Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-29 / 121. szám
KORUNK GYERMEKE hamarabb érik Kísérletek hallhatatlan hangokkal Az ultrahangok segítségével végzett kutatások világszerte az érdeklődés középpontjában állnak. A fizikai és kémiai reakciók az ultrahangtérben a szokásostól eltérően zajlanak le, a szilárd testek érdekes változásokat szenvednek, a halmazállapot-változások meglepő eltéréseket mutatnak. E kísérletekhez az ultrahang-energia nagyfokú összpontosítására, koncentrálására van szükség. Szovjet tudósok fejlesztették ki a képen látható kis méretű ultrahang-koncentrátort, melynek fókuszában négyzetcentiméterenként 28—88 kilo wattos teljesítményt lehet létrehozni. , A kutatások tapasztalatai gyorsan közkinccsé válnak, részben ennek köszönhető, hogy pl. a távközlés, a finom- mechanika, a metallurgia, a vegyipar területén egyre újabb technológiai tökéletesítéseket hajtanak végre a szakemberek az' ultrahangok alkalmazásával. Nagyobbra nő, Az orvosi és statisztikai kutatások bizonyítják, hogy a legtöbb fejlett országban napjainkban sokkal előbb megy végbe a gyermekek növekedése, a serdülők nemi érése, mint az elmúlt évszázadban. Kapitalista és szocialista országokban — hazánkban is — több tudományág szakemberei foglalkoznak ennek a jelenségnek a vizsgálatával, okainak feltárásával. A tudomány akcelerációnak nevezi ezt a jelenséget, s lényegét a legáltalánosabban úgy fogalmazhatjuk meg: az emberi fejlődés felgyorsult ritmusa. Mit jelent ez? A nemzetközi 'vizsgálatok először is azt mutatják ki, hogy a mai 8— 14 évesek átlagosan 10 centiméterrel magasabbak, mint amilyenek 1880—1900-ban az ugyanilyen életkorúak voltak. A maiak általános fejlődésükben is mintegy két évvel megelőzik az említett évtizedek gyermekeit. A gyorsabb fejlődésre több európai országban jellemző a gyerekek és serdülők mellbőségének, testsúlyának, termetének állandó növekedése (leszámítva a háborús éveket), A hazai kutatások is kimutatják: 1955—65-ben a 16— 17 évesek átlagos testmagassága 5—6 centiméterrel, egyes évjáratokban még ennél is többel meghaladta az 1928-as évjárat testmagasságát. Más hazai adatok arra szolgáltatnak bizonyítékot, hogy 1958— 65 között az általános iskolába lépett gyermekek 8—10 centiméterrel voltak magasabbak, mint 1907—14 között a hasonló korúak. Az akcelerációra jellemző további nemzetközi megfigyelés az iskolai sporteredmények növekedése is. A magasugrás, távolugrás, a súlylökés eredményei a 15 éves fiúknál az 1910- es években alacsonyabbak voltak, mint az 1950-es évek végén, s a 60-as évek elején. A tudomány egyik vitatémája: melyik időszakban kezdődik az akceleráció, a fejlődés „megugrása”? Egyes vélemények szerint a mai 2 évesek általában nyolc tíz centiméterrel, (mások szerint 5—10 centiméterrel) nőnek nagyobbra, mint az 1910-es évek kétévesei. Ebből arra következtetnek, hogy a gyorsabb növekedés már az élet első két esztendejére jellemző, s a következő 8—10 évben lényegében változatlan. Eszerint a mai tizen- egynéhány évesek csak azzal a 8—10 centiméterrel magasabbak, amit már 2 éves korukig elértek. E felfogásokkal némileg ellentétben az állandóan végbemenő változások a legérdekesebb periódusát a serdülőkort egy 1965-ben megtartott nemzetközi tanácskozás a mai fiúknál 13—16, a lányoknál 12— 15 éves korra tette. A mai gyerekek serdülési viszonyai (például a lányoknál az első menstruáció) az 50—70 évvel ezelőttinél mintegy két évvel korábban következnek be. Egyes kutatók tehát itt, ennél a kornál jelölik meg a minden eddiginél intenzívebb növekedési szakaszt, amely ugrásszerű minőségi változásokat is eredményez a gyerekeknél. Akárhogy is van, annyi tény. hogy napjainkban nálunk is előbbre került a serdülés időpontja. A folyamat nem lebecsülendő tartalma, hogy megnőtt a gyerekek, a fiatalkorúak szellemi teljesítőképessége is. Az iskolai követelmények ma minden fejlettebb országban, hazánkban is, jóval nagyobbak, mint 30—50—70 évvel ezelőtt. Mégis, — az arányok összehasonlítása bizonyítja —, emelkedett azoknak a tanulóknak a száma, akik az előírt korban, jobb eredménnyel, nagyobb tudással fejezik be az iskolát. Napjaink fiataljai tehát szellemileg is előbbre vannak, legalább két-három évvel, mint az 50 évvel ezelőttiek. Egy berlini pszichológus szerint általában is javult a 10—14 éves fiatalok „finom-motorikája”. Ez azt jelenti, hogy kifinomultabb a végtagok mozgása, e korosztályok fogékonyabbak, érdeklődőbbek a külvilág iránt, nagyobb a vállalkozó- kedvük, s az önértékelő képességük is. Az akcelerációt. mint komplex élettani (biológiai, szellemi) jelenséget kétségtelenül a lakosság széles körének élet- körülményeiben beállott változások okozták. Nem csupán a jobb táplálkozás, hanem a lakás-, a táplálkozási, az öltözködési feltételek összessége, az életmód, a nevelés, a köz- egészségügy általános fejlődése, sőt, karunk „ingerösztöne” is: a rádió, a televízió, a film, az olvasnivaló elterjedése. Említést érdemel ugyanakkor az a megfigyelés, hogy a szocialista országokban az akceleráció minden réteg, a város és a falu gyermekeinél csaknem egyformán jellemző, míg a kapitalista országokban elég lényeges különbségek mutatkoznak a vagyonos osztályok gyermekeinek előnyére, ezek az átlagosnál is gyorsabb fejlődésében. Az emberi fejlődés felgyorsult ritmusából számos probléma adódik, amelyek mindinkább túllépik a családi kötelékeket. Foglalkozni a jelenségekkel. következtetéseket, tennivalókat levonni belőle egyaránt feladata az élettan, a pedagógia, a lélektan, a társadalomtudomány művelőinek. Csak jellemzésül, hogy milyen horderejű kérdésekről van szó: a fiatal nemzedék a régebbi generációnál korábban válik éretté, biológiailag, szexuálisan. A társadalmi érettség, az egyéni önállóság viszont a legtöbb esetben később következik be, például azért is, mert több idő kell a képzettség megszerzéséhez. A nemi és társadalmi érés közötti szakadék valamennyi fejlett ipari országban mélyül. A nevelés és társadalomtudomány azonban — a mi körülményeink között is — még adós a válasszal: hogyan lehetne s kellene intézményesen és a családban is áthidalni ezt a szakadékot. Sz. S. ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ : : ♦ : : : ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ I ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ * ♦ ♦ ♦ ♦ Axkagyij Vemer—Geotgij Veim«: Fordította: Kottái Ferenc Tyihonov gondolkodóba esett. „Tragikomikus, ha belegondol az ember, mi mindennel kell foglalkoznia szolgálatban. Mellesleg, ezt érthető is. Olyanok vagyunk, mint a határőrök. A normális és torz jelenségek határvonalán cirkálunk. Az igazi határt azonban csíkosra mázolt oszlopok jelzik. A mi munkánkat nem könnyítik meg jelzőtáblák. Az ember nem lehet tapintatos, nem fordíthatja el szemérmesen a tekintetét az idegen szennyes elől.. Tyihonov végigsimította tenyerével az aixát, majd felállt: — Sajnos, el kell keserítenem, Lev Alekszejevics: el kell mennünk Aljosinékhoz. — De nem érdemes egy ilyen csekélység miatt... Maga is nevetni fog az egészen ... — Lehet. De, ahogy a főnököm szokta mondani, az nevet legjobban, aki következmények nélkül nevet. Kinyílt az ajtó, magas, őszhajú férfi lépett a szobába. Tyihonovhoz lépett, és telt, vidám basszushangján bemutatkozott; — Adjonisten! Lagunov vagyok — erős, férfias kézfogással üdvözölte Tyihonovot. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ — Nem, kedvesem, önnek archaikus elképzelései vannak a mai perifériáról! — Lagunov ízesen felkacagott. Pirosas arcán mozgékony ráncok futkároztak, kis ősz bajúsza kemény jellemről tanúskodott. „Ilyen férfiról mintázhatta Ehrenburg Smiedl őrnagy portréját” — gondolta Tyihonov. — Igaz, nálunk nem építenek felhőkarcolókat, mint a Kalinyin sugárúton, és második éve épü! a tisztítóüzem. De önök, fővárosiak, mindig kacérkodnak egy kicsit a vidéki élettel. „Ez az állandó rohanás, ez a vad életritmus!” Nem a ritmuson múlik. Már régen másféle kategóriára, másféle meghatározásra lenne szükség. Véleményem szerint a mai életet elsősorban tartalmi telítettsége határozza meg. Nézze meg a gyerekeinket: okosabbak nálunk, többet akarnak tudni az életről. Egyszer azt mondja nekem a fiam — tizenkét éves —; „Apa, hol juthatnék hozzá Prousthoz?” „Ott van a szekrényben, öt kötetben — mondom neki leereszkedően. — Kezdd a Fáraóval, kitűnő könyv!” Elhallgat az én Aljókám, azután újra megszólal: „Apu, Boleszláv Prusztot már olvastam, én Marcello Proustra lennék kíváncsi”. Püff neki! Majdnem elsüllyedtem a szégyentől. Pedig nevelnünk kei! őket. De ahhoz, hogy ezt megtehessük, nekünk magunknak is tanulnunk kell. Hol vegyük rá az időt? Nekem például olyannyira zsúfolt volt a programom, hogy egyetlen egyszer jutottam el a Nagyszínházba. Éppen aznap, amikor azt az asszonyt megölték. A szobalány mesélte, amikor megjöttem. Úgy emlékszem múlt hét keddjén volt? — Nem. Hétfőn — válaszolta Tyihonov. — Hétfőn? Szerintem kedden történt. De mit találgassam, valahol meg kell lennie a jegynek, mindjárt megnézem. Lagunov elővette kiszolgált alaposan megkopott disznóbőr tárcáját, erős. kövér ujjaival, matatni kezdett benne. — Itt van, galambocskám! így ni, na nézzük csak. Első emeleti páholy, február 14. — Lagunov az ujjain számolta: — Ma huszonkettedike van, tegnap huszonegy... Úgy van! Hétfőn volt tizennégy edike. — Jó volt az előadás? — kérdezte Tyihonov — Kitűnő! Az Igor herceget játszották. Nagyszerű zene ez, az ember úgy érzi, részese lett valami felemelő eseménynek. Kötelezővé tenném az iskolás gyerekek számára! — Manapság kevés az igazán jó énekes — vetette közbe Stasz. — Koncsakot ki alakította? — Vegyernyikov. Jól énekel, de csak azi mondhatja el magáról, hogy személyesen ismeri a poloveci kánt, aki hallotta Makszim Mihaj- lovot, — Lagunov megpödörgette bajuszát. —• Ennek ellenére jó volt. Igazi élvezetet szerzett! — Dimitrij Mihajlovics, mikor hallott először a gyilkosságról? — kérdezte Tyihonov. — Azonnal! Amikor elkértem a kulcsot —tizenegy körül lehetett, — Hászja, a szobalány rögtön elmesélte. Tíz perccel azelőtt szállították el a holttestet, a lányok az ablakból nézték. — A gyilkosság előtt körülbelül mennyi idővel távozott a szállodából? — De hiszen nem tudom, hánykor ölték meg. Csak később mesélték, hogy nagy feltűnést keltett a szállodában, amikor megtalálták a holttestet. Ha jól emlétezem, kilenc órát mondtak. Mi öt felé mentünk el Lev Alekszejeviccsel. (Folytatjuk.) ▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼
