Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-22 / 142. szám
vr * c f Kl 1 Éf7 " JÄ1 ÉGY EST' NÉPÚJSÁG M R MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA fiS A MEGYEI TANÁCS LAPJA~1 XIX. évfolyam, 142. szám ARA: 1,20 FORINT Vasárnap, 1969. június 22. A kormány és a SZOT vezetőinek megbeszélése A kormány vezetői és a SZOT titkárságának tagjai — Fock Jenőnek, a kormány elnökének és Gáspár Sándornak, a SZOT főtitkárának vezetésével — június 20-án, pénteken tárgyalásokat folytattak időszerű politikai és gazdasági témákról, a lakosságot érintő és foglalkoztató kérdésekről. A Hazafias Népfront megyei elnöksége tegnap ülést tartott Hunyadi Károly elnökletével. Részt vett az elnökség munkájában Tolnai Ferenc, az MSZMP megyei bizottságának titkára, dr. Polgár Ferenc, a megyei tanács titkára. Az elnökség tagjait dr. Puskás Attila, a levéltár igazgatója, a helytörténeti bizottság titkára arról tájékoztatta, hogy Tolna megyében e bizottságok, alakulásuktól napjainkig, milyen munkát fejtettek ki. Az előadó megállapította, hogy A Minisztertanács elnöke tájékoztatta a SZOT vezetőit az év első öt hónapjának eredményeiről, problémáiról és a további feladatokról. A tájékoztatást követő eszmecsere során a termelékenységről, a munkaidő-csökkentésről, a lakosság ellátásáról, a 4. ötéves terv előkészítéséa békehónap során milyen rendezvények, találkozók voltak. Megállapította, hogy a rendezvények erősítették a népek barátságát, a különböző nemzetiségi találkozókon neves műkedvelő együttesek adtak nívós műsort. Az elnökség vita után elfogadta a féléves munkatervet, majd egyéb ügyeket tárgyalt. vei kapcsolatos feladatokról tárgyaltak. Megállapították, hogy az év első öt hónapjában eredményesen haladt a népgazdasági terv fő célkitűzéseinek megvalósítása. de a termelékenység alakulásában a múlt, évihez képest nem sikerült számottevő javulást elérni. A termelékenység emeléséhez jobb munka- és üzemszervezés és a szabályozó rendszer továbbfejlesztése szükséges. A kormány és a SZOT vezetői megállapították, hogy kedvező ütemben valósul meg az MSZMP IX. kongresszusának az a határozata, melynek értelmében az ipari és építőipari vállalatokriál a harmadik ötéves terv végéig be kell vezetni a rövidített munkaidőt. A munkaidő-csökkentés az iparvállalatoknál az eredeti célkitűzéseknél hamarabb, lényegében már ez évben befejeződik és az érintett dolgozók száma az év végére eléri a 2 milliót. Az egészségre ártalmas munkahelyeken dolgozók munkaidejének csökkentése nagyrészt ez évben megtörténik. A tapasztalatok azt mutatják hogy a rövidített munkaidővel, dolgozó vállalatok gazdasági eredményei általában megfelelőek, nőtt a munka szervezettsége, csökkent a munkaidő-veszteség. Ghánákkor megállapítható, hogy számos vállalatnál munkaidőcsökkentést valósítottak meg anélkül, hogy ennek, feltételeit önerőből biztosították volna. A kormány és a SZOT vezetői elhatározták, hogy a folyó év gazdálködásának értékelése során meg kell vizsgálni a munkaidő-csökkentés végrehajtását az iparnak azokon a területein is, ahol ezt eddig még nem tudták megvalósítani. Egyetértettek abban. hogy a munkaidő-csökkentés kiterjesztése újabb területekre a népgazdaság és a társadalom ellátásának alapvető kérdéseit érinti, ezért további lépéseket a párt soron következő kongresszusának határozatai alapján indokolt tenni. Gáspár Sándor és a SZOT titkárságának tagjai szóvá tették az áruellátás terén tapasztalható hiányosságokat. Egyes áruféleségek időszakonkénti hiányában a szabályozások nem kellő összhangja is közrejátszik. Ezért (Folytatás a 2. oldalon.) Mai szántunkból: Interpelláció 3. o. Új képregényünk: A láthatatlan ember 4. o. A mi falunk Pincehely 6. o. Tűzhely 1L o. Kormányalakítási tárgyalások Franciaországban Jacques Shaban-Delmas, akit Georges Pompidou köztársasági elnök pénteken este megbízott az új francia kormány megalakításával, szombaton délelőtt hivatalosan is megkezdte tanácskozásait az új kormány összeállítására. A francia fővárosban úgy vélik, hogy valószínűleg már vasárnap, de legkésőbb hétfőn sor kerül az új kormány kinevezésére, amely szerdán megtartja első minisztertanácsi ülését * jobban kell segíteni, támogatni a helytörténeti bizottságokat ülést tartott a Hazafias Népfront megyei elnöksége hatalmas lehetőségek, sok szép munka elvégzése áll a bizottságok előtt. A kezdeti eredmények — mintegy száz személy foglalkozik a helységek történetének feldolgozásával, a bizottságokban folyó munka irányításával — biztatók. Sajnálattal állapította meg Puskás Attila. hogy a történelemtanárok, akik