Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-03 / 125. szám

Óvodai emlékünnep Szedresen „Kisdedóvás a köznevelésnek egy ága, amelynek feladata az, hogy 3—6 éves gyermekeknél, kikkel szüleik kenyérkereső munkájuk miatt nem foglalkoz­hatnak, a családi nevelést le­hetőleg pótolja. Hazánkban a kisdedóvás intézménye Brunsz- wlck Teréz grófnő kezdemé­nyezésére 1828-ban lépett élet­be” (Lexikon). A magyar óvodai nevelés 140. évfordulóját ünnepeljük ebben az évben. E dátumhoz, illetve kezdeményezéshez szer­vesen kapcsolódik egy Tolna megyei személyiség munkás­sága is. Bezerédj Amália az egyik úttörője volt a magyar óvodai mozgalomnak. Róla tudni kell, hogy Bezerédj Istvánnak, a kiemelkedő ér­demű reformpolitikusnak a felesége volt. A férj is, a fe­leség is jeles érdemeket szer­zett nemzeti történetünk egyik legkiemelkedőbb szakaszában, a 48-as forradalmat megelőző reformkorban. Bezerédj Amália Szedres- Hídjánélt, s ott születtek meg agyában a nemes gondolatok. A Magyar Életrajzi Lexikon így emlékezik meg róla: „A kisdedóvás, a magyar gyer­mekirodalom úttörője... Flóri könyve közvetlen hangú, er­kölcsi irányzatú, saját illuszt­rációval díszített műve (me­lyet kislányának írt), az első magyar kottás-verses óvodai könyv, a XIX. század legnép­szerűbb ifjúsági könyve”. A Bezerédj-család kisded­óvót is létesített. Bezerédj István pedig Brunszwick Te- rézzel, Kossuth Lajossal és Szentkirályi Móriccal közösen megalapítja a Kisdedóvó In­tézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesületet. Bezerédj Amália munkás­ságával kapcsolatban figye­lemre méltó kutatásokat vég­zett Németh Ferencné szed- resi vezető óvónő. Szedresen mindent megtesznek e tiszte­letre méltó hagyományok megőrzése érdekében. A na­pokban így került sor egy bensőséges ünnepélyre is, amely keretében emléktáblát lepleztek le. B. F. Az MHSZ szekszárdi* Puskás Tivadar rádióklubja fennállá­sának tízéves évfordulóján már szép eredményekről adhat számot. Adó-vevő berendezésükkel, melyen Harangozó Já­nos, az adóállomás vezetője dolgozik, úgy a belföldi, mint a külföldi amatőrökkel és klubokkal tartanak fenn kapcsola­tot. Diplomák a világ minden részéből érkeztek, számszerint harminc. További tíz kiadása elbírálás alatt áll. A klub tagja a diplomavadászok klubjának. E kitüntetést az idén kapták meg. munkásságuk évt izedes jutalma gyanánt. Foto: Tóth Iván Szigorúan, az egyik könyve címéül is választott, szüntelen számadást tevő gazda módjára. A szigorúságból a fogalmak­nak a közhasználatbelitől el­ütő értékelése is következik. Az „író” szerinte első- és má­sodsorban az a tollforgató, aki „szolgálni akar”. Aki nem tö­rődik az olvasó véleményével, mert szent meggyőződése az így körvonalazható elv: „Olyat mondok el nektek, amit más még nem mondott el soha!”. Az „olvasó” pedig nem okvet­lenül az, akit a statisztikák ilyenként kimutatnak („Engem statisztikákkal nem lehet két- vállra fektetni!”), mert ez le­het, hogy csak könyvet vett a kezébe. Olvasó — Veres Péter értékelése szerint — az, aki képes kihüvelyezni, hogy mi Tavaly vártlan hír érkezett Tévéiről: „A termelés ugyan folyik a téglagyárban, de a téglának nincs piaca, nem tudják értékesíteni, s komoly pénzügyi problémák merültek fel.” Szinte hajszálon függött a nagyszerű vállalkozás sorsa. Az történt, hogy az értékesíté­si, piaci feltételek megváltozá­sával most már nem elég csak a termelést jól megszervezni. A bekövetkezett értékesítési nehézségeket azonban végül is sikerült áthidalni: a problé­mák láttán az fmsz vezetői sürgős intézkedéseket tettek. Ilyen előzmények után kér­deztük meg az fmsz igazgató- sági elnökét, Palkovics Árpá­dot, hogy jelenleg mi a hely­zet a téglagyárban. A többi közt a következőket mondotta: — A tavalyi esetből egyszer, s mindenkorra