Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-20 / 89. szám
Egy régi, „vonalas irka” megsárgult, kiemelt lapján mosolyogva olvassuk Misiké lila tintával rótt, döcögő, gyermekbetűit. Már dátumot is írt: 1890 április 7. kedves nagyanyikám! egy szép szeniképet küldök és sokat gondolok nagyanyékámra. kedves nagyan./ikcm azt írja meg, hogy nem e beteg. a, n/u[a*ska sok piros tojást hozott s már kijárok sétálni és a fogam is kiesett, a aenne nem tudja, hogy mikor mehetünk haza misike Első elemfsta volt, amikor ezeket a sorokat írta. Még csupa kisbetűvel. A „nagyanyikám” szót háromszor is leírva elárulja, hogy tisztelte, szerette nagyanyját, amit később a Halálfiai nagyszerűen megrajzolt asszonyalakjával mindennél jobban bizonyít Ez a kedves megszólítás egyébként anya- nyelvjárása tájszavaihoz tartozik, hiszen ma is használják ezt a Sárközben. Ezután a rövid mondatkákban ügyesen tudósít bennünket kicsi életének legfontosabb eseményeiről. Nekünk szekszárdiaknak az utolsó szó „haza” különösen kedvesen csendül. Ekkor ugyanis szüleivel a fővárosban élt. (Édesapja 1888-tól 1891 májusáig Budapesten volt ítélőtáblái bíró.) De már itt érezzük, amit nagy költő korában is megfigyelhetünk, hogy bárhol él, az otthon fogalmát mindig ez a sédparti öreg ház jelentette a számára. A másik levelet, melyet itt közlünk, tíz évvel később írta Pécsről a hetedik gimnazista diák. A költő unoka- testvére Fördős Dezsőné Kelemen Gizella juttatta el a kedves ajándékot a szekszárdi Babits Emlékháznak. A verses levél megszólítása „Bimbis bátyám” elárulja, hogy a megszólított nagybátyja, akit familiáris, tréfás hangon így szólítottak a családban. Babits a borítékot Kelemen Imre törvényszéki jegyzőnek a Rottenbiller utca 28. I. 10. sz. alá címezte. A bélyeget 1900 április 5-i dátummal bélyegezték le. Nagybátyja feleségével cs kisleányával ekkor Budapesten élt. Később az Aréna út 11. sz. házban náluk lakott egyetemi évei alatt. RATKÖ JÓZSEF: SZERELEM Először egyik ujjadat, aztán a másikat. Szép tenyeredből nem marad nekem csak áhitat. A markos munka elveszi tőlem karod, szemed. Ujjad bögyével bútorok Jényét kényezteted. Ratkó József költőt a napokban József Attila-díjjal tüntették ki. Kedves Bimbis bátyám? Megígértem neked Utolsó kártyámon egy hosszú levelet. Nem tudom, a kártyát megkaptad e eddig Mert meg kellett kapnod legalább is keddig —» S aztán — vagyok bátor magyar ember lenni Megtartom a szavam, bár nem hallá senki. Azért, hogy a szómat mondom vala versben» Igaz az az érzés, ami súgta bennem A vers csak ajándék, olyan levélkémen Mint az a bizonyos kép vala tiéden S verset, ami miatt nem írhatók régen. Ideje áldozni neked immár nékem. Versbe, tudod könnyebb mondái badarságot. Amint én alig, ha szólni tudek másat Belebotorulván sok iszonyú versbe. Elfárad az elme, kitörik a nyel e. Verset egész hón át szavalni, bírálni S legiszonyatosabb magamnak csinálni 1 Vagyon pihenés is, nincs köszönet rajta, Követi a rosszat még iszonyúbb fa'ta, Áldozni fel Bitter s Gyikos rábeszélnek Éjjeimet is még Rómának Athénnek, S reggel Gazsi jön be' fekete