Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-17 / 86. szám
A röntgen dolgoztak ki, amelynek tv- képernyőjén a c.spntárnyék nélküli szubsztrakciós („kivo- násos”) röntgenfelvétel jelenik meg a vizsgáló orvos előtt. A vizsgálathoz két röntgen- felvételt készítenek: egyet kontrasztanyag nélkül, a másodikat a szokásos módon, kontrasztanyaggal. Mindkettőt átvilágítják és két, szinkronban működő tv-kamerával felveszik, majd közös képernyőre vetítik. és a tv házassága Az elmúlt két évtizedben sok röntgenorvos lett egyben tv-szakértő anélkül, hogy műsorszerkesztésre vagy (hivatásos) bírálatra adta volna a fejét. Alaposan megismerkedtek azonban a televízió technikájával és általában az elektronikával, hogy fokozott védelmet találjanak az ártalmas sugarak ellen és pontosabbá, eredményesebbé tegyék orvosi m Linkójukat. A röntgenezés úttörői közül döbbenetesen sokan váltak hivatásuk áldozatává addig ismeretlen sugárbetegségek, fehérvérűség, rák következtében. Védelmükre sokáig csak a vas- tagt nehéz ólomkötény és kesztyű szolgált, alaposan megnehezítve az átvilágító készülék előtt ülő orvos helyzetét és siettetve kimerülését. Holott a legnagyobb figyelemre, éber szemre van szükség, hogy a szakember, órákon át a sötétben dolgozva, minden egyes beteg halvány röntgenképén észrevegye a legkisebb kóros jeleket is. Mostanában mindinkább feleslegessé válik a sok ólom, kigyúlhatnak a fények és kitárulhatnak az ablakok, ahogyan a röntgen szolgálatába állítja a korszerű elektronikát és házasságra lép a televízióval. Az elektronika segítségével mindenekelőtt megszületett a röntgen-képerősítő. Ennek az elve a következő. A röntgenképet először cinkszulfátot, vagy ezüstöt tartalmazó, fluoreszkáló ernyőre vetítik. Ezen a rétegen a kép erősebben megvilágított részei tovább erősödnek, a gyengébbek tovább gyöngülnek, az élettelen kép tehát élessé, kontrasztos- sá válik. így jut el az ernyő második részére, egy céziumból és antimonból álló lapos ,,fotokatód”-ra, amelynek segítségével „elektronikus képpé” alakul: a katód ugyanis elektronokat bocsát ki magából. Az éléssé alakított röntgenképnek megfelelő elektronsugarak több ezer voltos feszültségű téren haladnak át és összeterelve, felgyorsulva jutnak el a második, kisebb méretű fluoreszkáló ernyőre, s azon ismét látható képet adnak. Ennek fényereje az eredeti röntgenképnek a sokszorosa. akár az ezerszerese is lehet. Az erősítő berendezés ernyőjén megjelent képet „biztos távolból”, sugúrveszély nélkül, világosban, akár napfényben is tanulmányozhatja az orvos. Erre a célra prizmarendszer és ipari televízió is rendelkezésre áll. de képmagnót is igénybe vehet és megörökítheti az álvilágítás eredményét bonyolult, hosszadalmas laboratóriumi eljárások nélkül, másodpercek alatt. Az sem lebecsülendő előny, hogy ezzel a módszerrel feie annyi sugármennyiséggel végzik a röntgenátvilágítást, mint azelőtt, tehát a beteget érő sugárterhelés is kisebb. Ez különösen a megismételt, esetleg sorozatban végzett gyo- mor-ból és szívröntgenezés esetén jelentős. A Siemens Művek kutatói olyan elektronikus berendezést Természetes múmiák A természetes módon mumifikálódott élőlények legősibb képviselői borostyánkőbe zárva maradtak az utókorra. Ezek között csak kisebb rovarokat találhatunk, amelyeket rabul ejtett, beburkolt a kezdetben ragadós, majd később megkövesedett fenyőgyanta. Természetes úton konzerválódott emberi tetemre 1573-ban bukkantak először, az ausztriai Hallein sóbányájában. Ugyanott 1616-ban még egy tetemet találtak,. majd 1734-ben Hallstattban egy harmadik is napvilágra került. Két és fél évezreddel ezelőtt bányászat közben lepte meg őket a nagy sótartalmú vízbetörés, mely mu- mifikálódásukat is biztosította. Csaknem azonos korú természetes múmiákat Egyiptomban is felfedeztek, amelyek konzerválódását klimatikus tényezők, a kivételesen száraz, meleg és egyenletesen cirku- láló levegő tették lehetővé. Több példa van rá, hogy mocsárba süllyedt holttestek is viszonylagos épségben megmaradtak 1— 2 évezreden keresztül. Só helyett cukor is biztosítja a konzerválódást. Jó példa erre Nagy Sándor makedóniai király mézben konzervált teteme. Hátbőrükkel „látnak“ a vakok A San Francisco-! Medical Center kísérleti termében meztelen felsőtestű vak páciens ül egy fogorvosi székben, és diktálja, hogy mit észlel a tv előtt fel s alá járó vonalzó mozgásából: „lefelé megy, megint le, most le fel, fel...” A kísérleti módszer, amely technikai részleteiben még kidolgozásra vár, lehetővé, teszi a vakoknak, hogy a hátbőrükkel lássanak. Nem köznapi értelemben vett látásról van szó, de a látást nótló eljáró sok közül ez mutatkozik a legjobbnak. A páciens hátára parányi tv-kamerát szerelnek, amely a képet elektromos impulzusokká változtatja. A szék támlájára erősített elektronikus készülék egy berendezésre vezeti az impulzusokat, s ezek adnak világosan megkülönböztethető doboló jeleket a hátbőrön. Az inger pontosan követi a tárgy vagy a készülék mozgását. A vak kísérleti személyek aránylag rövid idő alatt meg tudták különböztetni a nyomtatott betűket úgy, hogy rövid szöveget el is olvashattak, Elektronikus berendezések gondoskodnak róla, hogy vizsgálat közben akár az egyik, akár a másik felvételt szükség szerint erősíthessék és a két kép mikronnyi pontossággal fedje egymást. Az agy érhálózata, a gerincvelő, a vesemedence és a szívüregek működés közben, sorozatfelvételekkel is kitűnően tanulmányozhatók és a képek jóval egyszerűbben értelmezhetők az új módszerrel. Megfelelő színszűrőkkel elérték, hogy a két képen a verőerek vörös, a visszerek zöld színben láthatók; ez mindenekelőtt az oktatásban, szemléltetésben nagy jelentőségű. A legnagyobb hatású magyarázatnál, előadásnál is többet mond egyetlen ilyen felvétel az anatómiával ismerkedő medikus vagy az agy működését, keringését tanulmányozó orvos számára. DR. SZENDE! ADÄM Vigyázat! Tűzveszély! Hatalmas értékek menttietök meg a tűz pusztításától a Siemens cég által kidolgozott és forgalomba hozott úgynevezett ionizációs tűzjelző segítségével. A készülék működése azon a megfigyelésen alapszik, hogy az izzó, parázsló, füstölő tűzfészek környezetében jelentősen megnő a levegő iontartalma. A megfelelően kialakított érzékelő-elektródák ezt azon. nal észlelik és relészerkezet segítségével bekapcsolják a tüz- riasztó rendszert, vagy működésbe hozzák a helyiségben felszerelt úgynevezett zápor-berendezést. A tervezők arra is gondoltak, hogy áramkimaradás vagy zárlat esetén se mondjon csődöt a tűzjelző. Ha ugyanis nem kap áramot a készülék, a riasztó rendszer akkor is azonnal működésbe lép. Az ipari üzemekben, ahol napirenden vannak a tűzesetek, a felbecsülhetetlen értéket őrző múzeumokban, a több ezer személyt befogadó előadótermekben, stúdiókban és filmgyárakban, valamint a mindennaoi élet sok más területén '-.ikerrel alkalmazzák ezt a7, egyszerű működésű és viszonylag olcsó készüléket. Molnár Károly: A látható légió