Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-21 / 67. szám
yiiiiiiiilliiiillliiiiiiiiiilíjliilMiiiiliiiliiilliiiiéiiiiiliiliiililiiiiitiiiUliiilíiililiiiTI IlIiiinilIHIIIIIIIiifiiilllilliltlllilliiilllllHiitliillilIillllliliillIiiliillllIiiif llilllllllimilllllllimmiilllilUilll — Jakab bátyám, még soha nem beszéltél róla, pedig idestova húsz éve koptatom a betűt, hogy ott bábáskodtál a szekszárdi Vörös Újságnál... (Haász Jakab gépmester negyvenhét évig dolgozott a Szekszárdi Nyomdában, 1963. december 31-én ment nyugdíjba. Most Zrínyi utcai kis házában találom. Beszélgetésünket csak a postás zavarja meg, pénzt hoz, a földművesszövetkezet visszatérítést küld a múlt évi vásárlások után...) — Nem beszéltem róla, nem is kérdezték. Szerény ember voltam mindig. Régen volt, ötven éve. Ha úgy teszem fel magamnak a kérdést, hogy emlékszel-e rá Haász Jakab, azt kell válaszolnom, hogy nem pontos az emlékezet. Tanonc voltam, harmadéves tanonc. Joó Gyula bácsi volt a mesterem, vele nyomtuk a lapot És amikor a Gyula bácsi azt mondta, hogy Jakab, a Vörös Újságot nyomjuk — mit szóltál, meglepődtél? *— Nem. Április táján kezdtük nyomni a lapot, addig rendeleteket, plakátokat, meg ilyesmit csináltunk. Wörner-géppel dolgoztunk, a lapot ötös alakra nyomtuk. Ügy tudom néhány éve szerelték le a gépet, felújították, aztán valahol Nyíregyházán állították ismét föl. — Forradalmi idő, forradalmi lapjának készítője voltál. Emlékezel-e a szerkesztőkre? — Némelyikre. Több, mint valószínű, hogy a legtöbb cikket Erdei Lajos bácsi írta, a megyei számvevőségen dolgozott, a forradalom után baja is lett a lap szerkesztése miatt. Azután Földvári Miska bácsira is emlékszem, ő volt a megyei főlevéltáros, ő is sokat írt, mindig hozta a precíz kéziratait. A szedőben Koretzky János kollégám, aztán a Koncz bácsi szedte, tördelte az újságot. Persze, dolgoztak a lapon fiatal segédek is, hisz akkor még kézzel szedték az összes szöveget. (A szoba, amelyben beszélgetünk, lakóját is jellemzi: könyvek, folyóiratok mindenütt. Az asztalon hamutartó, az ablak alatt televízió-készülék. öreg fotel, — amelyben még lehet ülni, nem úgy, mint a modern ülőgarnitúrákban, — karfájára támasztja kezét, A múltra emlékezik. Keresi a neveket, hisz a negyvenhét év alatt tengernyi naptárt, plakátot, közlönyt, újságot nyomott.) — A Koncz bácsinak olyan hivatala is volt, ami kevés embernek: ő volt a szolgabíró is egy személyben, és amint szedte, tördelte az újságot, mindig elment egy-két órára, közügyeket intézni. Nagyon sok dolgunk volt. Itt készítették a Tolna megyei Közlönyt is, amely körülbelül négyszáz példányban jelent meg, a Tolna megyei Vörös Újságból ezret nyomtunk. Címkézték, és úgy küldték el. Nem emlékszem rá, kik expediái ták. — És tárgyi emlék, újságpéldány, vagy levonat, maradt-e a Tolna megyei Vörös Újság gépmestertanon- cánál? — Sokáig volt újság nálam, aztán eltűnt. Abban az időben sokszor voltunk munka nélkül. Én voltam a szakszervezet könyvtárosa is, itt a ház padlásán tartottam Marx, meg Lenin műveit. Mindig volt olyan ember, aki figyelmeztetett: — „Vigyázz Jakab, jönnek könyvet keresni...” — Hogyan tudott a Tolna megyei Vörös Újság mindennap megjelenni, gyorsan hírt adni az eseményekről? — Ügyes szerkesztői voltak a lapnak. Déli tizenkét óra körül kezdték szedni a lapot, és mi hajnalban már indulni tudtunk a Wömer- rel. Két és fél óra alatt kinyomtattuk az ezer példányt... — Amikor a lap megszűnt,. — Az úgy volt, hogy a Joó Gyula bácsi jött egy alkalommal, s azt mondta: — Gyerek, vége a kommün- nek, már nem nyomjuk többet a Vörös Újságot... Pedig még pénzt is akartunk nyomni. A Molnár cégnek volt egy kétszínnyomó Wör- ner gépe. Már indulásra voltunk azzal isi, s közbejött az ellenforradalom, nem lett Tolna megyének külön pénze... — A felszabadulás után, 1945-ben itt, a szekszárdi nyomdában még pénzt is nyomtak... — Azt is. Meg sok bélyegzőt csináltunk. Ami bizottság, bizottmány, meg effélék alakultak, mindnek kellett ólombélyegzőt készíteni. Aztán meg ismét a sok hirdetményt, rendeletet, utasítást,. Most, negyvenöt után már másként alakult a helyzet.. Tizenkilencben sok minden történt. Kár, hogy kicsit későn fogtunk az emlékek összegyűjtéséhez, ötven év az nagy idő. Elszaladt, mintha tegnap lett volna. (Esőre hajló márciusi délelőtt A kapuban még vagy negyedórát beszélgetünk, a múltról, a szénkefés villanymotor hajtotta Wömerről, a mostani rotációs gépről, amely ugyan öreg, s ezért néha foltosán nyomja a Népújságot, de mégis más ez, mint akkor, 1919-ben volt) — A fényképet — szól utánam Haász Jakab — azt majd azért kérem vissza. Tudod, ezt akkor készíttettem, amikor országos értékelésnél hatodik voltam a szakmában— PÁLKOVÁCS JENŐ ..................................................................................................................iiimmiiiiuiiimmiiiiiimiiiiiiiiiimimmiiiiiiiiiiiiiimiiiimiiiiiuiiiiimmiiiiiiiiiiiimir D unaföldvár— Venezuela Beéry István tsz-főkönyvelő utazása (Dunaföldvár. Nagyközség a Duna jobbpartján. Tolna megye észak-keleti csücskében, mintegy ÍZ 000 lakossal. Tsz-község. Lexikon, térkép, újsághír alapján). (Venezuela. Dél-amerikai állam Karib-tenger partján. Területe körülbelül tízszer akkora, mint Magyarországé. Lakúinak száma » millió. Fővárosa Caracas. Lexikon alapján). — Szövetkezetünk eredményei tavaly is növekedtek... — Bocsánat, hogy közbevágok. Ezúttal nem a tsz-ről szeretnék írni, hanem a venezuelai utazásról. — Hja, az más. Akkor nem is a tavalyi mérlegünk szükséges. így, ezt eltesszük szépen. ., És helyette elővesszük a fényképeket. Kezdjük ezekkel. Itt úszom a Karib-tenger egyik strandján. A víz olyan sós, nagy fajsúlyú, hogy fenntartja az embert mozdulatlanul is. Ez itt a rokonság, együtt. Előrebocsátanám, hogy mi rendkívül népes család voltunk, s az évtizedek folyamán kit erre, kit arra sodort a sors. Ez a nővérem, ő vitetett ki. Az idén hazalátogat. Tavaly a lánya volt itthon. Ez itt a Maracaibó-i tengerpart. Maracaibóban töltöttem o két hónap nagyobb részét. Ez a kis házikó a rokonaimé. Az erkélyről láthatók a szállodák. A képen épnek látszanak, mert elég messze voltak tőlünk, de a valóságban lakatlanok, néhány évvel ezelőtt tönkretette őket a földrengés. Ez itt egy előszoba, bambusznádbútorokkal és sárközi szőttessel. Ez itt vízesés, ezek autók, ez ismét strand. Amikor a felvétel Népújság 6 1969. március 21. készült, késő ősz volt, de itt kánikula uralkodott. Itt nincs a mi fogalmainknak megfelelő tél. Az emberek karácsonykor is a szabadban für- dőznek. — Pompás. Valahogyan így rögződött emlékezetünkben is az egzotikus földrészek képe — foglalom össze a fényképnyújtotta élményt. — Ezt a képet adja a slágerszöveg, ezt tükrözi az utazási irodák fotója, erről mesél az egzotikus vidéket járt ember. — Igen, ilyen a kép az első pillantásra. Ennél többet nem is mindenki vesz észre. Pedig ha jobban körülnézünk, mást is láthatunk, csakhát nem lehet mindent megörökí teni fotópapíron, elvégre én nem vagyok fényképész. A fényképek nyújtotta felületes „bük” után most szívesen mesélek arról is, ami nem ilyen mutatós fotótéma. Vegyük a leglényegesebbet: az ország területe körülbelül tízszer akkora, mint Magyar- országé, lakóinak száma pedig kevesebb. Gyéren lakott ország. Mérhetetlen kincs rejtőzik az ország határain belül, de ennek csak kis töredékét hasznosítják, s az is külföldi tőkés érdekeltség. Rengeteg az olaja, és sok az érclelőhelye. A tengerparti rész elég gyorsan fejlődik, főként ide összpontosul az ipar, de a belső rész nagyon elmaradott. A fehér ember Venezuelába, mint korlátlan le- ' ?tőségek hazájába érkezik. A fehér ember többsége részére valóban azzá is válik az itteni megtelepedés: olyan vállalkozásba kezd, amilyenbe akar, s ott, ahol neki tetszik. Az állami törvények a legmesszebbmenőkig támogatják a vállalkozókat. Ha valaki kiszemel magának egy területet, hogy azt meg szeretné művelni, a hatóságok örülnek, a bank pedig máris folyósítja a hitelt. Hivatalos gazdasági elv, hogy a fehér ember vállalkozása nélkül semmire sem tudnának menni, de ez egyben tragédiája is az orstágnak: sok európai például arcátlanul kihasználta Venezuela kényszerhelyzetét, felvette a pénzt farm- alapításra, s nagyon gyorsan visszahajózott vele Európába. — Nagyon sok magyarral is találkoztam, például bajaival, soltivaf, stb. Sok hazánkfia vetődött ide. A magyarok a szabad j vállalkozó szerényebb rétegéhez tartoznak. A nővérem például egy kisebb kifőzdét tárt fenn, s ez biztosítja a megélhetését. A kinti rokonságban van gyári munkavezető, mérnök, stb. Viszonylag jól élnek, de az ottani fehérek közt semmiképpen sem a felső réteg tagjai. j — Nézzük csak meg jobban az egyik képet. Ez itt előtérben a fehérnegyed, pálmák, villák, luxus-hotelek. A háttérben, a domboldalon rendkívül nagy tarkaság látható. Elég nehezen látszik, a távolság miatt már elmosódik, de azért akinek jó a szeme, annak feltűnik ez is. A pontos részleteket legfeljebb egészen erős kinagyítással lehetne érzékeltetni. Ez a rancsó- télep. Ennek az itteni szó- használatban sajátos jelentése van. A bennszülöttek városszéli kalyibáit hívják így. Villára, vagy tisztességes lakásra nem telik, jobb híján ilyen dirib-darab deszkákból, bádogból összevert építményekben húzódnak meg éjszakára. A hideg ellen itt nem kell védekezni, mint nálunk, ellaknak hát az ilyen helyeken. A rancsók közt persze autók is találhatók. Akinek állandó munkahelye van, az Venezuelában is vehet részletre autót. Saját gépkocsin érkezik a gyárba, ott pedig a fehér munkavezetőnek könyörög néhány garasért. „Majd holnap meghozom” — esküdözik. Persze, a holnap mindig holnap marad. A bennszülött ember léte még itt, a tengerparti, tehát fejlettebb részeken is a pillanatnyi biológiai léttel azonos. — Az ország belsejében is járt? — Igen, elvittek az Orinoco vidékére. Innen van fogalmam arról is, hogy menynyire elmaradott az ország belseje, amelyet szinte kizárólag bennszülöttek laknak. A mezőgazdaság szintjére jellemző, hogy intenzív szarvasmarha-tenyésztés például nincs. A teheneket egyszerűen kiengedik a szabadba, persze a tulajdonos jelével, s azok szabadon kóborodnak, minden felügyelet nélkül, hónapokon keresztül. Időközönként megpróbálják összeszedni őket, de ez olyan aki bírja, marja alapon történik. Mindenki annyit terel össze, amennyit tud. — Európai értelemben vett színház Venezuelában nincs, A tv rendkívül kevés szórakoztató műsort ad, a képernyőn többnyire reklámmű- sor látható. Az ország belsejében lakók többsége írás- tudatlan. — Sokat emlegetik a délamerikai partizánmozgalmakat, így a venezuelait is. Erről hall-e valamit a Venezuelába vetődő rokonlátogató? — Hogyne. Erről mindenki beszél, ez nagy téma a fehérek és bennszülöttek körében egyaránt. Ehhez tudni leéli, hogy hihetetlen Bolivár- kultusz van országszerte. Minden városban található Bolivár tér, utca, emlékmű. Bolivár az amerikai népek szabadságharcának kiemelkedő történeti alakja. Nos, a venezuelai partizánmozgalom elég tág fogalom, vegyes, sok minden beletartozik. Benne foglaltatnak a mi fogalmainknak megfelelő rablóbandák, a legkülönfélébb csoportosulások, a szálak elvezetnek a rancsókhoz, de még bizonyos tőkéskörökhöz is. A mozgalom egyik vezérének például egy bennszülött tőkést tartanak. Található e mozgalomban minden, és ki így, ki úgy fogja fel. Ha például kirabolnak egy lakást, azt is a partizánmozgalommal kapcsolják össze, de az idegen tőke elleni nyílt harcot is. Tulajdonképpen nem is tudnám pontosan meghatározni, hogy mit kell érteni a venezuelai partizánmozgalmon. Egy bizonyos: az összetartója a szabadságvágy. BODA FERENC
