Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-04 / 52. szám

%

Az Egyesült Nemzetek Szervezete

Interjú dr. Prandler Árpáddal, a magyar ENSZ-delegáció tagjával

Kedvezően alakulnak az idei mezőgazdasági szerződéskötések

Nem mindennapos lehetőség, hogy a világszervezet munkájáról első számú illetékessel Szekszárdon beszélgethessünk. Éppen ezért meg is ragadtuk az alkalmat. Dr. Prandler Árpád, a Magyar Jogászszövetség főtitkára, s tagja a magyar ENSZ-delegációnak. Részt vett a világszervezet tavaly őszi közgyűlésén, de ezenkívül is, éveket töltött New York-ban, diplomataként. Most itthon tartózkodik, s ellátogatott Szekszárdra, hogy találkozzon a Jogászszövetség Tolna megyei Szervezetének vezetőivel, tagjaival, s előadást tartson részükre. Ebből az alkalomból felkértük, hogy nyilatkozzon lapunknak a világszervezetről.

— Hogyan, milyen körülmények közt alakult meg az Egyesült Nemzetek Szervezete?

— Az ENSZ, mint a legegyetemesebb világszervezet, a második világháborúban kialakult antifasiszta koalíció eredményeként jött létre. A történelem folyamán a nemzetközi egyesülések legkülönfélébb formái alakultak ki. Ilyen széleskörű és sokoldalú tevékenységet folytató szervezet azonban még nem volt.

— A két világháború közti Népszövetség?

— Az is széles körű világszervezet volt, de köre sokkal kisebb volt, mint az ENSZ-é, s ami nagyon lényeges, 1939- ben kirekesztette sorai közül a Szovjetuniót, a Népszövetség esetében tehát már ezért sem beszélhetünk ENSZ-i értelemben vett egyetemességről.

A. Kínai Népköztársaság felvételének ügye minden közgyűlésen napirendre kerül. Ellene is, mellette is sokan felszólalnak. A határozat végül is mindig elutasító. De az embernek van egy olyan érzése is, éppen az utóbbi években lejátszódó kínai események hatására, hogy mintha ők maguk sem óhajtanák különösebben az ENSZ-be való felvételüket.

—■ A Kínai Népköztársaság felvétele tulajdonképpen nem is új tagfelvétel kérdése, hanem hogy ki képviselje Kínát a világszervezetben: a népköz- társaság a százmilliók nevében, vagy az elűzött diktátor. Mindez tehát voltaképpen a törvényes képviselet kérdése. A hatvanas évek elejétől e kérdésben meglehetősen pozitív irányzat volt észlelhető: nőtt a Kínai Népköztársaság mellett szavazók száma. 1965-től azonban csökken a mellette szavazók és nő az ellene szavazók száma. Ebben annak is része van, hogy közben nő a tagállamok száma, az újonnan alakult államok is bekerülnek a világszervezetbe, de azok egy része már elgve a régi gyarmatosítók befolyása alatt áll. De része van ebben annak a bel- és külpolitikának is, amelyet a Kínai Népköztársaság folytat. Másrészt pedig az ENSZ ügyrendi szabályzata sok manipulációs lehetőséget ad: azt ki tudják használni a felvétel ellen. A döntésekhez ugyanis, amennyiben fontos kérdésről van szó, kétharmados többség kell, ha úgynevezett nem fontos kérdésben kell dönteni, akkor elég az egyszerű többség. így először mindig megszavaztatják, milyen kérdésnek minősüljön a szóban forgó ügy, s ha ez fontos kérdésnek minősül, már eleve nehezebb elérni a többséget.

— Milyen alapvető célkitűzéssel jött létre és müködlK m Vi- Mgszervezet?

&_ Az ENSZ feladatrendszere tulajdonképpen egy ágas- bogas fát jelent. Az rendkívül saerteágazó, sokoldalú, de egy alapvető célkitűzés kiemelkedik, valósággal rányomja bé- Ijsqgét minden részfeladatra:

ez a nemzetközi béke és biztonság fenntartása. Ebből következik, hogy nem akármilyen békéről van szó, hanem a nemzetközi békéről, az államok közti viszonyról, de semmiképpen sem az államokon belüli viszonyról. Az országhatárokon belüli békétlenség már nem tartozik az ENSZ hatáskörébe.

— Vietnammal kapcsolatban például mi a helyzet?

— A vietnami kérdés az úgynevezett ENSZ-en kívüli kérdések közé tartozik, a világszervezet ebben nem illetékes. Mégis, helytelen lenne azt gondolni, hogy ehhez semmi köze sincs. A közgyűlésen a delegátusok erős nyomáét gyakorolnak az amerikai agresz- szorokra. Még a NATO-szövet- ségesek közt is akad ország, j amelyik elítéli a vietnami ág- j ressziót. Az ENSZ tehát égy-i ben az amerikai agresszió le-; leplezésének fóruma is. A világszervezet főtitkára . szemé- \ lyesen is nagy’ erőfeszítéseket tesz a vietnami agresszió megszüntetése érdekében.

— Hogyan kell értékelni a világszervezet munkáját?

— Az értékelésben sok $ véglet. Akad, aki közönséges sóhivatalnak tekinti, amelyik csak költi a pénzt, folyik benne a szószátyárkodás, de semmi jelentősége nines. Hadd tegyem gyorsan hozzá, hogy a működési költsége valóban nem kicsi, s azt a tagállamok viselik. Egy másik véglet szerint az ENSZ munkája gyakran azért eredmény- , télén, mert az államok egyenjogúsága már eleve megbénítja a munkáját. Valóban, az ENSZ nem tökéletes gépezet, sokszor nem hozza meg a kívánt hátást egy-egy akciója, s mint az imént is mondtam, az egyetemességének is megvan a maga korlátja. Sem a múltja, sem a jelene nem hibátlan. Ez tény. De mégis ez a legegyetemesebb szervezet, mégis ez a legnagyobb világfórum, s lehetővé teszi, hogy az államok adott kérdésekben együttműködjenek. Ami hibája van, az nem szervi betegség, hanem a .valóságban meglévő nemzetközi viszonyokat, konfliktusokat tükrözi. A második világháború után kialakult új erőviszonyok mutatkoznak meg a különféle vitákban, akciókban: az egyik részről a szocialista tábor, a másikról a tőkés , világ, a harmadikról pedig a nemrég felszabadult, gazdaságilag fejletlen országok sora a tényező.

— A tagállamok egyenjogúságával kapcsolatban felvetődik, hogy az egyes országok nagysága, lélekszáma, gazdasági ereje közt rendkívül nagy az eltérés. Ez hogyan hat a világszervezetre?

— Az ENSZ 51 állammal alakult meg, s jelenleg 126 tagállama van. Különösen az utóbbi években szaporodott nagy ütemben a tagállamok száma. Amint közismert, a volt gyarmati területeken sorra alakulnak az űj államok. Ezek közt nem egy olyan is akad, amelyik lélekszáma alig néhány százezer. Ha belegondolunk, valóban rendkívül nagy a különbség az ilyen és mondjuk egy százmilliós állam közt Az ENSZ alapokmánya szerint „egy állmai egy szavazat”, vagyis egyenrangúak a tagállamok. A tagsági jogviszonynál nem lehet alapul venni a lakosság nagyságát de az is az igaz- r. íghoz tartozik, hogy ENSZ. örökben erősödik az a felmerés, amely szerint itt valahol nagy eüenbnoodás lappang.

— Jé lenne, fea hazánk ENSZheU szerepéről Is beszélnénk,

— Mi nem vagyunk kezdettől tagjai e világszervezetnek. 1955-ben vettek fel bennünket 15 más tagállammal együtt! Alig, hogy tagok lettünk, jött az októberi ellen- forradalom, s ez nagyon megnehezítette a nemzetközi helyzetünket. Számunkra nem jól kezdődött a tagság, az ellenforradalom következtében kialakult nemzetközi nyomás évekre visszavetette a magyar ENSZ-delegáció munkáját. Később fokozatosan enyhült a helyzet, a magyar kérdés lekerült a napirendről, s több tisztségre magyar diplomatát választottak. Most két évre mi töltjük be a Biztonsági Tanács egyik nem állandó tagjának a helyét. Érdemes megjegyezni, hogy magas szavazattar kerültünk e helyre.

— Rendszeresen részt veszünk a világszervezet munkájában: képviseltetjük magunkat a közgyűlésen, a legkülönfélébb bizottságokban. A mi szerepünk, hogy úgy mondjam, nem látványos, mi nem csinálunk világpolitikát, de a tevékenységünk nagyon is figyelemre méltó. Gyakori az olyan tanácskozás, akció, amiről nem sok, vagy semmi sem kerül nyilvánosságra, viszont ezek jelentősége annál nagyobb. Mi is nem egyszer folytatunk ilyet. Az amerikai küldöttség tavaly például felkereste és felkérte a magyar képviseletet, hogy közvetítsen egy bizonyos ügyben. Mi a magunk részéről minden lehetőt megteszünk, hogy az ETsrsZ az alapokmánynak megfelelően teljesíteni tudja feladatát — fejezte be nyilatkozatát dr. Prandler Árpád.

Március elejére sok tekintetben eldőlt, hogyan alakulnak az idei mezőgazdasági szerződéskötések. Általános tapasztalat, hogy a szerződés- kötések alakulása összességében kedvező. A legfontosabb cikkekből — a cukorrépa, a burgonya, és a tojás kivételével — az eredmények jobbak, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Sörárpából, zöldborsóból, fűszerpaprikából és konzervparadi- csomból a mezőgazdasági üzemek a népgazdaság szükségleténél többre is szívesen szerződnének, a burgonya, a száraz bab, a rostnövények és a dohány szerződéskötési előirányzatait azonban egyenlőre még nem teljesítették. A legnagyobb gondott továbbra is az étkezési burgonya szükséges mennyiségének leszerző- dése jelenti.

A magyar cukoripar üzemei a 180 000 holdas vállalati eiőtöbb mint 170 000 holdra szert

ződtek. A vetőmagtermeltető és értékesítő vállalat 2 százalékkal túl is teljesítette tervét, bár egyes növényeknél időt is lesznek „hiánycikkek*!, A legrosszabb a helyzet a karós babnál, mivel az előirányzatnak eddig csak nem egészen W százalékát tudták leszerződni.

A konzervipari tröszt üzec mei idei zöldségszükségletüket már teljes egészében lekötötték, hasonló a helyzet a gyümölcsszerződéseknél te. A pincegazdaság az 1968—89-es gazdasági szerződéskötését, Illetve felvásárlását befejezte. Az 1969—70-es gazdasági év*e a szerződéskötést csak tavasz» szál kezdik meg. A baromfiiparban te tovább „egyez* kednek” a telek; a gazdaságok szívesen szerződnek baromfiértékesítésre, annak istenére, hogy a csirke árat kfe k) grammonként egy forinttal csökkentették Wm

irányzatból február közepéig

' .>VBODA FERENC

Egy aacheni esernyőtervező a minia túrák miniatűrjével akarja

meglepni a párizsi és brüsszeli nemzetközi tavaszi vásárt. Terve szerint már elkészült a világ leg parányibb összecsukható esernyője. A „Szuper-Mini-Manó” névre hallgató újdonság hossza mindössze 22 centiméter. Egyetlen gombnyomással azonban a megszokott védelmet nyújtja az eső ellen.

Nem less gátszakadás

— Jó, hogy jönnek, legalább lesz segítség. — Nevetve mondják, ők sem gondolják komolyan. Bemutatkozás után Varga Jenő, a teveli tsz növénytermesztési brigádvezetője magyarázza:

— Krommer János mezőőr éberségének köszönhetjük, hogy nem lett nagyobb baj. Ó vette észre a szivárgást a zsilip mellett. Féltünk, hogy átszakad a gát, ezért két társammal gyorsan kijöttünk, megerősíteni a gtáat.

— Aztán van legalább hal a tóban?

— Ebben is van, ez a kisebb tavunk. Ez négy hold, de ami ide nem meszz sze van — mutatott a falu felé, — az a nagyobb, a hatholdas. Ebben vagy négy-öt mázsa az ivadék, tükörponty és két-három mázsa a hínárévá amurból.

A két tsz-tag a mezőőr segítségével a munka befejezéséhez közeledik, miközben mi Varga Jenővel folytatjuk a beszélgetést.

— Mi újság a faluban?

— Az mindig akad. Még most is beszédtéma Zwich János bácsi esete, aki valamelyik rokonához ment ki Kanadába közel egy éve. A faluban akkor másról sem beszéltek, minthogy a János bácsit többet nem látjuk.

— És megjött?

— Hamarabb, mint az ideje lejárt, december közepén, disznóvágásra megjött. Azt mondta, ha még ott kellett volna maradnia, elpusztul. Ott nincs szórakozás, csak a pénzt hajszolják. Minden nemzetiség megtalálható, mindenki keresi a maga csoportját, hogy anyanyelvén beszélhessen. Igaz, hogy keresnek, de nem élnek, nincs idejük rá.

— Gondolom, akkor akik nagyon kívánkoztak Nyugatra, egy kicsit meglepődtek.

— Ne gondolja, hogy nagyon kívánkoznak tőlünk. Lecsillapodtak a kedélyek, nincsenek azok az éles viták, amik jó néhány évvel ezelőtt voltak. Jól lehet keresni. Én 1960 tavasza óta vagyok brigádvezető. Az első_ évben 20 forintot kaptam egy munkaegységre, később ez 25, majd 28 forint lett. Tavaly már negyven forint volt, és az idén fizettük ki a legtöbbet: 50 forintot. Arról nem is beszélek, hogy két és fél millió forintot tartalélcolt a tagság beleegyezésével — a tsz vezetősége előre nem látható kiadásokra.

— A családjából más is dolgozik a tsz-ben?

— Nem. A fiam a nyáron végzett Palánkon és azóta Lengyelben a termelőszövetkezetben mint állat- tenyésztő agronómus dolgozik.

— Most őszinte választ szeretnék kérni. Időnként nincs vita apa és fiú között? Nem csap össze az új, a modern a régivel?

— Nagyon jól megértjük egymást a fiammal. Vita nincs köztünk, de viszont családi alapon elbeszélgetünk bizonyos szakmai dolgokról. Kár lenne tagadni, hogy ő az iskolán sok olyant tanult, ami új, modern és már alkalmazták ott a legújabb technológiát, ahol mi még nem tartunk. Ezeket a dolgokat megbeszéljük, de szó sincs vitáról. Aminek örülök, fiam nagyon szereti a foglalkozását, ennél szebbet talán elképzelni sem tud.

Turbuk Márton és Csongrádi Béla közben a sártól igyekszik megtisztítani a kásás vízben a lapátot. Krommer János mezőőr a fűrészt fogja kezében és elindulnak a kövesút felé.

— Befejezték a munkát, nem lesz gátszakadás. Búcsúzunk.

— A viszontlátásra.

— Minden jót, aztán jókat írjon ám rólunk.