Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-31 / 123. szám
A halászmester... S zigeti Jánost, a halászmestert egy terebélyes fa hűvösében találjuk, negyedmagával, néhány üveg bejegelt sör társaságában. (Remélem, nem haragszik meg, hogy ezt elárultam a nagy nyilvánosság előtt.) Elárulom azt is, hogy mindez délidőben történt, és a néhány üveg sör róka bőréből való. Illetve a rőkáért kapott „mellékesbőr’. A halászmester — aki egyébként vadászik is — mellékállásban dúvadirtást végez, amelyért megfelelő honoráriumot kap a szövetkezettől. Egy rókáért ötven, *gy-egy görényért, patkányért tíztíz forintot. Ezúttal három rókáért kapott pénzt, így változott át a róka bőre sörré. Szigeti János — erőteljes, naptól cserzett arcú férfi — egyike a még dolgozó alapító tagoknak. Részese, és személye kifejezése annak a változásnak, amely az elmúlt húsz év alatt a Vörös Szikrában végbement. Nincstelen — az ő szavait idézve — szegény napszámosként csupán a két kezével, ereiével lépett a szövetkezetbe. (Fiío'tás Istvánnal, a párt- titkárral gyakran emlegeti, hogyan vágtak le hármasban, egy kaszával egy nap alatt két hold árpát.) Mégis, hogyan lett halászmester? 1961-ben, amikor a szövetkezet a nagy arányú halastóépítését megkezdte, öt állították a halászati üzemág élére. Azóta megtanulta a szakmát, méghozzá igen jól, és megtanult még mást is, ami eddig kimondottan asszonyi foglalkozás volt: a kacsanevelést. De kezdjük élőiről. .. ■ Vörös Szikra egyik úttörője volt a termelőszövetkezeti halgazdálkodás elterjesztésének, a másra használhatatlan, mély fekvésű területek hasznosításának. Néhány évvel ezelőtt, az ország- gyűlés egyik ülésén követendő példaként említették a Vörös Szikrát. Ma már száznyolc hold a víztükör, amely — ha nem csalódunk — a megyében a legnagyobb termelőszövetkezeti tógazdaság. Ennek irányítója Szigeti János. Ugyancsak a termelőszövetkezet volt a meghonosítója — szakítva a régi tenyésztési elmélettel, gyakorlattal — a pecsenyekacsa-nevelésnek. Két-három hétig nevelik a kiskacsákat a hagyományos tartási körülmények között, aztán tízezres tételben helyezik ki egy- egy tóra. Ott, a szabad ég alatt nevelik tovább a halászok, ötven- ötvonkét napos korukig. A legutóbbi szállítmányt 2,72, kilós átlagsúllyal adták át a kecskeméti baromfiipari vállalatnak. Tava»v így értékesítettek több, mint nyolcvanezer kacsát, egy-ecv hold vizán huszonnyolc mázsa húst termeltek. És. amióta a kacsaneveléssel foglalkoznak, azóta a halhústermés is növekedett. ■ halastavak tiszta jövedelme így eléri, vagy meghaladja az egymillió forintot. És ehhez járul még a víz harmadik hasznosítása, az öntözés. És mindennek részese Szigeti János, az egykori nincstelen napszámos. Mint megjegyzi, nem csalódott akkori elhatározásában. — Volt, amikor húszfilléres munkaegységért dolgoztunk. De nem riasztott el semmi. Ennyi idő után most már élni is akarok —, de tudok is. .. Mi tesszük hozzá: ehhez sok mindent meg kellett tanulni, és a tanulópénz meghozta gyümölcsét. Jubilál a Vörös Szikra A mai napon ünnepel a tamási vörös Szikra Termelőszövetkezet tagsága. A község történetében is jelentős eseményhez érkeztek el; húszéves a közös gazdaság. Húsz évvel ezelőtt nincstelen agrárproletárok határozták ei, hogy gazdái lesznek annak a földnek, amelynek addig rabjai, szolgái voltak. A húsz év előtti alapító tagokból ma már mindössze kilencen dolgoznak. A többiek? Néhá- nyan nyugdíjasok, de a legtöbben örökre eltávoztak, átadták helyüket újabbaknak, a fiatalabb generációnak. A jubiláló Vörös Szikra hű tükörképe a termelőszövetkezeti mozgalomnak, a magyar mezőgazdaság nagy átalakulásának, és annak az óriás változásnak, amely ez alatt a