Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-16 / 85. szám

Szavalóverseny Dalmandon A költészet hete és a három forradalmi évforduló tisztele­tére a dalmandi általános is­kola csapatvezetősége járási szavalóversenyt rendezett az állami gazdaság kultúrtermé­ben. A bemutatót az ötödik—ha­todik osztályosok kezdték meg. Arany János: Családi kör c. kötelező verse után, mindenki a szabadon választott költemé­nyét szavalhatta. A zsűri 1— 10 pontig jutalmazta a részt­vevőket. Végül is az első he­lyezést — tetemes pontfölény- nyei — Muskotály Éva mucsi pajtás szerezte meg. Ezek után a hetedik—nyol­cadik osztályosok — érthetően — magasabb színvonalú műso­ra következett. A kötelező vers Simon István: Leányné­zőben öcsémmel c. költeménye volt. A legjobb szavaiénak Lé- bényi Klára, a dombóvári Molnár György általános is­kola tanulója bizonyult. Vala­mennyi pajtás emléklapot, a helyezettek pedig értékes ver­sesköteteket kaptak jutalmul. Bérdi Agnes úttörőriporter Szekszárdi kirándulás Március 28-án a zombai ál­talános iskola nyolcadik osz­tálya Szekszárdra utazott, hogy megnézze a levéltárat és a múzeumot. Reggel nyolc órakor indultunk a község központjából. Ahogy meg­érkeztünk, mindjárt a levél­tárba indultunk. Ott egy kis­előadást hallgattunk végig, amelyet dr. Puskás Attila, a levéltár igazgatója tartott. Megnéztünk egy 1291-es ok­levelet, amelynek betűi gót típusúak voltak. Ezenkívül iáttunk egy 1705-ös bronz­pénzt, amelyen a következő felirat volt: „Szabadság!”. Ezt a pénzt a Rákóczi-szabadság- harc idején hozták forgalom­ba. Elmondták nekünk Zom­ba régi lakóinak nemzetisé­gét, ételeiket, ruházatukat. Ol­vastuk Arany János Garay Jánoshoz írt levelét. Láthat­tuk még Madách Imre és Vörösmarty Mihály sajátkezű- leg írt leveleit is, különböző pecséteket és Szekszárd város régi címerét. Pancza Ibolya Gyermekszáj A tanító néni felküldi a kis elsőst az irodába: — Mondd meg az igazgató bácsinak, ha jön lefelé, nézzen be! De ko­pogj ám! A kisfiú elmegy. és azt mondja: — Igazgató bácsi, azt üzeni a tanító néni, ha jön lefelé, nézzen be! De kopog­jon ám! Kocsis Márta Szakály * Ifjúsági mozielőadást ren­deznek az egyik faluban. A gyerekek szép rendben masí­roznak a bejárat felé. Az egyik kis elsős nevelőjéhez fordul: — Tanító néni, mi lesz a film címe? — „Vízkereszt, vagy amit akartok”. — Juj, de jó, akkor legyen a Hófehérke! Fantasztikus regények ked­velői, figyelem! Egy nagysze­rű tudományos-fantasztikus re­gény ismertetése következik. „A Föld adókészülékei be­jelentették és többször elismé­telték: — Ma lesz a vita a nagy fordulatról! Mindenki hallgassa meg! Emberek, mind­annyian hallgassátok meg!” Ezekkel a mondatokkal kez­dődik a könyv. A „Titánok út­ja” a messzi jövőbe vezeti el az olvasót, amelyet az emberek több tízezer év alatt óriásit fejlődött technikája meghódí­tott. Kilenc bátor űrhajós ra­kétába száll, hogy - új tejút­rendszerre találjanak. Útköz­ben ezer veszély fenyegeti őket. Sajnos, veszteség nélkül nem érhetnek célba, s így a ki­lenc emberből már csak kettő Tanuló: szaval „... melyhez minden szent nevet egy ezred­év' csatolt...” Tanár: Fiam, érted a költe­ményt? Tanuló: Igen, csali azt nem tudom, hogy mit nevetnek a szentek? bességgel száguld, egyetlen utast szállít csupán. Csillagközi élőlényekről, két tejútrendszerről, a köztük lévő távolságról, idegen bolygókról olvashattok ebben a könyvben, amelyet most figyelmetekbe ajánlunk. Rejtvény A máj nap van a jubileuma egy szocialista országgal kötött szer­ződésnek. Rejtvényünk ehhez kapcsolódik. VÍZSZINTES: 1. Az ország neve, 6. Keltezés­nél használatos', 7. Vegyület, 3. Gondolatok szülője, 10. Maugli ellensége a „Dzsungel könyvéi­ben, 11. Átélik, 13. Ruhaanyagok régi mértékegysége, 14. Kettőzve világhírű brazil labdarúgó volt, 15. Ejha, 17. Eecézett szülő (be­tűi keverve). 18. Vigyázó, 20. Ide- je, 21. Alpári Gedeon kézjegye. FÜGGŐLEGES: 1. R, gi oropz uralkodó, 2'. Ón vegyjele, 3. Ennyi idő telt el a szerződés megkötése óta. 4. Két­jegyű mássalhangzó, 5. Házikó, 3. Tény vitatkozás közben, 9. Győzelem németül, fonetikusan, 12. A szerződés célja, 14. Eladni valód (vissza*), 17. P. O. S. 19. Érzékszervünk; néhány helyen így ejtik, 20. Káté hangtalanul! Beküldendő a viasz. 1. a függ. 3. és 12, Határidő: Április 22. A Tolna megyei csapat Debrecenben Könyvismertetés Olesz Berdnik: Titánok útja van életben, mire a kegyetlen vasdiktátor, Ro birodalmába Április 3-án ült össze Debrecenben az ifjúvezetők i. orszá­kerülnek. Végül az „Értelem” goa konferenciája. Tolna megye hattagú delegációja js részt csillagrakéta, mely iszonyú se- veti a tanácskozáson. Jegyzet CSEMETE — Minek kell erőltetni az erdősítést — kérdezte valaki a közelmúltban —, amikor mostanában gyak­ran hallunk arról, hogy Magyarországon az utóbbi években fabőség van? Fabőség kétségkívül van, de ez tulajdonképpen relatív jelenség. A valóság inkább az, hogy egyes fa­félékből van viszonylagos bőség. Például tűzifából, amely a tüzelési rendsze­rek átalakulásának a kö­vetkezménye, a gáz és a fűtőolaj egyre fokozódó felhasználása az ipari, me­zőgazdasági üzemekben, háztartásokban. A fabősé­get látszik igazolni az is, hogy tekintélyes mennyi­ségű papírfát exportálunk, — főleg Olaszországba. De ennek oka elsősorban fa- feldolgozó iparunk viszony­lagos elmaradottsága, ezért vagyunk kénytelenek a pa­pírfát exportálni, ugyan­akkor nagy tételekben kell vásárolnunk külföldről a papírt. Ettől függetlenül az er­dősítésre igenis szükség van, mert számolni kell a jövő igényeivel. (Az erdő a telepítés után, — fa­fajtáktól függően — más­fél, két, három évtized múlva — válik kitermel- hetővé). Az UNESCO fel­mérései szerint 1980-ra ko­moly fagondokkal kell szá­molni Európának. Az idei tavaszon az erdőtelepítésnek mégis, nem elsősorban szemlélet­beli akadályai vannak, ha­nem az országosan je­lentkező csemetehiány. De hasonlóak a kilátások 1970- re is. Egy szakember ta­lálóan jegyezte meg: „Mi­után központi ellátás nincs, mindenkinek utána kell menni, ott szerez cse­metét, ahol tud. Aki bír­ja, marja”. A csemetehiányt — ez elsősorban a fenyőre és a nyárra vonatkozik —, rész­ben a tavalyi aszállyal magyarázzák. Kétségtelen tény, hogy az első éves fenyőcsemeték nagy része tönkrement. De a hiány másik okát az érdekeltek az erdőgazdaságok szemle­letében keresik. Abban, hogy az erdőgazdaságok, a gazdaságosságra hivatkoz­va, csak a saját telepíté­sükhöz elegendő csemetét termelik meg, illetve az időjárás miatt azt is csak részben termelték meg. A termelőszövetkezetek, állami gazdaságok szak­emberei úgy érvelnek: mi­után nincsenek csemete- termelésre berendezkedve, a legtöbb helyen hiányzik a szükséges gyakorlati ta­pasztalat is, az erdőgazda­ságoknak elsősorban erköl­csi kötelessége lenne meg- ' termelni az össz-sziikségle- tet. Ez a vállalati érdeken túl népgazdasági érdek is. Vita folyik arról is, hogy hol, milyen keretek Icözött történjék a csemeteterme­lés. A nyárfatelepítési prog­ram érdekeire hivatkozva, a fajták védelme érdeké­ben szóba került központi csemetetermelö helyek ki­jelöléséről, esetleg az or­szág néhány vidékén. E terv ellenzői azzal érvel­nek, hogy így esetleg hát­rányba kerülnek azok a vidékek, ahol nem lesznek a közelben termelőtelepek. Azt javasolják inkább; a szaporítóanyag gondos ki­válogatásával, szigorú mi­nősítésével vegyék elejét az esetleges fajtaromlásnak. A minisztérium már tett kezdeményezéseket a cse­meteállomány javítása ra. de ettől függetlenül — hiá­ba van meg a telepítésre már előzőleg kijelölt terü­let, a pénz, — a helyzet egyáltalán nem megnyug­tató. Általános vélemény: olyan intézkedésekre van szükség, amelyek maradék­talanul megfelelnek az er­dősítési programnak, mert az erdő jelentősége nem csökkent. Talajvédelmi, esz­tétikai, üdülési, vadgazda­sági haszna nagyobb, mini az időszakonként kitermelt faanyag értéke, — bár a faanyagra is állandóan szük­ség van és szükség lesz a jövőben is, a faanyagot pótló, sokféle termék mel­lett. Bl. Visszhang U tazzunk Alsó nyék rő I ? Rendszerint odafigyelek a köz­lekedési hírekre, ügyekre. Bosz- szantónak találom, hogy a MA­HART Budapesttől lefelé az egész Dunán megszünteti a személy ha­józást. Bajaiak és mohácsiak sze­rint is legalább hetenként három­szor járhatna egy hajó, gondo­lom, hogy Tolna—Fadd—Dombon is érdekelt lenne benne. (Közös Összefogással még lehetne valamit tenni!) De most a csütörtöki számban a Jegyzet rovatban: „Utazzunk Alsónyékig?” címmel megjelent írás bennem olyan problémát elevenített fel, amire legjobban így kérdezhetünk : Utazzunk Alsónyékről? Vagy gya­log menjünk Bátaszékig? Innen sokan járnak Szekszárd­ra dolgozni, de mind az alsó- nyéki, mind a pörbölyi, sőt a Bajáról Szekszárdra bejáróknak (mert ilyenek is vannak) az "a panaszuk, hogy olyan sokat kell várni Bátaszéken az átszállásra, amennyi idő alatt Alsónyékről gyalog is kétszer odaérnek. Sem a reggeli, sem a délutáni, sem az esti műszakhoz induló vonat­hoz nincs megfelelő csatlakozás és vagy egy-két órával előbb keli indulni és néhány perces utazás után sokáig várni Bátaszéken, vagy — amit legtöbben tesznek — el kell indulni gyalog (bér­lettel a zsebükben). Legsérelmesebb a hajnali indu­lás. Ahhoz, hogy a 4.43-kor in­duló vonatot elérjük, 4 óra. \n perckor kell Alsónyékről indulni. Szakközépiskolás diákoknak szin­tén reggel hatra kell menniük a gyakorlatok idején. Ehhez ügy kell felkelniük, hogy négy órára kint legyenek az alsónyéki vas­úti megállóhelyen. Mivel nincs olyan vonatunk, mely a gyors elölt 10 vagy 20 perccel össze­szedné az utasokat, nekünk a gyorshoz is úgy kell mennünk, hogy 4 óra 02-kor indulunk és aztán Bátaszéken 5 óra oi-ig vár­hatunk. Hír szerint az új menetrend .sem fog segíteni ezen, sajnos. Kértünk ez ügyben autóbusz-já­ratokat, egyelőre nincs elég kocsi. Egyesek ezért teherautó, vágj pláne lovas kocsi beállítását ter­vezik a hiányzó járatokra (ló- busz!) A derülátók azonban ab­ban bíznak, hogy vagy a MÁI . vagy az AKÖV mégiscsak segíte­ni fog rajtunk. Az, hogy a " vo­nat Bátaszéken nagyon előre jön. rajtunk nem segít, mert nekünk is vissza kell mennünk a bejá­ratig. Az utazóközönség kéréseit, különösen a munkába járó dol­gozók ügyét a községi tanács idő­ben felterjesztette a MÁV-Uoz és az AKÖV-höz. Várjuk az ered­ményt, vajon utazhatunk-e Al­sónyékről, vagy változatlanul —■ gyalogolunk? DOBD LÁSZLÓ Alsónyék

Next

/
Oldalképek
Tartalom