Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-21 / 114. szám
A munkások jogaiért — szervezetten A z osztállyá szervező- *"*■ dött és politikai hatalommá fejlődött magyar- országi munkásosztály 1899 május 21-én és 22-én, hetven évvel ezelőtt tartotta meg első országos szakszervezeti kongresz- szusát. Nagy jelentőségű esemény, mozgósító erejű seregszemle volt ez, amely feltárta a szervezett és szervezetlen munkások kegyetlen sorsát, s megfogalmazva követeléseit, meghirdette az újabb, minden eddiginél határozottabb és keményebb harcot jogaiért. Akkor összesen 126 szak- szervezet — (önálló csoport) — működött, 23 603 taggal, ámde az üldözések következtében, nagyrészt illegalitásba szorítva, mintegy 35 000 földmunkás is létezett, s ezekkel együtt a politikai öntudattal rendelkező munkások számát ez az első kongresszus 60 ezer főre becsülte. A beszámoló — az ere- deti jegyzőkönyv adatait idézzük —, elborzasz- tó képet festett a munkásság helyzetéről. A termelés az iparágak túlnyomó többségében kisipari jellegű volt. A segédek és a tanoncok napi munkaideje 16—20 óra volt ebben a szektorban és a legmagasabb heti bér 6 forint, a legkisebb 2 forint 50 krajcár. Ebből lakásra 60 krajcártól 1 forintig, élelmezésre 2—3 forintot kellett költeni hetenként. Az ipar más szektorában „találkozunk 9 és fél órai munkaidővel és 2,50 forint napi bérrel is, de csak szórványosan” — hangsúlyozza a jelentés. A munkaviszonyok rosszak, pinceműhelyekben dolgoznak. pusztít a tüdővész és gyakori az a körülmény, hogy „a rosszul táplált t munkás takarékosságból és kényszerűségből beteg társával együtt hál, egy ágyban kénytelen aludni, s legtöbbnyire csak azért, hogy nyomorúságos bérét ne legyen kénytelen megfelezni a lakásadóval”. A szakszervezeteket és azok négy szaklapját üldözte a hatalom. Ezen a kongresszuson a munkások képviselői szilárd egységben vonultak fel a tőkés kizsákmányolás ellen. Követelték a jobb munka- feltételeket, a magasabb béreket, a szabad szervezkedést, a munkások és munkaadók közötti egyezkedés jogát, a sztrájkjogot, a sztrájksegély fizetésének jogát, az önsegélyezés és önművelés minden formáját A kongresszus kimondotta: „A munkás életérdeke követeli meg, hogy egyetlen árujáért, a munkaerőért magasabb béreket követelhessen és ennek a célnak elérésére ugyanazon eszközöket használhassa, mint a vagyonos osztály, amely kapzsiságból tesz meg mindent áruja értékének és áranak emelésére”. 1 zt a szakszervezeti kongresszust a szervezkedés további fellendülése követte. Sztrájkok, tüntetések, felvonulások és gyűlések egész sora jelezte, hogy a magyarországi munkások politikai öntudata és szervezeti ereje megnőtt, s hogy az osztályharc mind keményebb fórmákat ölt. F. M. E Nemzedékek: Szakadáton SZAKADAT kis község. Száz esztendeje 902 lakosa volt, ötven éve 1031, a „csúcson,, 1941- ben 1159, az utolsó nép- számláláskor 786. Ma a tanács vezetői kereken 660 lélekkel számolnak, akik hat utcában, száznyolcvanöt házban laknak. Nemcsak a lélekszám csökkent, hanem a házak száma is. A felszabadulás idején még húsz- szal több volt. Ma végig lehet menni az új kisvendéglőnél kezdődő utcán, vagy akár a rangos Templom utcán is, elhagyott, omladozó épületek láthatók, sőt olyanok is, melyek a második világháború híradófilmjeinek emlékét idézik, teljesen romosak. Fogalmazzunk egész pontosan. Láthatók Ilyen házak is. Mert van például huszonkilenc újdonat új, melyek 1957. óta épültek és a legszerényebb számítás szerint is négymilliónyi értéket képviselnek. A FALU tehát, melyet a statisztikai adatok szerint nyugodtan minősíthetnénk sorva- dónak, a jelek szerint nem túlságosan akar sorvadni. Sőt. Csendes, de biztosnak látszó jómódot ad lakói túlnyomó többségének. Ezeket a lakókat próbáltuk felkeresni, nem kutatói, hanem újságírói módszerekkel. vagyis úgy, hogy egyes kiragodott példákból leszűrt tapasztalataink vezessenek el bennünket, az egészre jellemzőnek vélt következtetések levonásához. Eredeti tervünk az volt, hogy öregekkel és fiatalokkal beszélgessünk. Az alapelképzelést a gyakorlat tévesnek mutatta. Ki az öreg? Az évek száma nem mérvadó, hiszen nagyon sok „X”-en átlépett emberek lehetnek szellemileg és fizikailag fiatalok, és életkoruk szerint csakugyan fiatalok is előfordulhatnak, akik más téren joggal bújhatnának el a korábban születettek mögött. A falut nem ismerő kívülállónak azonban más, ob- jektívnek minősíthető, mércéje mégsem marad, mint a* életkoroké. így abban egyeztünk meg önmagunkkal, hogy idősebbeket és fiatalabbakat keresünk fel, vagyis a szaka- dáti nemzedékeket. NEM VOLT nehéz. A még mészszagúan új kisvendéglőben fröccsök mellett beszélgetett egy kisebb társaság. Németül. Idősebbek, vagy ha úgy tetszik, meglettebbek. Közbeszóltunk ugyanezen a nyelven, bemutatkoztunk, egymás mellé telepedtünk és nyomban alkalmunk támadt egy kis nyelvészkedésre. A sok német dialektus között a sváb nem tűnik a legdallamosabbnak, így őszintén örültünk asztaltársaink kedvességének, akik az újonnan jöttek kedvéért nyomban átfordították a szót, a közérthetőbb, „irodalmi" németre. Ezek után kiderült, hogy a svábon belül más a gyönki, diósberényi, varsádi és a szakadáti kiejtés, olykor majdnem az érthetetlenségig. — Ki beszél németül? — Az idősebbek kivétel nélkül. — A középkorúak? — Többnyire. — A fiatalok? — Alig. Esetleg magyarul válaszolnak a németül feltett kérdésekre. Talán hangsúlyozni sem kell, hogy nyomokban sincs szó valamiféle nemzetiségi elnyomásról. Az elmondottak egy felettébb természetes folyamat részét jelentik, amin lehet örülni, vagy kinek-kinek kedve szerint keseregni, csak egyet nem lehet, nem tudomásul venni. Beszélni róla viszont azért érdemes, mert ez az egybemosódás érzékelteti a nemzetiségek összeolvadását is. Azt, hogy a zömében német ajkú faluban — ma már — nem okoz problémát a Számok és emberek „honnan jöttél?” (milyen családból származol?) kérdés. A TANÁCS elnökének ízes magyar neve van. A titkárnak ugyanilyen ízes német. A tizenöt tanácstagból nyolc német ajkú, hét magyar, és ez így is van rendjén. Az viszont már kevésbé nyerte meg tetszésünket, hogy az országosan is kiemelkedően jó, a járásban verhetetlenül első községi könyvtárban egyetlen német nyelvű könyv sincsen. Bevezetőben azt mondottuk, hogy a falu csendes, de biztosnak látszó jómódot ad lakói túlnyomó többségének. Ennek a summázó véleményneli számszerű bizonyítékai is vannak. Kereken számolva, a község minden portájára tízezer forint értékű takarékbetétkönyv, és minden ötödikre egy autónyeremény-betétkönyv jut Motorkerékpár három házanként van egy. Ez imponáló, de nem vagyunk meggyőződve arról, hogy egyben a legfontosabb is. Jártunk már (nem Szakadáton) nyomortanyóva] felérő lakásban, melynek küszöbe előtt ott állt a Moszkvics. Sokkal jobban érdekel bennünket, hogy milyenek belülről az otthonok, ahol az alig valamivel több mint hat és félszáz lélek mindennapjait tölti? Számos lakásban voltunk. Két szobásnál kisebb nem akadt köztük, három-négy szobás annál több. A „lakás" szó, nyelvünk logikája szerint, olyan helyiségek együttesét jelzi, melyekbe nemcsak hálni jár az ember, hanem 1 a k- n i is, tehát huzamos időn át tartózkodni. A Szakadáton megismert otthonok többsége bizonyos átmeneti állapotról árulkodott. Az egyik szobában még ott a hagyományos, sokszor ormótlan, de persze kényelmes és megszokott parasztbútor, a másikban a Varia. A Variának — sokfelé — még van egy kis „tiszta szoba” jellege. Olyasforma, mintha a tulajdonos (ne legyünk sértők, valószínűleg minden tudatosság nélkül) eleve szeretné megmutatni, hogy ez neki van, neki erre telik. Az ilyesfajta szobákban fél leülni a vendég, mert távozáskor óhatatlanul a hátán viszi magéval a karosszékre tett horgolt csipketerxtőt és restelli cigarettája , hamujával illetni a herendi hamut árié:, meri szinte látni véli, hogy azt távozása után a háziasszony sürgősen hipós fürdőbe meríti. ÜGY VÉLTÜK, hogy ez az állapot természetes. Az idősebb, meglettebb nemzedék munkájának gyümölcsét ténylegesen élvezni valószínűleg az fogja, mely e pillanatban még az iskolapadokat koptatja. Igény ugyanis van. Ellátogattunk Sz. M. negyvenéves termelőszövetkezeti gyalogmunkás portájára, ahol négyen élnek. Apa, anya, az iskolás kislány és a nagymama. Tavaly 459 munkaegység után a családfő keresete 19 298 forint volt. A családi összmunkával vállalt részes művelés ezt még kereken tízezer forintnyi értékkel fejelte meg. Amikor, vágyak és jövő tervek iránt érdek - lődtünk, a házigazda a világ legtermészetesebb hangján közölte: — Mosógépünk? Az természetesen van. De, könyörgöm, ez magától értetődik, hiszen állítólag a huszadik században élünk. Én valamivel többet szeretnénk. — Mit? — Egy televíziót, magnetofont, lemezjátszót. — Minek? — Hogyan lehet ilyesmit kérdezni ? Mert kell. Igaza volt, csakugyan felesleges ilyesmit kérdezni, hiszen valóban kell. Egy felettébb átlagos tsz-paraszt otthonának a jelek szerint legtermészetesebb hiánycikke a tv, magnó és lemezjátszó. E sorok írói között akad olyan, aki emlékei szárnyán, viszonylag könnvű szerrel száll vissza a múltba és épp ezért nem tudott némi, álcázott, megelégedés nélkül körülnézni az Sz.-portán, ahol mindez m a már „hiánycikk”. MIBŐL ÉLNEK a szakadá- tiak? A statisztika tanú- bizonysága szerint fele részben a mezőgazdaságból, de több mint negyven százalékban az iparból, ezen belül pedig elsősorban és túlnyomó többségben az építőiparból. Nincs rá bizonyítékunk, de az az érzésünk, hogy Magyar- országon „tiszta” parasztfalu ma már nincs is. Szakadáton, a tanács vezetőinek némi megerőltetése árán sikerült két család nevéhez hozzájutnunk. melyeknek tagjait kizárólag csak a föld, a mező- gazdaság tartja el. A falut nem. de ugyanez volt a helyzet a múltban is. Az eljárást, a napi, vagy heti ingázást — minden ellentétes híreszteléssel szemben — nem a népi demokrácia fundálta ki. Szakadáton ez a múltban sem volt kevésbé élő valóság, mint amilyen ma. A faluból kőmíves legények rajzottak ki ezelőtt harminc-negyven évvel. épp úgy, mint napjainkban. D. KÓNYA JÓZSEF — ORDAS IVÁN Közéletünk Május 15-én tartotta ülését a Bonyhádi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága. Elsőnek dr. Sziget György, járási polgári védelmi parancsnok beszámolója hangzott el, amiben a lakosság 15 órás tájékoztató oktatásának értékelését, és a további polgári védelmi feladatokat elemezte. A vb. határozatban utasította a szakszolgálati parancsnokokat, hogy a kiképzéssel kapcsolatos tapasztalatokat a szakalakulatok megszervezése érdekében gyűjtsék össze. Következő napirendi pontként Szászi János tűzoltószázados, a járási tűzrendészet helyzetéről valamint a községi tanácsok tűzrendészeti munkájáról beszélt. Befejezésül a járás községeinek különböző tárgyban kelt előterjesztéseit tárgyalta a végrehajtó bizottság. Magyar—szó vjet baráti est Baráti hangulatú ünnepségre került sor a népfront-bizottság rendezésében hétfőn este Kétyen. A Szovjetuniót, vendégként kazah küldöttek képviselték, s az érdeklődőkkel zsúfolásig megtöltött művelődési házban közvetlen ünneplésben részesültek. A baráti békeesten Békés Ferenc, a Hazafias Népfront Bonyhádi Járási Bizottságának titkára méltatta a két nép barátságát. Ismertette a Kazah Köztársaság eredményeit, s azt a velük közösen folytatott harcot, amit a béke megvédéséért, a háborús tűzfészkek felszámolásáért vívunk. Felszólalt a vendégek csoportjának egyik tagja is, s beszédének befejezéseként kazah és magyar nyelven üdvözölte a résztvevőket. Az est baráti légkörét emelte Domokos Ferenc, helyi népfront-elnök, és az úttörők köszöntése, amely- lyel a vendégeket megtisztelték. Részt vett a jól sikerült baráti esten Czank József, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Tolna megyei titkára és Bauer József, az MSZBT megyei elnökségének tagja, valamint a népfront megyei irodájának munkatársa, László Antal. L—A Megyei növényvédelmi napok Á leemizálás és a méhészek vitája — Új gépek szerek előállítása Kevésbé mérgező A Tolna megyei növény- védelmi napok rendezvényei között tegnap két téma szerepelt. Dr. Sándor Ferenc, a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium Növényvédelmi Főosztályának munkatársa előadást tartott a növényvédelem technikai ellátottságáról és új vegyszerekkel folytatott kísérletekről. A jelenlegi géppark kicsi és többnyire korszerűtlen. Nagy javulás várható; a Debreceni Mezőgazdasági Gépgyár a Rapidtox Super nö- védő gép javított változatát fogja gyártani, különböző méretekben, és ezzel a nagyüzemek gondját részben megoldja. Ezenkívül a Német De mokratikus Köztársaság és Magyarország közösen gyárt növényvédő gépeket, ezek kipróbálása már megkezdődött és hamarosan várható a gépek tömeges gyártása. A házikertek és szórványgyümölcsösök permetezéséhez motoros kisgépeket hoznak forgalomba, nagyobb mennyiségben. Rendkívül sok növényvédő szer van forgalomban és számuk még tovább növekszik. Az újabb vegyszerek előállítása, illetve kipróbálása az t a célt szolgálja egyrészt hogy a cukorrépa, a szőlő és más növények védelme is megoldódjék, továbbá az a törekvés, hogy minél kevésbé mérgező anyagok kerüljenek forgalomba nagyüzemben és háztáji gyümölcsösökben egyaránt. Kísérleteket végeznek higanymentes csávázószerek előállítására is. Nagy vita folyt a tegnapi tanácskozáson a növényvédelem szakemberei és a méhészek között. Végül megállapodtak abban, hogy mindkét részről törekedni kell a növényvédelmi kódexben előírt, tehát egyébként is kötelező teendők betartására. Uj kutatási eredményt közöltek, ami a gazdászok számára igen fontos; a lucerna beporzásához a házi méhek igen kevéssel járulhatnak hozzá, tehát nem is érdemes őket a lucernára telepíteni. A lucerna beporzását a vadméhek végzik el. Viszont a vöröshere, fehérhere és a baltacím beporzásának esetében a házi méhek is rendkívül nagy szerepet játszanak.