két évtized alatt végbement. Vaskos köteteket lehetne leírni, a magyar parasztság eposzát azokból a megkopott táblájú, sokat forgatott füzetekből, amelyeket Péti János, a Szocialista Munka Hőse címmel kitüntetett elnök a fiókjában őriz. A füzetekbe írt, szűkszavú feljegyzések, számadatok két évtized történetét rögzítik. Gondoktólt terhelt, esetenként kudarcokkal súlyosbított, hallatlan erőfeszítésekkel és országra szóló eredményekkel teli két évtized történetét. Azoknak a tamási férfiaknak, asszonyoknak. Öregeknek, fiataloknak a történetét, akik a semmiből teremtettek meg egy korszerű, mezőgazdasági üzemet, amelynek vagyona ma ötvenmillió forint. E sorok írója abban a szerencsés helyzetben van, hogy szemlélőként ugyan, de végigkísérhette ezt a két évtizedet, és most csak elismeréssel adózhat annak az alkotó erőnek, amely minden feltételt megteremtett ah hoz, hogy most őszinte örömmel, jogos megelégedettséggel ünnepeljen a Vörös Szikra. Krónika — teljesség nélkül... Húsz évvel ezelőtt az alapítókat tulajdonképpen csak egy cél vezette: a föld megművelése. Teljesen nincstelen és földhözjutottak fogtak össze, olyanok, akik addig csak napszámosként dolgoztak, vagy akik úgyszólván minden felszerelés hiányában, más gazdáktól kölcsönkért eszközökkel művelgették néhány hold földjüket. így alakult meg a Tóth László-féle birtokon a Szikra, és a Vörös Láng, majd a két csoport rövidesen egyesült Vörös Szikra néven, a kezdet minden gyermekbetegségétől fertőzötten. Felszerelést a földművesszövetkezettől kölcsönöztek, állami kölcsönből vettek néhány pár lovat. Az elnökök csaknem hetenként váltogatták egymást. Péti János lett a nyolcadik elnök, 1950-ben. Az akkor még fiatal agrárpro- Letár tagja volt a Szovjetunióban járt első magyar parasztküldöttségnek. Az ott látottak hatására lépett be a csoportba, őt választották utána rövidesen elnökké. Azóta irányítja a most már 4600 holdas, közös gazdaságot. — 1950-ben került sor először tagosításra. Akkor kerültek egy helyre, táblákba az addig vagy százötven helyen fekvő földek, és így alakult ki Szemcsepusztán a közös gazdaság magva —> emlékezik vissza Péti elvtárs. A következő évben újabb tagosítás történt, így terjedt ki a területünk Leokádiapusztára is. Majd a szőlőhegyen megalakult Gőgös Ignác csoporttal történt egyesülés után Ador- jánpuszta is. — 1952-ben már szociális intézkedésekre is telt az erőnkből. — Ugyanebben az évben létesítettük az első öntözőtelepet, amely kezdetleges volt ugyan, de akkor még nagy szó volt az öntözés. Különösen azért, mert abban az évben a rendkívüli aszály nagyon nehéz helyzetbe hozott bennünket. — Az 1953-as gazdaságpolitika némi megtorpanást okozott, de az 1954. évi jó termés- eredmények hatására a következő évben tömeges belépés indult meg. Ekkor több száz főre nőtt a taglétszám. 1956 csak annyi változást hozott, hogy a tagság egy része kivált, és Uj Élet néven Adorjánban új termelőszövetkezetet alakított. — 1957-ben, 1958-ban ismét sikeres évet zártunk, és a tizedik évfordulót azzal ünnepelhettük, hogy az országos termelési versenyben kategóriánkban az első helyezést értük el. Eredményeinkért megkaptuk a magas kitüntetést, a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét is. — Ezekben az években alakult ki a vezetőség álláspontja, törekvése, hogy az addigi eredményeket megtartani, fokozni csak jól képzett szakemberek segítségével tudjuk. Akkoriban sok fiatal egyetemista, főiskolás végezte szövetkezetünkben a szakmai gyakorlatot, közülük válogattuk ki azt a szakembergárdát, amely . valóban megteremtője lett jelenlegi eredményeinknek. Ungvári Miklósban, Szabó Dénesben, Torma Lászlóban, és a többiekben nem csalatkoztunk. Az