Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-29 / 121. szám
Tiltott és engedélyezett pofonok Gyöngeségből — testi fenyítés Nem tudok róla, hogy valaki nálunk statisztikát készített volna arról, milyen sérüléseket hoznak magukkal a gyerekek abból a szülői házból, amelyik veréssel nevel. Tulajdonképpen készülhetne ilyen fölmérés, hiszen a számok manapság meggyőzőbbek a puszta szónál. Mindez akkor jutott eszembe, amikor egy közelmúlt tanácskozás során a tájékoztató előadás témájától elkanyarodva és mégis ehhez kapcsolódva, azt a problémát kezdték feszegetni a résztvevők, újságírók és a Művelődési Minisztérium képviselői, ami az iskola és a szülői ház nevelési erejét nem hogy nem teszi együtthatóvá, de szét is szórja. A konferencia asztalára szükségképpen került a fegyelmezés több, mint izgató kérdése. Mondhatni alig van újságíró, aki munkája során a fegyelmezés problémájával ne találkozott volna. Kevesebbszer olyan változatban. amikor hozzátartozók, szomszédok a szülő által brutalizált gyermek érdekében emelnek vétót. Többször olyan esetben, amikor a szülő tiltakozik elégtételt követelve a türelmét vesztett pedagógusi nyakleves miatt. Évente három-négy ilyen eset adódik megyénkben is, országosan jóval több, ha nem is kap nyilvánosságot valahány. Tiltja — engedélyezi Elkerülendő a hosszas idéz- getést, napjainkban mind több szó esik arról az ellentmondásról, amely egyfelől tiltja, másfelől engedélyezi a testi fenyítést, noha talán semmi sem olyan idegen a szocialista nevelési elvektől, mint a verés. Köztudott dolog, hogy iskoláink zöme túlzsúfolt, nem ritka a 30—40-es létszámú tanulócsoport. Nem hivatkozom egyébre, csak arra, ha a harminc-negyven gyerek közül huszonöt-harmincat otthon elelnáspángolnak a szülők (márpedig így néz ki a dolog), akkor a pedagógus különösen nehéz helyzetbe kerül. Az ő nevelési eszközei között nincs ott a pálca, a nadrágszíj és a falcánál, ő hivatása szerint az értelem és érzelem kultúrájának alapozója, építője, eszközeit a célnak megfelelően választja meg. S itt merül föl a kérdés: — mit tehet a szülő által brutalizált gyerekkel, akit otthon az óramű ponr tossággal adagolt veréseik elvadítottak?! Vannak szülők, akik fölszólítják a pedagógust, hogy nyugodtan „rakja el” a haszontalan kölyköt; sok hivatkozás hangzik el: „— Engem is kiporoltak nem egyszer, mégis itt vagyok.” De, mi történik akkor, ha a pedagógus mintegy védekezésül a tehetetlenség ellen, kioszt egy-egy nyaklevest az otthon ehhez hozzászoktatott nebulónak? Jelentkezik a szülő azzal a csatakiáltással: „— Én szültem, amíg én adok neki kenyeret, csak én illethetem veréssel!” Az ilyen esetekben lefolytatott fegyelmi jegyzőkönyvek a megmondhatói annak, milyen pokoli helyzetbe tud kerülni a pedagógus és az ütközőponton álló gyerek. Tölcsérrel tudást, bottal emberséget? Sokszor volt már alkalmam beszélgetni pedagógusokkal, szülőkkel, sőt gyerekekkel .is. a testi fenyítésről. Emlékszem egy igen szomorú találkozásra S. Tibivel, akit tizenhárom éves korára félsüketté tettek a következetesen jobb orcára osztott atyai pofonok. Tudok olyan drasztikus esetekről is, amikor a szülői ház „nevelői funkcióját” veréssel ellátó szülők egyike bíróság előtt végezte, gyermeke pedig az állam gondozásába került. Itt, komoly terjedelmű névsor következhetne, hiszen a szociális problémákon túl igen sokszor oka az állami gondozásba vételnek a verésben mértéket nem ismerő apa, aki többnyire alkoholista is. Vagy éppen az anya, akit elvadítanak a zilált családi körülmények. Nem tartom véletlennek, hogy a verés szükségességét az idősebb korosztályok képviselői, a 40—50 évesek hangoztatják ellentmondást nem tűrőn. A fiatalabbak, a 20— 30 évesek készek szövetségre lépni az iskolával és elfogadni alaptételként a testi fenyítés kizárását a nevelés eszköztárából. Nem véletlen, hogy az ő szemléletmódjuk maibb. Pedagóguskörökben pedig csak elvétve akad olyan nevelő, aki ragaszkodna a nádpálcához és esküszik a kellő lélektani pillanatban elcsattanó pofon hasznára. Vitáznak is vele pályatársai, ami ismét csak természetes jelenség. Kettős nevelés? Évekkel ezelőtt sokszor beszélgettünk a kettős nevelés veszélyéről, ami csírájába fojthatja a helyes világszemlélet kialakításának kívánt eredményességét. Napjainkban az egyfelől tiltott, másfelől szükségesnek ítélt testi fenyítés eredményez olyan kettősséget, amf akadályozza az . eredményes értelmi-érzelmi nevelést. Találkoztam egy olyan általános iskolás korú gyerekkel, N. Sanyivá!, aki elmondotta, hogy őt nem szokták megverni, bár inkább vernék meg néha. mert a verés nem fáj úgy, mint amikor az apja, vagy az anyja leül vele beszélgetni. — Aki üt, az ütéssel tulajdon gyöngeségét ismeri el! Ezt egy olyan pedagógus mondotta, aki harmincöt éves pályafutása alatt egyszer ütött meg gyereket, s bevallása szerint, hosszú idő alatt heverte ki e kudarc szégyenét. K. L. huszonkilenc éves, mérnök. Három gyermek édesapja. — Ütni, brutális dolog, visz- szaélés azzai a fizikai erőfölénnyel, ami a felnőtt tulajdona. Ha valahány szülő saját életének folytatását, a későbbi felnőttet látná a gyerekben szüntelenül, nem ütne. Hiszen ami megalázás a felnőtt számára, az megalázás a leendő felnőtt számára is! Sajnos, kevesen gondolkodnak így, pedig általánosan ehhez hasonló szülői alapállásra lenne szükség, mert ahogy tudást nem lehet tölcsérrel tölteni a fejekbe, szocialista emberséget sem lehet belevemi a holnap embereibe. é. KÖNYVELÉSI CSOPORTVEZETŐT KERES azonnali belépéssel a Tolna megyei Építőanyag-ipari Vállalat Szekszárd, Maine K. u. 11. Fizetés megegyezés szerint. (427) 50 és 8 Magyarország lélekszám szerinti nagyságrendben a világ százharminc független állama között az ötvenedik helyen áll. Az egy lakosra jutó alkoholfogyasztás terén helyezésünk sokkal előkelőbb, a nyolcadikok vagyunk. Egész pontosan: — voltunk 1967-ben. Lehet, hogy azóta sikerült már valamit ledolgoznunk hátrányunkból és feljebb verekedtük magunkat a ranglétrán. Bármekkora tisztelettel viseltessünk is a statisztikusok pontossága iránt, valószínűnek tűnik, hogy az 1967. évi szám sem egészen precíz. Eszerint hazánk minden polgárára, nemre és korra való tekintet nélkül, évi 87,8 liternyi alkoholfogyasztás jut. Kétséges azonban, hogy ebben — a cseppet sem csekély — mennyiségben az otthon termelt, vagy esetleg nem éppen törvénytisztelő módszerekkel gyártott szesz mennyisége benne foglal- tatik-e? 5 Egy nagyobb arányú felmérés azt a megdöbbentő eredményt hozta,' hogy a megkérdezett iskolások 62 százalékának otthon nem tilalmazták a szeszfogyasztást. Á szeszkereskedelem ismeretes módon állami monopólium. 1967-ben az államnak hatmilliárd forint bevételt hozott a szeszkereskedelem és a szeszadó. Ugyanakkor a bizonyíthatóan alkoholos befolyásoltságból eredő társadalmi kár értéke két és félmil- liárd forintra rúgott. Az egészségügyi szervek nyilvántartásai szerint ugyanebben az évben Magyarországon csak hetven- kétezer idült alkoholista volt és száztízezer olyan személy, akiket a „veszélyeztetett” kategóriába soroltak. Csak? o. I. Campingkiállítás Szekszárdon Művelődési ház kerthelyiségében Május 28-tól Június 1-ig. Bemutatásra kerülnek Sátrak Ponyvák Gumimatracok Campingcikkek Műanyag edények Turista-felszerelések Járművek Játékok Rádiók Gumiuszók Műszaki cikkek Horgászfelszerelések KIRÁNDULÁSHOZ sportfelszerelések Június 1-én de. 9 órától: Játékverseny — díjakkal Belépődíj nincs . Június 1-én du. 15 órától: Fürdőruha-bemutató Tekintse meg! Várjuk Önt is! (360)
