Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-15 / 136. szám
Szemelvények külföldi újságokból FÓKUSZ iiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiii A pópa a rebellisek i-. - A vVI. Pál nagycsütörtökön váratlanul komor hangon, mindent kétségbevonó korrózióról, gyakorlatilag szkizmatikus erjedésről, centrifugális tendenciákról beszélt, amelyek megosztják, csoportokra szakítják az egyházi közösségek „titokzatos, eleven, kötelező egységét Beszéde elején VI. Pál azt mondta, habozva kezdi beszédét és valóban, — kijelentései példa nélküliek voltak. Hasonló, de csak látszólag hasonló szavak hangzottak el múlt szeptemberi beszédeiben, de akkor csak egyes személyek ellen, kis és makacs reformátor csoportok ellen intézett éles szavakat, akiknek működését nem volt hajlandó tovább tűrni. A nagycsütörtöki beszédben viszont VI. Pál nemcsak személyekről és csoportokról beszélt, hanem mélységesen aggasztó képre mutatott rá: az egyház egységét minden szektorában a szakadás veszélye fenyegeti. Sajnos, szavai ezúttal is kétértelműek voltak. Tény például, hogy az egyház egységét nemcsak baloldalról veszélyeztetik. hanem jobboldalról is (például világszerte támadják a liturgia reformját. Franciaországban élesen bírálják a püspöki kar által elfogadott, új katekizmust, stb). A pápa azonban nem tesz különbséget t jobb- és baloldal között, amivel végső soron mindkét ellenzéket erősíti. Világos továbbá, hogy nem szabad összetéveszteni a hívők. püspökök, papok, laikusok nagy részének mérsékelt és felelős progresszizmusát egyes kisebbségek olykor meggondolatlan. szélsőséges progresszizmusával. összetévesztésük nemcsak veszélyes, hanem mélységesen igazságtalan. A központi hierarchia szándékosan igyekszik összekeverni a progresszizmusnak ezt a két fajtáját, abból a célból, hogy legfeljebb felületes modernizálásokra kerüljön sor. Meggyőződése ugyanis, hogy a zsinati revízió logikája az egyházat óhatatlanul radikális átalakulás felé vezetné, amely a jelenlegi struktúra végét jelentené. Az egyházi hatóságok elveszítették régi. hatékony kényszerítő eszközeik jó részét. Nem remélhetik többé hogy elfojthatják az újítómozgalmakat. (Espresso) Ingadozik a katolikus egyház ? Mi lesz az egyházból? „A domonkosok már nem prédikálnak, a ferencesek már nem szegények, a bencések beutazzák a világot, a jezsuiták pedig nem engedelmesek többé”. Ez a katolikus tréfa a válság lényegét érinti. Úgy látszik. semmi sem érvényes többé. A nyugati világ legrégibb, számtalan vihart kiállott intézménye olyan fejlemények közé került, amelyek létét fenyegetik. Erről beszélt VI. Pál, Péter trónjának mélységesen nyugtalankodó, de ugyanakkor bizonytalan 261. örököse. „Az egyház sok támasza ingadozik — mondotta a napokban. — Jövője attól függ, milyen utat választanak a leg- felelősebb csoportok”. így be- sél, nem első ízben, a jezsuita rend vezető atyáihoz. Alig múlik el hét, hogy Montini pápa fel ne emelné figyelmeztető szavát. Van. amikor a dolgok lényegére világít, van. amikor csak fájdalmasan és rezignáltan figyelmeztet. Szavai azonban mindenképpen keveset segítenek. A kilépésekről, kiugrásokról, papi házasodásokról, tiltakozásokról és ellentiltakozásokról .szóló hírek csupán az egyházon belüli mozgolódás legláthatóbb részét képezik. Ez a mozgalom mind inkább kiterjed. Már nemcsak a papneveldékben és katolikus akadémiákon vitáznak a tekintélyről és a szabadságról. Ezek a kérdések már a legkisebb plébániára is eljutottak. A pápának igaza van: az egyház sok támasza ingadozik. Aki azonban aggódó figyelmeztetéseit pontosabban szemügyre veszi, abban felvetődik a kérdés, vajon átlátja-e a pápa a mozgalmat egész kiterjedésében? A hagyomány, a régi forma és rend nyilvánvalóan válságban van. De nincs-e válságban maga az egyház