Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-18 / 112. szám
liendezesi terv Paks új központjára A Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalat nemrég megbízást kapott Paks új központja rendezési tervének elkészítésére. A terv azóta már elkészült, sőt, kész a makett is, amely a rajzokhoz képest jobban szemlélteti, hogyan képzelik el a tervezők a község új központját. A régi, „történelmi” központ ma már egyre kevésbé alkalmas funkciójának betöltésére, a község központjának rendezése már évekkel ezelőtt napirendre került. Jelenlegi helyén azonban csak igen nagy költséggel lehetne az épületeket bővíteni, vagy újakat építeni, a szanálás nagyon sokba kerülne. Kedvezőbbnek kínálkozott az a megoldás, hogy a község mai központja maradjon meg eredeti formájában és főleg a kereskedelmi hálózatot fejlesz- szék itt és az új közigazgatási, kulturális központ helyét délebbre jelöljék ki. A község „súlypontja” különben is delebbre tolódott az utóbbi egy-két évtizedben. Bővült a konzervgyár, az új lakások zöme a község déli részén épült, a konzervgyár közelében építették fel az új középiskolát néhány évvel ezelőtt, most pedig az atomerőmű építése, az építkezés felvonulási lakótelepének létesítése gyorsítja meg ezt a folyamatot. Az új központ helyét a Dózsa György út, a Rosthy utca, a Hajnal utca és a Rákóczi utca által bezárt négyszögben jelölték ki. A tervezők már figyelembe vették, hogy a Dózsa György úton az útpályát is rendezik, kiszélesítik. A község fő utcájára néz majd a Rosthy utca sarkán épülő új pártszékház, valamint a járási és községi tanácsház. Újszerű megoldás, hogy a két épületet közös tanácskozóterem köti össze. A következő épületkomplexum — a párt- és tanácsszékháztól délre — a járási művelődési ház lesz. mozival, szabadtéri színpaddal és cukrászdával. Ezt követi három kockaalakú lakóház, ezek földszintjét kereskedelmi és szolgáltató egységek kötik össze. A Dózsa György út és a Rákóczi utca sarkán gyógyszertár zárja a középületek sorát Levegős tereket alakítanak ki, kétszáz gépkocsi részére alkalmas parkolóhelyekkel. A terület nyugati felét teljes egészében többszintes lakóházak — állami bérházak és társasházak — számára jelölték ki. A rendezési terv még nem végleges, megvitatására és jóváhagyására csak ezután kerül sor. Éppen ezért módosítás még előfordulhat. Egykét beruházás” előkészítése már előrehaladott állapotban van. A pártszékház beruházási programja elkészült, most dolgoznak a tanácsház beruházási programján. A rendelőintézet építéséhez már korábban elkészült a tervdokumentáció, az eredeti elképzelés szerint azonban másutt építették volna föl. A HÉ A z üzem vezetői azt mondták az embereknek: ne szaladgáljanak ügyeikkel a felsőbb szervekhez, a sajtóhoz, meg mindenhová, amikor azokat helyben is el lehet intézni. Igazuk van, de én ugyanebben az üzemben dolgozó egyik embertől hallottam a következő történetet. Még januárban ez az ember azt mondta az Illetékes vezetőnek, hogy az anyavállalatnál, vagyis a központnál ugyanarra a munkára öt-hat órával többet biztosítanak, mint ameny- nyit itt. Az illetékes vezető ezt kétség bevonta, sőt, azt állította, hogy az illető csak lázítani akar és, ha van bátorsága, akkor ezt írásban is be meri adni. Az illető beadta írásban. Néhány nap múlva az illetékes vezető ezt mondta neki: — Te is ki akarsz velem szúrni?! — Miért? — Hát azzal az írással... — Te mondtad... Ezzel a dolgot az üzem illetékes vezetője elintézettnek vélte. Az én ismerősöm, aki a történetet elmondta, és akitől még engedélyt is elfelejtettem kérni a beszélgetés közlésére, felállt a termelési tanácskozáson és elmondta a problémát Az üzem vezetője összeráncolta homlokát és megjegyezte: — Nekem erről eddig nem volt tudomásom. De majd megvizsgáljuk az ügyet és az elvtársat értesíteni fogjuk... Eltelt egy hónap. Nem értesítették. Ekkor az én ismerősöm levelet írt az anyaüzemben lévő barátainak és kérte őket, pecsétes papíron írják meg: náluk mire mennyi a norma. A levél megjött. Ismerősöm ezt át is adta az üzem vezetőjének, aki megnézte, majd kijelentette: — Emiatt a levél miatt a maga barátai nagyon meg- aragszanak majd magára odafönt a központban. — Miért? — Azért, mert fent nem vettek figyelembe egy rendelkezést és ezért szabálytalan az ott megállapított idő. Ott is azt az időt kell bevezetni, ami nálunk van. fi Vénusz—6 is leszállt A Vénusz—6 szovjet automata űrállomás szombaton befejezte több hónapos útját a világűrben, elérte a Vénusz bolygót, körülbelül 300 kilométerre attól a ponttól, ahol pénteken a Vénusz—5 szállt le. Az űrállomás síma leszállást végzett a Vénusz légkörében 51 percen át és méréseket végzett a légkör tulajdonságaira vonatkozólag, s az így szerzett adatokat a Földre juttatta. Most először történt meg. hogy a Vénusz bolygó légkörében egyszerre a légkör két övezetében végeztek tudományos vizsgálatokat. A Vénusz—6 ugyanúgy, mint a Vénusz—5 is eljuttatott a bolygóra emblémát, amely Lenin domborműves arcképét és a Szovjetunió címerét ábrázolja. A több mint nérvhónapos űrutazás során mindkét űrállomás berendezései és tudományos műszerei kifogástalanul működtek. A Vénusz—5 és a Vénusz—6 fontos vizsgálatokat végzett a bolygóközi térségben végbemenő fizikai folyamatok felmérésben. Útjuk során a Vénusz—5-tel 73- szor, a Vénusz—6-tal pedig 63-szor létesítettek rádiókapcsolatot. A két űrállomás leszállóbe- rendezései az előzetes terveknek megfelelően a Vénusz éjszakai oldalán hajtották végre a leszállást. Ennek során a tudományos berendezések mérték a légkör hőmérsékletét, sűrűséget, nyomását. vegyi összetételét. A Vénusz—5 és a Vénusz—6 űrállomás létrehozása és űrutazása ékesen kidomborítja a szovjet kozmikus tudomány és technika magasfokú tökéletességét, a szovjet tudósok, tervezők, mérnökök, tectnvk'isok és munkások tehetségét, hozzáértését. Továbbra is feszült a helyzet Malaysiában Malaysiában, ahol a kínai és a maláj nemzetiség négy napja kirobbant villongásai a hivatalos jelentések szerint is 98 halálos áldozatot követeltek, továbbra is nagy a feszültség. A fővárosban, Kuala Lumpurban a kormány szombaton reggel három órára feloldotta a kijárási tilalmat, hogy az embereknek alkalmuk legyen élelmiszert vásárolni. Nyugati tudósítók jelentése szerint erre a piacokat és az élelmiszerkereskedéseket megrohanták, sok helyen viharos jelenetekre került sor, s tág tere nyílt a spekulációknak. A kijárási tilalom részleges feloldását megelőző éjszaka viszonylag nyugodtan telt el. Ennek ellenére a szombat haj. nali órákban szórványosan puskalövéseket lehetett hallani Kuala Lumpur központjában. A rendőrség közölte, hogy a fővárostól mintegy 16 kilométerre lévő egyik faluban a karhatalom tüzet nyitott egy 100 főnyi csoportra, amely a kijárási tilalom ellenére gyülekezett Ugyancsak tüzet nyitott a rendőrség Kuala Lumpur egyik külvárosában, ahol hajnali 4 óra tájban összecsapás volt a malájok és kínaiak között. A háromórás kimenő lejártával feltartóztattak sok külföldi újságírót, akik a hatóságok által korábban kiadott írásos engedélyek birtokában a kijárási tilalom ellenére, tovább közlekedtek az utcákon. Közölték velük, hogy a jövőben a kijárási tilalom rójuk is vonatkozik, a szabad mozgást biztosító igazolványokat pedig elkobozták. A Reuter Kuala Lumpur-i tudósítójának értesülése szerint jelenleg mintegy 600 személy van rendőri őrizetben, köztük több ellenzéki képviselőjelölt. Ismerősöm gondolkodott egy ideig, majd így válaszolt. — Nézze, üzemvezető elvtárs! Én már régebb óta dolgozom itt, mint maga. Az én tapasztalatom eddig az volt, hogy lentről irányítottak bennünket, és nem mi lentről a fentieket. A beszélgetés után ismét eltelt egy hónap. Ismerősöm találkozott egy másik ismerősével, a városi pártbizottság első titkárával, akinek szintén elmondta az esetet. Az megígérte, hogy szól az üzemvezetőnek. Szólt is. Erre bizonyíték, hogy az ismerősömnek is szóit az üzemvezető. Eképp: — Ha valami baja van, akkor nem kell mindjárt a felsőbb szervekhez futkosni. Szóljon nekünk, és majd mi elintézzük a dolgot Vagy nem bízik meg bennünk? Az ismerősöm szólni sem tudott a meglepetéstől. Pedig el akarta mondani, hogy ő már szólt, de ennek semmi értelme sem volt... Az ügy még januárban kezdődött. Most május közepe van. Szólt a helyieknek, sőt írásban is bejelentette észrevételét, megszerezte a pecsétes igazolást is arról, hogy valóban ugyanarra a munkára a központban több órát adnak, mint itt, lent, szólt a városi első titkárnak is, az szólt az üzemvezetőnek és az eredmény: „Ha valami baja van. akkor nem kell mindjárt a felsőbb szervekhez futkosni. Szóljon nekünk, majd mi elintézzük a dolgot...” Az én ismerősöm most már nem megy sehová. Csak várja, várja, hogy mikor kap legalább választ a kérdésére, írásban, felelősségteljesen, úgy, ahogy ő tette. Mert bármilyen hihetetlen, — ő sam szeret futkosni. Jobban szeretné, ha ügyét helyben, gyorsan, formaságok nélkül intéznék. És ezt nemcsak ő szeretné, hanem mindenki, a dolgozók is, a felsőbb szervek is. Ismerősömtől nem kértem engedélyt a történet közlésére. Hogy mégis megírtam — elnézését kell kérnem. Meg kellett írnom, mert sajnos gyakoriak az ilyen történetek. Nemcsak az ő üzemében fordulnak elő ilyenek. Én abban re ménykedem, hogy akikről szó van, magukra ismernek és nem futnak majd felsőbb szervhez igazságot keresni. Elsőként ezt az egy ügyet most gyorsan, lent, vagyis magukban, az üzemükben tisztázzák, mint ahogy e történet hősének ügyét is ott kellett volna. SZALAI JANOS
