Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-22 / 142. szám

vr * c f Kl 1 Éf7 " JÄ1 ÉGY EST' NÉPÚJSÁG M R MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA fiS A MEGYEI TANÁCS LAPJA~1 XIX. évfolyam, 142. szám ARA: 1,20 FORINT Vasárnap, 1969. június 22. A kormány és a SZOT vezetőinek megbeszélése A kormány vezetői és a SZOT titkárságának tagjai — Fock Jenőnek, a kormány el­nökének és Gáspár Sándor­nak, a SZOT főtitkárának ve­zetésével — június 20-án, pén­teken tárgyalásokat folytattak időszerű politikai és gazdasági témákról, a lakosságot érintő és foglalkoztató kérdésekről. A Hazafias Népfront megyei elnöksége tegnap ülést tartott Hunyadi Károly elnökletével. Részt vett az elnökség mun­kájában Tolnai Ferenc, az MSZMP megyei bizottságának titkára, dr. Polgár Ferenc, a megyei tanács titkára. Az el­nökség tagjait dr. Puskás Atti­la, a levéltár igazgatója, a helytörténeti bizottság titkára arról tájékoztatta, hogy Tolna megyében e bizottságok, ala­kulásuktól napjainkig, milyen munkát fejtettek ki. Az előadó megállapította, hogy A Minisztertanács elnöke tájékoztatta a SZOT vezetőit az év első öt hónapjának eredményeiről, problémáiról és a további feladatokról. A tájékoztatást követő esz­mecsere során a termelékeny­ségről, a munkaidő-csökken­tésről, a lakosság ellátásáról, a 4. ötéves terv előkészítésé­a békehónap során milyen rendezvények, találkozók vol­tak. Megállapította, hogy a rendezvények erősítették a népek barátságát, a különböző nemzetiségi találkozókon ne­ves műkedvelő együttesek ad­tak nívós műsort. Az elnökség vita után elfo­gadta a féléves munkatervet, majd egyéb ügyeket tárgyalt. vei kapcsolatos feladatokról tárgyaltak. Megállapították, hogy az év első öt hónapjában eredmé­nyesen haladt a népgazdasági terv fő célkitűzéseinek meg­valósítása. de a termelékeny­ség alakulásában a múlt, évi­hez képest nem sikerült szá­mottevő javulást elérni. A termelékenység emelé­séhez jobb munka- és üzemszervezés és a szabá­lyozó rendszer továbbfej­lesztése szükséges. A kormány és a SZOT ve­zetői megállapították, hogy kedvező ütemben valósul meg az MSZMP IX. kongresszusá­nak az a határozata, melynek értelmében az ipari és építő­ipari vállalatokriál a harmadik ötéves terv végéig be kell ve­zetni a rövidített munkaidőt. A munkaidő-csökkentés az iparvállalatoknál az eredeti célkitűzéseknél hamarabb, lé­nyegében már ez évben be­fejeződik és az érintett dol­gozók száma az év végére el­éri a 2 milliót. Az egészségre ártalmas munkahelyeken dol­gozók munkaidejének csök­kentése nagyrészt ez évben megtörténik. A tapasztalatok azt mutat­ják hogy a rövidített munka­idővel, dolgozó vállalatok gaz­dasági eredményei általában megfelelőek, nőtt a munka szervezettsége, csökkent a munkaidő-veszteség. Ghánák­kor megállapítható, hogy szá­mos vállalatnál munkaidő­csökkentést valósítottak meg anélkül, hogy ennek, feltételeit önerőből biztosították volna. A kormány és a SZOT ve­zetői elhatározták, hogy a fo­lyó év gazdálködásának érté­kelése során meg kell vizsgál­ni a munkaidő-csökkentés végrehajtását az iparnak azo­kon a területein is, ahol ezt eddig még nem tudták meg­valósítani. Egyetértettek ab­ban. hogy a munkaidő-csök­kentés kiterjesztése újabb te­rületekre a népgazdaság és a társadalom ellátásának alap­vető kérdéseit érinti, ezért to­vábbi lépéseket a párt soron következő kongresszusának ha­tározatai alapján indokolt ten­ni. Gáspár Sándor és a SZOT titkárságának tagjai szóvá tet­ték az áruellátás terén tapasz­talható hiányosságokat. Egyes áruféleségek időszakonkénti hiányában a szabályozások nem kellő összhangja is köz­rejátszik. Ezért (Folytatás a 2. oldalon.) Mai szántunkból: Interpelláció 3. o. Új képregényünk: A láthatatlan ember 4. o. A mi falunk Pincehely 6. o. Tűzhely 1L o. Kormányalakítási tárgyalások Franciaországban Jacques Shaban-Delmas, akit Georges Pompidou köztársasá­gi elnök pénteken este meg­bízott az új francia kormány megalakításával, szombaton délelőtt hivatalosan is meg­kezdte tanácskozásait az új kormány összeállítására. A francia fővárosban úgy vélik, hogy valószínűleg már vasár­nap, de legkésőbb hétfőn sor kerül az új kormány kineve­zésére, amely szerdán meg­tartja első minisztertanácsi ülését * jobban kell segíteni, támogatni a helytörténeti bizottságokat ülést tartott a Hazafias Népfront megyei elnöksége hatalmas lehetőségek, sok szép munka elvégzése áll a bizottságok előtt. A kezdeti eredmények — mintegy száz személy foglal­kozik a helységek történeté­nek feldolgozásával, a bizott­ságokban folyó munka irányí­tásával — biztatók. Sajnálat­tal állapította meg Puskás At­tila. hogy a történelemtaná­rok, akik irányítói, szervezői lehetnének e jelentős munká­nak, idő hiányában nem tud­nak olyan hathatós munkát kifejteni, mint az kívánatos lenne. Az elnökség tagjai élénk vi­tát folytattak a témáról. Töb­bén hangoztatták, hogy a még fellelhető emlékek feldolgozá­sa sürgős teendő, ugyanakkor azokat a személyeket is fel kell keresni, akik a nagy idők tanúi, személyes résztvevői voltak. Tolnai Ferenc arra hívta fel a figyelmet, hogy a kutatók pártosan, osztályharcosan végezzék vizsgálódásaikat, megállapításaik a ténye­ken, ítéleteik a marxista történetszemléleten ala­puljanak. Elismeréssel szólt azokról a dolgozatokról, tanulmányokról, amelyek a helytörténeti bi­zottság patronál ásával, a me­gyei levéltár közreműködésé­vel megjelentek. Tolnai elvtárs megállapítot­ta, hogy jobban kell segíteni, tá­mogatni a helytörténeti munkát végző személye­ket, bizottságokat. A HÉT Egy ember huszonhárom évre ítélte önmagát. Erről az esetről röviden beszámoltak a lapok. A Bűn, amit elkövetett, nem volt súlyos. De ő nagyon súlyosnak ítélte. Megijedt és el­bújt. A kamrában készített magának egy sötét zugot. Éjjel ki­járt néha... Először úgy gondolta: húsz évre ítéli önmagát, mert húsz év múlva az ügy úgyis elévül, aztán az apja taná­csára biztos, ami biztos alapon ráhúzott még hármat. Huszon­három év után előjött. Most szabad ember. Becsületesen dolgozik. Ezt az embert nem ismerem. Soha nem találkoztam vele. de bizonyára hasonlít ahhoz az emberhez, akivel néhány évvel ezelőtt beszélgettem. Ez az ember hét évig élt otthon, bezárva önmagát. A fele­sége elhíresztelte, hogy disszidált. így senki sem kereste. Kü­lönben sem kereste volna senki, ö viszont azt hitte: azért, amit mondott — keresni fogják, sőt talán ... Hét évig ült otthon. A felesége mesélte el neki, mit ját­szanak a moziban, hogyan fejlődik a község. Amikor a gye­reket felvették az egyetemre, annak ellenére, hogy az apjáról mindenki tudta, hogy „disszidált” — előjött volna már, de akkor meg így okoskodott: „Félrevezettem a törvényt. Ezért újabb büntetés jár...” A felesége tanított. Ö meg otthon főzött, megtanult nyel­veket. És várta az amnesztiát. Amikor aztán bejelentették az amnesztiát, a felesége bekopogott az illetékesekhez. Hellyel kínálták és miután mindenki leült, bejelentette: — A férjem sohasem disszidált. Az illetékesek megdöbbentek. — Hát hol volt? — Otthon. — Otthon? Hét évig? — Igen? — Miért? — Mert megijedt. Mondott egy-két dolgot annak idején megijedt... — Otthon. — Küldje be. A fejmosást nem hagyjuk ki. Hogy tudott ekkora bolondságot csinálni? — Az illetékesek mosolyogtak. Az asszony is mosolygott — könnyezve. Az önmagát elítélt férj néhány nap múlva állást kapott. Egy év múlva azt mondták róla a munkahelyén: „Megbízható. Kitűnő munkaerő.” Furcsa eset volt. Amnesztiával szabadult, pedig el sem ítélték. Saját magát ítélte el és az állam mentette fel a bün­tetés alól. ö volt a kivétel. Most, az az ember, aki huszonhárom évet ült saját börtö­nében — elévülés címén szabadult. Öt sem ítélte el bíróság. De ő saját magára nagyon súlyos ítéletet szabott ki. Olyan ítéletet, amely a jövőben a legkisebb bűntől is el­riasztja. Erre gondoltam, amikor olvasgattam az újságokat. Vissza­menőleg is átnéztem több lapot. A legtöbb tudósításban szere­pelt a következő: háromszor- volt büntetve... négyszer állt már a bíróság előtt... egyszer feltételesen, szabadlábra helyez­ték ... amnesztiával szabadult... Aztán újabb bűncselekményt követett el. Némelyik már a szabadulása utáni napokban, hetekben. Mihelyt alkalom adó­dott. Nem azt akarom én ezzel mondani, hogy bíróságaink el­nézőek. A bűnözők „elnézőek” önmagukkal szemben. Ezért bű­nözők. Lecsukjuk őket egyszer, kétszer, háromszor, négyszer... Van. akit sikerül visszahozni a becsületes emberek társadal­mába, van, akit nem. A két embert nem kellett visszahozni. Mindketten vissza- vágyíak és visszajöttek a társadalomba. A becsületes emberek társadalmába, amely ellen, úgy érezték, súlyosan vétettek, és e vétségükért kemény büntetést szabtak ki önmagukra. Nem tudhatom, de úgy érzem, ők nem lesznek visszaeső bűnösök, mert őszintén magukba néztek, értékelték, sőt túl­értékelték a tettüket. De jó lenne, ha mindenki, egyszer, legalább egyszer, ön­maga értékelné a tettét, ha nem is ilyen szigorúan, de érté­kelné, mert mégiscsak önmagunk legjobb bírái, önmagunk vagyunk. És. ha mi szigorúak vagyunk önmagunkhoz, akkor soha nem lesz szükség arra, hogy mások ítélkezzenek felettünk. Az elnökséget ezután László — Az igaz, hogy mondott. De azért csak a fejét mostuk 'Antal arról tájékoztatta, hogy volna meg. És most hol van a férje? SZALAI JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom