Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-25 / 93. szám
Egy ember és jóindulatú figyelmeztetése linkalopással vádolta a vezetőséget. Nos, amikor a fehér asztalnál kérdezősködtem, ki ez az ember és igaz-e, hogy már büntetve is volt. akkor az elnökhelyettes, Fekete Jenő bácsi a legtermészetesebb hangon felelte: hogyne, többször is. Szántó Dénes kötözködő. félelmetes természetéről (ha iszik), a tsz-alnök és a párttitkár is egyértelműen szólt, illetve bólogatott. Mindez a járás egyik vezetőjének jelenlétében történt és ő kiáll a tények mellett, jól emlékszik mindenre. Mégis azt mondom: mindent magamra vállalok, ha éppen így kell tenni, csak ne akarjon Szántó Dénes bosszút állni senkin. Se Varga Istvánon, se Fekete Jenőn. Joga nincs hozzá, az Önkényeske- dés ideje minden vonatkozásban lejárt, (ezek után pedig a rendőrség is tudná, kit keressen alkalom adtán). De ami még fontosabb Szántó Dénes szempontjából: róla nemcsak az említett két ember, hanem még jó néhány más bogyiszlói lakos is adhatott volna hasonló véleményt, ha jól meggondoljuk. Sajnos ilyennek tartják, ilyennek könyvelték el a falubeliek. Egyoldalú és túlzott ez a vélemény, de bizonyos fokig érthető. Különben pedig nem egyedülálló eset, hogy valakiről csak rosszat mondanak, sőt terjesztenek, akár Bogvisz- lóról, akár Szekszárdim! van szó. A TÉNYEK teljes ismerete után Szántó Dénessel nekem, már semmi nézeteltérésem nincs. Akkor sem lesz, ha esetleg jogi úton keresné az igazát, tudniillik az ő magatartásának megítélésén ez mit sem változtat. A közgyűlésen elhangzott felszólalása abban a légkörben valósággal felkavarta az epémet és a szövetkezet védelmében, a jó eredmények megvédése céljából írtam azokat a nyilvánosságra hozott, rá nézve sértő sorokat. Most már tudom, hogy kocsmán kívül rendes ember, a dolgos tsz- tagok közé tartozik. Hivatalos véleményt kértem — sokszemközt — a szövetkezet éh- nőkétől. Eszerint: ,.Szántó Dénes munkája ellen kifogásunk nincs, meg vagyunk vele elégedve. Mióta a tsz-ben dolgozik, becsülettel helytáll”. Tudom továbbá, hogy Bo- gyiszlón sokan orvhalászkod- tak már és ezt a faluban legtöbben nem tartják lopásnak Megtudtam azt is, ami egyébként nyilvánvaló: nem Szántó Dénes az egyetlen, aki az italboltban .n'hahap kirúg a hámból. Legalábbis azelőtt ez meg-megtörtént. Bár csak múlt időben beszélhetnénk róla! Sajnos egyúttal arról is ér - tesültem a „tárgyalásunkon”, hogy még mindig nem kaptak a tagok érdemleges választ arra a bizonyos pálinkaügyre. A tsz-elnök most megígérte Szántó Dénesnek, tisztázzák ezt az ügyet. Éppen ideje, máskülönben pedig mi is kíváncsiak vagyunk a tisztázásra. Gemenci József Sorköteleseknek, sorkatonáknak KÜLÖNÖS helyzetben vagyok. Legszívesebben azt mondanám, így a nyilvánosság előtt Szántó Dénes bogyiszlói tsz-tagnak, hogy amit róla írtam egy korábbi cikkben, azt az ujjamból szoptam és ha akar, forduljon bírósághoz, csak hagyja békén a többi bogyiszlói embert, ne fenyegessen senkit, még a háta mögött sem. Jó kis história ez az egész. Kénytelen leszek most újra részletesen megírni, miről van szó, hogy világosan lássa az olvasó. Előbb azonban közlöm: azon a napon, amikor Bogyiszlón jártam, hogy tisztázzuk Szántó Dénes ügyét és a megadható elégtételt megadjam egy újabb cikkben í. személyével kapcsolatban, akkor este Sfcekszárdon felkeresett Varga István, a Paksi Konzervgyár bogyiszlói telepének vezetője. Nagyon izgatottan, csaknem kétségbeesetten. Érthető. Azt mondta, elterjedt a hír a faluban: Szántó Dénes, amikor a tanácsházi megbeszélésről (ahol rajta kívül ott volt a tanácselnök, a t.sz-elnök. a párttitkár és jómagam) . visszament a gyümölcsösbe dolgozni, ott kijelentette más tsz-tagok előtt, kiirtja Varga István családját. Varga István hozzátette elmondásához, Szántó Dénessel lehet beszélni, amikor nincs benne ital és ő már másnap beszélni is fog vele. Csak attól kell félni, ha majd iszik... Egyébként tisztáztuk a konzervgyári telep vezetőjével, ki mit mondott a tsz-közgvűlés napján Szántó Dénesről. tehát milyen tájékoztatások alapján írtam, amit megírtam. Aho- gyan a cikkben szerepel, hogy tudniillik „többször volt büntetve, a falubeliek tájékoztatása szerint lopott is” — ez az én megfogalmazásom. Egyszerűen csak összegeztem, amit elmondtak. Varga István (mellettem ült a közgyűlésen), azt mondta, félnek az emberek Szántó Dénestől, mert verekedésre hajlamos, amikor iszik, ilyennek ismerik a faluban, ezenkívül orvhalászaton érték (tehát lopáson), és ha jól tudja Varga István, büntetve is volt. A KÖZGYŰLÉS után, amikor a vendégeket asztalhoz hívták, szóba került a téma, mert én firtattam. Firtatnom kellett, hiszen a közgyűlésen csak két tag szólalt fel és mindegyik támadta a vezetőséget, holott az eredmények az eddiginél lényegesen jobbak voltak. Az első felszólalóról rögtön kiderült: felbíztatott emher, mások szócsöve, őneki sérelme nincs. A másik felszólaló Szántó Dénes volt, láthatóan az ital hatása alatt igen durván vádaskodott, páA hadkötelesség a magyar állampolgárságú férfiak számára annak az évnek a január 1. napján kezdődik, amelyben a fiatal a 18. életévét betölti. Ettől kezdve a hadköteleseket — és sok esetben a hozzátartozókat is — kötelezettségek. de ugyanakkor jogok és kedvezmények is megilletik. A 18 éves fiatalok életének ebben a szakaszában sok probléma vár megoldásra. Jelentős részük ugyanis munka- viszonyban áll. Másik részük ebben a korban tanulmányokat folytat, vagy tanulmányok megkezdésére készül, és választ vár; folytathátja-e a megkezdett tanulmányokat, illetve megkezdheti-e azokat, vagy katonai szolgálatra kell bevonulnia? Mikor lehet szolgálati halasztást kérni, és mennyi időre? A bevonuló fiatalok egy része már nős. esetleg gyermeke is van. Másik részük nősülés előtt áll. Sokan közülük szüleiket, vagy testvéreiket tartják el, illetve támogatják. Mi lesz a hozzátartozókkal, a feleségekkel, vagy a szülőkkel, továbbá milyen támogatást kaphatnak, és kitől? A „Sorköteleseknek, sorkatonáknak” című könyvet a Honvédelmi Minisztérium csoport- főnökségének munkatársai állították össze. A könyv első fejezete a hadkötelesek feladatait foglalja össze. A második fejezet a sorkötelesek, a sorkatonák és a hozzátartozóik részére biztosítható kedvezményeket, a szolgálathalasztással, a sorkatonai szolgálat félbeszakításával kapcsolatos kérdéseket, illetve jogszabályokat, valamint a gyógykezelést, a szabadságot, az illetményeket, a családi pótlékot, a családi segélyt ismerteti. A harmadik fejezet a nősü— lés a külföldi utazás, az egyetemi és főiskolai hallgatók katonai szolgálatának, valamint a tiszti és tiszthelyettesi iskolára való jelentkezés kérdéseivel foglalkozik. A Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában megjelent könyv alkalmas arra, hogy a katonai szolgálattal kapcsolatos kérdéseket a lakosság széles körével megismertetve, a honvédelmi nevelést szolgálja. Búrák alatt. Foto: Tóth Iván Molnár Károly: I A látható légió 1962 június 22-én jelentették a hírügynökségek Párizsból: „Július elsejéig elszállítják Szidi bel Abbesz 1500 főnyi légionista helyőrségét... A 17 000 embert számláló idegenlégió elhelyezése nagy gondot okoz a francia hatóságoknak. Sem Franciaország, sem a gyarmati szigetek lakossága nem kívánja az idegen, kétes elemekből álló csapatok jelenlétét. Francia- Guayana tiltakozott odaszállításuk ellen”. Szidi bel Abbesz nemcsak egyszerű katonai támaszpont, h^nem a légió „szent városa”. Amikor á francia kormány úgy döntött, hogy a központi laktanyát megszünteti, az elmúlás hangulatát vonta a fehér kepis katonák köré. Lázas csomagolás kezdődött. A kantinban ingyen mérték ki a maradék italokat. A légió központi épületén hunyorogni kezdtek a fénylő neonbetűk: „Légió — 79 — Patria Nostra” — vagyis a légió a mi hazánk. Szerelők jöttek. Leszedték a neonfelírást. A légió zenekara jellegzetes indulót játszott A parancsnokság összecsom’agoltatta a légió múzeumának trófeáit. Minden zsákmányolt zászlót gondosan becsomagoltak, hogy elszállítsák. Kivéve egyet. 1885-ben a légiósok Indokínából, Tuyen-Quang- ból magukkal hoztak egy zászlót Ez később Borelli századoshoz került. Ö vitte el Szidi bel Abbeszbe. — Ez a harci zsákmány hirdesse mindig a légió dicsőséges győzelmét — így végrendelkezett a százados. — Legyen a zászló mindig Szidi bel Ab- beszben. De csak addig, amíg a város fölött francia trikolort lenget a szél. Félvad törzsek szertartására emlékeztető jelenet a légió Szidi bel Abbesz-i búcsújának napján. Gyászzenét játszott a zenekar és az indokínai zászlót elégették a laktanya udvarán. Folyt a bor, zengett az induló. A csapatok felsorakoztak. Hosszú autóoszlopok vitték Szidi bel Abbesz helyőrségét a tengerpart felé. „Finale et Prélude” — így jellemzik a légió hivatalos történetírói ezt a napot. Búcsú Afrikától. Búcsú a francia gyarmatbirodalomtól. Búcsú a kalandtól. Korzikán kötött ki velük a hajó. Más egységek a Marseille-től néhány kilométerre lévő Aubagne városka laktanyáiba kerültek. Nem fogadták őket szívesen. Korzika szigetén Bastia kikötőjében és Ajacciobán, Napoleon szülővárosában tüntettek ellenük a sziget felháborodott lakói. — Fasiszták! Gyilkosok! — kiabálta a tömeg. Fel kell oszlatni a légiót! Meglátogatta az egységeket új állomáshelyén a — 80 — Newsweek című amerikai lap riportere. Megállapította, hogy a légió veteránjai között hihetetlenül nagy volt az SS-ek arányszáma, akik most Korzika szigetén és a Marseille melletti laktanyában álmodoznak a közelmúltról, amikor az OAS urai mintegy ötven dollárt fizettek nekik minden megölt emberért. — Hiába, — sóhajtott fel az amerikai lap riporterének Aubagne-ban egy tapasztalt altiszt —, a légió az atomkorszakban elavult, hát meg kell szüntetni. Ez tévedés. Nem az „atomkorszak” tette elavulttá a légiót, hanem az ázsiai és afrikai népek szabadságának és függetlenségének a korszaka. Franciaország ugyanis az „atomkorszakban” is igyekszik felhasználni a zsoldosokat. A légió néhány egységét a hadügyminisztérium Óceánia korallszige- lére küldte, ahol a francia tudósok a nukleáris fegyvereket próbálják ki. Kezdettől fogva részt vesznek a kísérleti telep építkezési munkálataiban a légió különleges alakulatai. A Mururoa-szigetről küldött, feltehetően cenzúrázott leveleikben a katonák mint a technika és a civilizáció előőrseikről írnak önmagukról. ■ — Modem Robinsonok vagyunk. Egy kis életet hozunk a korállszigeti lakók unalmába — írja valahonnan Polinéziából egy légiós. — Megfűszerezzük egy kicsit a Sandwich-szigeteket... Mi lesz a légióval? Bár az egységei jelenleg még ott állomásoznak Polinézia szigetein, Korzikán, Marseille mellett, Madagaszkáron és Szomáliban, az alakulatnak mégsincs jövője. Csak múltja. De — egyetlen fejezetet kivéve — az is dicstelen. — VÉGE — — 81 —