is? Kétségkívül veszély fenyegeti magát az intézményt is, amennyiben csak az elavult formulák, jogi struktúrák és fegyelmi rendszabályok formájában képes gondolkodni, még ha arra hivatkozik is, hogy mindez a hit közvetlen következménye. Éppen ez az. amit ma már kétségbe vonnak! És ami néhány éve még csak pár ezer teológus és püspök felismerése volt. azt ma már minden katolikus megérti. (Süddeutsche Zeitung) A Tiberis, kissé, szélesebb lett A rómaiak a Vatikánról szólva azt mondják: ,,A Te- verén túl”, vagy egyszerűen. ,,a folyón túl”. „A Tiberis keskeny” mondás azt jelenti, hogy a Vatikán fokozott mértékben beavatkozik Olaszország ügyeibe. ..A Tiberis szélesedik” mondás viszont olyankor érvényes, amikor az az egyház saját ügyeire összpontosítja figyelmét és politikailag semlegesebb. Jelenleg az egyház súlyos belső válságban van. VI. Pál pápa április 5-i drámai beszédében a szkizma jeleiről beszélt. Maga a szkizma (szakadás) terminus, amelynek alkalmazása sok bírálatot váltott ki katolikus körökben, sok értelmű fogalom és nehéz- világi nyelven definiálni. Mindenekelőtt főbb jeleit kell megállapítanunk. A szakadás jelei: A hit válsága. Nem új jelenség és nem is csak a katolicizmusra vonatkozik. A tudomány és a technikai civilizáció fejlődése csökkenti a vallás társadalmi befolyását. Úgy vélhetjük" azonban, hogy a pápa megállapításával a mennyiség minőségbe csapott át. Az egyre általánosabb lai- cizálódás és az ateista gondolkodás megszilárdulása a fejlett társadalmakban mélységesen nyugtalanítja a Vatikánt. A doktrína válsága. Itt a hívő emberek ellenvéleményéről van szó, akik kifejezetten a katolikus egyház tanításának egyes elveit vonják kétségbe. Végül a fegyelem válsága. A katolikus egyház hierarchikus szervezet, élén a csalhatatlan és felcserélhetetlen mo- narchával. A fegyelem válsága veszélyessé válik, mikor már az egyházi apparátusban, vagyis a papság körében is felüti a fejét. Éppen ezt figyelhetjük meg jelenleg. A válság mintegy két ágra osztható. Először: egyes országokban a papok tömegesen ugranak ki, mert nősülni akarnak, vagy elvesztették hitüket. Ez a jelenség, ha nem is olyan méretekben, mint manapság, mindig megvolt. Sokkal veszélyesebb a másik jelenség: papok ezrei tagadják meg az engedelmességet a fegyelem jelenlegi formáinak. Nyilvánosan bírálják az egyház kötelező struktúráját és tanítását. Rájuk gondolt VI. Pál, amikor a szkizma születéséről beszélt. (Trybuna Ludu) Rekord: 134 bíboros-* Most összesen 134 a bíborosok száma. ami maximális szám a katolikus egyház történetében. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a jelenlegi egyházi vezetés azt akarta: legyen ez a testület annyira egyetemes, hogy a világ minden tájáról származó tisztségviselők legyenek munkatársai. A bíborosi testületben most 47 ország képviselői foglalnak helyet: Európát 83-an képviselik, ezek közül 41 olasz, az amerikai kontinenst 3l-en, az afrikait 7-en, az ázsiait ll-en; Óceániát pedig ketten. Spanyolországból két bíborost neveztek ki: a toledói érseket, aki nemrégen lett Spanyolország hercegprímása és az érseki konferencia al- elnöke, valamint Pamplone érseket; a madridi érseket és Morcillot. az érseki konferencia elnökét ezúttal minden magyarázat nélkül mellőzték. Szem előtt tartva azonban, hogy Morcillo a Cortez régi képviselője és a koronatanács tagja, — noha nemrég lemondott e politikai posztjairól — és azt, hogy a Vatikán szándékosan nem akarta kitüntetni a bíborosi kalappal, nyilvánvaló, hogy VI. Pál a Franco-barát konzervatívok mellőzésére törekszik. Ami az úgynevezett harmadik világ jelöltjeit illeti, ezúttal Madagaszkár, Kongó, Korea, India és néhány latinamerikai ország (Ecuador. Guatemala, Brazilia) jutott szóhoz. Az említett országokból egy-egy bíborost választottak. A