iskolában elsajátított nagyüzemi szemléletet kitűnően ültették át a gyakorlatba. — Ezt igazolják tavalyi terméseredményeink is: a tizenhét és fél mázsás búza, a huszonnyolc és fél mázsás kukorica, a 18 mázsás árpa, a 285 mázsás cukorrépa. Éghajlati és talajadottságaink .kitűnően megfelelnek a vetőmagtermesztésnek. Évek óta foglalkozunk — mintegy négyszáz holnyi területen — hibridkukorica-előállítással. Közvetlen kapcsolatban állunk a marton- vásári intézettel, jelenleg is 124 holdon, harmincegy kukoricafajtával végzünk összehasonlító kísérleteket. Hasonló kísérleteket végzünk kilenc búzafajtával. A Mironovszkaja 808-as tavaly negyven holdon 29 mázsás átlaggal fizetett. Az idén már 377 holdon termeljük ... — Ezek a kísérletek egyúttal saját termelésfejlesztési céljainkat is szolgálják. Úgy látjuk, a termelési technológiában elértük a jelenlegi technikai színvonalnak megfelelő maximumot. A búzatermelésben könnyebb volt a 9 mázsáról eljutni a tizennyolcig, mint elérni jövőbeni célként a 22 mázsát. Ehhez elsősorban a megfelelő fajtát kell kiválasztani ... A kertész Mészáros Mihály, a kertész is ünnepel, ö éppen tíz év óta tagja a szövetkezetnek, Békésszentandrásról származott ide — rokoni jó tanács révén — a községbe. Örömmel mutogatja 35 holdas birodalmát. — Huszonöt holdon termelünk paradicsomot, ötven vagonnal szerződtünk a paksi konzervgyárral. Három és fél holdon cecei paprikát, két holdon korai káposztát, zöldséget sárgarépát két holdon termelünk. Nyolcvan hollandi ágyból — miután kikerült belőlük a saláta — 34-ben termelünk hatvani hegyes, és hat ágyban egy új fajta, az úgyneveztt fehér, csopros paprikát. A jövő héten már szállítunk belőle. A kertészet — amelyben egy tizenkét fős asszonybrigád — szocialista brigád — dolgozik, tavaly háromnegyedmilliós tervvel szemben 1 200 000 forintot termelt. — Az idén is hasonló termelést akarunk produkálni — mondja a kertész —, amelyre minden esélyünk megvan, Mészáros Mihály tíz évvel ezelőtt az egyéni kertészkedést váltotta fgl a nagyüzemivel. Az öreg Oltyán, meg a szelíd Zsandár... — Ott is szövetkezetbe léphetett volna. Mégis, miért választotta ezt a szövetkezetét? — Talán, mert megtetszett A termelőszövetkezet régi tagjai az első évek sok gondját, baját, nehézségeit gyakran felemlegetik: azt az időt, amikor csak valami konok elszántság tartotta össze a fiatal közös gazdaságot, és a bizonyítani akarás ... Hol voltak akkor még az anyagi ösztönzők? Mégis, a megélhetési gondok között számtalan derűs esemény is megtörtént — melyekre még most is szívesen emlékeznek vissza, amelyek még most, közel húsz év múltán is jóízű derűt fakasztanak. Az egyik történet alanya Oltyán János volt. az akkori eredményeiről megyeszerte ismert kitűnő tehenész. Tamásiban kétnapos, vidám, ünnepi vásár volt 1952-ben, augusztus 20-án. Ebből az alkalomból mezőgazdasági kiállítást is rendeztek, amelyre a Vörös Szikra is elvitte legjobb teheneit, és egy nagyon szép fiatal bikát, a Zsandárt. A bemutató után az öreg Oltyán vezette vissza a bikát a Szemcsepusztán levő istállóba. Némi kitérővel... Ugyanis János bácsi megszomjazott .,, Valamelyik tsz-tag vitte a hírt Filotás István párttitkárnak: — Az öreg Oltyán bent iszik az egyesben. A Zsandár meg kint ácsorog a bejárat előtt. A párttitkár rohant a vendéglőhöz, és útnak indította a tehenészt. A biztonság kedvéért elkísérte a falu végéig. De onnan még elég■ hosszú az út Szemcsepusztáig. Hogy mi történt azután? Némely szemtanúk szerint a bika orrában levő karikából valamiképpen kiakasztódott a vezetőrúd, amelynek végét János bácsi — hátra sem tekintve — húzta a porban. A bika pedig békésen ballagott utána. Egészen az egyik kanyarban levő kis hídig, ahol az öreget elfogta a rettentő nagy álmosság. Leheveredett az útpadkán a fűbe. Zsandár egy darabig ott toporgott gondozója mellett, majd gondolt egyet és — odaheveredett melléje a fűbe... Péti János, az elnök' éppen kint volt az irodában, oda rohant be valaki: — Az Oltyánt megtaposta a bika ... Aki csak ott volt, rohant ki a helyszínre. Ahol fejét a Zsandár nyakához támasztva békésen horkolt János bácsi. ez a vidék... Felesége veszi át a szót. — Itt mindkét gyermekünket taníttatni tudtuk. Kislányunk elvégezte Baján a kertészeti technikumot, most itt dolgozik az apja mellett. A fiunk is középiskolát végzett, nemrég szerelt le, ő rendőri pályára készül. Mészárosné egyébként a szövetkezet zöldséges boltjában dolgozik, de ráérő idejében a többi asszonnyal együtt ott dolgozik a kertészetben. A bolt bevétele száz—százhúszezer forint. A kertészetben bevezettek egy új módszert is. A melegágyakhoz trágya helyett kukoricacsutkát hasznának fel, amely éppen olyan jó, mint a trágya, tulajdonképpen ingyen van, a trágyát viszont a szántóföldi termelésben használhatja lel a szövetkezet. Gazdája a községi tanács Évente beszámoltatja könyvtárának vezetőjét a gyönki községi tanács végrehajtó bizottsága, s akkor gondosan számba veszik, milyen a könyvtár látogatottsága, s e fontos közművelődési intézmény mennyire szolgálja a lakosság művelődését és szórakozását . A napokban sorra került a vb-ülésen; Bölcsföldi Klára könyvtáros írásos beszámolóját követően megállapították, hogy mind a község, mind a hozzá tartozó szabatonpusztai fiókkönyvtár (utóbbi könyvállománya háromszáz kötet, amelynek egy részét. évente két-három alkalommal felfrissítik) jói szolgálja a község és a puszta lakosságát. A nyitva tartási órák újabb bővítésével Gyönkön beiktatott keddi, délelőtti kölcsönzési időben a tűszelepüzem dolgozói és a vidékről bejáró ipari tanulók veszik igénybe a könyvtárat, szívesen böngészik a harmincféle folyóiratot. Jó eredményekkel büszkélkedhet a gyönki községi könyvtár, a lakosság 26 százaléka tartozik az olvasótáborához. Míg országos szinten aggodalmas hangokat hallani a falusi olvasók és olvasottság csökkenéséről, Gyönkön az olvasók növekedése mellett javul az olvasás intenzitása is. a 8543 kötetnyi könyvállomány háromszoros „forgatásával’’ ér.fel az évente kölcsönzött kötetek száma. A könyvtárat fenntartó községi tanács jó gazdaként rendszeresen áldoz, jó befektetésnek tekinti az évente juttatott, idén 12 000 forintra rúgó könyvbeszerzési keretet. A jubileumi évben a Tanácsköztársaságról írott művek szinte állandóan kézben vannak, megnőtt irántuk az érdeklődés. Erőfeszítéseket igénylő terveik, hogy a most induló „Olvasó Népért’’ mozgalom keretében fokozzák a mezőgazda- sági foglalkozású dolgozók érdeklődését, erőteljesebben javítják a tsz-tagság, az állami gazdasági munkások, az agrárértelmiség olvasottságát. Visszhang Kérés nélkül válaszolt a MÍV Április 30-i lapszámunkban, a „Fegyelmlleg . bocsátották el a vasúti tolvajokat” című cikkünk megjegyzésében lassúnak találtuk a MÁV Pécsi Igazgatóságának válaszát, & helytelenítettük, hogy az ellenőrzést elmulasztó személyek fegyelmi felelősségre vonásáról nem kaptunk tájékoztatást. Dr. Szabó Tibor, az igazgatóság vezetője válaszlevelében kifejtette, hogy felkérés nélkül, önként, s harminc napon belül felelt az újságcikkre. Dr. Szabó elvtárs rámutat arra, hogy az Igazgatóságot nem kerestük meg tájékoztatásért a bátaszéki tol- vajlások ügyében indított fegyelmi vizsgálat eredményének közlése iránt Hangsúlyozza, hogy nincs olyan jogszabály, amely a MÁV Igazgatóságát arra kötelezné, hogy fegyelmi határozatról napilapot tájékoztasson.