irányítói, szervezői lehetnének e jelentős munkának, idő hiányában nem tudnak olyan hathatós munkát kifejteni, mint az kívánatos lenne. Az elnökség tagjai élénk vitát folytattak a témáról. Többén hangoztatták, hogy a még fellelhető emlékek feldolgozása sürgős teendő, ugyanakkor azokat a személyeket is fel kell keresni, akik a nagy idők tanúi, személyes résztvevői voltak. Tolnai Ferenc arra hívta fel a figyelmet, hogy a kutatók pártosan, osztályharcosan végezzék vizsgálódásaikat, megállapításaik a tényeken, ítéleteik a marxista történetszemléleten alapuljanak. Elismeréssel szólt azokról a dolgozatokról, tanulmányokról, amelyek a helytörténeti bizottság patronál ásával, a megyei levéltár közreműködésével megjelentek. Tolnai elvtárs megállapította, hogy jobban kell segíteni, támogatni a helytörténeti munkát végző személyeket, bizottságokat. A HÉT Egy ember huszonhárom évre ítélte önmagát. Erről az esetről röviden beszámoltak a lapok. A Bűn, amit elkövetett, nem volt súlyos. De ő nagyon súlyosnak ítélte. Megijedt és elbújt. A kamrában készített magának egy sötét zugot. Éjjel kijárt néha... Először úgy gondolta: húsz évre ítéli önmagát, mert húsz év múlva az ügy úgyis elévül, aztán az apja tanácsára biztos, ami biztos alapon ráhúzott még hármat. Huszonhárom év után előjött. Most szabad ember. Becsületesen dolgozik. Ezt az embert nem ismerem. Soha nem találkoztam vele. de bizonyára hasonlít ahhoz az emberhez, akivel néhány évvel ezelőtt beszélgettem. Ez az ember hét évig élt otthon, bezárva önmagát. A felesége elhíresztelte, hogy disszidált. így senki sem kereste. Különben sem kereste volna senki, ö viszont azt hitte: azért, amit mondott — keresni fogják, sőt talán ... Hét évig ült otthon. A felesége mesélte el neki, mit játszanak a moziban, hogyan fejlődik a község. Amikor a gyereket felvették az egyetemre, annak ellenére, hogy az apjáról mindenki tudta, hogy „disszidált” — előjött volna már, de akkor meg így okoskodott: „Félrevezettem a törvényt. Ezért újabb büntetés jár...” A felesége tanított. Ö meg otthon főzött, megtanult nyelveket. És várta az amnesztiát. Amikor aztán bejelentették az amnesztiát, a felesége bekopogott az illetékesekhez. Hellyel kínálták és miután mindenki leült, bejelentette: — A férjem sohasem disszidált. Az illetékesek megdöbbentek. — Hát hol volt? — Otthon. — Otthon? Hét évig? — Igen? — Miért? — Mert megijedt. Mondott egy-két dolgot annak idején megijedt... — Otthon. — Küldje be. A fejmosást nem hagyjuk ki. Hogy tudott ekkora bolondságot csinálni? — Az illetékesek mosolyogtak. Az asszony is mosolygott — könnyezve. Az önmagát elítélt férj néhány nap múlva állást kapott. Egy év múlva azt mondták róla a munkahelyén: „Megbízható. Kitűnő munkaerő.” Furcsa eset volt. Amnesztiával szabadult, pedig el sem ítélték. Saját magát ítélte el és az állam mentette fel a büntetés alól. ö volt a kivétel. Most, az az ember, aki huszonhárom évet ült saját börtönében — elévülés címén szabadult. Öt sem ítélte el bíróság. De ő saját magára nagyon súlyos ítéletet szabott ki. Olyan ítéletet, amely a jövőben a legkisebb bűntől is elriasztja. Erre gondoltam, amikor olvasgattam az újságokat. Visszamenőleg is átnéztem több lapot. A legtöbb tudósításban szerepelt a következő: háromszor- volt büntetve... négyszer állt már a bíróság előtt... egyszer feltételesen, szabadlábra helyezték ... amnesztiával szabadult... Aztán újabb bűncselekményt követett el. Némelyik már a szabadulása utáni napokban, hetekben. Mihelyt alkalom adódott. Nem azt akarom én ezzel mondani, hogy bíróságaink elnézőek. A bűnözők „elnézőek” önmagukkal szemben. Ezért bűnözők. Lecsukjuk őket egyszer, kétszer, háromszor, négyszer... Van. akit sikerül visszahozni a becsületes emberek társadalmába, van, akit nem. A két embert nem kellett visszahozni. Mindketten vissza- vágyíak és visszajöttek a társadalomba. A becsületes emberek társadalmába, amely ellen, úgy érezték, súlyosan vétettek, és e vétségükért kemény büntetést szabtak ki önmagukra. Nem tudhatom, de úgy érzem, ők nem lesznek visszaeső bűnösök, mert őszintén magukba néztek, értékelték, sőt túlértékelték a tettüket. De jó lenne, ha mindenki, egyszer, legalább egyszer, önmaga értékelné a tettét, ha nem is ilyen szigorúan, de értékelné, mert mégiscsak önmagunk legjobb bírái, önmagunk vagyunk. És. ha mi szigorúak vagyunk önmagunkhoz, akkor soha nem lesz szükség arra, hogy mások ítélkezzenek felettünk. Az elnökséget ezután László — Az igaz, hogy mondott. De azért csak a fejét mostuk 'Antal arról tájékoztatta, hogy volna meg. És most hol van a férje? SZALAI JÁNOS
