Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-13 / 83. szám

Sportműsor Atlétika: Bátaszéken a vasutas sporttelepen 11 órától megyei út­törő mezei futóbajnokság. Kosárlabda: A Szekszárdi Vasas NB Il-es csapata Kiskunfélegy­házán mérkőzik 11.30-lcor. Megye­bajnokság: Bonyhádi Cipő—Báta- széki VSK (női) 13.30. Serdülő 15.30. Bonyhádi Vasas—Bátaszéki VSK (férfi) 14.15. Serdülő 16.30. Paksi Gimnázium—Bajai Fehérne­mű II. (női) 9. Paksi Gimnázium —Bajai Bácska n. (férfi) 10.15. Paksi Kinizsi—Bajai Fehérnemű n. (női) 11.30. Paksi Kinizsi—Dom­bóvári VSE (női) 13.30. Serdülő 12.30. Kézilabda: A Simontornyai BTC NB II.es férficsapata otthonában játszik, a Veszprémi Vasast fo­gadja 11 órakor. Megyebajnokság: Nők: Szekszárdi Bőrdíszmű—Má­za-Szászvár 10. Tolna—Simontor- nya 9. Mözs—Bonyhádi Cipő 10. Szekszárdi Kórház—Gyönk 15. Férfiak: Hőgyész—Máza-Szászvár 11. Tolna—Dombóvár 11. lyiözs— Bonyhádi Cipő 11. Szekszárdi Kór­ház—Gyönk 16. A serdülő mérkő­zéseket a fenti időpontok előtt egy órával játsszák. Asztalitenisz: NB III-as csapata­ink közül a Szekszárdi Vasas ide­genben, Pécsett a Bányász ellen játszik. A Nagykónyi Tsz SK együttese Nagykónyiban fogadja ellenfelét, a Pécsi Bőrgyár csapa­tát. Kezdés 10.30. Megyebajnokság: Tolna—Bonyhád, Szekszárdi Vasas n—Dombóvár, Gerjen—Sióagárd, Szekszárdi Építők—Nagymányok. Sakk: Máza-Szászvár—Harc, Me­dina—Szekszárdi Vasas, Tolna— Dombóvári VSE. Kezdési időpon­tok 9 óra. ökölvívás: Simontornyán a BTC ökölvívói délelőtt 10 órakor mi- minimumvizsgát tesznek fővárosi versenybírók előtt. Labdarúgó NB H.: A Máza- Szászvári Bányász Almásfüzitő csapatát fogadja 15 órakor a szász­vári pályán. V.: Alberti. A Szek­szárdi Dózsa Fűzfőn mérkőzik, . ahol a kezdési időpont 15 óra. V: Biczó. Labdarúgó NB III: A Bonyhádi Vasas a Bajai Vasas MTE csapa­tát fogadja 16 órakor. V: Vecsera. A Dombóvári Spartacus is ottho­nában játszik, ellenfele a Stein­metz SE. Kezdési idő 16 óra. V: Göncz. A Nagymányoki Brikett Pécsett a Porcelángyár ellen ját­szik 10 órakor. Vs Bálint. Labdarúgó megyebajnokság: Szekszárdi Vasas—Fadd 16. V: Vá- radi. Tengelic—Hőgyész 16. Ve Szalai. Tolna—Tamási 16. V: Majo­ros. Fornád—Bogyiszló 16. V: Sza­bó. Kisdorog—B. Petőfi 16. V: Teierling. Gyönk—Sz. Alpári 16. V: Gaál. Paks—Sz. Dózsa n. 16. V: Bencze. Simontornya—Máza- Szászvár n. 16. V: Pech. Szedres —Dunaföldvár 16. V: Rózsa. Megyei B. osztály: Majos—Báta- szék 16. V: Sebestyén, Ozora— Pálfa 15.30. V: Kleiber, Döbrököz —Nagydorog 16. V: Paár, Dalmand —Cikó 16. V: Vindics. Kölesd— Szakcs 16. V: Kiss. Decs—Sióagárd 16. V: Gabi. Dunaszentgyörgy— Bölcske 16. V: Nagy. Megyei II. osztály: Kéty—Ka- kasd 16. V: Sudár, Zomba—Báta 16. V: Benke. Alsópél—Madocsa 16. V: Csókás, öcsény—Kajdacs 16. V: Magyar. Harc—Dunakömlőd 16. V: Sipőcz. Gerjen—Alsóhídvég 16. V: Atkári. Iregszemcse—Domb. Vasút H. 13.45. V: Hopp. Szakály— Medgyes 16. V: Kovács. Felsőnóna —Domb. Szöv. n. 16. V: Molnár. Tolnanémédi—Nak 16. V: Pozsonyi. Mucsi—Győré 16. V: Schmidt. Ko- csola—Pincehely 16. V; Havasi. Népújság 14 1969. április 13. Amikor Soskicsot éppen fejbe rúgják. Háború a futballpályán Az európai sportközvélemény nemrég meglepetten értesült, hogy a közismert jugoszláv labdarúgó. Milutin Soskics, jelenleg az FC Köln kapusa, sportrokkant lett. A 31 éves Suskics egy kaiserslauteri középcsatárral való összeütközés­nél bal sípcsontját törte, pontosan ^ azon a helyen, ahol egy nyolc hónappal korábbi törés éppen meggyógyult. A kölni labdarúgók orvosa szerint még szerencséje is volt a szerencsétlenségben, mert az újabb törés véget vethetett volna a kapus karrierjének, ha az első törés után behelyezett ezüstszöge- csek nem tartják a sípcsontot. Milutin Soskics, akinek már ko­rábban eltört a kulcscsontja is, a Nyugat-Német Szövetségi Liga leg­szerencsétlenebb játékosai közé tartozik. Nem véletlen az a ki­alakult vélemény, hogy amióta a . a harc a labdáért harc iett‘ a ’ pénzért, amióta a győzelmen a játékosok és egyesületek sorsa fo­rog kockán, egyetlen labdarúgó . sem érezheti magát biztonságban a Szövetségi Köztársaság labdarú­gópályáin. Néhány héttel Soskics kiesése után az FC Köln ,,Gránit Hang­ként emlegetett edzője szinte tá­bori kórház vezetőjének érezhette magát, amikor is 21 játékosa közül csak üggyel-bajjal tudott 11, nagy­jából egészséges játékost a pályá­ra küldeni. A többiek a labdarú­gó-háborúban harcképtelenné vál­tak. A Bundes Liga többi egye­sületeinél sem jobb a helyzet; .ír­ja legutóbbi számában a hamburgi Stem, mert nincs mérkőzés, amely után ne lenne szó vérről, törések­ről, sebekről és vérömlemények- ről. A lelátókról áradó fanatiz­mus, a mindenáron való győzni- akarás visszaüt magukra a játé­kosokra, és ez okozza a rengeteg in-, izomszakadást, csont- és bo­katörést. Ilyen körülményekJ kö­zött sok fiatal labdarúgót fenye­get a legrettenetesebb sportoló­sors : a sportrokkantság. A világhírű angol filozófusnak, Bertrand Russel-nek a modern sportról elgondolkodtató a véle­ménye: „Az emberben vannak bi­zonyos ösztönök, amelyeket ré­gebben a vadászatban és a halá­szatban, később a háborúban ve­zetett le. Az egymást megsemmi­sítő harcok helyére korunkban a sportvetélkedők kerültek”. E meg­állapítást illetően lehetne vitat­kozni, egy bizonyos állapotot azon­ban mégis csak tükröz. A nyugatnémet profi labdarúgó­sportot illetően szaporodnak a vé­lemények, hogy a helyzet egyre rosszabb lesz: a pénz megbolon- dítja a játékosokat, mert egy ra- fináltan kiagyalt rendszer alapján a játékosok ma már nemcsak ha­vi fizetést, hanem teljesítő ké­pességük növelése érdekében járu­lékos pénzeket, prémiumokat kap­nak gólokért, győzelmekért, he­lyezésekért. Érdekes dr. Meliwa kluborvos véleménye, aki attól tart, hogy a csontcsata a pályákon még kímé­letlenebbé válik. Véleménye sze­rint a rendszeres edzés következ­ményeként a legtöbb Játékos szí­ve és vérkeringése rendben van. A mozgásszervek azonban nem bírják a túlzott igénybevételt, ugyanis az inak és szalagok túl- . éltetése rendkívül káros, mert tokét nem lehet úgy edzeni, mint­ás szerveket. Nagy feltűnést keltett nemrég, hogy az egyik legünnepeltebb nyugatnémet labdarúgó, a 32 éves Uwe Seeler, levonva a konzekven­ciákat, bejelentette: kilép a nem­zeti válogatottból, mivel a jövő­ben többet kell gondolnia a csa­ládjára és egészségére. A ham­burgi gólvadásznak, aki 15 éve él­vonalbeli játékos, és £9-szeres vá­logatott, már része volt minden kínban. Eltört az orra, bokája, medencecsontja és csípője, meg­sérült a gerince, az Achilles-ina és operálni kellett a térdét. M nappal egy vakbélműtét után már csatasorba állították, állítólag azért, mert nélkülözhetetlen volt. Játszott támasztófűzőben és még meg nem gyógyult izomszaka­dással. Ha összeesett, injekciókkal újra lábra állították. A Szövetségi Köztársaság Lab­darúgó Szövetsége előtt sem ma­radhatott titokban a labdarúgó- pályákon uralkodó háború. így megbízást adott orvos tanácsadójá­nak, egy orvosprofesszornak tu­dományos vizsgálatra. Nem tudni miért — vagy talán mégis — a professzor véleménye szerint a helyzet nem aggasztó. Arról el­mélkedik csupán, hogy tisztázni kell a biztosító társaságokkal, mi tekinthető szakmai betegségnek a labdarúgóknál. Gyakori panasz, hogy a legtöbb nyugatnémet stadion gyorssegély­re egyáltalán nincs felszerelve, ez­zel szemben az angol és a dél-amerikai kluboknak a lelátók alatt kitűnően fel­szerelt, modern orvosi kezelői vannak, ahol a sérült játékosokat azonnal megvizsgálják, megrönt­genezik, a törött részeket gipszbe helyezik, sőt szükség esetén a helyszínen azonnali műtét végre­hajtása is lehetséges. Az orvosta­nár szerint a német profiknak az angolok példájából kellene tanul- niok, mert ha az ellenfélben a hi­vatásbeli kollegát látják, akkor a szolidaritás megfékezi a brutali­tást. Enyhén szólva naivitás az ilyen ráolvasás, amikor a rafi­nált prémiumok .rendszere, a min­denáron Váló győzelemre sarkalt Vannak akik a bírákat vádolják a játék elfajulásáért. Kétségtelen, hogy a bíróknak is szerepük van ebben. Azonban, ha olykor le is parancsolnak valakit a pályáról, a bűnös csekély büntetéssel meg­ússza — írják a Szövetségi Köz­társaság sportmagazinjai — mert durva játékért egyhavi a letiltás, tettlegességekért maximum két hó­na^ és azután kezdődhet minden elölrőL A rengeteg sérülés, a kí­méletlenség, s a legutóbbi időben jó néhány sportrokkant a legha­tásosabb ellenérv az embertelen profizmussal szemben. RENDSZERES LESZ-E? Megyénkben hagyományos a ta­mást lovasverseny, melyet minden évben augusztus 20-án rendeznek. Értesülésünk szerint Regölyben is felújítják a lovasversenyeket és a szervező' bizottság már munkához látóit — a tervek szerint — az idén több éves kihagyás után is­mét megrendezik pünkösdkor a nagy érdeklődésre számító baj­nokságot. Simontornyán először került sor lovasversenyre, mely mindjárt nemzetközi jelleget is öltött, mi­vel azon egy jugoszláv csapat is részt vett. Az érdeklődés a vára­kozásnak megfelelően alakult és két nap alatt több mint négyezer nézője volt a látványos sportese­ménynek. Munkatársunk a ver­seny befejezése után beszélgetést folytatott a rendező igai^-simon- tomyai Lenin Termelőszövetkezet: elnökével, Kapoli Imre elvtárssal. — Mi késztette a termelőszö­vetkezet vezetőségét, hogy lo­vasversenyt rendezzen 2 — Simontornya környékén ha­gyománya van a lovassportnak. Közel van az ozorai Dádpuszta, valamint Sáripuszta, mindkettő ló- tenyésztéséről híres. Ugyanide kell sorolni Regölyt is. ahonnan az el­múlt években sok ló került ki, legtöbb külföldre. A már hagyo­mányos tamási lovasversenyeken termelőszövetkezetünk tagsága úgyszólván teljes számban részt vett, és az ő kérésük volt: nálunk is foglalkozzunk lovakkal, eset­leg alakítsunk lovasszakosztályt. A tagság hivatkozott arra, hogy a szomszédos Mezőszilason már öt éve van ilyen szakosztály, miért ne lehetne nálunk is. Tehát lé­nyegében a tagság kérésének tet­tünk eleget, amikor három éve megalakítottuk Jovasszakosztá- lyunkat. — Hány sportftova vau a t&z> nek2 — Átlag tíz sportlovunk van* Eddig 15 lovat adtunk el. Tavaly például négy sportlóért 120 ezer forintot kapott a tsz-ünk. Ebből hármat a svájciak vettek meg, míg egy Nyugat-Németországban talált új gazdára. Annyi bizonyos, a lótenyésztésre nem lehet ráfi­zetni, — Úgy hallottuk, a termelőszö­vetkezet hagyományossá akarja tenni az április 4-1 lovasversenyt. — így van. Az idén március ele­jén kezdtük a szervezést, mely­hez nagy segítséget kaptunk a Dél- Magyarországi Lovasszövetség ve­zetőitől, elsősorban Dávid Gyula elvtárstóL Az idén szerzett tapasz­talatokat a jövőből kamatoztatni szeretnénk, a szervezést korábban kezdjük, hogy az elkövetkező években még színvonalasabb, jobb versenyeket rendezhessünk. Cé­lunk: az április 4-i Sió Kupa ké­zilabda-versenyhez hasonlóan a mi lovasversenyünket is hagyomá­nyossá tegyük. Reméljük, tervünk valóra válik, és egy év múlva is­mét itt találkozhatunk — mondot­ta Kapoli Imre. — Vasárnap Szedresen több kajmádi fiatalember nem fi­zetett belépőt. — Miért? — Valami igazolványt mutat­tak, hogy ők játékvezetők, ne­kik nem kell jegyet váltani. — Ilyen eset nemcsak Szed­resen fordult elő. De ennek már vége. Tíz napon belül ki­cserélik az igazolványokat, és azokat minden évben megújít­ják, tehát csak olyanok kap­nak, akik működnek is. — Épp itt az ideje. Csak azt nem tudom, most mi lesz azokkal a dombóváriakkal, akik másodilcán vizsgáztak. — Illetékes helyen úgy hal­lottam, hogy nem ismerik el vizsgájukat. Ha működni akar­nak, vizsgázzanak olyan bi­zottság előtt, melyet a megyei szövetség küld ki. — A játékvezető-jelölteket sújtják? Ók nem tehetnek a történtekről? — Ebben igaza van, de azért Szekszárdon is szeretnék tud­ni, hogy az a bizonyos tan­folyam hány előadásból állott, és nem utolsó sorban, mennyit sajátítottak el az anyagból. Végre ott tartunk, hogy nem o statisztikai adatok, a magas ' ',‘szám a fontos, hanem a ényleges valóság. — Na, ennek igazán örülök. Na meg annak, hogy szegény Bonyhádnak nem kell útikölt­ségre 1000—1500 forintokat ki­adni, hogy MNK-mérkőzéseket játszhasson vidéken. — ök panaszkodtak? — Igen, és valljuk be, hogy nem alaptalanul. Hiába akar­ják bizonygatni évről évre, hogy az MNK milyen jó, mi­lyen népszerű, ez nem így van. Mondjuk meg nyíltan, és őszintén, a vidéknek nem jó. — Ha belegondolunk, elég sokba kerül az utazás, de hát mit tehetünk mást? — Mit? Mondjuk meg az iga­zat: akkor valamilyen formá­ban változtatnak az illetéke­sek. Utóvégre ők is tévedhet­nek. — Állapodjunk meg abban: az alapgondolat helyes, de nem fizetődik ki vidéken hét köz­ben ötven, vagy esetleg száz néző előtt mérkőzéseket ren­dezni, mert a bevétel. még já­tékvezetői díjra is kevés. — Ha Nagy dór ogon néhány részeg szurkolót szabadjára engedtek volna, a sportkör megtakarította volna a 210 fo­rint játékvezetői díjat vasár­nap. — Viszont kifizethetett vol­na játékvezetők temetésére 4—5 ezer forintot. — Mi volt a bajuk a szur­kolóknak? — A nagydorogi csatárok szabálytalankodtak a 16-oson belül. így Ozora szabadrúgás­hoz jutott. A labdát azonban nem a nagydorogiak kapuja fjeié rúgtak, hanem saját ka­pusuknak, akinek a térdéről visszapattant a labda, és a befutó nagy dorogi csatár (t kapuba rúgta azt. — És? — Ilyet még kérdez? A kö­zönség azt hitte, hogy gól, a játékvezető viszont nem adta meg, joggal, mert a labda nem hagyta el a 16-os területét. — Bizony a szabály isme­rete elég hiányos, a közönség nagy részénél: — A sportkörök viszont a labdarúgó-szövetséget szidják, mert az eltiltott játékosaik betétlapját a büntetés lejárta után sem küldik vissza. Hal­lottam olyanról is, hogy de­cember óta várják a betétla­pot. — Akkor még várhatnak egy darabig. — Miért? — Mert a szövetség nem is küldi vissza, csak azoknak, akik a minősítési könyvet be­küldik, vagy behozzák és mi­után oda ,,bevésték” az el­tiltást, csak úgy adják vissza. — Most már értem. — Ez jó, bár a sportköri ve­zetők is értenék. — Mi van azokkal a nagy­dorogi játékosokkal, akiket kettős igazolás miatt eltiltot­tak? — Még semmi. Alsópél ra­gaszkodik ahhoz, hogy ők sza­bályosan igazolták. Különben ugyanezt mondja Bogyiszló is Zsiga István nevű játékossal kapcsolatban, akit Gyönkről igazoltak át. — Ez egy újabb eltiltás? — Igen, és ott is bonyoda­lom van. De nem sokáig, mert április 14-én lesz a tárgyalás, ott minden kiderül. — Ha kiderül.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom