Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-17 / 111. szám

Országjáró diákok találkozója Magyaregregyen Mi a titok Diósberényben ? M inden foglalkozásnak vannak írott, sőt íratlan szabályai is. Ezek közé tartozik a sajtómun­kában az, hogy az újságíró általában kerüli az első személyes formát. Azt, hogy — ha csak ez nem elke­rülhetetlen — „én így lát­tam” jellegűen nyilatkoz­zon tapasztalatairól. Teszi ezt annál is inkább, mert amikor mondandói szavak­ba rögzítéséhez fog, általá­ban közérdeket vél szolgál­ni és ez igazán nem igény­li az első személyt. Ahhoz, hogy most e sorok írója, sok éves szobásának fity- tyet hányva, ettől eltér, egy — még sok meglepe­tést kínáló szakmájában is ritka — különös tapaszta­lat szolgáltatott okot. Diósberényben jártam, 1969. május 15-én a dél­előtti órákban. Diósberény rendkívül rokonszenves fa­lu, de közismerten nem vi­lágváros. így — más for­rás híján — meglehetősen logikusnak éreztem, hogy a netáni újdonságok kituda- kolásának kedvéért a ta­nácsházat keressem fel. Felvilágosításért. Elnök nem lévén (iskolán van), a titkárasszony fogadott. Eny­hén szólva fanyarul, de ta­gadhatatlanul őszintén. — Ne haragudjon, de új­ságíróknak nem szívesen adok felvilágosítást! II asonlóan őszintén kö­u zöltem, hogy nem szívességet kérni jöttem, hanem — a megyei párt- bizottság és a megyei ta­nács lapjának munkatársa lévén — valóban csak fel­világosítást. Amihez rende­let adta jogom van. — Én azt már megmon­dottam, újságíróknak is, hogy nekik nem nyilatko­zom. Ilyenkor az emberben lábra kél a kérdés, hogy vajon kiknek igen? A Mel­léktermék és Hulladék- gyűjtő Vállalat megbízott­jainak, az állategészségügyi szaksegédnek, netán a köz­ség határában lévő köz­forgalmi útszakasz őrének? — Miért? — Szíveskedjék átfárad­ni ide a szomszédba, a té- esz-irodába. Beszéljen a párttitkár elvtársnővel. Ha én nyilatkozom, abból csak súrlódás származik. P zek után az újságíró ^ csak titkot szimatol­hat. Nem lévén se köte­lességem, se feladatom, hogy a község egyetlen el­érhető közigazgatási veze­tőjét erőszakos módszerek­kel nyilatkozásra bírjam, természetesen „átfáradtam” a helyi termelőszövetkezet valóban közeli irodájába. Mindenkit kísérhet balsze­rencse, a párttitkárnő ép­pen nem volt otthon. Ilyes­formán meg kellett eléged­nem a termelőszövetkezet elnökének, főmezőgazdá­szának és főkönyvelőjének társaságával, akik — ám­bátor csak egy ezerkilenc- száz holdas közös gazdaság vezetői — a minden ma­gyar állampolgárnak jog­gal kijáró legtökéletesebb udvariassággal fogadtak. Titkokról ugyan nem adtak számot, de néhány olyan apróságról igen, melyeket lapunk más helyén majd tudatni szándékozunk ol­vasóinkkal. Titok csupán egyetlen maradt. Miért nem óhajt a köz­ségi tanács vb-titkámője szóba állni újságírókkal? ORDAS IVÁN Véradás Dalmandon önkéntes véradás volt a hé­ten Dalmandon. A várt 40 li­ter helyett 64,8 liter vért adtak a dolgozók. A legutóbbi véradási ünnep­ségen, azzal váltak el a község vezetői és dolgozói egymástól, hogy a következő véradást még jobban előkészítik. Ez si­került. Ennek azonban döntő tényezője volt a Dalmandi Ál­lami Gazdaság vezetőinek se­gítsége. A gazdaság igazgatója biztosított minden lehetőséget, továbbá Dallos István függet­lenített párttitkár, Schiszler György, az állami gazdaság személyügyi előadója elől járt jó példával. Schiffer József Dalmand A köszönet Szombat—vasárnap Magyar­egregyen „stílusos” környezet­ben rendezi meg az országjáró diákok megyei találkozóját, a megyei KISZ-bizottság és a TS természetbarát-szakosztá­lya. A találkozón vajó részvétel előfeltétele volt egy-egy na­gyobb túra lebonyolítása. Száz, százhúsz diák tölti a hét végét Magyaregregyen, a szekszárdi Garay gimnázium, a szekszár­di szakközépiskola, a paksi