világ e részében persze csodálkozva kérdezik, miként lehetséges, hogy a bíborosi kalapok odaítélésénél mellőzték Refice hercegérseket, a népszerű és kedvelt Helder Camarát. Ez mégis azt jelenti — találgatják —, hogy a Vatikán inkább mérsékelt, nem pedig kimondottan liberális egyházi személyiségeket választ. A franciáknak most 11 embere foglal helyet a bíborosi testületben. A franciák aránya az olaszokhoz viszonyítva vitathatatlanul az olaszok javára dől el, a bíborosok számát tekintve a franciák állnak a testületben a második helyen. (Vjesnik) II gyilkosok jól élnek A „Codor légió” tagjai, akik Hitler megbízásából részt vettek a Spanyol Köztársaság szétzúzásában, Nyugat-Német- országban életjáradékot kapnak. Indoklás: „A spanyol polgárháború a német csapatok harci erejének kipróbálására szolgált.” „A nemzetközi brigádok tagjainak, akik a spanyol nép oldalán harcoltak Franco ellen, nincs erre joguk. Indoklás: nem volt semmiféle összefüggés az ilyen szolgálat és a német katonai érdekek között”. Az idézetek a bonni munkaügyi minisztériumnak a spanyol polgárháború egyik egykori antifasiszta harcosához intézett iratából származnak. Az illető amiatt emelt panaszt, hogy rosszabbul bánnak vele, mint a fasiszta légió gyilkoló, gyújtogató tagjaival. Többet nem is kell ehhez hozzáfűzni — az eset önmagáért beszél. Szórványos, egyedi jelenség ez talán Nyugat-Németország- ban? A Hitler-állam magas és magasabb rangú hivatalnokai a hitleri Wehrmacht tábornokai és tisztjei, a hitleri igazságszolgáltatás bírái és ügyészei — mind nyugdíjat és járadékot kapnak, részben óriási nyugdíjakat. Az egykori államtitkárok és főtisztviselők havi 2700 márkáig, egykori marsaitok és tábornokok havi 2500 márkáig, egykori bírák és államügyészek havi 1500 márkát. Ezenkívül a náci aktivisták az esetben, ha hadifogságban voltak, több ezer márka „hazatérési segélyt” és nyugdíj kiegészítést kapnak. Ehhez jön még a kisnácik nagy száma, akik megfizettetik a Hitler-rezsimnek tett szolgálataikat. Paul Schallück nyugatnémet író nemrég a „Welt der Arbeit" című szakszervezeti lapban arról panaszkodott, hogy az utóbbi 20 évben a nácik és háborús bűnösök nyugdíjban és járulékban több mint 30 milliárd márkát zsebeltek be, Hitler hűséges híveire hulló pénzmanna forrása a hirhedt 131-es törvény, amely a náci állam tisztviselőinek és hivatásos katonáinak újraalkalmazását és nyugdíjigényét szabályozza. A törvényt több ízben nagyvonalúan kiegészítették, így azzal az előírással, hogy „a hadifogság és internálás idejét szolgálati időnek kell beszámítani.” Tehát akit Hitler apparátusából nem vettek át a bonni hatalmi apparátusba, mint a legtöbb hivatalnokot és bírót, annak „be kell érnie” legalább valami zsíros nyugdíjjal. Nagyon csekély azoknak a száma, akiknek valóban lakolniok kellett bűneikért — és legtöbbnyire a „kicsik” voltak ezek. Midőn nemrég kipattant, hogy Eugen Gerstenmaier, a nácik egykori propagandistája és besúgója, nemrég még a nyugatnémet parlament elnöke 280 ezer márkát inkasszált az őt 1945-ben ért veszteségekért, a „Westfalische Rundschau” című szociáldemokrata lap megvizsgálta, hogy Nyugat- Németországban tulajdonképpen milyen magas nyugdíjat kapnak a fasizmus áldozatai és ellenfelei. A lap ezzel ösz- szefüggésben megszólaltatott olyan ügyvédeket is, akik rendszeres tevékenységet fejtenek ki törvényszékek előtt kártalanítási és jóvátételi ügyekben. Az egyik neves kölni ügyvéd kijelentette az újságnak: „Az üldözöttek átlagos nyugdíja nem magasabb havi 200 márkánál.” Egy tekintélyes frankfurti ügyvéd kijelentette: „Az egykori koncentrációs táborok lakóinak 80 százaléka nem kap többet, mint 159 márkát havonta.” Az egyszerre kifizetett kártalanítások összege is sokkal, de sokkal alacsonyabb annál, semhogy a Gerstenmaier-esettel összehasonlítható lenne. Mielőtt a nyugatnémet állam ezeket az összegeket kifizetné, az antifasisztáknak gyakran évekig kell pereskedniük. Sok ezer olyan antifasiszta van, aki hiába tette ezt — mindmáig egyetlen pfenniget sem kapott. Közülük sokan, gyakran a perektől felőröltén és elkeseredetten kártalanítás nélkül haltak meg. Az ellenállás munkásmozgalomhói jövő harcosainak kártalanítását sok esetben az 1933-ban fizetett munkanélküli segély alapján fizették ki. A nagyvonalúbban megállapított jóvátételi pénzek nem a szabályt, hanem a kivételt jelentik. Végül még egy példa: Rehse. a hírhedt náci vérbíró, a tömeggyilkos Freisler „néptörvényszékének” bírája, eddig 270 ezer márkát zsebelt be. Ezen túlmenően még elégedetlen is ez a náci bűnös, akit nemrég mentettek fel az ellene folvó perben. Az ellene indított eljárás eredményeképpen legalább visszafogták nyugdíja egy részét és ezt az összeget szeretné most kaszírozni. Ez a Rehse volt az, aki 1944. május 4-én halálra ítélte Ott Zinnecker katolikus polgárt. Az ítélet indoklásában az állt, hogy Zinnecker „hazaáruló módon kedvezett az ellenségnek” és „bomlasztotta a véderőt”, mert egy ismerősével folytatott beszélgetésben elutasítólag és bírálóan nyilatkozott a háborúról. Zinnecker túlélte az ítéletet, — a fasizmus vége mentette meg őt a hóhértól. Eddig egyetlen pfennig jóvátételt vagy kártalanítást sem kapott. Sexy házak eladók! Új hóbort az Egyesült Államokban Végre ezt is megértük! Az amerikai ingatlanforgalmi ügynökök ugyanis rájöttek a prózai igazságra: ha el akarnak adni egy családi házat, elsősorban „erotikus” belsejét kell dicsérniük a vevők előtt. Ez sokkal hathatósabb módszer, mint naphosszat a ház homlokzatáról, építészeti előnyeiről, vízvezetékéről, szellőztető berendezéseiről stb. mesélni. Természetesen a ragyogó ötlet még nem jutott minden amerikai ügynök eszébe, de azok, akik alkalmazták, már elégedetten dörzsölhetik a tenyerüket: forgalmuk ugyanis csaknem 30 százalékkal növekedett. Egy houstoni vállalkozó például égre-földre esküdözik vevői előtt, hogy azok a családi házak, amelyeket ő épít — méghozzá sorozatban — a „legbotrányosabb épületek, amelyeket a világ a római birodalom hagyatlása óta látott”. A nappali szobában (figyeljünk: nem hálószobának nevezi!) van az úgynevezett „szerelmi barlang”. Ez valójában a padló közepén tátongó mélyedés, amelyet mű leopárdbőrökkel borítanak. Bőven van benne hely, akár két-három szerelmespár is használhatja egyidejűleg. A szerelmi barlangban igazi tűz ég, amely „kimondottan szexuális légkört teremt”. A nagy ingatlanforgalmi ügynökségeknek és építővállalatoknak is megtetszett az ötlet, s azóta szexuológusokat alkalmaznak. Corbusier már nem érdekes számukra. Kinsey, a neves amerikai szex-tudós tanulmányai ugyanis jobb ötletekkel szolgálnak ahhoz, hogyan lehet megfelelő módon kiképezni az említett nappali szobák és szerelmi barlangok belsejét. A fiatal házaspárok számára épült családi házak mindegyikében van egy úgynevezett szerelmi szoba. Tüzetes tanulmányozás után úgy döntöttek, hogy kétszeres függönyt tesznek a szoba ablakára, amely csak részben engedi át a nappali fényt Mennyezetéről nem csüngnek alá drága csillárok — ahelyett a sarokban és falrészeken színes, rejtett lámpák vannak. Fényerejük is szabályozható! Az ötletes vállalkozók természetesen gondolnak a hideg vérmérsékletű kliensekre is, s ezért megfelelő módon „érzékivé teszik” a szobákat. Kinsey tanulmányai alapján rájöttek, hogy erre a célra legmegfelelőbb az élénk szín, elsősorban , pedig a narancssárga. így hát narancssárgára festenek mindent, amit csak lehet'. A „dörzsöltebb” műépítészek még a bútort is úgy alakítják ki, hogy megfelelő képzettársításokat keltsen a lakókban. (Expressen) Népújság 1869. június 15. T