notesszal, Benne piros plajbász: vargákat ír azzal. Meqszánacazonban egy jószivű tündér, Hallva, pihenést hogv mennyire a szüm kér. Megszánó, hát mondom, s kikérte qz égtől. Vihessen el innen engem a rút Pécsről; Tudom env pár nan c~ak s go—er ikán húz még A jószívű tündér, kinek neve: Húsvét. Nemcsak rím kedvéért mor.dom ezt a ,,még”-et. Hanem az idő nagy sokasága végett, Oh ez az egyoár nao megannyi e-riendő, Mafcérv'i távolban látsz?k a jöverd3, S az idő, minthacsak boszantni akarna, Csak oly immel-ámmal tol napot n napra. De ha letel mégis — s le kell neki telni —» Mily ürömmel fogok a vasúira menni Meg is áldom azt a masinát én százszor, Bár átkoztam is már magamban egypárszor Mert gyakran fejemben fájás okozója, — Rossz fej az, hiába, nem tehetek róla. No de kis baj, nagy jó... A szívem mélyében Csak az bánt még engem: ott leszel-e vélem Oh mer’ az embernek búja, mulatsága, Jobban esik mindaz, hogyha vagyon társa, Pláne olyan társa, oly jó, vidám nyájas. Kivel együtt lenni olyan mulatságos. Nagy örömem akkor volna igaz, hidd el. Ha te is lejönnél mind a tieiddel, Jó Gizi nénivel, s a kis Gizikével — mekkora már vojjon és mostan mit mivel? Hejh, ha megláthatnám veled együtt 1 úgy még Kétszeresen ünnep nekem a nagy Húsvót, De ha téged mégis kötelesség-tábor. Rosszabb, mint az ényim, még abban is gátol Azért, hogy legalább irácodai lássam — Habár nem érdemiem, vagyon tudomásom, — írj levelet kérlek, ha csak eg/pár szót is, írj abba magadról hírt is nekem, jót is. Guggolsz kis gondjaid között; söpörsz, padlót sikálsz, vasalsz, gyerekkel bíbelődsz egy percre meg nem állsz. Dolgozol, szüntelen mosol, s ha rádszólok, puha szádon meglibben egy mosoly, mint terített ruha. Por öllek: nincs ehhez jogod l Törvény van rá, tudom: napi nyolc óra munka és nyolc óra nyugalom! Czimezd leveledet keddi naptól kezdve Szegzúrd városába te régi czlmed.e; Ne haragudj, hegy csak „jegyző" titulállak, Nem tudom új czimed, s így tán rád találnak S meg viszik kézcsckom’ néninek is, s Gizi Üdvözletét, akit csókoltál a Misi. A levélpapír alján ismeretlen kézírással: 1900 ápr. 4. A verses levél tréfás, kedves hangulatával elénk idézi a pécsi diákot, ... aki álmatagon, a pádon, s a táblán át, mint egy fekete ablakon a jövőbe nézett. (Pécsi érettségi találkozóra. 1931.) A levél harmadik versszakának sorai önképzőköri működésére utalnak. Babits egykori pécsi osztálytársaitól tudjuk, hogy a hetedikben csaknem minden önképzőköri ülésen szerepelt. Szavalataival kevés sikert ért el. De elfogadták „Tíz év Erdély történelméből” című értekezését, „II. Rákóczi Ferenc” c. balladáját, valamint két elbeszélését: „Viszály a tanácsházban” és „Bíró uram karácsonyestje” címűt. Az utóbbinak dicsérik jól sikerült nyelvezetét. „Apróbb versek” címen már műfordításokkal is szerepelt. A március 15-i gyűlésen ő tartott ünnepi megemlékezést „Vázlatok a nap történetéből” címmel. A záróülésen Garay Obsitos c. költeményét szavalta. Négy aranyat nyert. Hármat dolgozataiért kapott, egy arannyal pedig mint az önképzőkör legszorgalmasabb tagját jutalmazták. Önképzőköri munkásságáról egyébként egyetemi. szakvizsgái folyamodványához csatolt önéletrajzában is vall. A negyedik versszakban felvonul előttünk a pécsi cisztercita gimnázium néhány híres tanáralakja: Áldozni fel Bittér s Gyikos rábeszélnek Éjeimet is még Rómának, Athénnek... Bitter Illés osztályfőnöke volt. A Tolna megyei Apar községben született 1868-ban a későbbi híres cisztercita pedagógus. Mi űz, miféle ösztön ez, hogy mindennap akképp s olyan erővel és dühvei igyekszel, mint a gép? Először egyik ujjadat, aztán egész karod. A markos munka elveszi fénylő homlokod. Egyszer egészen eltűnsz, dologgá változol, s majd sirhatunk utánad, ha nem leszel sehol. Még az egykori tanulók tolvajnyelvével is megismerkedhetünk, Íriszen az alábbi sorok alighanem szekundát jelentenek! Reggel Gazsi jön be fekete notesszal Benne piros piajbász, vargákat ir azzal... Azután a következő versszakokban megszólal a hamisítatlan diák, aki épp úgy várta a húsvéti vakációt, ahogyan a tavaszi szünetet a mai fiatalok. _. . i Oh ez az egypar r.ap megannyi esztendő. Mákonyi távolban látszik a jövendő... Számolja a n""ikat, amíg gőzparipája Szekszárd felé „vonja”, azaz a vonat végre döcöghessen vele hazafelé! (A Szekszárd—bátaszéki vasútvonal nagyon fiatal, mindössze három éves volt akkor.) De az úton gyönyörködni lehetett a tavaszi tájban, és élvezni a drága dombsor távoli, kéklő hullámait. Rímek zenéltek a kattogó kerekek pontos ütemére. A hetedik versszakban így ír: Meg is áldom azt a masinát én százszor. Pár átkoztam magamban egypárszor... Mert gyakran fejemben fájás ckazója, —s Rossz fej az, hiába, nem tehetek róla. Érdekes megfigyelnünk, hogy Sátordy Imrus is fejfájásról panaszkodik a vonaton a Halálfiaiban, Babitsnak e nagy vallomásos művében. „No de kis baj, nagy jó”... írja. 'Hisz otthon várja az arany Séd... Eszébe jutott a régi otthoni szokás; szinte érezte már a bartinai kis konyhák szabad tüzén nagypénteken pattogatott kukorica ismerős illatát. Napfény melengette a vén ház tetejét. Jó volt ilyenkor a padláson, „kincseket” keresni, régi kötetekben. Ez egyik legkedvesebb s-''’'■’hozása volt. Hiszen dér’zoja érdekes, orvosi kötetei mellé a Kelemenek, meg Ujfalussy Imre bácsi könyvei kerültek. Édesapja halála után ide hozták fel jogi könyveit és a sok régi folyóirat is itt rétegeződött. Azután várta a szőlőhegy. Jó volt elnézni a .surranó gyíkokat a napsütött szurdikfaion. A lugasban, a vén barna tőkék tövén ilyenkor mindig találtak ibolyát. A tánya előtt eléje tűnt az „Enyhe dombsor. lankatag manvar földi S az a róna túl már a nagy-alföld szemhatártól, ahol a nap támad.’* (Hazám I III.) Ha lenézett innen, látta a „gőzparipát”, mely hazafelé repítette. Ilyenkor fentről sokszínű csokrok a fák, „... a mandula habzik, mint a szökőkút, ejtve STÍrmai záporát minden szélre.” (Zsendül már a tavasz) Tán Editre gondolt innen a szőlőből, a kis polgáristára? Mert érdekes azt is feljegyeznünk, hogy egy pécsi diáktársának visszaemlékezései szerint Babitsnak hetedikes • korában tetszett egy Edit nevű kislány, akinek bár személyesen nem is ismerte, szintén egy verses levelet írt. A levél utolsó részében örömmel gondol az otthoni családi találkozóra. Kelemen Imre ugyanis a feleségével és kisleányával szintén leutazott minden nagyobb ünnepre Budapestről édesanyjához, Cenci nénihez, a szülőházba. Nagy örömem okkor volna, hidd el. Ha te is eljönnél mind a tieiddel. Mint a költő urtokahugától, a levélben szereplő Gizikétől tudjuk, édesapám is, a maga csendes, derült kedélyével versben válaszolt Misinek erre a kedves diákköri versezetére. Itt közölt sorainkkal szeretnénk Babits diákéveinek egy kevéssé ismert periódusát közelhozni a mai fiatalokhoz. Mert nagy költő korában is gyakran bukkannak fel verseiben és vallomásos műveiben az otthoni tavaszi táj motívumai. Úgy érezzük, hogy súlyos betegségében is e vakációk emléke tör fel, amikor ifjúmagát idézve így vall: ...Be jó volna ma bolyogni, mint hajdan bolyog-cm e bölcs otthoni tájakon ' hetykén sorra küszentve Sédet, Sárvizet és Siót. (Zsendül már a tavasz, 1939.) MOHAI JLAJOSNÉ DE.vlENV OTTO: : 'BT! Ki tanított... Ki tanított az igaz szó ízére?. •. Homályosan hangzó fenyegetések Változta* pattogó indulókkal, s ha volt, ami megóvott végül is — csak nyomorunk késztetett tiltakozni. Tízévesen nehéz robotba álltunk, s tisztelegtünk minden mundér előtt. „A levente hazáját szereti** s körülfutja a gyakorlóteret Vasárnaponként templomba tereltek s hetenként kétszer inasískolába. Ha egy értelmes kérdés megfogant kamasz! alkiinkben — így a válasz: „Lám, ezekből lesznek a kommunisták! Ismerem azt a vadparaszt apádat”. Nem ismerte. Ott szolgált a Novaráu, s Horthy kétszer is kiköttette. Nem ismerte, csak tudta a dühöt, ami megkínzott életét betölti. Nem ismerte. Nem látta mosolyogni! De én láttam, r.^^m apja volt. Csöndes vasárnap dé'útónokon, ha összelőttünk a •“■Mes szobában, rűnkkae^nfoft — mi van leventeifjak? Földet akart ha egy tenyérnyit U» Részlet a szerző; \ mi időnk című verséből. hol négy fiával megkapaszkodik. De csak a másét túrta s tíz keresztből egyet kapott, ha aratni szegődött. Ám volt ereje dolgozni, remélni, s megérhette, hogy övé iett a föld. • Oly egyszerű volt a felismerés. Mint a gyermek, ha már beszélni kezd, és szeretteit néven nevezi. A tiszta dolgok megvilágosodtak, egy szó elég volt lelkesíteni, s egy lobogó, egy csillag fénye mellett melegedtünk, mi árva kamaszok. .«, Honnan áradt szívünkbe ennyi düh s összehúzott mellünkbe öntudat? Hogy értettük az első jeladást, a falvakban, a rom gyárvárosokban? S kik volíak ok, akikről mitse tudtunk s most elénk álltak sr.ikár-komolyan? Hátuk mögött negyedszázadnyi harc. Siófok, Orgovány kfsértete. ök, akiket a ruájus ott talált befog ottan a cellaráes mögíitt, dk? ők mégis zászlókat rejtegettek s féltett vöröskatona-könyvüket. Táblát szegeztek egy elhagyott házra, s a ház lüktető gonddal lett tele. Lefog’alték a nyomda géneket s néhány nap múlva újságot csináltak. Földet mértek — papíron egyelőre, a^jHavették a jogosultakat, tanítottak, ha tanítványra leltek. Tg"ott a szó: Lenin, forradalom! nTa m*r tod^m. hop-v e saő jegyéi);" fogant a század 'minden változása...