gimnázium, a tamási gimnázi­um, a simontornyai gimnázi­um, a dunaföldvári gimnázi­um és a nagymányoki szak­munkásképző intézet termé­szetkedvelő diákjainak képvi­seletében. A találkozót ünnepélyes „tá­elmarad bori viszonyok” között Hoh- mann József, a KISZ megyei bizottságának titkára nyitja meg. A diákok tájékozódási futóversenyen vesznek részt, rövidebb túrákat tesznek a környéken, és eldöntik egymás között, ki tud a legízletesebben főzni a szabadban. A magyaregregyi találkozó tulajdonképpen csak „előleg”: a természetkedvelő diákok or­szágos találkozóját júniusban Tatán rendezik meg. Megkezdődlek ^ növényvédelmi napok Tolna megyei növényvédel­mi napok kezdődtek pénteken Szekszárdon. Délelőtt Horváth József, a megyei tanács vb-el- nöfchelyettese a városi tanács­háza nagytermében megnyitot­ta az AGROTRÖSZT növény- védelmi vándorkiállításai, amelyen harmincnál több tablón lévő, csaknem 200 színes képpel ábrázolják a szán­tóföldi és a kertészeti nö­vények, gyümölcsösök be­tegségeit, növényi és ro­varkártevőit, az ellenük való védekezés módszereit, s bemutatnak az ismerteken kívül újabb növényvédő szere­ket is. Egyben szemléltetik a szakirodalmat, és tanácsokkal szolgálnak, színes növényvé­delmi ismertető füzeteket kap­hatnak díjtalanul a látogatók. A kiállítás bepillantást nyújt a kártevők elleni küzdelembe: Tolna megyében például csaknem 160 millió forint értékű növényvédő szert értékesített öt év alatt az AGROKER vállalat. A május 22-ig tartó növény- védelmi napok műsorában an­két, szakelőadások és új, szí­nes szakfilmek vetítései szere­pelnek. Sajnos, az igen hasz­nos kiállítás adós maradt a meghívó műsorában közölt legújabb növényvédelmi gépek és munkavédelmi felszerelések bemutatásával. (-s -ó) Május 16—17-én a Garay 'Filmszínházban a Fény a redőny mögött című magyar bűnügyi film kerül bemutatásra. — Kérek 15 liter benzint. — Nálunk csak keverék van, 1/20 arányban. — És itt Nagydorogon nincs is másik benzinkút? — Nincs. Sokan vannak bajban, akik csak benzint sze­retnének venni az autójukba. — Ez pedig abba nem jó. — Dehogy nem. Nagyon sokszor vesznek, de csak any- nyit, hogy a legközelebbi kútig eljussanak. — Régóta dolgozik itt? — Márciusban volt egy éve. Talán tetszik ismerni a férjemet, Németh Józsefet. — Nem. — Leszázalékolták, a szívével beteg, dé kevés a pénz. A lányom Szekszárdra jár gépíróiskolába, sok a kiadas. — Mennyi a keresete? — Nem egyforma. Télen volt olyan hónap, hogy csak 350 forint volt, de ilyenkor 750—800 forint körül van. — És a napi forgalom mennyi? — Attól függ. Például hétfőn 100—150 forint, de szom­baton előfordul 1200—1500 forint is. — Egyfolytában tartanak nyitva? — Dehogy. Reggel 6—8-ig, majd 11—1-ig, délután 4—6-ig. Május 1 óta vasárnap reggel 6—8-ig, de ha kell 9-ig is. — így nehéz betartani a pontos munkaidőt. — Pontos munkaidő? Ezt nem ismerjük. Most is már el­múlt 6 óra, de még jönnek a motorok. Nehéz azt mondani, hogy lejárt a nyitva tartás ideje. — De remélem a lakásán nem zavarják. — Bár annyi százasom volna, ahányszor le kell jönnöm. — Kell? — Mit lehet tenni, amikor könyörögnek, hogy adjak üzemanyagot, mert nem tudnak továbbutazni? Nemrég éj­jel 1 órakor zörgetett fel egy Wartburgos. Szakadt az eső, mire felszereltem a húzót és a gumicsövet, jól átáztam. Csak akkor mondta, hogy orvos, beteghez kell mennie. Mit lehet ilyenkor tenni? — És amikor például éjszaka, vagy akár más időben lejön adni, akkor legalább honorálják a plusz munkát? — Legtöbben, amikor már megkapták az üzemanyagot, még azt is elfelejtik mondani, hogy köszönöm. — Pedig ennyit igazán megérdemelne. —s— Tekintse meg a isisfspesfi nemzetközi Vásáron a Petőfi Csarnokban a I Beloiannisz liíradásteciiBiikai Sfár kiállítását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom