Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-04 / 126. szám
Mihez adják a nevüket? Egy mozgalom sikerének szemléje Tolna megyéből 186 takaró... Ma délelőtt Budapesten a Néphadsereg Központi Tiszti- házának nyári helyiségeiben békegyűlést rendez a Magyar Nők Országos Tanácsa. A békegyűlésen részt vesznek — Takács Mihály né, a nőtanács megyei titkára vezetésével — megyénk asszonyainak képviselői is, hogy meghallgassák Sarlós István, a fővárosi tanács elnökének vietnami úti beszámolóját és jelen legyenek azon az ünnepi eseményen, amely során Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke átadja a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a DNFF képviselőjének azokat a takarókat, amelyek ez év tavaszán egy szolidaritási felhívásra készültek országszerte a vietnami gyermekek számára. Az esemény krónikája itt akár be is fejeződhetne, ha a mozgalom eredményeiben nem lenne ott az a büszkeségre okot szolgáltató fölismerés, egyben bizonyítása is, hogy a nőmozgalom munkája tartalmában mind jelentősebb politikai erőt képvisel társadalmunkban. Amikor útjára indult az ország minden asszonyához, leányához szóló fölhívás: takarót Vietnamnak, a fölhívás megtevői és első meghallóin kívül számosán kételkedtek a mozgalom sikerében. A mozgalom ennek ellenére az egész országban visszhangra talált, több mint ötezer takaró készült el, csak a mi megyénkben 188 darab, amelynek megszámlálhatatlanul sok 10-szer 10-es kockáit más és más, újabb és újabb kezek készítették, munkájuk közben a kezek gazdái azokról beszéltek, akiknek e takarókat szánták. A harcoló Vietnamról és a háborús évek iszonyúságaitói talán leginkább szenvedő gyermekekről. Ma, ünnepélyes keretek között indulnak messzi útjukra a Vietnam testvéri segítésére szánt takarók, hogy a szivárvány minden színében pompázó kockáikkal — túl e takarok hétköznapi hasznán — hitet tegyenek a nemzetköziség, a szolidaritás, a harcoló Vietnam mellett. Mint ez ismeretes, nőmozgalmunk 1969-es feladatait erőteljes vonásokban szabta meg a Helsinkiben megrendezendő vi- lángkongresszus, amelyen a földkerekség asszonyai és leányai öt szekcióban tanácskoznak korunk nőmozgalmának égető kérdéseiről, ezen belül Vietnamról, s valahány szabadságért küzdő népről. A magyar asszonyok kongresszusi fölkészülésének egyik legszebb sikere volt a „Takarót Vietnamnak” mozgalom. A siker közös, mert százezrek munkáját őrzi és százezrek tettrekészségét bizonyítja. Vízműtervek Bogyiszlón RITKÁN SZÜLETNEK manapság jelentős, az egész üzem, intézmény, vállalat sorsára kiható, a dolgozók közérzetét alapvetően befolyásoló döntések a pártszervezetek, a párttitkár tudta és beleegyezése nélkül. Felelősségük éppen ezért az eddigieknél is nagyobb. A választott testület, vagy a titkár, a politikai vezetés állásfoglalásai, elenyésző kivételtől eltekintve, megtestesítik, magukban foglalják a kommunista bölcsességet és tudatosságot. Mérlegelnek, s éppen ideológiai képzettségük, politikai és helyi ismereteik birtokában alakítják ki, s mondják el a sokak érdekeit képviselő, előremozdító álláspontjukat. Megfontolják, hogy mihez adják a nevüket, milyen ügy védelmében, mi mellett, mi ellen emelnek szót a kommunista kollektíva, választóik nevében. Dombóvárott néhány üzemben így léptek fel a párt káderpolitikájának szellemében és védelmében a minősítések alibi-jellege ellen, s vonták meg hozzájárulásukat. A szekszárdi járás néhány termelőszövetkezetének pártszervezete az üzemi és tsz-demokrácia félreértéseinek végleteihez, a hibás felfogáshoz és gyakorlathoz nem adta a nevét. (Egyik véglet a közösség akaratának teljes mellőzése, a másik pedig a kollektív döntés mindenekfelettisége, a vezetői felelősség áthárítása végett. Felismerték a végletek károsságát.) Sajnos, néha megesik, hogy elmarad az alapos mérlegelés. Ehhez az apropót egy, a napokban olvasott levél adta, amelyből kiderül, hogy a három és félezres lélekszámú község párttitkára rossz ügy szolgálatába szegődött. Az előzmények és kifejtett nézeteinek ismeretében állítható melléfogása. Levelében kétségbevonta a Hazafias Népfront egyik helyi vezetőjének ahhoz fűződő jogát, hogy előzetes engedély nélkül ankétot szervezhessen a lakossági ellátottság témakörében. Kinek a hozzájárulása kellene ehhez? Miért vizsgálják — mint tették —, hogy ki járult ehhez hozzá? Sza- bad-e kétségbevonni a törekvést, a tiszta szándékot, amikor az egész lakosságot tömörítő mozgalom társadalmi vezetője közügyben, a lakossági igények kielégítésének szolgálatában fáradozik? Az ankéton reklamáló lakosok konkrét észrevételeire reflektálva, belebonyolódik párttitkárunk az ellentétes, kissé antidemokratikus gondolataiba. Egyik szavában visszautasít, a másikban elismer. Vajon érvnek tekint- hető-e, hogy kicsi a község? (Tolna megyében a három és félezres lakosság nem is kis község.) Elfogadható-e, hogy majd megkapják, ha előjegyeztetik? Megvárják-e ezt jószívvel? Ügy látja, rossznak tüntették fel a helyi szervek közötti kapcsolatot. Sem az előzményekből, sem leveléből nem derül ki, hogy miből látja, kik tennék, és hol? Mi okból e felesleges érzékenység? ELHAMARKODTA a véleményalkotást. Nem gondolta, nem gondolhatta végig, mit akar, mi a célja. Szépséghibája állásfoglalásának, hogy az egzisztenciális függőségből eredő, a rosszul értelmezett „betyárbecsület” jegyében szokatlan támadással akarja „megvédeni” az ezzel nem sokra menő, arra talán igényt sem tartó vezetőit. Esete minden jószándéka ellenére is sajátosan példázza, mennyire nem felesleges egy- egy komplikáltabb dologban másoktól is véleményt kérni, mint a többiek teszik. Vázolhatja a kétféle álláspontot, s az érveket, de tegye indulat nélkül. Ennek még olyan haszna is lehet, hogy gondolkodásra késztet másokat is, s kisebbedül a sokszor kísértő tévedés veszélye. Szólnak a kommunisták, titkáraik, amikor szólniok kell. Van véleményük, kiállnak vele, s ez nem jelentéktelen, még tekintélynövelő tényező is lehet. De ha felszínesen ítélkezik, egyéni érdekből, fellobbanó haragjától vezéreltetve „áll ki", rossz ügyet véd, méginkább ha személy elleni támadásba lendül. Csökkenti a tekintélyt, gyengíti, vagy elenyészik a szavak hitele. ELVI ALAPOKON, körültekintőbben, politikusán és következetesen. Párosuljon a fáradságot nem ismerő tettre- készség a közösségi szemléletben fogant, felelősségérzettel telített, okos, előrelátó megfontoltsággal. H. E. Bogyiszló községben a víz áldás és átok. Áldás a kertkultúrának, a — sajnos — zömmel már csak háztáji gazdaságokban termesztett helyi tájfajtájú paprikának, de nem az annak, aki szomját óhajtja csillapítani. A községi ásott kutak vize rossz, egészségügyileg is kifogásolható. A tanács ötvenkétezer forintért elkészíttette a Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalattal a községi vízmű tervét. A tervből természetesen csak akkor lesz valóság, ha ennek terhét a kereken háromezer lelkes község lakói is vállalják. Ez megtörtént, a kilenc- száz ház tulajdonosának többsége aláírásával csatlakozott a leendő vízműépítő társuláshoz. Utóbbi a valószínűbb.; Egyelőre még vita tárgya, hogy a nagy — hét-nyolc millió forintos — beruházás során víztornyot, vagy hidro- globust emeljenek-e? Mindenesetre már számos olyan új házat építettek és régit építettek át, ahol a tulajdonosok már számoltak a majdani vízszolgáltatással, ugyanis portájukig, a még csak leendő fürdőszobákig, már lefektették a csővezetéket. Lányok albérletben Jó albérlet nincs. Vonzó város (község, település, lakott hely) van. Az albérlet kétszeres szükségmegoldás. Van, akiknek kell, mert egyszerűen le óhajtják valahol hajtani a fejüket. Másoknak is kell, mert jövedelemszerzésre szorulnak és ezt csak otthonuk egy részének feláldozása, mások kerülgetése árán >: adják biztosítani. Valamilyen fokon tehát mindenki megalkuvásra kényszerül. Kérdésként többé-kevésbé csak az marad ki, hogyan, mennyire és milyen emberi határértékek között? Ezt firtatni indultunk Tolnára egy május végi hétköznapon. Damuttextii Vállalat Tol- nai Gyáregysége. Fejlődőben levő üzem, egy azok közül, melyek — iparban még nem túlságosan dúskáló megyénkben — a jövőt jelentik. Tolna, a megye névadója cs egykor székhelye, kisvárosnyi lélekszámú nagyközség. Fel szívó ereje kétségtelen. A Különböző üzemekbe műszakváltáskor buszok sora hordja- viszi az ingázó dolgozókat. Sokakat azonban csak a hétvégeken, mert távolabbi helyekről egyszerű fizikai képtelenség naponta bejárni. Szállást kell keríteni tehát, Hol, milyet és mennyiért? Pénzből és nem isten igéjéből élvén, senkinek nem közömbös. hogy havi keresete hány százalékát kell áldoznia a békés alvás, lakás, tartózkodás, sőt — ha ez albérletben egyáltalán lehetséges — otthon- teremtés céljaira? Tolna nagy község, így vizsgálódásunk körét a fentebb említett egyetlen üzem dolgozóira szűkítettük. A gyár — jellege szerint — elsősorban r.ŐKet foglalkoztat. Hetvennégy a hosszú távú ingázók, tehát azok száma, akik albérletre szorulnak. A hetvennégyből huszonötén ipari tanulók, akiket mai szóval „teenager”-ek- nek lehet nevezni. Tizenhat éven aluliak ők, faluról, vagy éppen pusztáról jött kislányok, akiknek Tolna, ha nem is világváros, de eddigi életük színterénél lényegesen magasabb színvonalú hely. Ennek minden emberi, sőt prkölcsi veszélyével egyetemben. A z albérleti díjak Tolnán havi 150 és 300 forint között mozognak. Ez például Szekszárdon vonzó (Budapesten igéző) is lehetne, a gyakorlatban azonban nem feltétlenül az. Annak a szövőnőnek, aki havonta 150C—1600, esetleg 1800 forintot keres (és megfelelő minőségű termelés esetén még húsz százalék prémiumot is kap), ez az összeg ha nem is kellemes, de viszonylag elviselhető. Persze, albérlete válogatja. Más a helyzet azonban az ipari tanulóval, akinek órabére a tanulmányi eredménytől és a szakmában eltöltött időtől függően 0.45-től 1,30 forint között mozog. Kíváncsiskodásunk szempontjából ők bizonyultak érdekesebbeknek. A tizenöt-tizenhat éves lány természetesen még nem érett — és önmagáért teljesen felelősséget vállalni tudó — nő, de feltétlenül olyan, akire könnyűszerrel felfigyelnek. A felfigyelés veszélyeit felesleges magyarázni, sőt talán azt sem, hogy például a Paks melletti puszták egyikéből származó szemében Tolna, vagy a Béke étterem mennyire csábító lehet. A pamuttextilgyár tudtunk- kal kiváltságosán előkelő helyet foglal e] a megyebeli üzemek között, épp azért, mert fiatal dolgozónői lakásviszonyaival nemcsak törődik, hanem gondosan foglalkozik. Az üzemi pártvezetőség és KISZ- bizottság közös kezdeményezésére műszakonként ifjúság- védelmi bizottságokat hoztak létre. A név lehetne szép és üres, csakhogy itt tartalmat takar. Három személy — a műszak párt- és KlSZ-szerve- zete, továbbá a műhelybizottság által delegált tag — konzekvensen és folyamatosan végiglátogatja valamennyi hozzájuk tartozó fiatal albérleti lakását A tapasztalatok változatosak. A kadt, ahol egyetlen ágyban két kislány kapott szállást, fejenként 150—150 forintért. Volt idősebb bácsi, akitől senki nem vitathatta el, hogy joggal óhajt lakása egy részének bérbeadásával . többletjövedelemre szert tenni. Azon viszont igencsak lehetett disputáim, hogy érett, felnőtt ember létére teljesen hidegen hagyta, hogy fiatalkorú albérlőit kik és mikor látogatják? ( A látogatás célját nem is említve. Ellentétes példa az ugyancsak koros asszony, aki — akár valaha a saját lányaitól — szigorúan számon kérte az este kilenc órai hazatérési időpont betartását. Jó, baráti kapcsolatiban van albérlői, vagy ha úgy tetszik „védencei” szüleivel és tulajdonképpen afféle „mama-helyettesi”, funkciókat lát el. Ez nem biztos, hogy okvetlenül rokonszenves a zablát hirtelen lerázni óhajtó fiataloknak, de mégis engedtessék meg nekünk a vakmerő vélemény, hogy az adott lehetőségek között feltétlenül a rokonszenvesebb, emberibb, helyesebb eljárás. A z adott lehetőségek. Ezek nagyon okos kiaknázása az említett ellenőrzés. Nem kevésbé az, hogy az üzem munkaügyi osztálya valóságos katasztert fektetett fel az ajánlható albérletekről. Ehhez hasonlót tudomásunk szerint csak Szegeden hozott létre az egyetemi KISZ-bizottság. hogy annyira amennyire mentesítse hallgatóit, a halva született albérleti törvényünk által semmivel sem csökkentett* albérleti uzsora alól. A jövő természetesen nem ez. A jövő szervesen kapcsolódik a már épülőben levő új üzem megszületéséhez, amikor is a jelenlegi egy részének felszabaduló helyén modem leányszállás és klubterem épül majd. ORDAS IVÁN
