Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-05 / 127. szám

Jegyzet Vasárnap Furcsa társbérlet Az ipar telepítése, új üzemek létesítése, mások kiköltöztetése a városból, megannyi gonddal jár. Va­lami keserű ízt valakiben szinte minden intézkedés hagy. Más kérdés, hogy miért neheztel egy igaz­gató, miért agy munkás. A munkásnak nem tetszik, ha például a költözés miatt naponta négyszáz méterrel többet kell gyalogolnia. Az igazgatónak nem, ha az új üzem területével együtt kap még egy üzemet társ­bérlőnek is. így járt a Szekszárdi Vasipari Vállalat. Amikor az új telephelyre költöz­tették az autójavítókat, 1967 végén, úgy határoz­tak az illetékesek is, hogy igen gyorsan elköltöztetik a telepről az AKÖV gumi­javítóit. Mert nem egész­séges dolog egy üzem tes­tében egy másiknak funk­cionálni. A társbérlet azon­ban a mai napig is fenn­maradt. S ez természete­sen nem az első megálla­podás után maradt így, hisz azóta már egész sor ígéret hangzott el mindkét részről, sőt még a város vezetői részéről is, hogy kiköltöztetik az AKÖV központi telepére, vagy a régi BELSPED-telepre a gumisokat.., A gumisok azonban maradtak társbér­letben. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az AKÖV emberei úgy járnak-kelnek a vasipari üzem udvará­ban, sőt műhelyeiben, mint a sajátjukban. így termé­szetes az is, hogy a társa­dalmi tulajdon védelmét nem lehet úgy megköve­telni, mintha a kerítésen belül csak egy üzem volna. Nem érheti vád az AKÖV embereit, hogy felborítják a rendet, hogy hozzányúl­nak ahhoz, ami a másé, de mégis, mint ahogy ők nem szívesen engednek műhelyükbe idegen szemé­lyeket, úgy az autósok sem szívesen tekintik őket sa­ját műhelyük közelében. Az AKÖV az elmúlt év­tizedben óriási összegeket költött pályaudvar, köz­ponti telep, javítóműhely építésére, évente tízmil­liókkal mérik azt az ösz- szeget, amit új kocsik vá­sárlására fordítanak. Ter­vezték, hogy a gumijavítók is kapnak majd műhelyt. A terv terv maradt, nem valósult meg. Pedig egy gumijavító üzem építése, akár a központi telepen, akár a régi BELSPED- telepen, nem mozdítaná el egyensúlyából az AKÖV pénzügyi mérlegét... Válasz egy névtelen levélre Lapunk 1969. május 18.-1 szá­mában cikket közöltünk: ,, Név­telen levél Földespusztáról” cím­mel. írásunkban kifejtettük, hogy név nélküli írásokkal csak elvét­ve foglalkozunk, sőt cikkünk egész tendenciája elítélte a ben­nünket anonym sorokkal felke­resőt. A levél egyik sarkalatos kifogása volt, hogy a pusztai bolt vezetőnője — Molnár Ferenc- né, szabályos árukapcsolással lett volna csak hajlandó szódát for­galomba hozni, egyidejű borvá­sárlás mellett. így írtunk: „Mol­nár Ferencné (állítása szerint) utasítást kapott a nagydorogi földművesszövetkezettől, hogy szó­dát csak akkor adjon az azt elvinni szándékozóknak, ha bort is visz­nek melléje.” A Nagy dörög és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet annak köz­lését kérte, hogy ilyen utasítást a boltvezető nem kapott. Ordas Iván A francia szövetkezeti kongresszus tapasztalatai Kálmán Gyula nyilatkozata Háromtagú SZÖVOSZ-dele- gáció járt a közelmúltban Franciaországban, s részt vett az észak-franciaországi bá­nyászellátó szövetkezetek kongresszusán. A delegációnak tagja volt Kálmán Gyula, a Tolna megyei MÉSZÖV elnöke is. — Szeretnénk, ha Kálmán elvtárs beszélne a francia szövetkezetekről. — Mivel Franciaországban számos és sokféle szövetkezet van, valamennyit nem tanul­mányozhattuk. Ez nem is sze­repelt a tervünkben. Behatób­ban az észak-franciaországi bányászellátó szövetkezeti moz­galmat sikerült megismernünk, amelynek részt vettünk a kongresszusán, s inkább erről beszélnék. E mozgalom ezút­tal a nyolcadik kongresszusát tartotta, mintegy 1500 küldött és több külföldi delegáció rész­vételével. Ez is egy baloldal­hoz húzó mozgalom, elsősor­ban a munkástömegeket egye­síti. Jellemző, hogy az elnök- választásai kapcsolatos poli­tikai csatározásokon Duclost támogatta. — Lehet-e valamilyen pár­huzamot vonni e szövetkezet és a mi fmsz-i mozgalmunk között? — Az általános összehason­lítás nagyon nehéz, mert hi­szen ott mások a feltételek, de a szövetkezeti cél is eltérő, egyes részterületeken viszont valósággal kínálja magát az összehasonlítási lehetőség, és sok értékeset tanulhatunk egy­mástól. Lényeges eltérés pél­dául, hogy ők szinte kizárólag élíátással, s csak a közvetle­nül hozzá kapcsolódó ipari te­vékenységgel foglalkoznak szűk körben, ml viszont a kis­kereskedelem mellett széleskö­rű mezőgazdasági és felvásár­lási tevékenységet folytatunk, ráadásul az ipari termelésünk Érdekes kísérleteket ültetnek á± a gyakorlatba ezekben a napokban a termelőszövetke­zetek, gazdaságok országszerte: etiléngázzal siettetik a zöld paradicsom érését. Az új edő- érlelési módszert a Kertészeti Egyetem soroksári tangazda­ságában kísérletezték ki, s most a nagyüzemi kertésze­tekben is kipróbálják. A na­pokban tartott bemutatón részt vettek mindenfelől s tsz- ek, köztük a bogyiszlói Duna- gyöngye Tsz képviselői is. Bo- da Zoltán, a tsz elnökhelyet­tese elmondotta, hogy a szá­ron lévő paradicsomra fólia alatt, a leszedettre pedig zárt ládában _ légköbméterenként egy kilogramm etiléngázt en­gednek. s öt—hat napon át tartják így. A tsz szerdán ment Soroksárra a paradicsomérle­lést gyorsító gázért, amelyet díjtalanul bocsát rendelkezé­sére az egyetem tangazdasága. A gáz — természetesen — vi­gyázatot követel, mert robba­násveszélyes. A vele folytatott paradicsom előérlelések egy­előre osupán kísérletek. A bogyiszlói tsz öntözött kertészetében egyébként szé­pen fejlődnek a különféle pap­rikafajták, amelyeknek már megtörtént az első kapálása is. Hasonlóan sikerült a töb­bi konyhakerti zöldségféle és a paradicsom is. Szénából re­kord termést takarít be a tsz: az idei első kaszálásra annyi szénát gyűjt be, mint tavaly egész évben. A nagyüzemi lu­cernásokban, vörösherésben és is számottevő, sokoldalú. Vi­szont azonosság, hogy nálunk is, náluk is központi téma az ellátás, s nálunk is, náluk is végeredményben a szövetkeze­ti. centralizáció kérdése körül forog minden: a jobb ellátás­nak szinte alaptétele a centra­lizáció és demokratizmus gya­korlatias értelmezése. A kong­resszusnak ez volt a fő témá­ja. — Esel jó lenne egy kicsit részletezni. — Régebben a különféle egy­ségek a demokratizmus égisze alatt, meglehetősen elkülönül­tek egymástól. Most a szabad verseny erőteljes összefogásra, centralizációra készteti őket. Valósággal a mozgalom léte múlik azon, hogy sikerül-e erős centralizmust megvalósí­tani. Nincs monopolterület, s ha a szövetkezet nem tudja megállni a sarat a kereskedel­mi konkurrencia közepette, nincs olyan hatalom, amelyik megvédhetné a csődtől. A versenyképességnek pedig az anyagiak koncentrálása az egyik alapfeltétele. Ebben ter­mészetesen benne foglaltatik a demokratizmus, hiszen mindez éppen a tagsági igények kielé­gítése érdekében történik. Ta­lán így fogalmazhatnánk meg legjobban: a kiindulási alap a centralizáltság — a tagság ér­dekében. Jó kereskedelmi és árpolitika nélkül nem létezhet­nének, viszont ennek feltétele, hogy ne elszigetelten, kis egy­ségenként tevékenykedjenek. Ök nem engedhetik meg ma­guknak azt a luxust, mint mih hogy minden kis egység kü- lön-külön szerbi be az árut, mindent készleteznek, min­denütt Kisebb összeggel na­gyobb' forgalmat kell lebonyo­lítani, ráadásul úgy, hogy sem­miben se legyen hiány. Ezt úgy érik el, hogy állandóan mozgatják az árut, változtat­a mintalegelőn négy fűkaszá­lógéppel, a háztájiban pedig kézikaszával vágják a ter­mést. Ruff László, a dunaföldvári Alkotmány Termelőszövetke­zet alapító tagja már jó egy esztendeje „mérges”. Az el­múlt év őszétől pedig már papírja is van arról, hogy a termelőszövetkezetben teljes joggal gyakorolhatja ezt a hi­vatást. A raktár ajtaja felett „ide­gennek belépni tilos” feliratú tábla, s a nyomaték kedvéért egy halálfej riasztja el az il­letéktelen látogatót. Amikor Ruff bácsi kinyitja a duplán zárt vasajtót, nehéz, erős szag árad. a helyiségből, szinte fej­bevágja az embert. Az ő en­gedélye nélkül ide nem lehet belépni, s vele is csak akkor, ha néhány perc szellőztetés után kicsit megtisztul a le­vegő. — Ventillátor kéne ide, az egy-kettőre kihúzná a szagot, én már szóltam is érte — mondja. Példás rendben, sorba ra­kott zsákok, dobozok. hordók. Felettük palatáblán a felirat: Dikonirt, Melipax, Nikéről... és az ideszállítás évszáma. Gyűjtőnéven: mérgek, a szer­vezetre káros vegyi anyagok. ják a készletet, az igényeknek megfelelően. Ez csak centra­lizált kereskedelemben lehet­séges. A mi szövetkezeti keres­kedelmünk jelenleg sokkal de- céntralizéltabb, mint az otta­ni. Az új gazdasági mechaniz­mus adta önállóság egyelőre azt eredményezte, hogy ahány bolt, annyiféleképpen alakítják ki a készletet, s annak változ­tatása még egy szövetkezeten belül is alig lehetséges. Itt adott mindjárt a legnagyobb tanulság is számunkra: az erők egyesítése nélkül elöbb-utóbb komoly problémákkal kell számolnunk. Mivel rugalmas kereskedelmet folytatnak, a pénz egyszeri körforgása fele annyit igényel, mint nálunk. — Technikailag hogyan tudják biztosítani ennek a rugalmas kereskedelemnek a feltételeit? Ugyanis a kész­let gyors változtatása, az igényekhez való azonnali al­kalmazkodás, rendkívül sok szállítási feladatot jelent. — Gépi könyveléssel, napra­készen tudják, hogy miből, hol, mi van. Ha valahol egy darab felesleg mutatkozik, azonnal viszik oda, ahol az szükséges. Ha valahol valami hiányzik, azonnal intézkednek, azonnal szállítják. Ez a mi méreteink­hez képest rendkívül sok szál­lítási feladatot jelent, de meg­szervezték, biztosítják, mert ezen sok múlik. Meglehetősen sok saját szállítóeszközzel ren­delkeznek, s mindent úgy szer­veztek meg, illetve gépesítet­tek, hogy a fel- és lerakodás mindössze egy-két percet vesz igénybe — rakodómunkások nélkül. A gépkocsivezető köny- nyűszerrel lehúzza a rakodóra az áruval megpakolt és keré­ken gördülő ládákat, s máris megy tovább, a következő bolthoz. Az áru még 100 kilo­méteres távolságokra is perc­nyi pontossággal érkezik. Sze­mélygépkocsi-vezetőt egyáltalá­ban nem alkalmaznak: a szö­vetkezeti kocsit az vezeti, aki­nek a munkaköre megkívánja. A nagykereskedelmet szinte teljesen ki tudták kapcsolni az ellátásból: az áru 98 százalé­kát közvetlenül a termelőktől, vagy saját üzemeikből szerzik be — fejezte be nyilatkozatát Kálmán Gyula. — Nekem nem kell világos­ság ahhoz, hogy megtaláljam egyiket, vagy másikat. Ha ál­momból is ébresztenek fel, tu­dom, mi hol van, — mondja Ruff bácsi a méregraktár ke­zelője. — Ismer minden mérget? — Muszáj. Tudni kell azt is, hogy melyikhez milyen védő- felszerelés kell, hogyan kell vele bánni. Ha új méreg ér­kezik, amit még nem isme­rek, akkor leírást kérek róla, hogy megtudjam az összetéte­lét, és aszerint kezeljem. Az erős mérgeket külön, a helyi­ségből nyíló kis odúban tart­juk, hogy véletlenül se jusson a közelébe senki. — Hol tanulta a szakmát? — Az elmúlt év őszén öt­hetes tanfolyam volt Pakson a méregraktár-kezelők részére. Azt én is elvégeztem, még­hozzá nem is rossz eredmény­űvel. — Hány éves volt akkor? — ötvenkilenc. Nem mon­dom, hogy könnyű lett volna a négy elemimmel, de azt mondtam. ezt muszáj megta­Honvédelmi nap Dombóvárott A Magyar Honvédelmi Szö­vetség járási vezetősége — a tömegszervezetek együttműkö­désével — vasárnap honvédel­mi napot rendez Dombóvá­rait, a bozótberki réten. A változatos, érdekes prog­ram nem csupán látványossá­got ígér — egyúttal képet is ad a honvédelmi szövetség klubjaiban folyó sokoldalú, kiképző-nevelő munkáról. A budapesti Központi Re­pülőklub tagjai mutatnak be egyéni és kötelék műrepülést, rendeznek ball on vadászatot, a központi bemutató csoport, ejtőernyősei következnek ez­után. A Pécsi Ércbányász mo­dellező klubja rádióirányítá­sú repülőmodelljei legalább olyan látványos gyakorlatokat mutatnak be, mint a pilóták- vezette Trénerek. A repülő­modellezést valósággal forra­dalmasítja a rádióirányítás: ezek a kis gépek képesek meg­csinálni valamennyi műrepülő figurát, amelyek pedig a pi­lótáktól is nagyon sok tudást, gyakorlatot, pillanatról pilla­natra változó reagálást köve­telnek. A néphadsereg harckészült­ségéből. korszerű felszerelésé­ről ad átfogó képet a katonai harcászati gyakorlat. A tűzol­tóság bemutatója viszont ar­ról, hogyan veszik fel a küz­delmet a békében is gyakran, pusztító ellenség, a tűz ellen. A honvédelmi nap program­jában szerepel még lovasver­seny, és a dombóvári földmű­vesszövetkezet, divatbemutató­ja) is. Az érdeklődő közönséget kü­lön autóbuszok szállítják ki a vasútállomásról és a köz­ség központjából, belépőjegye­ket viszont a helyszínen le­het váltani. nulni és sikerült is. A latin nevek mentek a legnehezeb­ben a fejembe. Hiába, nem fog már úgy az agy, ahogy kéne... — Nem fél a mérgektől? — Ha rendesen csinálja az ember, nincs mitől félni. Az egészségemre meg vigyáznak, minden hónapban orvosi vizs­gálaton veszek részt. Ezek a szerek akkor a legveszélye­sebbek, ha dolgoznak vele. A felügyelet már nem az én fel­adatom, képzettebb ember kell hozzá: Szőke László az ogro- nómus szintén elvégezte a tanfolyamot, ő irányítja a munkát. % Ruff bácsi egyébként csak „félállásban mérges”: ha nincs munkája a raktárban, segít a növényvédő raktárosnak. A méregraktár-kezelői be­osztás új elfoglaltság a terme­lőszövetkezetekben, a mező- gazdaság kemizálása tette szükségessé. Ruff bácsi néhány évtizeddel ezelőtt még álmá­ban sem gondolta volna, hogy valamikor latin szavakkal fog bajlódni... (d. konya) Paradicsomérlelés gázzal (B. L.) BODA FERENC A „ mérges ember“

Next

/
Oldalképek
Tartalom