Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-19 / 139. szám
A költségek miatt... Helybéliek és nem helybéliek A MI OKTATÁSI rendszerünk demokratikus, ez vitathatatlan. Mindenki számára adott minden továbbtanulási lehetőség, s ezzel a nagy tömeg él is. Akad azonban olyan jelenség, amit joggal lehet vitatni, méghozzá éppen az oktatási demokratizmus szemszögéből. Néha tapasztalhatjuk, hogy a helyben lakók előnyösebb helyzetben vannak, mint a nem helyben lakók. Következésképpen azokban a helységekben, ahol több a továbbtanulási lehetőség, a helybeli szülők nyugodtabban alhatnak gyermekük sorsa miatt, ahol nincs ilyen lehetőség, a szülő szaladgálhat jobbra-balra. Az alapelv ugyan mindenütt az, hogy a kiválasztás a rátermettség alapján történik, de ezt- néha áthúzzák közönséges adminisztratív intézkedésekkel: egyszerűen kikötik, hogy csak helybéli fiatalt vesznek fel. Felsőbb szintű helyeken is elhangzott már ilyen tanács. Gyakoribb, hogy előbb felveszik a helybélieket, s ha marad még szabad hely, csak akkor jöhetnek számításba a többiek. Kétségtelen, néhány érvvel meg is lehet indokolni az ilyen intézkedéseket. Nincs utazási és diákotthoni férőhelygond, vagy legalábbis azok csökkennek. A szülői környezet közelsége jobban segítheti a nevelési feladatok megoldását, stb. A Szekszárdi Nyomda is hasonló indokokkal kötötte ki, hogy csak szekszárdi tanulókat vesz fel, a többit be sem hívják. Az üzemek azzal is számolnak, hogy ha helybélit szerződtetnek egy-egy szakma kitanulására, nagyobb a valószínűsége, hogy az a fiatal a szakmai ismeretek megszerzése után is náluk marad, de különben könnyen veszi a kalapját és odébb álL AZ E»SÖ PILLANATBAN úgy tűnik, hogy ezeket az érveket nagyon is komolyan kell venni. Ha egy-egy vállalat szemszögéből nézzük a dolgot, különösen helytállóak: a vájnánk, észrevétlenül visszalopakodnánk a régi oktatási nézethez és gyakorlathoz: „A suszter fia maradjon a kaptafánál”. A lényegen még a némi csinosítás sem változtatna. Nem lehet földrajzi adottságokra alapozni az oktatást. Vajon miféle oktatási demokratizmus lenne, ha a fővárosi gyermekek úgyszólván mindenben válogathatnának, de ahogy mennénk lefelé, úgy szűkülne a skála, s végül a kis falvak fiataljai még csak nem is igen ábrándozhatnának továbbjutásról. A tsz, a mezőgazdaság sok lehetőséget nyújt, de azt kimondani, hogy a parasztgyermek maradjon a paraszti körben, semmiképpen sem lehet. SZERENCSÉRE inkább helyi jellegű negatív tünetekről beszélhetünk csupán. De azok nagyon figyelmeztetőek. Pincehelyen mesélték, hogy helyben aránylag sok a szakmai továbbtanulási lehetőség, még olyan végzősnek is sikerült bejutni valahova, aki félévkor megbukott. A szomszédos kis községben az egyik szülő viszont arról panaszkodott, hogy egyelőre nemigen tud mit kezdeni a fiával, pedig' kiváló a bizonyítványa. Egy kis községben élő gyermeknek sokkal többet kell produkálnia ahhoz, hogy valami váljék belőle, mint egy nagyobb helységben élő gyermeknek. Ez valahogyan nincs rendjén. Sem a beiskolázási politikánkkal, * sem az oktatási demokratizmusunkkal nem egyezik. Es félő, hogy most, az új gazdasági mechanizmus közepette a házon belüli érdekeltségek előtérbe kerülésével ez a tendencia nem visszaszorul, hanem terjed. BODA FERENC I A szaklapok hosszú cikkeket közöltek a szolnoki áruház leégéséről. A különböző vizsgálatok egyértelműen állapították meg, súlyos mulasztások történtek. Szigorú rendeletek szabályozzák, hol milyen tűzvédelmi berendezéseket kell felszerelni. A legkisebb termelő üzem számára is tűzvédelmi házirendet készítenek, s ennek betartása törvény mindenütt. Az emberek nem csinálnak különösebb problémát abból, hogy a vagyon, az emberek védelme érdekében igen szigorúak a tűzvédelmi