Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-07 / 102. szám
Helyi adottságok — helyi előadók Látogatás Tolnán a TIT-klubban VIRÄGZÖ FA Foto: Tóth Iván Mindennapi sörünk Barátságos terem fogad, egy kis disputához berendezve. A házigazdák: Kenderessy Tibor, a helyi TIT-klub vezetője, s Czakó Jánosné, az otthont adó művelődési központ művészeti vezetője, a TIT előadója. Rögtönzött röpgyűlésünk táborát néhány TIT-tagon kívül a szakmaközi egyesülés szervezeteinek képviselői alkotják. Munkában megfáradt arcok, ám lelkesen mesélnek, amikor szóba kerül az ismeretterjesztés. A TIT segített — Sokan vagyunk Tolnán hasonszőrűek — mondja Schuszter Ferenc nyugdíjas hajós. — Jó érezni, hogy foglalkoznak velünk, kívánságainkat, igényeinket figyelembe veszik. Példa rá a következő eset is. Hallottuk, hogy vízduzzasztót építenek a Vaskapunál és szerettük volna megnézni. Mert ugye, az ember ott hajókázott egy életen át. Évente többször is... Minden szoros, a part vonulatai ismerősek. Kértünk egy hajót, hogy mi, nyugdíjas tengerészek még egyszer magnézhessük. Nem tudtak adni. Akkor segített a TIT. Előadót hozattak le — Harmath Istvánt —, aki sok vetített diaképet mutatott be és új, érdekes dolgokat mondott. Jó volt... Egy asztalnál ülünk Guld Józseffel, az építőipari ktsz, Jakab Sándorral, a fémipari ktsz és Ligeti Józseffel, a KIOSZ képviselőjével. Ömlik belőlük a szó. Mindenütt tartottak előadás-sorozatokat, és mindenütt sikerrel. Voltak olyan foglalkozások, ahol szakmai, jogi, munkavédelmi, de olyanok is, ahol művészeti, pedagógiai és honismereti témákat boncolgattak. Az előadások jellege is más és más volt. Közvetlenül hasznosítható ismereteket nyújtott a „Mikor ovosság, mikor méreg?'’ című gyógyszerészeti referátum, aminek a megismétlését is tervezik. Elhangzottak olyanok is, melyek célja a megelőzés, körülhatárolva az ártalmas cselekményfajtákat, kutatva az okokat (fiatalkorú bűnözés). S akadtak olyan előadások is, amelyek agitatív-erkölcsi ereje a mindennapi élet magatartását alakíthatják (szocialista humanizmus és emberismeret). Az általam korántsem ‘teljesség igényével „lajstromozott” témákat a TIT-szakosz- tályok állították össze és a helyi klub vezetői — az adottságokat, igényeket ismerve, — ennek megfelelően szűkítették azok választékát. Az így elkészült témaajánlatok listájából az üzemek, ktsz-ek és a különböző intézmények kiválasztották a leginkább megfelelőket, szerződést kötöttek a TIT- tel és^helyenként a szocialista brigádok vállalásaikba foglalták ezeket. így minden eddiginél jobban sikerült az életkorok, nemek, szakmák és a különleges ■ érdeklődés által differenciált igényeket kielégíteni. Mindenki az őt leginkább érdeklő dologgal ismerkedett, és a helyi vonatkozásokat a figyelem homlokterébe állító foglalkozásnak tapsolhatott. Az utóbbi — a jövő fejlődésének útját is kijelölve — garanciájául egyre inkább duzzadt a helyi előadók arányszáma, és ebben az évben elérte a kétharmados hányadot. A községbenf ismert, kitűnő felkészültségű szakemberek jól megérdemelt babérjai nyomán szinte magától munkálódtak ki a helyi ismeretterjesztés módszerei és tendenciái. Ez természetesen nem képzelhető el Tolna „szellemi tőkéjének” gazdagsága nélkül, sem a TIT-klub magasszintű szervező tevékenységének mellőzésével. Jellemzésül: — Szerettük volna, ha hosz- szabbra nyújtja az ünnepi beszédet (!) — mesélte el a kedves esetet Fejős Ferencné, a textilgyár KISZ-titkára. Olyan megragadóan, képszerűen beszélt Király tanárnő, hogy sajnáltuk, mikor a végére ért. — Igen, így volt, s tagadhatatlan, jólesett — kapcsolódik a beszélgetésbe Király Józsefné, k tolnai gimnázium magyar-történelem szakos, fiatal pedagógusa. — Megvallom, kezdetben vonakodtam, nem ismertem az ismeretterjesztő munka örömét. Abban az időben több szervezési hiba is előfordult. Megesett, hogy mindössze két percem volt, az adott téma „áthangszerelésére”, ugyanis kiderült: a jelzett fiatal hallgatóság zöme már rég megette kenyerének javát. Mégis sikerült. Nagyszerű dolog..., amikor az ember szavára együtt kohósodnak a hatvannyolcvan hallgató érzései, gondolatai. Aki belekóstolt, nem tudja abbahagyni. Azonban nem szeretnénk a képet valótlanul rózsaszínűre festeni, s a meglévő nehézségeket elhallgatni. Ezek a munkahely, a munkakörülmények és a szociális helyzet adottságaiból fakadnak. — Előadásők szervezése nehéz nálunk, mert nagyok az életkori hézagok munkásaink közt — mondotta Kaposvári Ferenc, az asztalosipari ktsz képviselője. Fojtogat a helyhiány, s az ingázók bejárása, hazajárása miatt is nehéz elfogadható időpontot találni. A megtartott öt előadás sikere ép látogatottsága rendkívül tarka képet mutat. A TIT-klub- nak tovább kell finomítani módszereit, hogy üzemünk dolgozóit is meg tudja nyerni. Tolnán 1969. januárjáról ötvennégy előadást, terveztek be. Ezek zömét már megtartották, még néhány esedékes csupán. Az ötvennégyből 29 a társadalomtudományok (jogi 2, közgazdasági 4, művészeti 6, pedagógiai 13, történelmi és honismereti 2—2) és huszonöt a természettudományok (agronómia 3, biológia 3, egészségügyi 11, fizikai 1, műszaki 5 és földrajzi 2) köréből. A hallgatói létszám átlagosan 45. A számok felsorolását célzatosan hagytam a végére, tekintve, a statisztikákkal és kimutatásokkal többnyire nincs baj. A számok azonban semmiképp sem mutathatják meg azt a lelkes, az ügyet ízig- vérig hordozó szellemet, ami a tolnaiakat inspirálja. Nem érződik a számokból a TIT- klub és az üzemek újszerű kapcsolata, és a különféle szervezeteket összefogó, a népművelési munkát egységes irányítás alá összpontosító szakmaközi egyesülés koordináló szerepe. Ugyancsak hallgatnak a számok arról is, hogy a népművelés új útjainak az ismeretterjesztés csatornáinak kitűnő bázisa, gazdag te- levénye az iparosodó Tolna. Hasznos lenne a tolnaiak tapasztalatait; eredményeit, problémáit összegezni, alaposan, ha kell, a szociológia módszerei segítségével. Akkor tán el tudnók érni, munkájuk, példájuk kellő kisugárzását is, aminek ürügyén a kis beszámoló is született. CSUPOR TIBOR ITegyük félre lőinek és ellenzőinek szélsőséges humorizálásait, s próbáljunk. a tárgyTagosság keretei közt beszélni a sörről, „A sör elsősorban élvezeti cik£. Alkoholtartalma, ha mérsékelten fogyasztjuk, a szellemi működést elősegíti, az éhség érzetét elnyomja és a könnyebb testi vagy lelki kimerültségből kisegít. Széndioxid tartalma frissítőleg hat, és úgy ez, mint a komlóból kivont keserű anyagok az emésztést elősegítik”. — olvashatjuk