Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-07 / 55. szám

Elgondolkodva ültek széksoraikban, valószínűleg arra gondoltak, szép ez, jó ez, az a baj csupán, hogy tíz évvel öregebbek lettünk. Foto: D. Kónya Jubiláló közös gazdaság 1 mucsfai kis világ és a magyar valóság Az egyik helyi ember az ünnepi vacsorára megterített nagyteremben tamáskodva ar­ra figyelmeztet: írjunk a ju­biláló mucsfai termelőszövet­kezetről, de vigyázzunk a szö­veggel. Valószínűleg a túlzá­soktól akart óvni, attól, hogy ne lihegjük túl a lelkesedést. De ettől én most egy cseppet sem félek, sőt inkább attól tartok, hogy a történelmi év­forduló méltatásához szegényes lesz a toll és a szókincs. Nincs még benne gyakorla­tunk. Ezt éppen Mucsfán is tapasztaltam, ahol szépen, szívhez szólóan beszéltek a vezetők az évfordulóról, de arról már megfeledkeztek, hogy az első elnököt, Fehér- vízi Istvánt odaültessék az el­nökségbe. Éppen azok feled­keztek meg erről, akik később a fehér asztal mellett imigyen dicsekedtek Fehérvizi István­nal: „Az öntudatos szövetke­zeti parasztságot reprezentálja, ötvenkilenc éves korában vé­gezte el az általános iskolát, levelező tagozaton. Községi könyvtáros. Ez a mellékállása. A termelőszövetkezetben veze­tőségi tag. A községben a leg­népszerűbb emberek egyike.” — mondta Dauffer Henrik, a tanács vb-titkára. Mucsfán tíz évvel ezelőtt, 1959. március 4-én fejeződött be a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Ezt a napot ak­kor a község ünnepévé nyilvá­nították és kimondták: min­den évben tanácsülésen fog­ják méltatni jelentőségét. Az­tán jöttek a nehéz, küzdelmes évek, a keserves hónapok, volt gond éppen elég, s aligha csodálkozhatunk azon, hogy az ünnepi tanácsülések bizony el­maradtak. Nagyjából hasonló volt a helyzet másutt is, Most a tizedik évfordulón vjpzont egyszerre pótolnak mindent. Az általános iskolások szép műsort adtak, Bottyán Sán­dor, a közös gazdaság elnöke elfogódott hangon beszédet mondott, s jelvényt tűzött a nyolcvannál több alapító tag gomblyukába. Az ünnepi közgyűlés részt­vevői elgondolkodva ültek széksoraikban, valószínűleg ar­ra gondoltak, szép ez, jó ez, az a baj csupán, hogy tíz év­vel öregebbek lettünk. Kasle'’ Antal párttitkár szólította a közgyűlés elé a tago­kat, legelőször azokat, akik most vonulnak nyugdíjba. „Alesz Konrád. Munkája által is megérdemli, hogy elsőnek szólítsuk.” S jött a kis öreg. Utána következtek a többi­ek: Varga Imre, Erős István. János Tódor, Palkó Sebestyén és még sokan. Én meg újból láthattam, milyen volt a ma­gyar paraszt és milyen nem lesz többé soha. Ezek a drága öregek esetlenül, görbén, mun­kától megrokkanva álltak az elnök elé, hogy megkapják a esekélj'ke erkölcsi elismerést: az alapító tagokat megillető törzsgárdajelvényt. Ünneplő­jükben még jobban kirítt, hogy valamennyien egyformák: a hetven felé ballagó paraszt- ember Mucsfán pont olyan, mint hazánk valamennyi köz­ségében. A lábalt visszeresek, a hátgerinc ferde, a gyomor rossz, a derék megrokkanva. Hiába minden. Az elmúlt évtizedek nyomait nem lehet róluk letörölni, örökké viselik a jegyeit annak, amit még egyéni gazdaként, béres- vagy napszámosként rakott rájuk az élet. (Késő délután azon me­ditáltunk, hogy némelyik csa­lád összeszedi magát és elköl­tözik Bonyhádra; Solt egyéb mellett ennek a menekülésnek talán az az oka, hogy a régi rossz emlékektől akarnak meg­szabadulni.) Az idős emberek számára, most látom csak iga­zán, túl későn jött az átszer­vezés, hisz többségük már ak­kor is „hatvan felé, hazafelé” ballagott, amikor 1959-ben aláírta a belépési papírt. Az elnök mindegyikkel kezet fog, de ez a kézfogás most sírós ölelés, vagy míg inkább bú­csúzkodás. Rokkant, görbe, bi­cegős, rossz derekú, de nekünk nagyon drága parasztapáink, amit tőletek az az átkozott ki­zsákmányoló rendszer elvett, azt a mi szocializmusunk sem tudja visszaadni, azt csak pó­tolni tudja szeretettel, nyug­díjjal, megbecsüléssel. Rám a döbbenet élményévé} hatott az idős mucsfai szövet­kezeti tagok felsorakozása. Eb­ben a kis világban újból ösz- szegeződött a magyar valóság. A mezőgazdaság szocialista át­szervezését a jubiláló ünnepsé­geken méltathatjuk a termés- eredmények tükrében, a nem­zetközi verseny vetületében, de mindegyiknél fontosabb úgy méltatni!, hogy itt egy életfor­ma változott, hogy a mostani géppel dolgozó harmincévesek soha nem lesznek olyan gör­bék, mint apáik voltak. És ha így van, akkor ezért a rend­szerért százszor is érdemes még jobban dolgozni. Tízmillió forint a mucsfai közös gazdaság tiszta vagyo­na, s ezt jórészt ezek a derék öregek hozták össze. Szinte, hihetetlen. A semmiből tíz­milliót, hogyan csinálhatták ? Titusz bácsit sajnáltam leg­jobban. Már 1956-ban is tsz- tag volt és most reklamálni kényszerült, mert kifelejtették a jelvényosztásból: „Én kezd­tem leghamarabb, most itt sem vagyok, ott sem vagyok. Gazemberség van mindenütt Akkor a vacsorára se legyek hivatalos. Köszönöm, nem ké­rek belőle” — mondta. Bizony, sajnos a figyelmes­ség még mindig gyenge olda­lunk. A vezetők arra hivat­koztak, hogy Titusz bácsi Mucsfán megszakította tsz- tagságát, átment Aparhantra No, és számít ez? Hisz egy kotlós alá tartozunk mind­annyian. Elment az ünnepi közgyű­lésre Gaál Antal, a megyei munkásőrparancsnok-helyettes is. „Gaál elvtárs, hallani akar - juk!” — kiáltották a terem közepéből a tagol:. Annak ide­jén, tíz évvel ezelőtt Gaál Antal heteket töltött Mucs­fán. Érvelt, vitatkozott, irá­nyította az átszervezést. Most azt mondja, soha életében nem evett meg annyi disznó­sajtot, meg kolbászt, mint ak­kor. Minden házban meg­kínálták. Ezen a délutáni ün­nepi közgyűlésen most min­denki kezet akart vele szőri - tani. Kényelmetlen volt szá­mára az ünneplés, de hiába, itt őt tartják a tsz-mozgalom atyjának, s Orbán Imrét a megszilárdítás letéteményesé­nek. Róla traktort neveztek el, még ma is úgy hívják a trak­tort, hogy „Orbán”. Tíz év. Az elnök meg­köszöni a tagok fáradságos munkáját. Tíz év. Közel van és mégis távol van. Az em­berek modern jobbágy-fel­szabadulásnak mondják. SZEKULITY PÉTER Ünnepi megemlékezés az 59. nemzetközi nőnap alkalmából A nőtanács megyei bizott­sága csütörtökön délelőtt ben­sőséges hangulatú ünnepséget rendezett székházában az 59 nemzetközi nőnap alkalmából. Az ünnepi fogadáson a megye nőmozgalmának negyven veze­tője, illetve aktívája vett részt, közöttük jónéhányan olyanok is akik több évtizedes nőmoz- gálmi múltra tekinthetnek vissza. TaJkács Mihályné, a nőta­nács megyei titkára köszöntöt­te elsőként a fogadáson meg­jelenteket, s emlékezett a nő­mozgalom múltjárá, majd dr. Brison Jánosné, a nőtanács megyei végrehajtó bizottságá­nak elnöke üdvözölte az ün­nepség résztvevőit. Ezután ke­rült sor — szerény emlékként — a népművészeti tárgyjutal­mak kiosztására. A nemzetkö­zi nőnapot is ünneplő ünne­peltek nevében Osztafin Sán- dorné, a muesi községi nő­tanács titkára mondott köszö­netét. Jelen volt a fogadáson a Ha­zafias Népfront megyei tit­kára. Csajbók Kálmán is, aki elmondotta, hogy az elisme­rés szavait igazán nem az ün­nepi alkalom adja ajkára; a megyében a népfrontbizottsá­gok munkájukban a nőtanács asszonyainak lelkes támogatá­sát napjainkban már alig nél­külözhetik. A fogadás, amely fehér asz­tal és vidám nótaszó mellett sokáig együtt tartotta a me­gye nőmozgalmának negyven képviselőjét a kora délutáni órákban ért véget. Közéletünk Tegnap délelőtt ülésezett a Tamási Járási Tanács Végre­hajtó Bizottsága. A vb elnö­kének beszámolója után a vb az építőipari vállalatok tevé­kenységét értékelte. A járás törvényességének helyzetéről dr. Orovicz József vezető ügyész terjesztett be részletes elemzést. Jelentős pozitívum­ként értékelte, hogy a járás politikai, állami és népgazda­sági szervei kezdettől felismer­ték az új gazdaságirányítási rendszer jogi feltételeinek és törvényességi garanciáinak je­lentőségét. Érdekes, sőt örven­detes, hogy a járásbíróság előtt tavaly mintegy húsz szá­zalékkal kevesebb házassági per indult, mint az előző év­ben. A végrehajtó bizottság ezt követően mezőgazdasági jellegű kérdésekkel foglalko­zott. Közös feladatokról tárgyaltak A KISZ Tolna megyei Bi­zottsága és az MHSZ Tolna megyei vezetősége közös érte­kezletet tartott. Ezen részt vet­tek a járási MHSZ-titkárok, a KISZ-bizottságok titkárai, az úttörőszövetség megyei titká­ra. és az MHSZ megyei veze­tőségének szakfőelőadói. Lantos. Ottó alezredes, az MHSZ megyei titkára vitain­dítójában a két szerv együít- műkőclésével foglalkozott, el­sősorban az Idén sorra kerülő honvédelmi tömegversenyek, sportversenyek, ifjúsági akció­programok szervezésében, elő­készítésében, lebonyolításában. Ezek mellett Is külön súlyt kapott a Tanácsköztársaság 50, évfordulója, március. 21. mél­tó megünneplésével. Szabó Géza. a KISZ megyei bizottság első titkára, aki azt hangsúlyozta: az együttműkö­dés kötelező mindkét szerv számára, alapvető feltétele az ifjúság' honvédelmi nevelésé­nek. Külön foglalkozott az Ifjú Gárda alegységek kikép­zésének, honvédelmi nevelé­sének fontosságával. A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat Pécs, Rákóczi u. 56. felvesz ács, kőmfíves, villanyszerelő és fűtésszerelő szakmunkásokat, kubikosokat és férfi, valamint női s eged munkásokat, kőművesek, villany- és fűtésszerelők mellé. Kéthetenként SZABAD SZOMBAT. Idénymunkarend. Há­romszori ÜZEMI ÉTKEZÉS. Munkaruha. Távol lakóknak MUNKÁSSZÁLLÓ vagy napi HAZASZÁLLÍTÁS autóbuszon. KÜLÖNÉLÉSI és IDÉNYPÓTLÉK. (17)

Next

/
Oldalképek
Tartalom