rendelkezések. Sajnos elég gyakran találkozhatunk könnyelműséggel, olyan jelenségekkel, melyek mellett nem lehet elmenni szó nélkül. A tűzvédelmi szabályok előírják, hogy nagy értékű árui tároló raktárakban, áruházakban, önműködő tűzjelző készüléket kell felszerelni. Ennek több típusa ismert. Egyik fajta készülék nemcsak jelez, hanem ha a műszeren beállított értéknél magasabb hőmérséklet uralkodik a raktárban, épületben, azonnal vízzel áraszt el mindent. Az olcsóbb jelzőberendezés, a nagyobb hő hatására vészjeleket ad le„ működésbe hoz egy riasztó készüléket. Ilyen berendezéseket kellene felszerelni a szekszárdi Otthon. a bonyhádi és a paksi földművesszövetkezeti áruházakban. Sajnos egyik áruházban sincs ilyen berendezés. A magas költségek miatt idegenkednek, nem szorgalmazzák a jelzőberendezések felszerelését. A készülék felszerelésével egyidőben egy félműszakos éjjeliőrt is munkába kellene állítani, aki a szerkezet jelzésére azonnal riasztja a tűzoltókat. A szekszárdi esetben pedig arra nincs pénz, hogy a jelzőberendezést a tűzoltó- laktanyáig vezessék el. Most még száz forintokon, ezer forintokon próbálnak takarékoskodni ... A szolnoki áruház leégése következtében több mint tízmilliós kár keletkezett. — Pj Az árokparton lalati érdekekkel nagyon is összefügg például, hogy amikor egy fiatal szakmai képzésére anyagiakat fordítanak, akkor azt teszik azért, hogy több és jobb szakembert tudjanak termelésbe állítani. Egyes Vállalatoknál, különösen az építőipari jellegűeknél, sok problémát okozott az előző években, hogy tömegesen képeztek ki szakembereket, de utána másutt vállaltak munkát. Ha azonban egy kicsit jobban végiggondoljuk az egészet, semmiképpen sem lehet helyeselni az ilyen intézkedéseket. Néhány évvel ezelőtt Kölesden egy párttaggyűlésen a pedagógusok felvetették a gyermekek továbbtanulási gondjait. Amikor megemlítettem, hogy kialakulóban van egy gyakorlat, amely szerint a „helybéliek előnyben”, egyáltalában nem tapsoltak. A szülők sem, akik ezt tudják. A pedagógusok heves nemtetszésüknek adtak kifejezést, a szülők is. Még az sem győzte meg őket — ugyancsak teljesen érthetően —, hogy ezzel az intézkedéssel indirekt módon a mezőgazdaság munkaerő-utánpótlását, a mezőgazdasági üzemek „megfiatalítását is kívánnak segíteni. Ha ezt a néz: " ' szentesítenénk, általános) ía Nyerges Lajos így jellemzi az ipart: kevés a szép fa, kevés a jó teknővájó. öreg jegenyefa omladékán ücsörgőnk. Nem ülünk. Ücsörgőnk. Nyerges kezeügyében egy nagy sózóteknő, meg a szerszámok. Munkatársa, Ig- nácz Sándor, alighanem ő a beosztott a mindenes munkás, alig vesz részt a társalgásban. Dolgozik, szünet nélkül ko- pácsol, mint egy harkály. Ha nem a faragó-vágó baltával, akkor a kezével. — Kell keresni-, hol vastagabb, hol vékonyabb. Nemcsak ütni, vágni, fortélya, módja van annak, hogyan üsse az ember a fát Mutatja is, hogyan. Szépen, komótosan ülő-tér- delő állást foglal el, kézügybe állítja a most már teknő forma fát. Sorozatban, mintha géppuska golyói vernék, hull szerszáma alól á forgács. — Drága az anyag. Ez a fa — most már csak két szekér- nyi hulladékát, forgácsát tudja mutatni, hogy mekkora volt — kétezernégyszázba került. A közúti igazgatóság adta el. Sok a dolog a teknő vei. Sok. Ignácz szól közbe' — Ezen már második nap't ügyködöm. — Aztán mit kapnak erte? — Hát, hogy is mondjam. ’ "i-ercsiét. meg a kínálat :nbja meg. Egy jó forrázóteknőért kétezer körül, egy ilyen kisebb, mosó-sózó teknőért három-négyszázat. — Ha megengedi, Nyerges úr, készítünk egy ’ felvételt, így ahogy dolgozik. — Hogyne, tessék. Elrendezem a szerszámokat, és az anyagot, hogy mutasson. De várjunk, az autót is. — Mi van az autóval? — Azt is vegyék le. — Hol van? — Ott, az árnyékban. A sajátom. Opel Karaván. — Itt