a Révai Nagy Lexi konban. Eredete visszavezethető az ős időkre. Hazánk területén is ismerték már a honfoglalás előtti időkben is. Napjainkban a világ minden táján gyártják és isszák. Legfeljebb az alapanyaga változik a tájegység nyújtotta természeti adottságoknak megfelelően. Nálunk az árpasör az általános, másutt a búza, a rozs vagy a rizs szerepel a fő alapanyagok listáján, sőt, néhol kukoricadarát is használnak sörkészítéshez. A sörnek megvan ugyan a maga negatív hatása is. Idézzük ismét a lexikont: „Mértéken felül a sörélvezet a szervezetre igen káros lehet, lustaságot, egykedvűséget, szív-elhájasodást, a szellemi tevékenység megbénulását, el- hájasodást és vértorlódásokat okozhat.” A sör alkoholtartalma azonban alacsony, 4—5 maligánfok, s a legkevesebb egészségügyi és társadalmi problémát eredményező alkoholos italok közé tartozik. Ha alkoholistáról hallunk, önkéntelenül is a pálinkára, rumra, konyakra gondolunk, ritkábban a borra. A borfogyasztás is inkább a tömény szeszekkel együtt vezet alkoholizmushoz. A szó jellegéből adódik, hogy inkább a kedvező tulajdonságai érvényesülnek, a kedvezőtlenek ritkábban. A sörivó ember a jókedv határát nem igen lépi túl. | E kedvező tulajdonságai !— ....... révén terjed a sörfogyasztás világméretekben is, nálunk is. Nálunk az egy személyre jutó átlagfogyasztás a következőképpen alakult: 1934 és 1938 közt 3,1 litert fogyasztott átlagosan egy személy évente. 1950 és 1954 közt már 14 litert, majd további rohamos fogyasztás- növekedés következett be. 1960-ban már 36,7 liter, 1961- ben 38,8, 1962-ben 39,4, 1963- ban 41,1, 1964-ben 42,5, 1965- ben 44,2 liter volt az egy főre jutó évi sörfogyasztás. Érdemes megjegyezni, hogy a sörnek megvan a maga tekintélyes helye a többi ital körében. A sörfogyasztás például nem azért növekszik, mert hiány van egyéb italokból. Jellemző, hogy napjainkban bőséges a forgalomban lévő tömény szesz, sőt sok a bor is. Ugyanakkor a pécsi sörgyárat bővíteni, korszerűsíteni kell, hogy nagyobb legyen a kapacitása, de hasonló a helyzet a többi sörgyárban is, a külkereskedelem emberei pedig keresik a módját a sörbehozatal fokozásának. Nemrégiben például • Szek- szárdon megjelent a jugoszláviai sör. Szekszárd bortermelő hely, mégis ritkán tudnak forgalomba hozni annyi sört, amennyi fedezné az igényeket. Viszont nagyon érthetetlen, hogy a sört forgalmozó szervek mégis milyen mostohán bánnak a sörrel. Néhány hete a gyártó szakemberek bemutatták Szekszárdon vendéglátó illetékeseinek a sör helyes töltésének módját. Egyszerű dolog: a pincér magasról töltse-e a pohárba az üvegből, vagy közelről. A pincérek többnyire . magasról töltik, hogy miért, maguk sem tudják. A gyártó szakemberek bebizonyították, hogy ezáltal elvész a benne lévő érlékek egy része: alacsonyról, úgymond, simán kell tölteni az üvegből a sört, mert így kevésbé tud elillanni belőle a- hasznos széndioxid. A forgalmazó szakemberek csak ámultak. | Vagy egy másik^o!c^ megkívánja, hogy állandóan alacsony hőmérsékleten tartsák, s úgy tegyék a fogyasztó elé. Ez elemi dolog. A sört ma már mindenki fogyasztja. Nem véletlenül mondják a mindennapi kenyerünk analógiájára: ..Mindennapi sörünk". BŐDA FERENC mm H U Z a , KÖNYV F§BS> KRTiBSHtaBISi • 1 í I i (114)