levontuk a ta­nulságokat: az idei év előké­születeit már eleve azzal kezd­tük, hogy igyekeztünk értéke­sítési lehetőségeket felkutatni. Értékesítési szerződést kötöt­tünk a TÜZÉP-pel, 4 millió téglára, összesen ötmillió-há­romszázezer téglát gyártunk az idén, tehát már előre biz­tosítottuk a piacot az idén gyártandó tégla többségére. Közben a magán-igényeket is kielégítjük. A termelési kapa­citásunkat egyelőre nem nö­veljük, mert a felmérésünk azt igazolta, hogy a jelenlegivel ki tudjuk elégíteni az igényeket. Az előjelek szerint tehát a tavalyi eset nem ismétlődik meg. B. Veres Péterrel Balatonakarattyától Kisvejkéig Van az országban egy is­mert, ha pem is mindenki ál­tal elismert, sokat vitatott, het- venharmadik életévébe fordu­ló, idős ember, akit öreg és fiatal, osztatlanul „Péter bá­csinak” szólít. Amennyire ezt ismereteink tudni engedik, ilyesmi még nem fordult elő irodalmunk történetében, hi­szen természetesen íróról van szó, Veres Péterről, aki mind­közönségesen csak Péter bá­csi. Amiként azt vasárnapi számunkban röviden hírül ad­tuk, az elmúlt szombaton ő nyitotta meg Szekszárdon az ünnepi könyvhetet. Magnetofon nélkül — Mint író, először megyek Tolna megyébe — mondotta, amikor közvetlenül indulás előtt balatonakarattyai nyara­lójában felkerestük. A „mint író” kifejezés egy, közismerten sokat alkotó, könyvek hosszú sorát és cik­kek légióit megjelentető, író- embertől az első pillanatban különösnek tűnhet. Veres Pé­ter azonban majdnem két és fél évtizeden át a legkülönfé­lébb társadalmi és politikai tisztségek viselője volt, sőt ma is az (országgyűlési képvise­lő, a Hazafias Népfront orszá­gos elnökségének, az Írószö­vetség vezetőségének tagja), így tőle ez a megjelölés ter­mészetes volt. A Balatonaka­rattyától Szekszárdig vezető, nem éppen rövid úton fordult elő az első alkalommal, hogy őszintén sajnálnunk kellett, miért nem üti meg a megyei lapok technikai felszerelése a világszínvonalat. Egy cigaret- tásdoboznyi zsebmagnetofont hiányoltunk, mert csak ennek segítségével lehetett volna rög­zíteni a közléseknek, ismere­teknek azt a hallatlan bőségét, melyekben az író jóvoltából részünk volt. Irodalom, nyel­vészet, közgazdaságtudomány, szociológia, kortörténet, mind azt bizonyították, hogy Veres Péter páratlanul eleven érdek­lődéssel figyeli az élet minden jelenségét, de ezek sorában is talán legelsőként a mezőgaz­daság helyzetét, a parasztság életét. Számadás Ilyesformán nem okvetlenül szükséges egészen komolyan venni azt, amit előadásaiban is szívesen hangsúlyoz, misze­rint a balmazújvárosi refor­mátus elemi népiskola negye­dik osztályának elvégzése óta nem tanult volna semmit. Pá­ratlan olvasottság jellemzi, bármilyen beszélgetés első öt perce után is, ezenkívül pe­dig a közéleti, vagy a saját kedvelt szava szerint: „a nép- ben-nemzetben való gondolko­dás.” Ez utóbbi nem okvetle­nül teszi írásait a legolvasmá­nyosabbakká, könnyű „lektű­rökké”, egy valamit azonban eredményez: figyelni kell rá. Vitatkozni lehet, sőt olykor kell is vele (ő maga az első, akinek ez legkevésbé sincs el­lenére), csak egy dolgot tenni lehetetlen: — kétségbe vonni, hogy minden leírt betűjével, kiejtett szavával őszintén és szívből a szocializmus ügyét óhajtja szolgálni. rejlik a szavak mögött, és aki­nek emberi magatartásában is megmutatkozik, hogy nem ol­vasott hiába. Az előadó Veres Péter kitűnő előadó. Erről a szekszárdi megyeháza nagytermét zsúfolásig megtöl­tő közönség (nemcsak helybe­liek, hanem a környező fal­vakból. így például Medináról bejöttek is) három óra hosszat szerezhetett bizonyságot. Ter­jedelmünk nem engedi meg, hogy a megyében huszonnégy óra leforgása alatt tartott mindkét előadásával részlete­sen foglalkozzunk, így inkább annak summázását próbáljuk meg, mely (valószínűleg szíve szerintebbi környezetben, fa­lun) Kisvejkén hangzott el. Százhatvan, százhetven em­ber gyűlhetett össze a műve­lődési otthonban, a talán leg­személyesebb jellegű irodalmi előadás meghallgatására, ami ebben a kis községben valaha is elhangzott. Hogyan lett Ve­res Péter író? Ügy, hogy „köl­tő” akart lenni, mert ennek a szónak van gyökere a magyar nép lelkében, míg az „írónak” édeskevés. Hogyan született meg a magyar irodalom? Ra­gyogó történelmi és társada­lomtudományi eszmefuttatás következett, mely a Rákóczi- szabadságharc bukásától nap­jainkig elvezette — a magyar és orosz irodalom példáján — még az analfabétát is. Mind­ebbe, a legkisebb erőltetés nél­kül, a relativitás elméletének közérthető magyarázata is be­lefért (Swift: Gulliverjén ke­resztül), a vizuális élmények — tehát a film és tv — hatá­sának múlandósága és végül az összegezés: „Senkit nem akarok rábe­szélni arra, hogy ha unja az olvasást, ne hagyja abba. Én a jó könyvről, az igazi iroda­lomról és a hasznos olvasásról akartam egyet, s mást elmon­dani, életemben először pa­raszti hallgatóság előtt Tolna megyében.” A kisvejkei előadás hetven­öt percig tartott. Ahogy az író kedves öngúnnyal mondta, azért, mert: „Nagyon jól tudom, hogy édeskeveset olvastak az én gondolataimból, hát legalább elmondom azokat.” Az előadást követően há­romnegyed órát vett igénybe a könyvek dedikálása. A kis, de kulturéletéről még a leg­szigorúbb „Verespéteri” fogal­mak szerint is híres faluban több, mint hétszáz forint ér­tékű Veres Péter könyvet vá­sároltak meg. ORDAS IVÁN Jogfosztott asszonyok? ,Nem más ez, mint a szo­ciális és társadalmi juttatá­sok, rendelkezések pofon­verése” — mondja Takács Mihályné, a megyei Nőtanács titkára, mikor a termelőszö­vetkezeti tagfelvételi kérel­mekről beszélgetünk. Aggasz­tó a helyzet, mert sok asz- szony arról panaszkodik, hogy a közgyűlés tagfelvételi ké­relmét a termelőszövetkezet­be. minden különösebb in­doklás nélkül, visszautasítja. Hogy neve legyen a gyerek­nek, helyenként a 20—25 je­lentkezőből egyet-kettőt fel­vesznek, de a többi kérelme­zőt elutasítják. A közgyűlés, időnként ép­pen a vezetés sugallatára, az­zal érvel, „még a meglévők­nek sem tudunk munkát ad­ni”. Tetszetős, de többnyire könnyen cáfolható, az eluta­sításnak ez a mesterséges módszere. Az a helyzet, hogy az asszonyok, akik tagokként óhajtanak részt venni a kö­zösség munkájában, rendsze­rint korábban is a termelő- szövetkezetben dolgoztak, csa­ládtagként. Nincs szó tehát arról, hogy plusz munkaerő áramlana a termelőszövetke­zetbe, hogy gondot okozzon a vezetésnek. De egyáltalán. Az élelmiszer-feldolgozó tevékeny­ség bővítésével összességében a melléküzemági tevékenység ki- szélesítésével, a termelés szerkezetének célszerű módo­sításával még rengeteg új munkalehetőség teremthető a közös gazdaságok mindegyi­kében. Jogi szempontból is vissza kell utasítani a jelenleg kiala­kult, főleg asszonyokra vonat­kozó tagzárlatot. Nézzük a tu­lajdonjogot. Annak idején a földosztáskor nem a családfő kapta a 8—10—15 hold földet, hanem a férj és a feleség. A birtoklevelek tanúsítják. Eb­ből következik, az asszonyok döntő többsége földtulajdo­nosként, tehát teljes joggal kéri tagfelvételét. Hogyan le­het erről megfeledkezni? Igaz, a közgyűlés jogosult, mind a felvételre, mind az el­utasításra. A jelenlegi körül­mények között úgy látszik azonban, hogy még a rende­letmódosítás sem lenne indo­kolatlan olyképpen, hogy ne legyen joga elutasítani a köz­gyűlésnek azokat az asszonyo­kat, akik gyakorlatilag föld­tulajdonosok és családtagként szorgalmas munkásai a kö­zösségnek. Milyen címen foszt­ják meg a közös gazdaságok a nőket a tagsági viszonyból származó előnyöktől? — szp — Ötmillió -háromszázezer tégla

Next

/
Oldalképek
Tartalom