Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-04 / 78. szám

Koszorúzás! ünnepség a Szabadság téri szovjet hősi emlékűinél flz egységért és a felemelkedésért folytatott harc újabb sikerei előtt Komócsin Zoltán ünnepi rádió­A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány és a Haza­fias Népfront Országos Taná­csa — hazánk felszabadulásá­nak 24. évfordulója alkalmá­ból — csütörtökön délelőtt koszorúzási ünnepséget ren­dezett a Szabadság téri szov­jet hősi emlékműnél. A koszorúzási ünnepségen megjelent Kádár János, az ü£SZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gás­pár Sándor, Kállai Gyula, Ko­mócsin Zoltán, Nemes Dezső, Nyers Rezső, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai. Részt vett az ünnepségen a budapesti diplomáciai képvi­seletek több vezetője és tagja. Ott volt a Szovjet—Magyar Baráti Társaság küldöttsége is, amely J. D. Melkovnak. a Moldavai Kommunista Párt Központi Bizottsága másodtit­kárának vezetésével tartózko­dik hazánkban. A szovjet és a magyar him­nusz elhangzása után megkez­dődött a koszorúzás. A Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa nevében Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke és Kis­házi Ödön, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke; az MSZMP Központi Bizott­sága nevében Kádár János, a Központi Bizottság első titkára és Biszku Béla, a Központi Bi­zottság titkára; a forradalmi munkás—paraszt kormány ne­vében Fock Jenő, a kormány elnöke, és Apró Antal, a kor­mány elnökhelyettese helye­zett koszorút az emlékmű ta­lapzatára. A Szovjetunió budapesti nagykövetségének koszorúját F. J. Tyitov nagykövet és V. K. Gvozd altábornagy, katonai és légügyi attasé helyezte el. A budapesti diplomáciai tes­tület nevében Jan Kiljanczyk, a Lengyel Népköztársaság nagykövete, a diplomáciai tes­tület doyenje helyezte el a koszorút. A Hazjafias Népfront Orszá­gos Tanácsa képviseletében dr. Erdei Ferenc főtitkár és Barati József titkár, a Szak- szervezetek Országos Tanácsa részéről Gáspár Sándor főtit­kár és Vas Witteg Miklós al- elnök: a fegyveres erők nevé­ben Czinege Lajos vezérezredes honvédelmi miniszter, Benkei András belügyminiszter és Papp Árpád vezérőrnagy, a munkásőrség országos parancs­noka helyezett el koszorút. A szovjet hadsereg koszorú­ját K. I. Provalov vezérezre­des, P. M. Petrenko altábor­nagy és B. P. Ivanov altábor­nagy helyezte el. A Magyar Partizánszövetség részéről Gábor István főtitkár és dr. Sós György alelnök; a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség képviseletében Mé­hes Lajos, a KISZ Központi Bizottságának első titkára és Kárpáti Sándor, a KISZ Köz­ponti Bizottságának titkára; a Magyar—Szovjet Baráti Társa­ság nevében dr. Mihályfi Ernő elnök és dr. Ligeti Lajos al­elnök; Budapest Főváros Taná­csa nevében Sarlós István, a Végrehajtó Bizottság elnöke és Kelemen Lajos, a Végrehajtó Bizottság elnökhelyettese ko­szorúzott. A koszorúzási ünnepség az Intemacionálé hangjaival ért véget, majd a díszőrség dísz­menetben vonult el a szovjet hősök emlékműve előtt. (MTI) Tegnap este a Magyar Rá­dióban, illetőleg a Magyar Televízióban Komócsin Zol- tón, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára ün­nepi beszédet tartott. Alább Komócsin elvtárs beszédéből Vészieteket közlünk. KEDVES TELEVÍZIÖNEZÖK! TISZTELT HALLGATÓIM! Holnap, április 4-én ünne­peljük hazánk felszabadulásá- nak 24. évfordulóját. Legna­gyobb nemzeti ünnepünk elő-' estéjén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága és a forradalmi munkás­paraszt kormány nevében tisz­telettel és mély megbecsülés­sel koszöntöm országunk egész lakosságát. Huszonnégy évvel ezelőtt a szovjet hadsereg felszabadító csapatai a szabadságot, a nem­zeti újjászületés lehetőségét hozták el számunkra. Ezeréves viharos nemzeti történelmünk során első ízben történt, hogy külföldi ország hadserege nem hódítóként, hanem felszabadí­tóként lépett hazánk földjére A Szovjetunió hős fiai súlyos harcok árán kiűzték hazánk egész területéről a német és a magyar fasisztákat, s népünket megszabadították a háború borzalmaitól. A háborúval együtt a negyedszázados Hor- thy-fasizmus terroruralma is véget ért és befejeződött elő­deink, nemzeti hőseink 400 éves harca a szabad, független, de­mokratikus Magyarországért. Hazánk felszabadításával lehe­tőség nyílt számunkra, hogy megvalósítsuk népünk kiváló fiainak legmerészebb, legszebb álmait és céljait, hazánk de­mokratikus és szocialista át­alakítását. Nem egészen ne­gyedszázad alatt leraktuk ha­zánkban a szocializmus alap­jait. Jelenleg sikeresen mun­kálkodunk a szocializmus tel­jes felépítésén — mondotta Komócsin Zoltán. Eredményeinkről szólott, majd ezután így folytatta be­szédét: Egyáltalán nem tekintjük ünneprontásnak, hogy a törté­nelmileg rövid idő alatt elért eredményeink mellett arról is szólunk, amivel nem vagyunk megelégedve, ami gondot okoz. Az életszínvonal eddig elért emelkedése nem feledtetheti, hogy ma még sokaknak nincs megfelelő lakásuk, az átlagos­nál több a gond azokban a családokban, ahol sok az el­tartott, vagy alacsony a nyug­díj. A jogos anyagi, szociális igények kielégítése csupán azért késik, mert ma még nem állnak rendelkezésre a szüksé­ges anyagi eszközök. Komócsin elvtárs ezután ar­ról beszélt, hogy népünk egy­ségesen küzd nagyszerű ál­maink megvalósításáért, majd a szocialista demokrácia to­vábbfejlesztéséről szólott. A Magyar Népköztársaság csaknem negyedszázados fej­lődésének eredményeit a kom­munisták vezetésével, dolgozó népünk munkájával, áldozat- készségével, akaraterejével, te­hetségének, tudásának kibon­takoztatásával érte el. A párt ereje marxista-leninista vi­lágnézetében, egész dolgozó társadalmunkhoz fűződő szo- os kapcsolataiban, a párt és 1 nép között megvalósult és állandóan tovább erősödő köl­csönös bizalomban van. A szo­cialista forradalom megvalósí­tásával, a szocializmus teljes f én Résének megkezdésével t "ténelme során először ke­rült olyan helyzetbe a magvar n*p, amikor nemzeti érdekei és céljai teljes mértékben egybeesnek a proletár inter­nacionalizmus elveivel — je­lentette ki Komócsin Zoltán'. Ezután hazánk nemzetközi helyzetéről, internacionalista kötelességeinkről beszélt majd így folytatta ünnepi be­szedet: Elveikből, történelmi és mai tapasztalataikból kiindulva a magyar kommunisták meggyő­ződéssel vallják, hogy a Szov­jetunióhoz való viszony az in­ternacionalizmus próbaköve. Akik a Szovjetunió barátainak vallják magukat, éljenek bár­mely országban is, gyakorlat­ban bizonyítják internaciona­lizmusukat:. Felszabadítónk, barátunk és szövetségesünk, a Szovjetunió jelentőségét, szerepét az el­múlt fél évszázad története és a mai világhelyzet szükség­szerűen meghatározza. Törté­nelmi tény, hogy a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom nyitott új korszakot az em­beriség történetében. A szocializmus teljes felépí­tésének legfontosabb külső feltételét a Szovjetunióhoz fű­ződő barátságunk biztosítja. Ezért tekintjük bel- és kül­politikánk sarkpontjának az országaink, pártjaink, kormá­nyaink, népeink között kiala­kult őszinte, testvéri kapcso­latok állandó továbbfejleszté­sét. Hazánk felszabadulásá­nak ünnepi évfordulóján egész dolgozó népünk testvéri érzé­sektől eltelve küldi legjobb kívánságait a Szovjetunió né­peinek, kommunista pártjának kormányának. . Nemzetközi politikai célja- ínk elérésében a legnagyobb jelentőségű, hogy a Magyar Népköztársaság a Varsói Szer- zodés tagállama, valamint ak- tivan részt vesz a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak munkájában. A szocialista országoknak e két nagy fon­tosságú nemzetközi szervezeté­be11 - kölcsönös előnyök és a kölcsönös elkötelezettség elve alapján tevékenykedünk. — Komócsin elvtárs ezután arról szólott, miért vált szükséges­sé a Varsói Szerződés védelmi szervezetének tökéletesítése. Az európai kérdések mellett figyelmünket a világ más ré­szeiben fennálló problémákra is fordítjuk. Mindenekelőtt eber figyelemmel kísérjük viet­nami testvéreink harcát, ame­lyet , fegyverekkel és a tár­gyalóasztal mellett vívnak igazságos céljaik eléréséért Az Amerikai Egyesült Álla­mok kormányát terheli a fe­lelősség azért, hogy még min­dig nincs tényleges előrehala­dás a párizsi tárgyalásokon. Ez a körülmény, továbbá a del-vietnami háború esemé­nyei és felelős amerikai sze­mélyek kardcsörtető megnyi­latkozásai világszerte éberség­re intik a vietnami néppel szolidáris erőket. A Magyar Népköztársaság szavakban és tettekben egyaránt fenntartja és megerősíti szolidaritását vi­etnami testvéreinkkel. Hazánk lakosságát — épp­úgy, mint a világ közvélemé­nyét — élénken foglalkoztat­ja ,a közel-keleti konfliktus elhúzódása. A válságért és annak minden esetleges sú­lyos következményéért min­den felelősség az izraeli ag- resszorokra és imperialista tá­mogatóikra hárul. A kínai kérdésről Komócsin elvtárs a következőket mond­ta: A Kínai Népköztársaság maoista vezetésének a szocia­lizmus eszméitől idegen, na­cionalista, kalandor külpoliti­kája, már hosszú idő óta ag­godalommal tölti el közvéle­ményünket. Népünket különö­és tv-beszéde sen megdöbbentették és fel­háborították azok a súlyos határprovokációk és az a Kí­nán belüli gátlástalan, szovjet­ellenes hisztériakeltés, ame­lyekre az elmúlt hónapban ragadtatta magát a kínai veze­tés. Pártunk és kormányunk, közvéleményünkkel együtt el­ítéli ezeket a durva provoká­ciókat, mert szervezői a két nagy nép közötti viszony szán­dékos mérgezésével felbecsül­hetetlen károkat okoznak a szocializmus és a haladás ügyének. A Szovjetunió kormánya március 29-i nyilatkozatában határozottan visszautasította a pekingi vezetők alaptalan területi követeléseit és lelep­lezte azok provokatív célját. A nyilatkozatban jogosan lep­lezték le, hogy a jelenlegi kí­nai mesterkedések nem való­ságos problémákból erednek. A Szovjetunió ismételten ta­nújelét adta annak, hogy kül­politikáját nem az indulatok, hanem a szocializmus és a né­pek alapvető érdekeiért érzett felelősségtudata vezérli, mert a provokációk és a fékevesz­tett rágalomhadjárat ellenére is javasolja a kínai fél hibá­jából 1964-ben megszakadt konzultációk folytatását. Pártunk és közvéleményünk nagyra becsüli és támogatja a Szovjetunió határozott maga­tartását. Meggyőződésünk, hogy a nyugodt, kontsruktív fellépés megfelel a proletár internacionalizmus elveinek, Kína, a Szovjetunió és vala­mennyi szocialista ország kö­zös és tényleges érdekeinek. A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának múlt év novemberi és decem­beri határozatai nyomán re­ménykeltő folyamat indult meg. Örömünkre szolgál, hogy mind többen ismerik fel az 1968- as január utáni politika torzításait, követelik a hibák kijavítását a politikai kalando­rok, bajkeverők felelősségre vonását, a nyugodt, normális élet biztosítását Komócsin elvtárs beszédé­ben ezután a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban le­zajlott eseményekről szólt, majd így folytatta: Pártunk és kormányunk — mint eddig is — lehetőségei­hez képest kész hozzájárulni a szocializmus csehszlovákiai megszilárdításához, az e cél eléréséhéz vezető úton felme­rülő nehézségek leküzdéséhez. Szabad hazánk, szocialista építőmunkánk céljaival össz­hangban a Magyar Szocialista Munkáspárt kiveszi részét a nemzetközi kommunista moz­galom egységéért, az összes antiimperialista erők összefor- rottságáért folytatott erőfeszí­tésekből. A kommunista és munkáspártokban 1968-ban megerősödött az egység iránti igény. Ez kifejezésre jut a kommunista és munkáspártok június 5-én, Moszkvában kez­dődő nemzetközi . tanácskozá­sának eddigi eredményes elő­készítésében is. Az előkészítő munka befejező szakaszába érkezett. A nemzetközi tanács­kozás várható eredményei, az 1969- es év eseményei ismét igazolni fogják, hogy a kom­munista és munkáspártok kö­zött sokkal több az, ami össze­köt, annál ami elválaszt. Ép­pen ezért az egységért, a fel­emelkedésért folytatott harc újabb sikerei előtt állunk. Az elmondott gondolatok je­gyében kívánok hazánk dol­gozó népének kellemes, szép ünnepet, jó pihenést, — fe; jezte be ünnepi rádió- és tv- beszédét Komócsin Zoltán elv­társ, az MSZMP KB titkára. (Bognár István íelvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom