Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-27 / 119. szám
Számok Az országos diáknapok helikoni ünnepségeire az idén öt megye 75 közép- és szakmunkástanuló-iskolája nevezett. A négy napig, több helyen tartott „non stop” műsorokban összesen több mint három és fél ezer diák szerepelt. A helikon egyébként a tanárok találkozója is volt: 250 tanár kísérte el a diákokat, felügyelt rájuk, irányította őket. A művészeti ágak közül a legnépesebb az idén is avers és prózamondás volt; 94 diák állt a bíráló bizottság elé, hogy számot adjon tudásáról, tehetségéről. HELIKON Az irodalomkedvelő, művé-a változást, más lesz a város saetpártoló Festetics gróf maga sem gondolta volna, hogy a Keszthelyen általa elindított kulturális rendezvényeknek másfél évszázad múltán is követői lesznek, a keszthelyi helikoni ünnepség Dél-Dunántúl középiskolás fiataljainak legrangosabb. s egyben legnépesebb vetélkedőjévé válik. A Helikon (a diákok csak így említik) mindig „feldobja” a várost. Nemcsak az imponáló „nyüzsgés”, az utcákat, tereket megtöltő tömeg jelzi hangulata is: fiatalos, felszabadultan derűs lesz a légkör, amelyben a tősgyökeres keszthelyiek, de az idősebbek is nagyon jól érezték magukat A diáknapok keszthelyi rendezvényeinek kulturális jelentőségét azt hiszem nem kell részletesen taglalni. Már csak az a tény, hogy öt megye középiskolásainak legjobbjai tucatnyi művészeti ágban mérik össze tudásukat, következtetni enged a rendezvény értékére, a versenyek szöwíonala pedig A hangszeres szólisták túlnyomó többsége más megyékből került ki. Tolna csak néhány versenyzővel képviseltette magát a 64 főnyi mezőnyben. • ».-,** S V« Ezután már csak felsorolva az adatokat: 28 szólóénekes, 42 énekkar, 16 zenekar és a hangszeres kamaraegyüttes, 10 tánczenekar, 9 diákszínpad, 19 néptánccsoport, 12 táncdal- énekes és 10 pár társastáncos lépett pódiumra a helikoni ünnepségek rendezvénysorozatában. A társastánc kategória volt az egyetlen nem vett részt Tolna megyei versenyző. A rendezvényeket hét helyen tartották, sokszor egy- időben a zsúfolt program miatt. Amint a felsorolásból is kitűnik: Keszthelyen a négy nap alatt művészet lett volna unatkozni... Akármilyen kellemesen is telt az idő Keszthelyen, azért a lényeg mégiscsak ez: ki mit hozott haza a Helikonról hány éremmel sikerült öregbíteni az iskola hírnevét. Az alábbiakból kitűnik: nincs miért szégyenkezniük a Tolna megyei diákoknak... A legjobb eredményt — a nőikül, hogy rangsorolnánk az iskolákat — a szekszárdi iskolák könyvelhetik el: minden, Helikonon részt vevő diákjuk érmet szerzett. Szekszárdi Garay János gimnázium rézfúvós négyes, Szinkron tánczenekar, Bruch- mann Edit és Borbély Erzsébet műfordítás. Szekszárd, Közgazdasági Technikum: néptáncegyüttes. Dombóvár, Gőgös Ignác gimnázium: Havasi Dezső és Havasi János képzőművészeti pályázat. Es a lényeg.„ Bonyhád, Petőfi Sándor gimnázium: néptáncegyüttes, Paizs Ágnes képzőművészeti pályázat. Ezüstérmesek: Szekszárd, Garay gimnázium: énekkar (leány), fafúvós trió, Zsoldos Péter zongoraszóló, Scherer Erzsébet műfordítás, Teszler István és Csordás Jen© képzőművészeti pályázat. Szekszárd, Szakmunkásképző Iskola: Orbán Mária és Orbán Ágnes duett. Dombóvár, Gőgös Ignác gimnázium; énekkar, Csigó Sva, Szőíőssy Cecilia, Keserű Idára, Papp Magdolna, Maronies Margit képzőművészeti pályázat. Bonyhád Petőfi Sándor gimnázium: spirituáléegyüttes, Patay Sildre táncdalénekes. Bronzérmesek: i Szekszárd, Garay János gimnázium; énekkar (fiú) Teszler István műfordítás, Dőkös Margit és Németh Judit versmondó. Szekszárd, Közgazdasági Technikum: irodalmi színpad. Szekszárd, Szakmunkásképző Iskola: irodalmi színpad. Stissovszky Szilárd, képzőművészeti pályázat. „Igazolják magukat!“ Talán mondanunk sem kell, hogy a legnagyobb közönsége a tánczenekarok „maratoni” bemutatójának volt. A szabadtéri színpad széksorai már a kezdés előtt fél órával megteltek, s azoknak, akik később érkeztek, igencsak szükségük volt fiatalos rugalmasságukra, ügyességükre, ahhoz, hogy bejussanak. A műsor több szempontból is érdekes volt: hallottunk néhány egyéni stílusú énekszámot, — sajnos elég kevés — jó hangú táncdalénekest, s végre láttunk normális hajú beat-zenészeket, (akik pontosan olyan jól játszottak, mint hosszú hajú társaik), sőt még iskolai egyenruhában fellépő, amatőr táncdalénekesnőt is. A fiatalok — saját műfajukon kívül ezt a rendezvényt várták a legnagyobb izgalommal, és valóban ezen a rendezvényen volt a legtöbb izgalom. Már a kezdet kezdetén bejelentették, hogy egy pécsi, zenekart kizárnak a versenyből. Később a rendező bizottságban felmerült a gyanú — nem is egészen alaptalanul —, hogy némelyik zenekarban „profik” is megbújnak, és a verseny tisztasága érdekében megkezdték az „igazoltatást”. Ez az „igazoltatás” majdnem egy aranyérembe került nekünk. Széli Istvánnak, a szekszárdi Garay Gimnázium Szinkron zenekara egyik zenészének nem volt ott a személyi igazolványa, és az iskola igazgatójának közbenjárása kellett ahhoz, hogy elismerjék gimnazistának. Szerencsére felléphettek, s olyan színvonalas, egyéni hangvételű számokat játszottak, hogy Komjáthy György, a zsűri elnöke nem tagadhatta meg tőlük a megérdemelt aranyat. A nagyon hamar közkedveltté vált Szinkron együttes pengette a „talpalá valót” a Balaton- parti Ifjúsági Karneválon is© amelyben Aranyérmesek: 1969 frappáns bizonyítéka annak, hogy érdemes, s szükséges ilyen jellegű vetélkedőket rendezni. Még akkor is, ha egy- egy iskolának nem sikerült úgy a dolog, ahogy szerelte volna, hiszen a részt vevő diákok majd minden műsort megnéztek, felmérhették, mit tudnak másutt, hogyan csinálják másutt Beszélgettek más iskolába járó, más megyéből való diáktársaikkal, s szükségszerűen kialakult valamiféle spontán tapasztalatcsere is. És ha ezeket vesszük számításba, már nem volt hiábavaló egyetlen diák keszthelyi részvétele sem. A másak: lehet-e egy középiskolás diáknak szebb, emlékezetesebb élménye, mint négy napot eltölteni „Magyarország Weimar jában”, hasonló korú fiatalok körében? Ök maguk vallják, hogy nem, A Helikonra eljutni jogos büszkeség, de kitüntetés, valamilyen pluszmunkáért kapott megérdemelt jutalom is egyben. A Tolna megyei diákok nem hiányoztak egyetlen alkalommal sem, sőt a rendező bizottság úgy tartja számon őket, mint arany-, ezüst- és bronzérmek biztos várományosait. S nem is alaptalanul, hiszen minden alkalommal jó néhány érmet sikerült elhozniok Keszthelyről. Úgy vettük észtre, a Tolna megyeiekben a legnagyobb a patriotizmus: mindenütt, ahol a megyei csoport vagy szólista szerepelt, felhangzott a szekszárdi Közgazdasági Technikum néptánccsoportjának tagjaitól tanult ütemes taps, s a biztató ..csatakiáltás”. Bizonyára ez is inspirálta versenyzőinket, hiszen egyetlen megye diákjai sem szurkoltak eny- nyire társaiknak. ,• Igazságtalanság lenne megfeledkezni azokról, akiknek a diákok és a. vendégek az emlékezetes négy napot köszönhették: a rendezőkről. A résztvevők számát tekintve el lehet képzelni, mennái gonddal kellett megküzdeniük a keszthelyieknek, hogy az ideérkező diákok a lehető legjobban érezzék magukat. Ä rendezés — néhány egészen apró, s kikerülhetetlen hibától, eltekintve — tökéletes volt. A keszthelyiek azt mondták: az „időjárásfelelőssel” is szc* értettek végre: négy napon Iát sütött a nap, ami még nem fordult elő a helikonok történetében. A hangúlat' a vijágifjúsági találkozók oldott, barátkozó, fesztelen hangulatára emlékeztetett. Négy nap alatt egy percig sem volt néptelen a móló, esténként vidám énekszóval vonuló csoportok töltötték meg a várost, táncoltak, játszottak, szórakoztak a diákok. Végül: nemcsak kellemes, eredményes is" volt a hétvége Keszthelyen, amint ezt az arany-, ezüst- és bronzérmek száma is bizonyig
