintegy kétszáz mázsa pozdorj át dolgoznak fel építőelem gyártásához. A Közúti Gépellátó Vállalat a kis üzem összes termékét átveszi, sőt, elősegíti, hogy a mostani induló kapacitást három-négyszeresére tudják növelni. így akkor a tamási blokkból már a járás- be® igénylőiknek is tudnak }