a papír is, tessék. — Minek magának ez az autó? — Fuvarozni. Olyan drága a fuvar, hogy nem győzi az ember, rámegy minden keresmény a fuvarra. Aztán vettem egy autót. Ebbe, ha megszorulok, hat mosóteknőt is be tudok tenni. Vasárnap Pécsett voltam. Három teknőt adtam el. — A család ? — Szeretik az autót, mindig benne akarnának ülni. Szerencse, hogy már négykor eljöttem Szedresből, ide Zom- bára, így amikor felkelnek nincs autó. Mehetnek az iskolába... — Kirándulni is lehet ezzel az autóval... — Lehet, de az ipar nem megy annyira jól, hogv kirándulásra is teljen... Felszabadulási szellemi vetélkedő szocialista brigádok részére A televízió közvetítése révén szemtanúi voltunk annak a- szellemi vetélkedőnek, amely különböző gyárak, nagyüzemek szocialista brigádjai között folyt, és amelynek — mondhatjuk — nyertese lett az egész mozgalom. Most a MEDOSZ Elnöksége, a MÉM. az Országos Vízügyi Hivatal és a KISZ Központi Bizottsága hirdet fel- szabadulási szellemi vetélkedőt az állami gazdaságokban, erdőgazdaságokban gépjavító vállalatoknál, vízügyi és egyéb szerveknél a termelőmunkában dolgozó szocialista brigádok részére. A felszabadulási szellemi vetélkedőt a fenti szervek azzal a céllal hirdetik meg, hogy az elősegítse a termelési feladatok mind gazdaságosabb, eredményesebb teljesítését, növelje a szocialista brigádok tagjainak általános műveltségét, gyarapítsák szakmai, politikai tudásukat, erősítse bennük a szocialista hazafiságot, a szocialista eszmék érvényesülését, a proletár internacionalizmust, a szocialista módon dolgozni, élni. tanulni elv egységes kifejeződését. A szellemi vetélkedő témája/: 1. Irodalom, történelem — elsősorban a mai magyar irodalom, a KMP .harca, a Tanácsköztársaság legfontosabb intézkedései, hazánk felszabadulása, a munkás-paraszt hatalom létrejötte, az MSZMP harca a szocialista mezőgazdaság megteremtéséért. 2. Gazdaságpolitika — az elmúlt 25 év fejlődésének eredményei, az új gazdasági mechanizmus, az anyagi ösztönzők. az egyéni, a vállalati, a társadalmi érdekek összhangja. 3. Termelési feladatokkal összefüggő szakmai kérdések. A szellemi vetélkedőre a jelentkezés nevezési lapon történik, amelyet a szakszervezeti bizottság, a MEDOSZ megyei bizottságának küld meg. A vállalati vetélkedők szeptember 1-től december 31-ig kerülnek sorra, majd 1970. januárjában a megyei döntő következik, ezt követik februárban a körzeti középdöntők, öt körzetben: Kaposvárott, Székesfehérvárott. Szolnokon. Budapesten, Miskolcon. (A kaposvári döntőn Baranya. Somogy, Tolna és Zala megye vesz részt>. A vállalati, a megyei és a körzeti vetélkedők győzteseit az adott vállalat vezetése jutalmazza, 1500. 2000. 2500 forinttal. A felszabadulási szellemi vetélkedő országos döntőjén — amelyet 1970. áprilisában Budapesten rendeznek —. a legjobban szereplő szocialista brigád jutalma 15 000 forint, a II. helyezett tízezer, a III. hétezer, a IV. 5000. az V. 3090 forint jutalmat és elismerő oklevelet kap. Megyénk úttörője volt a mezőgazdasági szellemi vetélkedők rendezésének. Ez a versenyforma rövid idő alatt rendkívül népszerűvé vált a termelőszövetkezeti tagok között, hiszen egy-egy helyi döntő is nem egy helyen százakat kitevő közönség előtt zajlott le. Most az állami gazdaságokban, gépjavító vállalatoknál, erdőgazdaságokban dolgozó szocialista brigádok előtt a lehetőség az országos szintű szellemi vetélkedőn való részvételre, amely egyrészt a felszabadulási munkaversenynek adhat nagyobb lendületet, másrészt a brigádok még jobb összekovácsolódását szolgálja. BI. Nyerges Lajos szedresi teknővájó Zomba község mellett egy jegenyén több mint egy hónapig munkálkodott, négy forrázóteknő, hat mosóteknő és négy melence formálódott ki a fából... Pálkovács Jenő Foto: Bognár István
