Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-01 / 124. szám

Interjú A* elnézésnek, a gyámkodásnak vége Évekig így hangzott a sztereotip szöveg: ter­melőszövetkezetről van szó, ne bántsuk. Gyak­ran volt menlevél a szerződésekben vállalt köte­lezettségek elmulasztásakor a növényvédelmi elő­írások be nem tartásakor az a bűvös mondat, ne í üssük a termelőszövetkezetet, inkább segítsük. A közös gazdaságok inkább kárát látták az elné­zésnek, mintsem hasznát. A szemethunyás idő- ■ szakában a tsz-ek vezetőinek jó képet kellett vágniok a gyámkodáshoz is. Ez a korszak elmúlt. A tsz-ek megkapták az önállóságot, amely egy­úttal azt is jelenti, hogy egyetlen közös gazdaság sem élvezhet kivételes jogokat, vagy törvények felettiséget. A tanácsok mezőgazdasági és élei- mezésügyi osztályai már nem „kijárói”, avagy gyámjai a közös gazdaságoknak, hanem hatósá­gai. Erről és az ide tartozó kérdések egy részé­ről beszélgettünk Somorjai Sándorral, a megyei tanács vb. mezőgazdasági és élelmezésügyi osz­tálya vezetőjével. Az interjú készítésében közre­működött Vajdik Lajos, a megyei tanács vb. me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztálya ig. csoport- vezető is. * — Emlékszem' néhány évvel ezelőtt a tsz-elnök még így beszélt: szükség volna 100 mázsa péti­sóra, bemegyek a megyéhez, megpróbálom elin­tézni, hogy adjanak. — Ez az idő elmúlt. — Roppant sokat számított az ismeretség. A vezetői rátermettségnél is többet ért az az elnök, akinek jó kapcsolatai voltak a megyénél, vagy ?. a minisztériumnál. Ha nem sikerült valamit el- H érni Szekszárdon, összeköttetések révén elérhet- @ ték a minisztériumban. S — Ez az idő is elmúlt. — Jó, hogy elmúlt, mert legyünk őszinték, né­hány közös gazdaság egyedül a kivételezéseknek, az elnök befolyásos kapcsolatainak köszönhette felemelkedését. Akad még ma is elnök, aki ab­ból szeretne megélni, hogy felhajtást csinál ma­ga körül, szerencsére erőlködése kilátástalan. — Akkor gyakran a körülmények is arra kény­szerítették a vezetőket, hogy kilincseljenek... — És néhány minisztériumi ember a jótevő szerepében tetszeleghetett. Vigye el az ördög, csakhogy túl vagyunk rajta. Gazdaságilag káros, emberileg megalázó dolgok voltak ezek. Érvénye­sülhettek a k jojuktúra-lovagok. — A pénzéért a tsz most elvileg azt vesz, amit akar. — Örülök, Somorjai elvtárs, hogy ezt mondja, mert nyomban megkérdezhetem: mindig jó ke- || zekben van a termelőszövetkezetek pénfe, a kö- « zösség vagyona? — Sajnos, nem láthatunk bele mindenkibe. — A bonyhádi járásban mondta el a mező- jg gazdasági és élelmezésügyi osztály helyettes ve- ■ zetője, hogy sok középvezetőnek nincs meg az erkölcsi bizonyítványa. )\ — Sajnos, valóban az a helyzet, hogy a tér- ™ melőszövetkezetek egy részében mellékes feladat­ként kezelik ezt a dolgot. Ebből adódik: a külön­böző szervek észrevételezésére, felhívására tesz­nek csak lépéseket azért, hogy az erkölcsi bizo­nyítvány meglegyen. — Dehát ez nem szívesség dolga, Somorjai elv­társ. A termelőszövetkezeti személyzeti munkát rendelet írja elő. Tudomásom szerint 1968. de­cember 31-ig valamennyi termelőszövetkezetben meg kellett volna csinálni a személyzeti nyilván­tartást. — Még a legutóbbi időben is 102 erkölcsi bi­zonyítvány hiányzott. Ezt helyenként az egyesü­lésekkel és azzal magyarázzák, hogy új emberek kerültek középvezetői beosztásba. — Mennyi a türelmi idő a hatóság részéről? — Tavaly december 31-ig mindenütt el kellett volna végezni a rendeletben előírtakat. — Ha ennek ellenére 102 ember dolgozik er­kölcsi bizonyítvány nélkül még most is, akkor számomra úgy tűnik: a hatóság elnéző. Mit te- * hetnek egyáltalán? — Fegyelmi felelősségrevonás alkalmazható. — Ki kezdeményezheti a fegyelmi felelősségre­vonás t? — A járási tanács vb. mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztálya, és mi is. — Van rá példa? — Nincs. Csak akkor szankcionálunk, ha vég­képp azt látjuk, hogy nem érvényesül a se­gítő szándék. — Kár. — Mindenesetre az erkölcsi bizonyítvá­nyokkal kapcsolatban még elmondom, hogy a megy a termelőszövetkezeteiben mintegy 2000 embernek kell büntetlen előéletet igazolnia. Ehhez képest a 102, ma mág hiányzó erkölcsi bizonyítvány nem sok. Megemlítem azt is, a tsz-ek részéről folyamatosan történnek intézke­dések. Erkölcsi bizonyítvány hiányában ugyanis a közelmúltban öt főt alacsonyabb munkakörbe helyeztek, két főt mentesítés hiányában eltávo­lítottak a közös gazdaságtól. — Somorjai elvtárs, a tanácsi szakigazgatási szervek feladata a tsz-ek törvényes működését biztosítani, az állami felügyeletet ellátni. Ugv tudom, tavaly a döbröközi Zöld Mező Tsz mű­ködése egész évben törvényellenes volt. a jóváhagyott alapszabály hiányában. — Egész évben nem volt törvényellenes, de az volt sokáig, mivel jóváhagyott alapszabál­lyal nem rendelkeztek. Év közben ugyanis vi­ták voltak, mert a tsz belépési díjat írt elő és ragaszkodott a belépési díjhoz. — Vitatkozhat bárki is a törvényekkel? i— Némelykor a törvényt másként értelmezi a tsz, és másként az osztály. Némelykor mi­niszteri állásfoglalás szükséges. A döbröközi Zöld Mező Tsz esetében is erre volt szükség. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­rium állásfoglalása szerint a tsz-tagoktól be­lépési díj nem kérhető. Ezt végül a döbrö- köziek elfogadták. — És ha történetesen nem fogadják el, a működési engedélyt meg lehetett volna vonni tőlük? — Igen. — A vezetőségválasztásnál a titkosságot be­tartják a termelőszövetkezetek? Úgy tudom, Ozorán a közelmúltban meg kellett ismételni a vezetőségválasztó közgyűlést. — Nem a titkosság hiánya miatt. Nem jött létre a kétharmados többség. Ezért kellett megismételni. De éppen ez mutatja, hogy sza­bályosan jártak el. Tapasztalataink szerint a termelőszövetkezetek mindegyikében érvénye­sül a titkosság. — Somorjai elvtárs, én mikor kimondom ezt a szót, hatóság, akkor arra is gondolok, bizo­nyos esetekben a védelmére is számíthatok. Hogyan vonatkozik ez a tsz-tagokra? — Kötelességünk figyelni arra, hogy egyrészt a termelőszövetkezeti tagok jogai érvényesül­jenek. Továbbá az állami felügyelet arra is ki­terjed, hagy a tsz érdekeit és önállóságát más szervek se sértsék meg. — Közelebbről nézve, ez mit jelent? — Előfordult, hogy nem egyenlő feltételek szerint adta ki a tsz a háztáji földet. A nőknek kevesebbet akart adni. Természetesen közbe­léptünk. Vagy: a paksi termelőszövetkezetek­ben az idős munkaképtelen emberek egy ré­szét törölték a tagok sorából. Ezeknek az embereknek a tagsági viszonyát — a velejáró jogokkal egvütt — helyreállítottuk. — Foglalkozik, Somorjai elvtárs, a mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osztály közgazdasági elemzéssel? Van-e már ebből haszna a termelő­szövetkezeteknek ? — Az adott közgazdasági szabályozókat or­szágos szervek munkálják ki. A tanácsi, szak- igazgatási szerveknek közbülső szerepük van. Egyrészt mi továbbítjuk az információkat a termelő üzemekbe, másrészt vizsgáljuk a köz- gazdasági ösztönzők érvényesülését hatékony­ságát. — A hatékonyság vizsgálatakor mit tapasz­talnak? — Nézzük a szarvasmarha- és sertéstenyész­tést. A beruházásoknál a 70 százalékos kedvez­mény számottevően megnövelte az érdeklődést, olyképpen, hogy jelenleg 23 tsz rendelkezik komolett szarvasmarhatelep építési engedéllyel és folynak építkezések. — Ez nagyon jelentős szám, hisz a Tolna megyei tsz-ek mintegy egynegyede a 23 közös gazdaság. — Nem hiszem, hogy más megyében folyna hasonló arányú építkezés. — Említést tett az információ továbbításá­ról. Mire gondolt? — A jogszabály általában szűkszavú. Helves értelmezését, a benne rejlő gazdasági lehetősé­geket részletesebben is szükséges megmagya­rázni. Ezt tettük a balatonföldvári tanfolyamo­kon. Szóval informáltuk a termelőszövetkezeti vezetőket. — Somorjai elvtárs, valóban elmondhatjuk, hogy az elnézésnek, a gyámkodásnak vége? — A legteljesebb mértékben. A termelő­szövetkézetek nagykorúak, kinőtték a gyám­kodást. — Képletesen felnőtt korba léptek. — Valóban. ' — Köszönjük a beszélgetést, Somorjai elv- társ. SZEKULITY PÉTER »▼▼▼▼▼▼TTTTTTTTVTTTTVTTTTTTTTTTTTTTTVTTTTTVTTTVTTTTTVVVTTTTtfTTTTTVTTTTYTTTTTTTTTTVTTTVVVTVVTTTVTTTTTTTTTTTTTTTTTVT’r ■4 4 l j laaeKos a kavicsos tunes, ^ 4 I Jgy volt, hogy a nap- ^ sugaras májusi va­sárnapon „elnéztem” a me­netrendet. Tengelicre utaz­tam volna kerékpáros ki­rándulócsoportunk után, s kiderült, hogy csak Tolnáig ment a reggeli vonat. Két óra múltán jött volna a következő, de az untató várakozás helyett inkább gyalog elindultam a sínek mellett. 12—15 kilométer igazán nem elriasztó távol­ság egy gyakorló turistá­nak. Kár lenne ücsörögni ilyen szép időben — biztat­tam magamat. Nem bán­tam meg, mert alig tudtam betelni a minden késést pótolni akaró tavasz igé­zetével. Fácánkert határában ész­revettem, hogy valaki kö­vet a sinek között a távol­ban. Fogytak a kilométe­rek de „útitársam” állha­tatosan jött utánam. — Va­jon ki lehet? — gondoltam, s közben megálltam, hogy néhány szót váltsak egy éppen arrafelé szorgalma­san dolgozó traktorossal. Ezalatt utóiért követőm. S Munkásarcok A sínek vándora a kölcsönös ismerkedéskor megtudtam, hogy Hepe Sándor vasúti vonalgoadó­zóval hozott össze a vé­letlen. — Bizonyára mm any- nyira kellemes a gyalog­lás munkaként, mint ne­kem, alkalmi passzióból — jegyeztem meg. — Megszoktam. Nekem élvezet, még télen is... — Valóban? Hány kilo­méternyi távolságot kell bejárnia? — Mindennap 11 kilo­métert. Szekszárd és Tolna közt van a szakaszom. De ma helyettesítem mözsi munkatársamat: Balázs Andrást, s ezért Szedre­sig megyek. — Nem fárad el? — Nem! Inkább állandó­an azt érzem, hogy min­dig könnyebb a lábam, a testsúlyom. — Hány éves? — Negyvenhét. Lassan már a nyolcadik éve foly­tatom ezt a MÁV-nál, ahol 22 esztendeje dolgozom. Inkább fiatalodom, mint öregszem. Szeretem ezt a beosztást ... — Ha jól számolom, megközelíti a harmincezer kilométert, amit a nyolc év alatt megtett. Nem ve­szélyes a sínpár között mennie ? — Vigyáznom kell. In­kább az, hogy nagy fele­lősséggel jár. De én miniig lelkiismeretesen csinálom. Ha pedig, valaki egyenes úton jár, tiszta a lelkiis- merete, akkor nincs baj. Ha mulasztanék, száz, két­száz ember, vagy nagy anyagi érték is oda lehet­ne ... Ellenőrzőm gz át­ereszeket, a hidakat, a Sió- hidat is, meg az állomási kitérőket és a tolnai ipar­vágányt is. — Mit tesz, ha hibára lel? — Jelentem. A kisebb hibákat pedig, mint a he­vedertörés, magam elhárí­tom. — Láttam, figyelemmel kísért engemet is. Ugye, nem ildomos a vasúti pá­lya mellett idegeneknek járniuk? — Nem bizony! Veszé­lyes is! Sokan mégis erre járnak biciklivel, vagy motorkerékpárral, hiába szól nekik az ember. Főleg a horgászok harciasak. Amikor azt gondolják, hogy már nem látom őket, újra visszatérnek. Pedig meg­járhatják, különösen Szek­szárd és Tolna között om- ladékos a kavicsos töltés, keresztbe csúszhat a mo­torkerékpár és a vonat elé kerülhet. Előfordult már ilyen eset ■.. Nem árt erre felhívni a figyelmet. — Történt már valami különösébb vonalbejárása közben? — Semmi különösebb. A minthogy ezen a na- pon sem. Csupán annyi, hogy Hepe Sándor mintegy húsz kilométert gyalogolva, gondosan vé­gigvizsgálta a vasúti pá­lyát. S amint a sinek fölé hajoló, egyre távolodó alak­jára visszanéztem, arra gondoltam: milyen fontos láncszem az 6 kötelesség­érzete a vasúti közlekedés biztonságában. Neki és a hozzá hasonló gondollccrású embereknek köszönhető, ha semmi különös nem törté­nik a síneken, fis ez ne­künk, utasoknak olyan megnyugtató... BALLABÄS LÁSZLÓ 5 4 A 3 ■A A ■4 *◄ ■4 4 ■4 3 4 i 5 3 iiiii.ittiUtHtiiUitlliiliiiiiUtiiiiliUAAAtAÁiililUlAii AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁAaAAAaAAaAaAAAJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom