Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-18 / 112. szám

liendezesi terv Paks új központjára A Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalat nemrég megbízást kapott Paks új központja rendezési tervének elkészítésére. A terv azóta már elkészült, sőt, kész a makett is, amely a rajzokhoz képest jobban szemlélteti, ho­gyan képzelik el a tervezők a község új központját. A régi, „történelmi” köz­pont ma már egyre kevésbé alkalmas funkciójának betöl­tésére, a község központjá­nak rendezése már évekkel ezelőtt napirendre került. Je­lenlegi helyén azonban csak igen nagy költséggel lehetne az épületeket bővíteni, vagy újakat építeni, a szanálás na­gyon sokba kerülne. Kedve­zőbbnek kínálkozott az a meg­oldás, hogy a község mai központja maradjon meg eredeti for­májában és főleg a keres­kedelmi hálózatot fejlesz- szék itt és az új közigaz­gatási, kulturális központ helyét délebbre jelöljék ki. A község „súlypontja” külön­ben is delebbre tolódott az utóbbi egy-két évtizedben. Bővült a konzervgyár, az új lakások zöme a község déli részén épült, a konzervgyár közelében építették fel az új középiskolát néhány évvel ez­előtt, most pedig az atomerőmű építése, az építkezés fel­vonulási lakótelepének lé­tesítése gyorsítja meg ezt a folyamatot. Az új központ helyét a Dó­zsa György út, a Rosthy ut­ca, a Hajnal utca és a Rá­kóczi utca által bezárt négy­szögben jelölték ki. A tervezők már figyelembe vették, hogy a Dózsa György úton az útpályát is rendezik, kiszélesítik. A község fő ut­cájára néz majd a Rosthy ut­ca sarkán épülő új pártszék­ház, valamint a járási és köz­ségi tanácsház. Újszerű megoldás, hogy a két épületet közös tanács­kozóterem köti össze. A következő épületkomp­lexum — a párt- és tanács­székháztól délre — a járási művelődési ház lesz. mozival, szabadtéri színpaddal és cuk­rászdával. Ezt követi három kockaalakú lakóház, ezek földszintjét kereskedelmi és szolgáltató egységek kötik össze. A Dózsa György út és a Rákóczi utca sarkán gyógy­szertár zárja a középületek sorát Levegős tereket alakítanak ki, kétszáz gépkocsi részére alkalmas parkolóhelyekkel. A terület nyugati felét teljes egészében többszintes lakó­házak — állami bérházak és társasházak — számára jelöl­ték ki. A rendezési terv még nem végleges, megvitatására és jóváhagyására csak ezután kerül sor. Éppen ezért módo­sítás még előfordulhat. Egy­két beruházás” előkészítése már előrehaladott állapotban van. A pártszékház beruházási programja elkészült, most dolgoznak a tanácsház be­ruházási programján. A rendelőintézet építéséhez már korábban elkészült a tervdokumentáció, az eredeti elképzelés szerint azonban másutt építették volna föl. A HÉ A z üzem vezetői azt mondták az embereknek: ne sza­ladgáljanak ügyeikkel a felsőbb szervekhez, a sajtóhoz, meg mindenhová, amikor azokat helyben is el lehet intézni. Iga­zuk van, de én ugyanebben az üzemben dolgozó egyik ember­től hallottam a következő történetet. Még januárban ez az ember azt mondta az Illetékes ve­zetőnek, hogy az anyavállalatnál, vagyis a központnál ugyan­arra a munkára öt-hat órával többet biztosítanak, mint ameny- nyit itt. Az illetékes vezető ezt kétség bevonta, sőt, azt állította, hogy az illető csak lázítani akar és, ha van bátorsága, akkor ezt írásban is be meri adni. Az illető beadta írásban. Néhány nap múlva az illetékes vezető ezt mondta neki: — Te is ki akarsz velem szúrni?! — Miért? — Hát azzal az írással... — Te mondtad... Ezzel a dolgot az üzem illetékes vezetője elintézettnek vélte. Az én ismerősöm, aki a történetet elmondta, és akitől még engedélyt is elfelejtettem kérni a beszélgetés közlésére, felállt a termelési tanácskozáson és elmondta a problémát Az üzem vezetője összeráncolta homlokát és megjegyezte: — Nekem erről eddig nem volt tudomásom. De majd megvizsgáljuk az ügyet és az elvtársat értesíteni fogjuk... Eltelt egy hónap. Nem értesítették. Ekkor az én ismerő­söm levelet írt az anyaüzemben lévő barátainak és kérte őket, pecsétes papíron írják meg: náluk mire mennyi a norma. A levél megjött. Ismerősöm ezt át is adta az üzem vezetőjének, aki meg­nézte, majd kijelentette: — Emiatt a levél miatt a maga barátai nagyon meg- aragszanak majd magára odafönt a központban. — Miért? — Azért, mert fent nem vettek figyelembe egy rendelke­zést és ezért szabálytalan az ott megállapított idő. Ott is azt az időt kell bevezetni, ami nálunk van. fi Vénusz—6 is leszállt A Vénusz—6 szovjet auto­mata űrállomás szombaton be­fejezte több hónapos útját a világűrben, elérte a Vénusz bolygót, körülbelül 300 kilo­méterre attól a ponttól, ahol pénteken a Vénusz—5 szállt le. Az űrállomás síma leszál­lást végzett a Vénusz légkö­rében 51 percen át és méré­seket végzett a légkör tulaj­donságaira vonatkozólag, s az így szerzett adatokat a Földre juttatta. Most először történt meg. hogy a Vénusz bolygó légkö­rében egyszerre a légkör két övezetében végeztek tudomá­nyos vizsgálatokat. A Vénusz—6 ugyanúgy, mint a Vénusz—5 is eljuttatott a bolygóra emblémát, amely Le­nin domborműves arcképét és a Szovjetunió címerét ábrá­zolja. A több mint nérvhónapos űrutazás során mindkét űrál­lomás berendezései és tudo­mányos műszerei kifogástala­nul működtek. A Vénusz—5 és a Vénusz—6 fontos vizsgá­latokat végzett a bolygóközi térségben végbemenő fizikai folyamatok felmérésben. Út­juk során a Vénusz—5-tel 73- szor, a Vénusz—6-tal pedig 63-szor létesítettek rádiókap­csolatot. A két űrállomás leszállóbe- rendezései az előzetes tervek­nek megfelelően a Vénusz éjszakai oldalán hajtották vég­re a leszállást. Ennek során a tudományos berendezések mér­ték a légkör hőmérsékletét, sűrűséget, nyomását. vegyi összetételét. A Vénusz—5 és a Vénusz—6 űrállomás létrehozása és űr­utazása ékesen kidomborítja a szovjet kozmikus tudomány és technika magasfokú tökéletes­ségét, a szovjet tudósok, ter­vezők, mérnökök, tectnvk'isok és munkások tehetségét, hoz­záértését. Továbbra is feszült a helyzet Malaysiában Malaysiában, ahol a kínai és a maláj nemzetiség négy napja kirobbant villongásai a hivatalos jelentések szerint is 98 halálos áldozatot követel­tek, továbbra is nagy a fe­szültség. A fővárosban, Kuala Lumpurban a kormány szom­baton reggel három órára fel­oldotta a kijárási tilalmat, hogy az embereknek alkalmuk le­gyen élelmiszert vásárolni. Nyugati tudósítók jelentése szerint erre a piacokat és az élelmiszerkereskedéseket meg­rohanták, sok helyen viharos jelenetekre került sor, s tág tere nyílt a spekulációknak. A kijárási tilalom részleges feloldását megelőző éjszaka viszonylag nyugodtan telt el. Ennek ellenére a szombat haj. nali órákban szórványosan pus­kalövéseket lehetett hallani Kuala Lumpur központjában. A rendőrség közölte, hogy a fővárostól mintegy 16 kilomé­terre lévő egyik faluban a karhatalom tüzet nyitott egy 100 főnyi csoportra, amely a kijárási tilalom ellenére gyü­lekezett Ugyancsak tüzet nyi­tott a rendőrség Kuala Lum­pur egyik külvárosában, ahol hajnali 4 óra tájban összecsa­pás volt a malájok és kínaiak között. A háromórás kimenő lejár­tával feltartóztattak sok kül­földi újságírót, akik a hatósá­gok által korábban kiadott írásos engedélyek birtokában a kijárási tilalom ellenére, tovább közlekedtek az utcá­kon. Közölték velük, hogy a jövőben a kijárási tilalom ró­juk is vonatkozik, a szabad mozgást biztosító igazolványo­kat pedig elkobozták. A Reuter Kuala Lumpur-i tudósítójának értesülése sze­rint jelenleg mintegy 600 sze­mély van rendőri őrizetben, köztük több ellenzéki képvi­selőjelölt. Ismerősöm gondolkodott egy ideig, majd így válaszolt. — Nézze, üzemvezető elvtárs! Én már régebb óta dolgo­zom itt, mint maga. Az én tapasztalatom eddig az volt, hogy lentről irányítottak bennünket, és nem mi lentről a fentieket. A beszélgetés után ismét eltelt egy hónap. Ismerősöm találkozott egy másik ismerősével, a városi pártbizottság első titkárával, akinek szintén elmondta az ese­tet. Az megígérte, hogy szól az üzemvezetőnek. Szólt is. Erre bizonyíték, hogy az ismerősömnek is szóit az üzem­vezető. Eképp: — Ha valami baja van, akkor nem kell mindjárt a fel­sőbb szervekhez futkosni. Szóljon nekünk, és majd mi elintéz­zük a dolgot Vagy nem bízik meg bennünk? Az ismerősöm szólni sem tudott a meglepetéstől. Pedig el akarta mondani, hogy ő már szólt, de ennek semmi értelme sem volt... Az ügy még januárban kezdődött. Most május közepe van. Szólt a helyieknek, sőt írásban is bejelentette észre­vételét, megszerezte a pecsétes igazolást is arról, hogy való­ban ugyanarra a munkára a központban több órát adnak, mint itt, lent, szólt a városi első titkárnak is, az szólt az üzemvezetőnek és az eredmény: „Ha valami baja van. akkor nem kell mindjárt a felsőbb szervekhez futkosni. Szóljon ne­künk, majd mi elintézzük a dolgot...” Az én ismerősöm most már nem megy sehová. Csak várja, várja, hogy mikor kap legalább választ a kér­désére, írásban, felelősségteljesen, úgy, ahogy ő tette. Mert bármilyen hihetetlen, — ő sam szeret futkosni. Jobban szeretné, ha ügyét helyben, gyorsan, formaságok nél­kül intéznék. És ezt nemcsak ő szeretné, hanem mindenki, a dolgozók is, a felsőbb szervek is. Ismerősömtől nem kértem engedélyt a történet közlé­sére. Hogy mégis megírtam — elnézését kell kérnem. Meg kellett írnom, mert sajnos gyakoriak az ilyen történetek. Nemcsak az ő üzemében fordulnak elő ilyenek. Én abban re ménykedem, hogy akikről szó van, magukra ismernek és nem futnak majd felsőbb szervhez igazságot keresni. Elsőként ezt az egy ügyet most gyorsan, lent, vagyis magukban, az üze­mükben tisztázzák, mint ahogy e történet hősének ügyét is ott kellett volna. SZALAI JANOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom