Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-04 / 52. szám
.••r.'p* Rovatvezető: JANTNER JANOS A bonyhádiak másfél Hálás feladat az újságírónak ilyenkor a hangulatot tanulmányozni. A bonyhádi Béke Szálló földszinti éttermét és az emeletén lévő cipőgyári kul- túrotthont erre az estére • kibérelte" a Tolna megyei Árutermelő Cipész Ktsz. A két zenekar a cipészeknek, felsőrészkészítőknek, szabászoknak muzsikál, a pincérek is őket szolgálják ki. Bármerre nézek, vidám arcok. A zsebekben vaskos borítékok lapulnak, két órával ezelőtt csali nem másfél millió forint nyereségrészesedést osztottak szét azoknak, akik most az asztaloknál ülnek. A közgyűlésen egyhangú szavazással fogadták el a beszámolót, egyhangú volt a szavazás akkor is, amikor arról döntöttek, hogy a részesedésen felül még tízezer forintot kapjon a múlt évi jó munkájáért az elnök. Az asztalok között járva, először csak hallgatódzom. Hátha elkapok egy vitát, olyan élményt, hogy miért kapott ennyit az elnök, miért kaptak tízezreket a vezetők. Ha a közgyűlésen nem is mondták el, itt, a fehér asztal mellett bizonyára feloldódnak a gátlások. Ahogy a közgyűlésen nem, itt sem vitatkoznak az elosztáson. Régi ismerősöm, Fehérvári György invitál asztalához. — Hogy érzi magát, Gyuri bátyám? — Most nagyon jól. — Mennyit kapott? — Négyezret. Azért csak ehnyit, mert már nyugdíjban vagyok. Csak kilenc hónapot dolgoztam. — És mit szól az elnök részesedéséhez? — Hát, ha valaki, akkor a Laci megérdemelte. Sok éjszakája ráment arra, hogy én is megkapjam a négyezret. daná a véleményét akkor is, ha más lenne. Pár évvel ezelőtt éppen akkor találkoztunk az üzemben, amikor mérges volt valami miatt a vezetőségre. Nem tett lakatot a szájára. Az ötödik asztalt fiatalok ülik körül. — Ki kapta a legtöbbet? Hamarosan kiderül, hogy a legvastagabb boríték a huszonnégy éves Lukács Béla szabásznak jutott: Tisztán 6004 forint. — Mennyi volt az évi keresete? — Huszonhétezer. Most ezzel együtt harminchárom... — És mit szól az elnök pénzéhez? — Megérdemelte. Tudja, nekem azt kellett tennem ezért a hatezerért, hogy ami munkát kiadtak, azt rendesen, becsületesen megcsináljam. Igaz, néha rá kellett verni, túlórában is. De ha nincs egy ilyen ügyes vezetőségünk, ki tudja, hol állnánk. Az asztal társaság véleménye egyhangú, kivéve az egyik fiatalembert. Ö sokallja a vezetők részesedését. Mert az a különbség, ami a munka, a felelősség terén fennáll, kifejezésre jut a fizetésben. Miért kapjon akkor a vezető év végén ötször annyit, mint a munkás? Kiderül az is, hogy az illető a mai pénzosztásnál érdektelen, nem ebben a szövetkezetben dolgozik. 1 * A közgyűlés előtt betekinthettem a szövetkezet mérlegébe és a nyereségfelosztás adataiba is. A szövetkezet 1968- ban 10 millió 600 ezer forint nyereséget ért el. Ebből levonták a szövetkezeti szövetségek fenntartására és a kölcsönös támogatási alapra szolgáló 7 százalékot, maradt 9 861 000 forint. Ezt az ide vonatkozó renPcdig Gyuri bácsi mégmon- deletek szerint az egész évi bér KMB-s rendőreink megbecsülése A megyei tanács végrehajtó bizottsága engedélyt adott a Faddi Községi Tanácsnak, hogy a rendőrség körzeti megbízottja részére szolgálati lakást vásároljon. Amikor dr. Vígh Dezső, a vb elnökhelyettese feltette a kérdést, a vb-tagok egyhangú határozattal, ellen- szavazat nélkül hagyták jóvá a vásárlást. E választott testület tagjainak személyes megbecsülése, de ezen túlmenően az állampolgárok rokonszenve jut kifejezésre, abban, hogy ellenvélemény a házvásárlást illetően, nem volt. KMR-s ‘rendőreinkről, munkájukról, helytállásukról keveset beszélünk. Nyilvánosságot úgyszólván soha nem kapnák. Nem csoda, ha időnként azt érzik, hogy az állampolgárok nem méltányolják kellőképpen munkájukat. A KMB-s rendőrök valóban sokat dolgoznak. / községekben, a lakossággr őszinte, meghitt, bensőséges a kapcsolatuk. Gyakran találkozunk velük a gépjavító állomások szerelőműhelyeiben, a mezőgazdasági üzemek majorjaiban, a távoli településeken, ahová még bekötő út sem vezet. A közrend, a közbiztonság őrei és végeredményben a dolgozók több* ségének segítségével, támogatásával végzik, teljesítik szolgálatukat. A KMB-s rendőrök gyakran előznek meg súlyos, esetleg végzetessé válható baleseteket, mert szolgálat közben egyúttal munkavédelmi feladatokat is ellátnak, szinte társadalmi munkában. A KMB-s rendőrök éberségének köszönhető nem egyszer a majorokban, az éjszakai tűz tovaterjedésének megakadályozása. A községekben közéleti emberek is, hisz aktívan részt vesznek a politikai, a társadalmi rendezvények előkészítésében, munkájában. Rászolgálnak a megbecsülésre, többre is rászolgálnak, mint amennyit kaphatnak. Sz. P. milliója és az átlagos eszközállomány arányában (a munkabért a 2- es bérszorzóval kellett korrigálni) fejlesztési és részesedési hányadra, bontották. Befizettek közel hétmillió forint nyereségadót, ezután tisztán maradt 1 410 000 forint fejlesztési és 2 264 000 forint részesedési alap. A részesedési alapot egyéb, év közbeni kifizetések terhelik, tartalékolni is kellett különféle szociális, kulturális célokra. Kifizethető lett volna ezek után 2 051 000 forint. Ez azonban 577 ezer forinttal meghaladja a részesedésként kifizethető maximumot (80, 50 és 20 százalék kategóriánként). A „fölösleget” tartalékolják ez évre. Hátha az idén kevesebb lenne a részesedés és altkor van miből pótolni. A bonyhádiak azonban úgy spekulálnak, hogy az idén se nagyon mehetnek rosszabbul a dolgok, mint tavaly, lehetséges, hogy ennek a pénznek a nagyobb részét fejlesztésre fordítják. Még tavaly, az év elején kidolgozták és a közgyűlés elfogadta a részesedési szabályzatot, így most már csak a szabályzat alapján kellett • kiszámítani, kinek mennyi jár a közel másfél millióból. A kategóriánként járó összegek egy részét osztalékként kapják a szövetkezeti tagok, mint tulajdonosok. A II-es és III-as kategóriában a tisztségviselők külön kapnak 1500—1500 forintot. A szolgálati időt a III-as kategóriában 600, illetve 1200 forinttal jutalmazzák. Az egész évi munkát külön értékelték személyenként a III-as kategóriában, ezen a címen 1300, 850 és 450 forintot kapott ki-ki, érdeme szerint. Voltak, akik e címen nem kaptak részesedést. A megmaradó rész — ez teszi ki a legnagyobb összeget — az egész évi munkabér arányában került felosztásra. Hogyan alakult ezek alapján néhány dolgozó részesedése és egész évi jövedelme? Szelesi László elnök: Évi alapbér 45 200 Ft Prémium 23 660 Ft összesen 68 860 Ft Év végi részesedés: Osztalék 3 139 Ft Részesedés 27 390 Ft Tisztségviselésért 1 500 Ft összesen 32 029 Ft Évi összjövedelem 100 889 Ft Az elnök — még három vezetővel együtt — az I-es kategóriába tartozik, e kategóriában az alapbér 80 százaléka a maximum. A II-es kategóriában tizenkilencen vannak, ’ a legalacsonyabb összeget itt Mezei Lászlóné (9 960 Ft), a leg- maga=abbat Janó György (19 00Ö Ft) kapta. Két munkás jövedelme a III- as kategóriában: Dörnyei' János, a szekszárdi részleg szakmunkása: Egész évi munkabér 26 515 Ft Év végi részesedés: Osztalék: 1 841 Ft Részesedés 2 706 Ft 10 évnél régebbi tagságért 1 200 Ft Egész évi jó munkáért 1 300 Ft Összes részesedés 7 047 Ft Évi összjövedelem 33 562 Ft Bodzási Lászlóné bonyhádi betanított munkás évi munkabére 20 752 Ft Év végi részesedése 5 608 Ft Évi összjövedelme 26 360 Ft Az elnök tehát kereken háromszor annyit keresett 1968- ban, mint a szakmunkás. Ha a betanított munkáshoz viszonyítjuk, • a különbség közel négyszeres. ► Mi történik akkor, ha a szövetkezet nem ér el nyereséget? Ha az elnök prémiumának egyharmadát kapja, évi jöVe- delrőe kereken kétszerese a szakmunkásénak. Ha veszteséggel zárnak, nincs prémium, sőt az alapfizetésből kell pótolni a veszteség egy részét. A szak- és betanított munkás akkor is megkapja munkabérét, az elnök azonban csak 7000 forinttal keres többet, mint Dörnyei János szakmunkás. * Lukács Béla azt mondta, hogy ezért a hatezer forintért becsületesen el kellett végeznie azt a munkát, amit kiadtak számára. Ennyiben múlott rajta is a tízmilliós nyereség. A Lukács Bélákról, Dörnyei Jánosokról és Bodzási László- nékrói sok elismerő szó esett a közgyűlésen is. Nélkülük nem vitte volna ennyire a közel négyszáz tagú kollektíva. A közgyűlés azonban reálisan értékelte a vezetők kiemelkedő tevékenységét is. Volt, aki öttalálatos lottószelvényhez hasonlította a másfél millió forintot, ezt a szelvényt azonban az évnek mind a háromszáz munkanapján, kemény munkával töltötték ki. Tamás István nyugdíjas — a közgyűlésen búcsúzott a tagságtól — azzal fejezte be mondókáját, hogy ehhez az eredményhez kéz és agy kellett. És különösen az agy tett sokat. És itt hadd emlékezzék aa újságíró egy szeptemberi epizódra. A szövetkezet vezetőit kereste. Kiderült, hogy nincsenek otthon, felpakoltak hetven pár új papucsmodellt és két autóval kimentek Gottwaldow- ba, tárgyalni a csehszlovák partnerekkel. Egy hét múlva hazajöttek, kilencvenezer párás papucs-megrendelést hoztak magukkal. Olyan időben, ámikor sokan óva intették őket: Bolondok . vagytok, ha most odamentek. Odamentek. Kellemes meglepetés volt számukra az ottani szívélyes fogadtatás. A szövetkezet 1967-ben még főleg angol exportra dolgozott. A font leértékelése, az emelkedő alapanyagárak miatt fel kellett számolni ezt a kapcsolatot. 1968. februárjában kétszázezer -párás csehszlovák papucs-megrendelést sikerült szerezni, ez azonban csak szeptember végéig biztosított volna foglalkoztatást. Augusztus 21-re tervezték az újabb üzleti utat, ez azonban meghiúsult. De -'három-négy hét múlva már ott voltak. A szövetkezet vezetősége évek szívós munkájával alakította ki munkastílusát és ..megedződött” a külföldi piacon. Teljes mértékben élt az új mechanizmus lehetőségével, rendszeresen kutatta a piacot, olyan modelleket kínált, amelyek divatosak, anyaguk mégis viszonylag olcsón beszerezhető. Egy-egy anyagfajta beszerzésénél többféle lehetőséget kutattak fel, mindig a legelőnyösebbet választva. Az idén nehezebb lesz. Csökken a dotáció, éleződik a verseny. A közgyűlés hangulata azonban optimista volt. A feltételek ugyanis megvannak ahhoz, hogy még jobb munkával, egy év múlva is ugyanilyen vastagok -legyenek a borítékok. J. J. MA ITT, HOLNAP OTT... M egütközve bámultam a kopott ruhájú, elhanyagolt külsejű embert, aki első találkozásunkkor a megyei tanács lépcsőházának egyik lépcsőjén üldögélt, másodszor már az egészségügyi osztály folyosóján — széken ülve várakozott. Ki ez? Alig tudtak róla valamit, illetve csak annyit, ameny- nyi a személyazonossági igazolványába írva volt. A neve Bereczki László, született 1920- ban, Kajdú-Bihar megyében szakképzettsége borbély, de se állása, se lakása nincs. Alkalmi munkát vállal hol itt, hol ott. Utolsó bejelentett lakását Cegléden 1968 augusztus elején hagyta el, azóta járt Szolnokon, Baján, Pécsett és ki tudja még hol. Szekszárdra már olyan leromlott állapotban érkezett meg, hogy embertelenség lett volna továbbirányítani — egyébként hova is küldhették volna! — így el- helyeztékN ideiglenesen egyik szociális otthonunkban. J ól ismerve a hazai, Tolna megyei gondokat, tudjuk azt, hogy tél közeled- tén megnövekszik az igény, a szociális otthonok kapuit helyért döngetjük. Több az idős támasz nélküli öregünk, mint amennyit el tudunk nelyezni, a számukra legideálisabb helyen. S íme, megyehatáron kívülről is jön helyet kerö. Jön, mert a megkeresett szervek — az olcsóbb és bonyodalom mentesebb ügyintézés kedvéért ellátják annyi pénzzel a hozzájuk fordulót, amennyi a megyehatár átlépéséhez kell. Az ügyben intézkedők elmondották, hogy évente akad 2—3 ilyen ügyfelük, aki jön, valahonnan, legtöbbször igen messziről. Ide érve már csak a lelketlen ember tudná azt mondani nekik, hogy álljanak odébb. Rendszerint helyet szorítanak valamelyik szociális otthonunkban a számukra ideiglenesen, mert ezfek az emberek olyanok, ha meghallják az első tavaszi madárcsicser- gést, ismét nyakukba veszik a vándortarisznyát, legtöbbször a kapufélfától búcsúzva tűnnek el. Nem ritka az olyan eset sem, amikor a legyöngült, nélkülözésektől. csavargástól félholtra betegedett „ügyfél” csak éppen, hogy elfoglalja ideiglenesen kijelölt helyét, remélve, hogy kihúzza a tél viszontagságosabb hónapjait és jelentkezik a. rendőrség, amely régótá keresi már a szociális otthon révébe igyekvőt, A dolog kapcsán joggal m,erül fel, az emberben nem is egy megválaszolásra érdemes kérdés Itt van mindjárt az egyik: hogyan csavaroghat megyéről megyére egy olyan ember, akinek fél éve se munkahelye, se lakása? Aki közveszélyes munkakerülőnek minősül?! VagV: ha már adódnak még mananség is ilyen kétes egzisztenciáiú emberek, akik nvilván nem a közjó szolgálatában csavarognak .miért nem jut energia az ilvenek számontartására, szükség esetén segítséeítésére? Az országban még a legkisebb tanácsszerv is rendelkezik olyan szociáús segélyalappal, amely indokolt esetben lehetővé tesz? a támogatást, az intézkedést: miféle humánumra tudnak hivatkozni azok akik fél országon át utaztatnak valakit csak azért, hogy salát megoldandó feladataik list? iáról törölhessék a problematikus személyek ügyét? Persze, a mai értelemben vett csavargásban, munka- kerülésben, ami gyakorta párosul lakásnélküliséggel is,4 édes ír ind annyiunkat terhel valami '■/»•felelősség. Ezt meg hogyan extern? Fz a negyvennyolc éves ember akit nyugodtan nézhetne bárki hatvannak is hé nőm napiz ké, cine ált a vasútállomás körűvé Vén. Csak a harmadik napon szúrt ?nv»yír? sr^n^et heo-v elkergették! Kiderült felőle liogv Pécsett egyik cigánytelepül ésen húzta meg magát bejelentkezni nem engedték. Hát igen! A munkanélküli teljesen fölösleges személy. De nem hiszem azért, hogy az ilyen egyénekre rákényszerített odébbállással meg lehet oldani a kétes elemek szaporodását, mozgását! A z utóbbinál feltétlenül ^több kellene és mert ez nemcsak helyi gond, a megoldásnak is országosnak kellene lennie. Az semmiképpen nem dicsérendő eljárás, hogy a megyék passzolgatják ide, oda -a mai vándorokat, kimondatlanul mondva, hogy az köteles-e eltartásukra, akinek küszöbén összeesnek. No igen. A szociális otthoni férőhely megszabottsága minden megy© számára gond, kevés a férőhely. Éppen ezért ne ajándé- kozgassunk a magunk gondjából másoknak, kivált olyan emberek miatt ne, akik még fiatalok és munkaképesek és mint ezt a tapasztalatok bizonyítják, fizikailag megerősödve ismét csak az aktív munkakerülést választják — tavasz jöttén! — ü —
