Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-11 / 106. szám
* Műveltség és korszerűség á társadalmi fejlődés minden szférájának — így a kulturálisnak is — megvannak a sajátos fejlődéstörvényei, s ezek vizsgálata és állandó összevetése a mindennapi gyakorlat tapasztalataival a vezetés fontos feladata. így került sor a társadalom műveltségviszonyainak átfogó vizsgálatára is: egy esztendeje csaknem ötszáz tudós, alkotóművész és gyakorló népművelő bevonásával több mint húsz munkabizottságban folyik a munka. A vizsgálat első szakasza befejeződött, elkészültek a rész- tanulmányok első fogalmo.zvá- nyai. A teleírt oldalak száma meghaladja az ezret, és ezek az oldalak az eredményekről és problémákról egyaránt tudósítanak. A tanulmányokban leginkább vitatott és egymásnak leginkább ellentmondó vélemények abban a kérdésben fogalmazódtak meg, hogy milyen legyen a műveltség mérésének módja, és mü jelent napjainkban a korszerűség követelménye, amely egyaránt megfogalmazódik a tartalom, az eszközök és módszerek területén és nem kevésbé a művelődési intézmények összefüggésében. Alapvetően szemléleti, mű- veltségfelfogás-változásról van szó. A cél, amit magunk elé tűztünk a kulturális forradalom megindulásának kezdetén, ma is megállja helyét: a szocializmus építésének, a szocialista ember kialakulásának előmozdítása a kultúra eszközeivel. A feladat azonban mindig konkrét, történelmileg is, és a megoldás sorrendiségében is. A társadalmi fejlődés (gazdasági, politikai és kulturális egyaránt) most megköveteli a művelődés egész folyamatának összhangba hozását az elért eredményekkel és a célkitűzésekkel. A műveltség általános szintje kulturális forradalmunk jelenlegi szakaszában is egyrészt következménye a társadalom anyagi életében végbemenő 'változásoknak, másrészt feltétele is ezeknek. A műveltség belső tartalmának átalakítása és átalakulása tehát nem. a szubjektív óhajok következménye, hanem az általános társadalmi haladás függvénye. A műveltség összetevői és arányai közös rendező elvek alapján változhatnak: KORUNK ÁLTALÁNOS JELLEMZŐJE A TUDOMÁNYOSTECHNIKAI FORRADALOM, vagyis az, hogy a kulturális értékrendszer piramisának a csúcsára a tudomány kerül. Mindez nálunk a szocialista társadalom építésének történelmileg adott szakaszában megy végbe. A művelődés és műveltség szembesítése korunk és szocialista építömunkánk követelményeivel elvezet bennünket a még mára is érvényben levő és ható régi műveltségfelfogás bírálatához. Ebben a szembesítésben elkerülhetetlen a régi és az új következetes szemoe- állítása. A társadalmi valóság legfontosabb tényei közül, amelyek ma meghatározzák a művelődés irányát, az új korszerű műveltségeszményünk tartalmát, az első és legfontosabb, hogy az általános emberi érték fogalma egyre gyorsabban közeledik a gyakorlati tevékenységhez. A szocializmusnak az a törvényszerűsége fejeződik ki ebben a folyamatban, hogy egyre csökker a munka és kultúra közötti távolság, a fi- ’kai és szellemi munka közötti lényeges különbség. A társadalom termelési struktúrája, a műveltség tartalma és szerkezete szempontjából, mint alapvctjLmeg- határozó tényező lép fel. A második az a tény, hogy a szellemi kultúra alapértéke egyre inkább a tudomány, és ez egyben meghatározza a műveltség tartalmának belső arányait is. A világ tudományos látása — mind a természeté, mind a társadalomé — a ma embere számára nem egyszerűen lehetőség, hanem kor szükséglet. Mint tény köztudott a tudomány és technika, növekvő térhódítása, de kevésbé feltárt a műveltség belső arányainak alakulására gyakorolt hatása. Pedig itt sem hagyható figyelmen kívül a dialektiká-iak az a törvénye, • hogy a mennyiségi felhalmozás minőségi ugráshoz vezet. Itt a mennyiségi oldalt a tudományos ismeret és a technika képviseli, amelynek növekvő mértéke megváltoztatja a műveltség belső tartalmát. Ezen ar alapon kell vizsgálni a műveltségen belül a tudományok, a technika és a művészetek mai helyzetét. Korunk átlagembere, a nagy tömegek egyaránt felhasználják a villanyt, a telefont; a rádiót, a hűtőszekrényt, a magnót, a repülőgépet, — a rakétát is fogják használni — és élvezik a művészetek alkotásait, amelyek ót ábrázolják érzelmeivel és gondolataival, ebben a gazdag és sokszínű életben. Mindez elevezet egy ma már általánosan elfogadott igazsághoz, hogy a műveltség Tartalmáról, korszerűségéről, magas vagy alacsony színvonaláról nem lehet egyszerűen a növekvő számok, vagy azon az alapon dönteni, amit erről szubjektív elképzelések alapján mondanak, vagy írnak. A korszerűség kapcsán A HANGSÚLY A GYAKORLATI HASZNOSSÁGRA, FELHASZNÁLHATÓSÁGRA HELYEZŐDIK. Minden számszerűség csak akkor ítélhető egyértelműen pozitívnak, vagy negatívnak, ha azok belső tartalmát az adott társadalmi szükségletekkel szembesítjük. A művelődés számainak tanulmányozása napjainkban általában kétféle téves megközelítésből történik. Az egyik, amikor a növekvő és ma már milliós nagyságrendű számokat — az olvasás, színházlátogatás, ismeretterjesztő előadásokon való részvétel, tv- nézés stb. — egyértelműen ab<- szolutizálva azonosítják a műveltséggel, a művelődésért folytatott küzdelmek sikerével. Ebben a szemléletben csak az egyik oldal, a mennyiségi szemlélet alapján megfogalmazott követelményrendszer van jelen, kirekesztve belőle a műveltség tartalmával kapcsolatos igényeket. A másik, . ezzel, eüeitíétes véglet. amikor viszont ezeket a számszerű eredményeket hagyják figyelmen kívül és a valós helyzetet csak egyoldalúan a tartalmi követelmények oldaláról közelítve igyekeznek megállapítani. Mindkét szélsőség egyben leegyszerűsítést is jelent, mivei nem veszi figyelembe, hogy a kulturális forradalom a korszerű szocialista társadalom életében bekövetkezett, egyik legfontosabb és ugyanakkor legsokrétűbb változást jelenti. A műveltség szintjét elsősorban azon lehetőségek alapján kell számon kérni, amelyet az anyagi feltételek biztosítanak, és amely ezekből a feltételekből fakadhat. A korszerűség tartalmának leírásánál tehát nem a kultúra felhalmozott értékeiből kell kiindulni, hanem a társadalom anyagi életéből. Tehát nem jelszavak, nem kinyilatkoztatások és okos cikkek, hanem AZ ANYAGI FELTÉTELEK ALAKULÁSA IRÁNYÍTJA AZ EMBER MŰVELŐDÉSÉT, (társadalmi és egyéni érte- lemben), amelyben él. A felvilágosítás természetesen szerepet játszik abban, hogy megmutassa a megváltozott feltételeket, a cselekvés új körülményeit, segítheti az annak megértéséhez vezető út megkönnyítését és lerövidítését. A műveltség ilyen értelmezéséből következik, hogy a korszerű műveltség tartalmi követelményeinek megfogalmazásában, az új műveltségideál meghatározásában — mint feltételből és mint következményből — helyesen az anyagi élet termelésével leöz vétlenül összefügnő feladatokból indulhatunk ki. A kívánságokat is csak ebben az ősz- szefüggésben fogalmazhatjuk meg, ha nem akarunk olyan helyzetbe kerülni, hogy mást mondunk és megint más fakad a társadalom anyagi életéből. Itt is figyelembe kell venni azt az alapvető igazságot, hogy ha mást mondunk, mást kérünk számon, mint ami az életfeltételekből következik, akkor ez hatástalan marad, vagy még ennél is rosszabb eredményre vezet: elfordulnak attól, amit erőszakosan ki akarunk kényszeríteni. A szocialista kultúra voltaképp helyes mértéket keres, s nemcsak tudást és javakat, hanem harmóniát s boldogságot is akar teremteni. Azt mondhatnánk tehát, hogy az igazi műveltség az egyes ember, s a társadalom, legszélesebb értelemben pedig egész történelmi korszakok haladását szolgálja. VONSIK GYULA ARATÓ KÁROLY: A h w Évezredek után már szörnyen unta, hogy szögleteit senki sem gyalulja. Mikor társaival együtt napfényre hengerült. lejest ugrott röglön s a zúzdába repült. De ott is türelmetlen várta: finomítsa kőműves kalapácsa! Bár éles ütései fájtak, . boldog volt: része lesz egy háznak! Idővel elvesztett minden rccézctet, a többiekhez pontosan illeszkedett s lett végül sima kő. Szerényen, halkan örökre elhelyezkedett a falban. Mayer Berta SZOBOR (tűzzománc) Mayer Berta MENEKÜLŐ (tűzzománc) Végh András BORŰS TÁJ (linóleum) Végh András KIKÖTŐ (linóleum) (A két művész szekszárdi kiállításáról.)
