Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-27 / 95. szám
Csányi László: ÚTKÖZBEN Baranyi Ferenc Tolna megyében Egy tehetséges költő, akiről beszélnek. Immár negyedik kötetét rendezi sajtó alá, de. még nem volt olyan, amelyik körül ne gyűrűztek volna a vita és az elismerés hullámai. Az ok egyszerű: Baranyi költeményeiben az országot, elsősorban a fiatalságot legjobban foglalkoztató problémák kapnak hangot. Közéleti költő, amiként leg- nagyobbjaink is azok voltak. Az elmúlt héten, a költészet napja alkalmával, végigjárta megyénk több községét és a megyeszékhelyt t& Tetszéssel fogadott előadásokat tartott Tamásiban, Bonyhádon, kettőt Szekszárdon, majd Gyönge ön, Tolnán, Pakson és Dunaföldváron. Szerepléséről és a vele együtt bemutatkozott előadóművészekéről is, már hírt adtunk lapunkban. Most az olvasóinknak küldött jő-, kívánságait tolmácsoljuk. U/cvfi /pjeuJiStzJ LJtJBICÄNAK másfél évet Szarajevóban kellett töltenie. Úgy emlékszik erre az időre, mint számkivetésre, élete nagy próbájára. Amikor visszatért Dubrovnikba s először ment végig a Piacán, a boldogságtól kicsordult szeméből a könny. Hűsége meghat. Tisztelettel tekintek Ljubicára, s elképzelem, amint megáll a, Pile kapu előtt, s míg rója az utcákat, szeméből csorog a könny. De azt is tudom, hogy ez a hűség gyakorlati, egészen más, mint ahogy mi ragaszkodunk Szekszárdhoz, Pécshez, Veszprémhez. Mert Dubrovnik, — s lassan minden város, mely látványos történelme árnyékában él — az évszázadok védelmében azt számolja, menynyit tud keresni az idegenen, mennyit ér a dollár, a font, az arany. Az óváros körül, mindenfelé, új házak ezrei emelkednek s mindenki úgy építkezik, hogy minél több kiadható szobája legyen, átmeneti otthonul az ide vetődő- nek. Minden történelem, szívhez szóló szépség, évszázadok emléke, egyetlen és felejthetetlen, aminek az utódok számára gyakorlati jelentősége van. S Ljubica — így képzelem — miközben ott áll a Pile kapunál, könnyes szemmel a viszontlátás örömében, arra gondol, mennyit kérjen majd egy szobáért nyáron. A VÁROS IS ilyen kettős életet él. Elhiszem, hogy nemesi rangot jelent a dubrov- niki születés, s aki az óváros hajdani patriciusházában lehet foltozó suszter, gazdagabb örökséget kapott a múlttól, mint a rácegresi zsellérivadék. Behozhatatlan előnv? — majdnem az, ha a zsellérivadék elfelejti, hogy múltjából kitartást, jövőjéből reményt tanuljon. Itt csak a múltat tanulták meg, amely bőven kamatozik. A Piaca, az óváros főutcája, állandóan ünnepel, mintha örök farsang lenne az élet, hangos vidámsággal. S fnint- ha valami megrendezettség is lenne mindebben. Néha kinyílik egy zöld zsalugáteres ablak, s a szűk keretben megjelenik egy női fej. Talán annak a cipésznek a felesége, akinek kopácsolását az imént hallottam, de úgy kémleli az eget és a tengert, mintha kincses gályákkal várná férje jöttét. * Aztán egy apáca vág át a téren, utána egy dalmát népviseletbe öltözött nő. Meg- megállnak, mosol”-'-mák. Lehet, hogy az idegenforgalmi hivatal fizeti őket? Az idegen is megáll, nézi az apácát, a népviseletet, a dominikánusok tornyát, a tengert, Lok- rum szigetét. Az összhang tökéletes. * REGGEL VAN. hét őrá lehet, — ezeket a sorokat itt írom Dubrovnik alatt a Lapad félsziget egyik házának verandáján. A virágzó fák között idesejlik a tenger, a lépcső két szélén fügefák ága hajol fölém, a szomszédban egy hat almas pálmát lenget a szél. Ez is tökéletes összhang, a Dél szép harmóniája, ami mindig megdobogtatja az Északról érkezők szívét. Déltől mi csak a sóvárgást kaptuk, a többi valahol történelmünk és lelkünk mélyén szunnyad Ezerszer élsírt panaszunk: intin ihletésű közén- korunk-* -imosta az idő és - török, s utána m*r csak: * tocirr'^f0! +ii(^fnr»v lódni az európai áramkörbe. De ezt is Bécs diktálta, mintha a magyar szellem elvesztette volna tájékozódó képességét, mert a török utáni idők magyarja úgy érezte, Bécs a világ fővárosa. Pedig csak a beamterek jellegtelenségét aranyozta be a császárváros talmi ragyogása. Itt ülök a lapadi ház verandáján, s 'arra gondolok, hogy Bessenyei számára is Bécs volt a nagyvilág. Kölcsey pedig még Bécsbe se jutott el. * A KÉRDÉS gyakran visszatér, s a válasz rendszerint a büszkeség és az önvád között lebeg: mi Is nekünk e föld? Bárdosi Német János szép versét idézem: mit mutatnék, ha kérdenék honod? De a másik kérdés is föltolakszik, hogy mit ért meg az, aki nem népi kuriózumokat, olcsó mulatságot kertest? Voltaképp minden hozzánk vetődő idegennek a magyar történelmet kellene kézébe nyomnunk, akár a tízkötetes Szilágyit, s legjobb íróink vallomását, hogy maga találja meg a választ. Persze annak, aki ide jön, Dubrovnikba, vagy akár Rómába, riift.es szüksége maPákolitz István új verseskötetét a megjelenés után nyomban szétkapkodták, s ennek magyarázatát elsősorban a költői hang és magatartás tiszta egyszerűségében lelhetjük meg. A kötet elolvasása után először egy nyugalmas, s mégis nyugtalan őszi kép villan fel. Ez az ősz magába olvasztja a tavasz vibrálását, a nyár forróságát és előlegezi a tél szigorát. Az egész tükröződik tehát a kiemelkedő részben. S mindenkor az ember. A böl- cselkedő, a bonyolult világot befogadó és magyarázó költő. A magyarázat a kevés szóval sokat mondani igényével történik. Nem könnyű vállalkozás ez. Örülünk, hogy Pákolitz Istvánnak ismét sikerült. A nagyfokú műgond az új kötet mind a hetvenegy versére jellemző. Egyetlen egyet nem találunk, amely nyelvi felületességről, stilisztikai botlásról árulkodnék. Pákolitz költői eszközei, hasonlatai, metaforái a lehető legegyszerűbben, mégis sokféleségükben hangoznak fel. A versek ritmusát a gondolatiságnak rendeli alá. A gondolat kedvéért, ha úgy kívánkozik, el- liarapja a klasszikus lüktetésű ütemeket, hogy a következő sorban más ritmusban szólaljon meg újból. (Tristis, Balatonfenyves.) Másutt meg a színek egymásba futtatása adja meg a költemény szépségét. Az Ezüst c. vers színpompája már-már az impresszionizmust idézi. De szó sincs holmi öncélúságról. Hiszen a versben a költő és egy fiatal lány kapcsolatának emlékélménye o lényeges motívum. Az „encián-kék” a fiatalság, a szürke köd a dérütött ember jelzője. A felismerés: „Már az is szép, ami nem az enyém”, vagy: „Ne nyafogj, jól tudtad, te bolond, nem dajkál szőlőt a nyárfalomb!” — egyértelmű, tiszta csengése emberi gondot rögzít. Emberit, hiszen előbb, vagy utóbb mindenki szembenéz a ténnyel: „Az a szép dömöVzi lány most az Tvénl cs»*ry*tőst várja. Es m az elmúlt nyárra gondol, hanem a következőre. Én gyarázatra, az utcák és a házak a történelmet sugározzák, s az utas az egymásnak felelő évszázadok hangját hallja, tisztán és félreérthetetlenül. Zúg a tenger, a szélben hajladoznak a pineák, az utcák fehéren csillognak az ég és a tenger kékségében. Hát ezt mutatja az idegennek, s hozzáteszem, voltaképp oktalan büszkeséggel. Mert századok szorgalma építette, kőből és az örökkévalóságba vetett hitből, s az ősök kitartásának bérét most ez a festett szempillájú nő szedi be a pénzváltó irodában. Legyünk csak tárgyilagosak, dohogok a lapadi ház verandáján, köny- nyű annak a nőnek, hisz any- nyi a dolga, hogy ül az üvegfal mögött, s számolja a pénzt, a, többit elvégezték helyette mások. Nem ő hordta a követ a rektorpalotához, vad janicsár, vasas német elől se bújkált egyik őse se. Minden évszázad hordta kincseit, mn csak a kamatokat kell beszedni, s a nő az üvegkalitkában meg is teszi mindenkinek kijáró szabvány-mosolvával, mi pedig cserébe nemcsak a szépséget kapjuk, hanem a tanulságot is. Pákolitz István: viszafelé nézek, kicsit szomorúan, kicsit mosolyogva”, íme a nyár-emlék a levélpörgető őszben, a letűnt ifjúság csendes ragyogása, a bölcs ember belenyugvása, a törvény elfogadása — mindez némi nosztalgiával. Szép gesztus az élet nyújtotta örömök illő megköszönése is. Igen, éz így természetes, emberi. fa) tj/c AMI LEHET Emberi törvény hitelesíti a Könny-ciklust is. Janus Pan- noniustól József Attiláig idézhetnénk az anya-versek hosz- szú sorát. Pákolitz anyasirató verseiben a szüntelenül küszködő anya alakja magasodik elénk. Ez sem új téma tehát. De téma marad, míg ember, s költő él a földön. Es törvény, örök törvény — s éppen ezért közhely is: „hogy a halál csak az élőnek fájjon”. Csakhogy az ilyenfajta közhelyek megverselésére csakis a jó költő vállalkozhat. Ugyanis a dilettáns produktuma mögött — hangulatilag legyen bármilyen tökéletes is —, az olvasó nem érzi az élménymotivációt. Pákolitz Könny a. versének mindegyik sora az átélt fájdalom mélységét tanúsítja. S ez az őszinteség alapvető feltétele a költészetnek De nézzünk kicsit élőre ist Az új Pákolitz-kötetben, az Összegezés mellett, a jelen közérdekűbb hullámainak gyűrűzése is megtalálható. As Ami lehet ciklus több darabja vall a költő ars poétikájáról Érdekes és szép program ez: „S az igaz is iga- zabb lesz, ha szépen mondod. Se több, se kévéséből ennyi a dolgod” — írja a Se több, se kevesebb e. versében. A Rigó-ban még egyértelműbben hirdeti: egyszerűség, szépség, közérthetőség. A „madárszivnyi öröm” megtalálása és eldalolása — eny- nyi, s csak ennyi az ars poétika. S ez nem is kevés. Hogy mennyire nem, azt Pákolitz a címadó versben fejti ki. (Ami lehet). A költemény rendkívül logikus felépítésű, egyre szélesedő, tova- rezdülő hullámok képét idézi. A belső hullám: a február- végi napsütés. Ebből a várakozó ember öröme gyűrűzik tova. Aztán a beteljesedéskép következik, de azonnal szélesedik ez is, hiszen „a minden is kevés”. S ismét egy villanás, most már szinte kozmikus távolban: „ami lehet csak az vigasztalM. Azaz: a jelent váltó holnap. A maga ismeretlen, nagy feladataival, örömeivel és buktatóival. A kötet utolsó ciklusa világot féltő nyugtalansággal telitett. (Nyugtalan, Nokturno, Hát így). Éppen ezért szélesebb körben mozog, s az előző ciklusok verseihez a tragikus hang kapcsolja. BÁBEL ERNŐ , PÁKOLITZ ISTVÁN: Se több, se kevesebb Belefáradsz a prédikálásba. Mit érsz vele? Nagyon makacs a gonoszság. S a szónak alig van hitele. De hallgathatsz, ha szólnod adatott? Bólinthatsz a csalattatásra? Ami látszatra fölösleges, mégse történik hiába. ■ S az igaz is igazabb lesz, ha szépen mondád. Se több, se kevesebb: ennyi a dolgod. Szigorlat Nem azért maradok itthon mer} máshova nem mehetnék —- Senki se csinálná meg helyettem a leckét Mesebeli Fedél ha jégeső fölöttem Parázs ha pipámat megtömtem Paprikás szalonna Pohár bor Kislány — persze elvarázsolt Hétfejfi behemőt sárkánygyík Éppenhogy érjek a válláig Naponként egy fejét levágva Ne töltsem az időt hiába Az olvasó naplója j
