Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-22 / 115. szám
Nemzedékek: Szakadáton Közéletünk % Merőben, felesleges fáradság lenne napközben fiatalokat keresni Szakadáton, leszámítva természetesen az iskolaköteles gyermekeket és néhány — kettő-három — „várakozó álláspontra helyezkedett” lányt. (Még mielőtt bárki is félreértené: a lányok, akik elvégezték az általános iskolát, arra várnak, hogy betöltsék a tizenhatodik évüket. A. kaposvári fonoda bármikor szívesen fogad tizenhat évesnél idősebb lányokat átképzés fonónőnek.) Az autóbusz esténként, de különösen hétvégeken a szélrózsa minden irányából hozza a szakadátiakat. Dolgoznak Budapesten, Monoron, ‘Vecsé- sen Pécsett, Szekszárdon, Dunaújvárosban, Székesfehérváron, Kaposváron, Dombóváron, Gyünkön, a lehető legváltozatosabb munkahelyeken. A község 660-as lélekszáma nagyon illuzórikus, legfeljebb csak vasárnaponként, nagyobb ünnepeken pontos a statisztika. Az általános iskolát tizennégyen fejezik be ebben a tanévben. Schultz Ádám iskolaigazgató statisztikája szerint öten jelentkeztek középiskolába, heten szakmát tanulnak, mindössze két lány marad a faluban ideig-óráig. „ök is Kaposvárra vagy Tolnára spekulálnak” — mondja az igazgató. Az elmúlt években is nagyjából ilyen volt az arány, s oktalanság lenne hinni, hogy valamit is változik a jövőben. Ezt igazolják a tervek: kör- zetesítik az iskolát. Szakadáton csak az alsótagozatos diákok maradnak, a többiek Gyönkön tanulnak majd. Egyébként jó híre van az iskolának: az itt végzettek bírják a középiskolát, de megállják a helyüket főiskolán, egyetemen is. Szakmaválasztásnál a lakatos, hegesztő, villanyszerelő, esztergályos, marós szakma vezet. A kőműves mesterség talán a legutolsó a sorban, a szülők szemében egyáltalán nem jelent rangot, ha pallérnak tanul a gyerek. (Az 1960-as statisztika szerint a község dolgozóinak közel egynegyede talált elfoglaltságot az építőiparban.) Tizennégyen végeznek, sez egyben azt is jelenti, hogy jövőre egy tucattal több lesz a „hazajáró lelkek” száma. Bérlet vagy albérlet? Az esti buszok majdnem óránként követik egymást, he- ten-nyolcan szállnak le minden alkalommal. A fiatalok között elvétve sem látni munA Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkavédelmi felügyeletén tegnap mutatta be az ERÖMÜTERV a paksi atomerőmű felvonulási épületeinek rajzait A tervezővállalat elkészítette a mintegy 200x600 méteres területen fekvő felvonulási lakótelep tervét s mielőtt hozzáfognának a kivitelezési tervek elkészítéséhez egyeztetés végett bemutatták _ a munkavédelmi felügyeletnek. A terv szerint öt négyszintes épület készül az erőmű építői számára, az öt épületben szintenként száz személyt tudnak elhelyezni. A munkásszállodák építésével egyidőben hozzáfognak az üz„Hazajáró lelkek* karuhást. Jólöltözött — zakós. nyakkendős legények, miniszoknyás lányok, akár a délutáni korzóról is jöhettek volna. Közös, messziről is jól hallható ismerte tő jel a táskarádió. A bejárás, illetve az eljárás megszokott, természetessé vált életforma, olyan, mintha valaki Budapesten villamossal jut el a munkahelyére. Ezen már csak azért sem lehet csodálkozni, mert talán három vagy négy ház vap a faluban, ahhonnan nem jár el valaki^ így aztán helyén valónak tartják, hogy az apa urán a fiú is fogja a tarisznyáját, s ott keresi meg a kenyerét, ahol tudja. Nem szívesen szakadnak el a szülői háztól, de ahogy a beszélgetésekből kitűnt, ez a ragaszkodás inkább a szülői ház kényelmének elfogadását jelenti, mintsem patriotizmust. Az elérhető közelségben dolgozók inkább vállalják a napi buszozást — gyakran átszállással is —, minthogy munkahelyükön albérletbe költözzenek. — Majd bolond lennék erre költeni a fizetésem. A kaja és a lakbér többe kerülne, mint amit keresek. A ousz- bérlet még mindig olcsóbb... Az anyagi szempontok egyáltalán nem elhanyagolandók. A szülők általában jól bírják magukat, s legfeljebb arra tartanak igényt, hogy a fiú vagy a lány 2—300 forinttal segítsen a háztartáshoz A többi megmarad, telik belőle ruhára, szórakozásra, rádióra, motorra. Az idősebb nemzedékből né- hányan tartanak is ettől, mondván: az. sohasem jó, ha sok pénze van a legénynek, mert abból kocsmázás lesz, aztán meg veszekedés, verekedés. Szakadáton úgy látszik indokolatlan ez a félelem, sohasem volt bicskás híre a falunak. s a mostani fiatalok se nagyon igyekeznek ilyen kétes értékű hírnévre szert tenni. A fiatalok relatív szolidságát a jószándékú féltés mellett mindenki elismeri, évekre visszamenően egyetlen feketebárányra emlékeznek, akinek rémtetteit — úgy tudjuk kerékpárt lopott — ma k emlegetik. A kocsmához egyébként azonkívül, hogy az egyetlen szórakozóhelynek titulálható létesítmény a faluban, még annyi közük van, hogy számottevő társadalmi munkával segítették a felépítését, amire szükség is volt, hogy a krematórium küllemű butik helyett valami elfogadhatóbb helyiség szolgálj«« vasárnapi gyülekezőhelyül. letek, mozi, presszó építéséhez is. Majd ezek elkészülte után sor kerül a szakipari munkások szállásának építésére is. A szakipar ugyanis később érkezik, mint az építőipar, ezért is lehet később hozzáfogni szállásuk építéséhez. Közben megkezdik az egész telepet hőenergiával, meleg vízzel ellátó kazánház építését is, majd ezzel egyidőben a szovjet szakemberek lakásait is elkészítik. Néhány ideiglenes felvonulási épületet az erőmű elkészülte után is használnak majd — nagyobb értékű lakásokká alakítják át például a munkásszállásokat. Mali Ferenc elsőéves szakmunkástanuló a szerencsések közé tartozik. Elkerült a faluból, tulajdonképpen mégis otthon van: a gyönki gépállomáson dolgozik, nem nagy távolságra a községtől. Távlati terveiben sem szerepel olyasmi, hogy valamikor is munkahelyet változtassan, a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után a gépjavító állomáson marad, ha igényt tartanak a munkájára. A szaka- dáti lehetőségekről egyáltalán nem beszél lekicsinylőén, s praktikus oldaláról szemlelve a dolgokat, tulajdonképpen igaza van. A megélhetés, — a korábban elmondottak alapján is — lényegesen olcsóbb, mint bármely nagyságrendű városban, s ha elfogulatlanul vizsgáljuk az arányokat, a szórakozási lehetőség sem kevesebb, mint mondjuk a megyeszékhelyen, amelynek javára legfeljebb a szórakozóhelyek kulturáltsága, számszerű bősége írható. Azt hiszem rögtön ide kívánkozik egy másik fiatalember, Garai László véleménye, aki harmadéves diák, Székesfehérvárott tanul. Summázva a szavait, így vélekedik: „Nem vágyódhat az ember olyasmi után, amit egyáltalán nem ismer.” Az a bizonyos valami jelen esetben a városi életforma, és ő saját magán is le tudja mérni azt a változást, amit három év jelent urbanisztikus körülmények között Vagyis, mert megismerte, vonzóbbnak, felsőbbrendűnek (nem pejoratív értelemben) tartja a városi életformát. Ennek ellenére sem állítja, hogy egy fiatal csak ott érezheti jól magát, eleve halálraítélt egy néhány száz lelkes községben. „Itt, Szakadáton eddig is a fiatalok csináltak mindent, s ha normálisan akarnak élni, még sok mindent fognak csinálni.” A minden: egy meglepően népszerű KISZ-klub, néhány spontán összejövetel, esetenként futballmérkőzés. Nem sok, és nem kevés, ha hisszük, hogy egy jól összehangolt, kis közösség életet tud teremteni mostoha körülmények között is. A szakadáti jó társaság kialakulásának bizonyos mértékig az egymásra utaltságnak is szerepe van, amit nagyon frappánsan így fogalmazott meg valaki: „ahol csak ennyien vagyunk, még azt sem engedheti meg magának az ember, hogy valakivel haragban legyen.” A lányok valahogy hiányoznak Szakadátról. Többen emlegették mosolyogva az „öreglegényeket” — huszonnyolc— harmincöt éves férfiak —, akik kétségbeesetten járják a környéket, hogy asszonynak- valót találjanak. Az elmúlt esztendőben tizenegyen kötöttek házasságot a faluban, néhány lány korengedéllyel, négy legény pedig külső segítséggel. Vagyis máshonnan hoztak menyecskét A statisztika szerint nagyjából azonos a két nem aránya. A magyarázat roppant egyszerű: évek óta nem emlékeznek olyan lányra, aki a termelőszövetkezetbe ment dolgozni, a környéknek nődolgozókat foglalkoztató ipara nem lévén, kénytelenek a falujuktól messze eső településeken munkát vállalni, s így általában el is vesznek a község számára. A megélhetést lányoknak, fiúknak az ország legkülönbözőbb pontjain levő munkahely, — és az otthon biztosítja. Szórakozásukat elsősorban ők maguk. D. KÓNYA JÓZSEF —ORDAS IVAN Tegnap délelőtt ülést tartott az Építők Szakszervezetének megyei bizottsága, s a szakszervezeti oktatás tapasztalatairól és a tömegsport helyzetéről tanácskozott. A megyei bizottság tagjai az előterjesztéseket tudomásul Csillagászati bemutatókat, előadásokat tart a Tolna megyei TIT csillagászati és honismereti körének képviseletében dr. Pataki József gimnáziumi tanár. A szekszárdi Kálvária-hegyen levő csillagda tükrös távcsövével és egy hordozható, állványos 1:16 méretű távcsővel már több bemutatót rendeztek. Az egyik előadáson a diákokon kívül a turistaház vendégei is részt vettek. A beépített 1:20 méretű türös távcsővel a Vénusz három holdját is láthatták műkedvelő csillagvizsgálók. vették, néhány módosítást javasoltak a jelentésekkel kapcsolatban. A szakszervezeti oktatás tapasztalatairól az Építők Szakszervezetének központját a jelentések és a tanácskozás alapján tájékoztatják. Dr. Pataki József a csillagászat tudományos és gyakorlati jelentőségéről, módszereiről és eszközeiről tartott bevezető előadást, majd a Helyünk a világmindenségben, valamint A Nap és A színes csillagvilág című részben színes filmeket vetítették le a turistaház falára. Ezenkívül még további négy film is rendelkezésükre áll az előadások hallgatóinak, nézőinek. A tervek szerint megkezdődik a csillagászati ismeretterjesztés a közsévje«- ben is. A Szekszárdi Faipari Vállalatnál elkezdték új termékként az „Éva” fotelágyak gyártását. A kárpitosrészlegben a habgumi alapanyagot különböző színű és modern mintájú bútorszövettel vonják be. Ugyancsak újdonságuk a „Gemenc” elnevezésű kétszemélyes rekamiék, valamint a kárpitozott fotelok. Negyedévenként 790—800 garnitúra került leszállításra az ország különböző bútorüzleteibe. Foto: Tóth Iván. 7Öt húsban kétezer munkás A tegnapi tanácskozáson, úgy hiszem, a legfontosabb dologról beszéltek a bizottság tagjai a legkevesebbet. A vita, — amennyiben lehet vitának nevezni azt a beszélgetést, amikor nincs érv érv ellen, amikor az egyetértés csaknem teljes — során Matesz József, a Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat szb-titkára, egy rövid megjegyzést tett a szakszervezeti oktatások tapasztalatairól. Úgy vélem, ő mondta ki a lényeget és erről kellett volna vitatkozni, mert ez vitaalap, hisz erről beszél mindenki, csak kevesen mondják ki értekezleten, nyilvánosság előtt. Matesz elvtárs ezt mondta felszólalása közben: „Sajnos az a helyzet, hogy a szakszervezeti oktatás csak akkor sikeres, ha munkaidő alatt tartjuk. Fél ötig nagy az aktivitás, a megjelenés ellen sincs kifogás.Ez a megállapítás késztetett a megyei bizottsági ülés után annak a megfogalmazására, hogy tulajdonképpen a jelenlévők ugyan megtárgyalták a szakszervezeti oktatás elmúlt évi tapasztalatait, de a leglényegesebb dologról nem beszéltek. Nem szállt vitába senki Matesz Józseffel, mert a helyzet valóban az, amit ő mond. Nem beszélt senki arról, hogy a helyzeten változtatni kell; s hogyan változtassanak ezen, arról sem volt senkinek javaslata, véleménye. Ha egy szakszervezeti funkcionárius kimondja, hogy baj van a tanfolyamokkal, és ha ebben a kérdésben dönteni jogosult testületnek nincs megjegyzése, akkor tulajdonképpen úgy is felvethetem a kérdést; érdemes a szakszervezeti oktatás kérdéseiről tanácskozni? A tapasztalatokat összegezni nemcsak a statisztika módszerével — a számok különféle variálásával — lehet értékelni egy eseményt. Az elemző értékelés ez esetben hiányzott. Nyilván a jelenlévők ezt talán nem is vették észre, ezért is nem szóltak a kérdés lényegéről. As az útkereső vita, amely a szakszervezeti politikai oktatást is, más oktatási formákat is, munkaidő után is kellően népszerűvé tehetné. Tehát: meg kellene keresni a módját, hstgy az emberek ne csak akkor menjenek el, s legyenek aktívak a tanfolyamokon, ha azokat munkaidő alatt tartják... Amikor vége volt a megyei bizottság ülésének, elmondtam véleményemet Falucskai Károly elvtársnak, a megyei titkárnak. „Sajnos, ez a helyzet — mondotta —, de a gazdasági vezetéssel annyi baj van, ha még több tanfolyam kerülne munkaidőbéii megrendezésre..." Lehet vitatkozni. Izgalmas téma maradt kielégítő vita nélkül, szinte nyílt kérdésként, a következő oktatási év előtt. Majd talán az új, 1969—70-es oktatási év végén már arról is vitatkoznak az Építők Szakszervezetében, amiről most kellett volna. Attól tartok azonban, akkor már késő lesz... PÁLKOVÁCS JENŐ Csillagászati bemutatók a megyében