Közben más légiós csapatok is megváltoztatták kezdeti tartózkodó magatartásukat, mert egyre több tiszt csatlakozott de Gaulle tábornokhoz. A ’ légiósok negyvennégy áprilisában Olaszországba kerültek, ahol újra szembe kerültek a németekkel. Felszerelésük és fegyverzetük ebben az időszakban alaposan megváltozott, modernebb lett. Motorizálták a zászlóaljakat és jelentős mennyiségű páncélkocsit is kaptak a légiósok. Ezeket stílusosan, a mexikói csatára emlékeztetőén, Cameron-nak nevezték el. A 13. félbrigád 1944-ben részt vett a dél-franciaországi harcokban is. Előnyomulásának fontosabb állomásai. Toulon, Avignon, Lyon és Autun. Néhány egysége a németek katonai összeomlásának utolsó szakaszában eljutott Stuttgartba és Will im Schön- buch-ba is. Az egyik ezred a második világháború — 58 — utolsó óráiban Ausztriában nyomult előre. Itt érte őket a fegyverszünet híre. Nagy utat tettek meg tehát a légiósok, óriási föld- rájzi és politikai kitérőkkel, kacskaringókkal, Nár- viktól Bir Hakiem-en át a Dunáig. „ÖRDÖG, VAGY ANGYAL VEZETETT BENNÜNKET?” 1946-ban egymás után érkeztek Vietnamba a légió egységei: a XIII-as dandár, az 1., a 2., a 3. és az 5. hadosztály. Két alakulathoz különösen vérmes reményeket fűzött a francia vezérkar. Az 5. hadosztály katonái a második világháború dzsungelháborúiban sikerrel küzdöttek a japánok ellen. A 2. hadosztály pedig teljesen újjászervezett alakulat volt, ennek az egységnek a katonái kaptak — a légió történetében először — ejtőernyős-kiképzést A hagyományos, a légiós filmekről és könyvekből jól ismert fehér képi ekkor már egyre inkább a múlté. Vietnamban az ejtőernyősök tereptarka egyenruhája jellemezte a légiósokat. A kiképzés a helyszínen is folyt, talán a franciákra oly nagyon jellemző udvariasságból, tekintettel a sok egykori SS- re, öreg Junkers-gépeken. Egyre sebesebben forog a franciák ázsiai drámájának filmje: 1948. április 1: Sálán lesz a főparancsnok. 1953. augusztus 18: Az Egyesült Államok külügyminisztériumának közlése szerint Franciaország a távol-keleti háború folytatására 250 hajót, 90 000 kézi fegyvert, 16 000 szállítójárművei, 170 millió sorozat kézifegyver-lövedéket és 10 500 rádiókészüléket kapott. — 59 — 1953. szeptember 23: A franciák tíz nap alatt 1793 embert veszítenek a „Lándzsa” fedőnevű hadműveletben. 1954. január 1: „Ünnepeljük az újévet, de valami rosszat érzek. Csak azt tudnám, ördög, vagy angyal vezetett bennünket, amikor az erődítéseinknek ilyen romantikusan szép női nevet adtunk? Anna-Marie, Francoise, Claudine, Isabelle, Gábriellé, Beatrice, Hu- guette, Elianc, Dominique. Talán, ha mind szent lenne, akkor is csak talán segíthetne rajtunk..(Dien Bien Phu egykori védőinek visszaemlékezéseiből). Egyre szorosabb gyűrűt vontak a vietnami harcosok a kilenc részre tagolt francia védelmi állások köré. — Vagy a fegyverek dörögtek, vagy pedig a vietnami harcosok csatakiáltásait kellett hallanunk... — mondották utólag a légiósok. — Tien-Len, Anh Hai! Do Lap! Di, di Maulen! (Gyerünk bajtársak, előre! Gyorsan, gyorsan előre!). Egyetlen másodperc nyugtunk nem volt. Április 30-án valamennyi katona dupla adag élelmet, bort és cigarettát kapott. Cameronera koccintottak a katonák a fedezékekben. A drámai körülmények azonban egyáltalán nem emlékeztették az öreg légiósokat a korábban ilyenkor Szidi bel Abbesz-ben látott parádékra, amelyeken kifogástalan egyenruhában, vakítóan fehér Jtepiben vonultak el a legmagasabb rangú tisztek előtt. — 60 —
