Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-09 / 57. szám
Xu.»ft n-r» XIX. évfolyam, 57. szám ÄRA: 1.80 FORINT ebontják a szép házakat! — Igen. Lebontják! Egy idősebb nő és egy idősebb férfi rövid megjegyzését kaptam el az utcán. Sietős volt a dolgom. Egyebet nem hallottam, de ez a rövid párbeszéd is megindította bennem a gondolatot. Valóban lebontják a régi házakat. Az ember alig győzi őket kerülgetni, csupa sár lesz mire hazaér. Még az úttest is latyakos lesz ezektől a bontásoktól. Csúnya a bont-'- ilyenkor. És milyenek a lebontott házak? ünnepség SzekszártSen a nemzetközi nőnap alkalmából Szombaton este Szekszárdon a városi művelődési központban díszünnepséget rendezett az 59. nemzetközi nőnap alkalmából a nőtanács városi bizottsága és az SZMT. Az elnöki megnyitót Fürst Alfréd a párt városi bizottságának tagja tartotta, az ünnepi szónok Schrottner Károly, az MSZMP megyei bizottságának tagja, az SZMT vezető titkára volt. A nőnapi díszünnepseget a Pécsi Nemzeti Színház művészeinek műsora zárta. Mai szántunkból: Kék karszalagosok 4. o. Dr. Papp Lajos miniszterhelyettes nyilatkozata 5. o. HuMoR 10. o. KRESZ-lcttó 18. o. Varga már csak mentegetőzik 16. o. Nekem csúnyák: hótól ázottak, csapzottak. Nekik szépek. Lehet, hogy akad köztük szép is. Sőt, talán nagyon szép is. Talán olyan is, amelyiket akkor építettek, amikor ők gyerekek voltak. És talán ők is éppúgy játszottak az épülő házon, mint a mostani gyerekek. Talán csókolóztak is a ház előtt? Az is lehet, hogy ott az előtt a ház előtt vallottak egymásnak először szerelmet, amelyet most lebontanak. Milyen szép volt... Nem a ház! A szerelem! És most lebontják a házat. V ele együtt az emlékek is eltűnnek. Csak a helyük marad. Sőt, az sem. Újat építenek a régi. lebontott ház helyén. Szebbet. Mert házat lehet szebbet építeni — ezt ők is elismerik — a régi szerelem helyett újat teremteni nem lehet. És a gyerekkort sem lehet visszavarázsolni. A házzal együtt a gyerekkort is szétrombolják. Ezért sóhajtanak most az idősebbek. Bontják a várost. Csúnya látvány ez most, amikor faslik a hó, csatakosak az utcák, a lebontott házak környékén cuppan a sár, de... Szép lesz majd, ha körülötte virágok nyílnak, zöldell a pázsit, új, szebb lakásból integetnek a lakók. Nekünk szebb lesz. Nekik nem. ök csak azt mondják majd: — Emlékszel? Itt lakott ez, meg ez. Egyszer rongylabdával berúgtuk az ablakát. Kijött a vén hárpia, mi meg szaladtunk... Emlékszel, itt adtam az első csókot... Emlékszel, itt mondtam neked, mert annyira nyaggattál már, hogy szeretlek... Emlékszel, itt lakott a tanár úr, aki egyszer bezárt bennünket és megfeledkezett rólunk ... ? Emlékszel, emlékszel, emlékszel... ? Nekik mindezekhez a lebontott házakhoz emlékeik fűződnek. Ezért sajnálják mindegyiket. M entem az utcán. Autók fröcsköltek, idős nénikék rebbentek szét, mint riadt madarak. Itt is. ott is lebontott házak, némelyik fundamentumából téglákat szedtek ki, négyzetbe ráírták, gondolom, eladásra szánták. Olyanoknak adják majd el, akik új házat építenek a régiből... — Lebontják a szép házakat! — hallottam az idős néni megjegyzését, miközben néztem a szép, új házakat: a művelődési otthont, meg a többit. Egyszer majd ezeket is lebontják. Akkor ezek már nekünk lesznek szépek. Mert mi építettük, mert nekünk fűződik hozzájuk sok-sok emlékünk. Lehet, hogy az akkori fiataloknak ezek az épületek már csúnyáknak, elavultaknak tűnnek, de mi így megyünk el a lefejezett épületek mellett: „emlékszel..Pontosan úgy, mint ahogy ők mennek el most a lebontott épületek mellett. Megértem ezeket az idős nénikéket, bácsikákat, akik a lebontott épületekkel együtt elsiratják fiatalságukat is. A fiatalságukat, amely a régi épületek között zajlott le. Most bontják ezeket a házakat és újakat építenek helyettük. Mi örülünk ennek. Ök is örülnek, de szomorúak is. i-ülnek annak, hogy költözés nélkül, öreg napjaikat egy f új városban töltik el. de szomorúak is. mert látják, nemcsak az épületek, ők is megöregedtek. SZÁLAI JÁNOS Tervezés ás kockázat Utasítás, keret, kiutalás, kijelölés, átprofilozás, juttatás, stb. — jól ismert kifejezések; valamennyi a gazdaságirányítás direkt vagyis tervutasításokon alapuló rendszerének kifejezési fegyvertárából való. Nem is egyszerűen kifejezések, hanem objektív viszonyokat tükröző kategóriák ezek; kategóriák. amelyek a gazdasági viszonyok meghatározott rendszerét tükrözik, közvetítik, fejezik ki. Ha az objektív viszonyok változnak — szükségszerűen megváltoznak az új viszonyokat kifejező kategóriák is. Szocialista piac, hitel, kamat, nyereség, kockázat, kereslet, kínálat, állami preferencia stb. — a többi között ezek az új gazdaság- irányítási rendszert kifejező kategóriák, amelyek a gazdaságirányítás indirekt módszereivel függnek össze. Az „új fegyverzet” eredményes forgatása érdekében mindenekelőtt meg kell ismerkedni az új kategóriák tartalmával, azokkal az objektív viszonyokkal, melyeknek kifejezői. Egyre gyakrabban hallunk például arról, hogy a vezetők vonakodnak kockázatot viselni, hogy az ipar a kockázatot igyekszik a kereskedelemre hárítani és viszont. Egyesek a kockázatot elmarasztaló értelemben használják és úgy vélik, az a jó vezető, aki kockázatmentesen „csinál üzletet”. A kockázat a gazdasági döntésekben mindig, jelen van, akár tudomásul vesszük, akár nem. Természetesen egy rutinszerűen hozott termelési döntés — amely már sok év tapasztalatára támaszkodhat — kevesebb bizonytalansági elemet, következésképpen kisebb kockázatot tartalmaz, mint egy új termék gyártásának elhatározása. Utóbbi esetben a bizonytalanság — a kockázat — meglehetősen kézenfekvő, de még a rutinszerű döntés esetében is előfordulhat, hogy a piacon nem talál vevőre a gyártott meny- nyiség stb. A kockázat és a bizonytalanság összetartpzó kategóriák, de mégsem azonosíthatók. A kockázat ugyanis mérhető, kalkulálható bizonytalanság és va-. lamilyen cél vagy eredmény '■’■■résének ismeretes valószínű - - ’7ére utal. Kockázatról tebá‘ akkor beszélünk, amikor elegendő tapasztalat vagy tényanyag (pl. statisztikai adatok) áll rendelkezésre a döntéshez. Az a vezető, aki mindenáron „kockázatmentesen” kíván dolgozni, eleve konzerválja a meglévő gyártmányszerkezetet és árukínálatot. Emiatt viszont ellentétes következménynyel — nagyfokú bizonytalansággal — kell majd szembenéznie. A kockázatok elől kitérni igyekvő vezető ugyanis * rendszerint olyan helyzetbe hozza vállalatát, hogy annak — éppen a termékválaszték, stb. konzerválódása következtében — piaci helyzete, hitelképessége megrendül. A vállalkozás lényege éppen a kockázatvállalás. Ez magyarázza, hogy a nagyobb kockázatviselési képesség, vagyis a kezdeményező, dinamikus vezetői döntések nagyobb gazdasági eredménnyel párosulnak. A kockázatviselésben fontos szerepe van a tervezésnek. Erre annál is inkább fel kell hívni a figyelmet, mert gyakran hallható, hogy a tervezés a kockázat kizárásának eszköze. Ez tévedés. Tervezésre azért van szükség, mert a jövőt — annak részleteit — néni, vagy nem elég pontosan ismerjük. A tervezés tehát fontos eszköz a vezető kezében, hogy felkészülhessen az alternatív helyzetekben való döntésre, vagyis arra, hogy tudatosan viselhessen kisebb vagy nagyobb kockázatot. Az a vállalat, amely nem folytat következetes tervező- rrfunkát, előbb-utóbb nagyfokú bizonytalansággal néz szembe. Ezzel szemben a megalapozott tervezés nagyobb kockázatok tudatos vállalását is lehetővé teszi, vagyis a vállalat dinamikusan fejlődhet. A tervezésnek abban is fontos szerepe van, hogy a vezető reális kockázatokat vállaljon: a tervezés révén megvonható a határ a Valóságos kis kiállítás a megyei nőtanács szekszárdi székháza, az 59. nők napján. Az országosan is beindult „Takarókat Vietnamnak” akcióban a Tolna megyei asszonyok is lelkesen vettek részt. Néhá- nyukat éppen akkor kaptuk még vállalható reális kockázat és a hazardírozás között, A tervezés és a kockázatviselés közötti kapcsolat abban is kifejezésre jut, hogy a döntések kockázattartalma különböző. Ezért indokolt és szükségszerű, hogy a vállalatok terv-variánsokat készítsenek, amelyek a választható döntési lehetőségek kockázattartalma szempontjából is különböznek egymástól. A gazdasági reform — mint ismeretes — mindannak a kockázatnak egy részét, amelyet korábban a társadalom viselt, a szocialista vállalatokra és azok vezetőire hárítja. A reform első évének tapasztalatai hoztak is kezdeti eredményeket e téren. Egyes vállalatok, szövetkezetek új vállalkozási formákat alakítottak ki, bővítették árukínálatukat, messze- néző fejlesztési elgondolásokat dolgoztak ki. Ám a kockázatviselés még nem vált a vezetői magatartás szerves részévé. Ennek részben az az oka, hogy a reform kedvező körülményeket teremtett: 1968-ban még különösebb erőfeszítések és kockázatvállalás nélkül is nagy nyereségekre lehetett szert tenni. Ezért észszerű, hogy 1969-ben az állam — a reform szellemében — fokozza a vállalatokra nehezedő gazdasági nyomást; ezért csökken az állami visszatérítések összege, a készletnövekedést vállalati forrásokból kell finanszírozni, emelik a beruházási „pénz” árát stb. A nyereségszerzés feltételei tehát mindenképpen nehezebbekké válnak. Feltehető, hogy ezek a keményebb feltételek serkentőleg hatnak a gyártmánystruktúra célszerű átalakítására, a keresletnek jobban megfelelő kínálat kialakítására és a messze- néző vállalati politika megalapozására. V. Gy. lencsevégre, amikor a sok-sok szekszárdi járási asszony együttes munkáját, a takarókat átadták továbbításra a megyei nőtanácsnak. Takács ■Tihályné megyei titkár kezeihez. (Folytatás a 2. oldalon) Veled vagyunk Vietnam!
