Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-21 / 67. szám

vílA prqletAriai egyesüljetek1 ________ WEPUJSAG ‘M AGYAR^SZOCI ALISTÁIMUNKASPART|T0LN ÁTMEGYEI .BIZOTTSÄG A ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPFA XIX MRim, m. mátm ASÖte K» FORINT Kahk 1MX Mferios BL Dicső múltra emlékezünk! Irta: Szabópál Antal, a « T örténelmi jelentőségű eseményre, — a Magyar Tanács- köztársaság megalakulásának 50. évfordulójára — em­lékezünk. Emlékezünk azokra a hősi küzdelmek­re, melyeket a magyar társadalom legjobbjai hajtottak végre 1919-ben, az emberek sorsának jobbra fordulásáért. A magyar történelemnek olyan dicső­séges korszakára emlékezünk, mely megmutatta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom példája nyomán a súlyos gazdasági, társadalmi és politikai helyzetből kivezető utat Hazánkban a századfordulótól kezdve mind erőtelje­sebben bontakozott ki a munkásosztály, a parasztság, a dolgozó tömegek harca helyzetük megváltoztatásáért. 1914- ben a kapitalisták háborúba taszították a világ népeit. Országunk egyébként is súlyos problémái szinte elviselhe­tetlenné váltak. A négy évig tartó világháború, mely oly sok szenvedést, százezrek pusztulását, milliók nélkülözését eredményezte, arra késztette a magyar népet, hogy harcba szálljon háborús kormányával. A fokozódó nyomor és szenvedés elmélyítette a bur­zsoázia és a dolgozó tömegek közt régóta meglévő ellen­téteket és nagymértékben hozzájárult azon fegyveres erők bomlásához is, amelyek a különböző arcvonalakon döntő vereséget szenvedtek. A nép békét, szabadságot, jobb életet akart. Kereste azt az utat, melyen elindulva megtalálja sorsának jobbra fordulását. Világító fáklyaként mutatta ezt az utat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, amely elsőként terem­tette meg a világon a munkásosztály hatalmát, a szocia­lista társadalom felépítésének lehetőségét. A magyar tár­sadalomra nehezedő súlyos terhek egy emberként kész­tettek harcra munkást, parasztot, értelmiséget, hogy le­rázza az évszázados osztrák elnyomást és megnyissa az utat1 a demokratikus átalakulás számára. Az 1918. novem­beri „őszirózsás forradalom” adta meg a jelt ahhoz a for­radalmi átalakuláshoz, mely a dicső Tanácsköztársaság ki­kiáltásával megteremtette a magyar társadalom számára a felemelkedés minden lehetőségét. 1918. nyarára Tolna megye lakossága is megelégelte az elviselhetetlenné vált nyomort és nélkülözést. Megyénk­ben sem volt élelmiszer, és hiányoztak a legalapvetőbb közszükségleti cikkek is. A nyomorral párosult a földes­urak, grófok, bárók önkénye, basáskodása. A budapesti események hírének megérkezése nyomán bekövetkezett megyénkben is mindaz, amelytől úgy féltek Tolna megye urai. Falvainkban sorra jöttek létre a munkás-paraszt-katona- tanácsok. A Sió szabályozásán dolgozó munkások, a szászvár­mázai kőszénbányában dolgozók sztrájkba léptek. 1918. november 4-én Szekszárdon is megalakult a munkástanács, mely tudomására hozta a Városi Nemzeti Tanácsnak, hogy egyenjogú partnere akar lenni a hatalom gyakorlásában. Ez a munkástanács volt az, amely később, 1919. márciusá­ban kezdeményezte a hatalom átvételét — megyei és vá­rosi szinten egyaránt. 1919. március közepére tovább nőtt a megyében — és különösen Szekszárdon — az elégedetlenség. Március 14- én a városi munkástanács és a szakszervezetek sztrájkra szólították fel a város lakosságát. A megyeháza udvarán tartott, forró hangulatú gyűlésen a tömeg a főispán azon­nali távozását követelte. A főispán önként nem adta át hivatalát. A gyűlés egyhangúlag megfosztotta tisztétől, s helyére új hatalmi szervet választott a munkások, parasz­tok,' alkalmazottak, a munkástanács és a szakszervezetek képviselőiből. A hatalom gyakorlását az 5 tagú direktó­riumra bízta, melynek tagjai: Dick György, Koreczky Já­nos, Bénczé Ferenc, Horváth Gyula szekszárdi, valamint Apelshoffer Ádám tolnai lakosok voltak. Szekszárd példá­ját megyeszerte követték a munkások és a parasztok. Már­cius 11-ére már számos községben került a munkástaná­csok kezébe a hatalom. Tengelicen a március 15-i nagy­gyűlésen nemzeti zászlóvá nyilvánították a vörös zászlót. : Március 18-án, a Párizsi Kommün emlékünnepén a bony­hádi munkásság is átvette a hatalmat, félreállítva a régi ál­lamhatalmi és államigazgatási szerveket. ; Ezen egyre gyorsuló és tudatossá váló forradalmi fo­lyamat' élesztője és irányítója az az új politikai erő, mely 1918. novemberétől egyedüli következetességgel vezeti a dolgozók harcát. Ä Kommunisták Magyarországi Pártja az a' forradalmi központ, mely a marxizmus—leninizmus ■i alapján hirdetője és szervezője annak az osztályharcnak, mely a proletárdiktatúrához vezet. Csak ez a párt volt képes kivezetni az országot abból a súlyos helyzetből, me­lyet a több évtizedes tapasztalatokkal rendelkező bur­megyei tanács vb-elnöke zsoázia és szociáldemokrácia nem tudott megoldani. Csak ilyen erő jelenléte és tettrekészsége tette lehetővé, hogy 1919. március 21-én az egész ország területén győzzön a proletárdiktatúra. A Tanácsköztársaság kikiáltásával a Forradalmi Kor­mányzótanács vette kezébe az ország irányítását. A „Min­denkihez” c. kiáltványban meghirdette harci programját, melynek fő célkitűzése a szocialista társadalom felépítése Magyarországon. E célkitűzés valóra váltására elsősorban olyan intézkedéseket kellett hoznia, melyek a dolgozó tö­megek közvetlen érdekeit szolgálták. Intézkedett az élet- körülmények megjavítása ügyében és először teremtette meg a magyar nép számára a teljes jogegyenlőséget. A hatalom birtokában elrendelte a kizsákmányolás meg­szüntetése érdekében a termelőeszközök társadalmi tulaj­donba yételét. K iépítette a demokratikus államrendet, melyben a dolgozó nép testesítette meg és gyakorolta a ha­talmat. Létrehozta védelmi szervezeteit — a Vö­rösőrséget és a Vörös Hadsereget —, hogy meg- védhesse a munkáshatalmat. Megvalósította a nemzetiségek teljes egyenjogúságát. Tolna megyében is sor került a Tanácsköztársaság intézkedéseinek végrehajtásá­ra. Az államosításokat március végén, április elején fo­ganatosították. Az áprilisi típusválasztásokon megválasztották a köz­ségi. járási és megyei tanács tanácstagokat, valamint a megye országgyűlési képviselőit is. Szekszárdról Gróf Pált, Tolnáról Apelshoffer Ádámot. Dombóvárról Molnár Györ­gyöt, Bonyhádról Schamek Alajost, Faddról Koszorú Gyu­lát, Bátaapátiból Müller Henriket. A központi határozatok nyomán a mi megyénkben is in­tézkedések történtek a lakáshiány enyhítésére, határozat szü­letett a szekszárdi szurdiklakások felszámolására. A szociális gondozásra szoruló öregek egy részét szociális otthonokban helyezték el. A legszebb földesúri kastélyokat budapesti gyermekek üdültetésére rendezték be. Sajnos a hozott intézkedések nem váltak maradandók­ká. Minden béketörekvés ellenére fegyverhez kellett nyúlnia a fiatal Tanácsköztársaságnak. A hazai és külső imperialista erők támadást indítottak az új hatalom ellen. A nép min­den hősiessége ellenére 1919. nyarán győzött a sokszoros túl­erő, megdöntve a Magyar Tanácsköztársaságot. A magyar történelem legsötétebb korszaka, a fasiszta el­nyomás, a fehérterror rémuralma szakadt népünkre. A ha­talomra jutott burzsoázia első intézkedései a Tanácsköztár­saság minden vívmányának felszámolását célozták. A leg­elemibb törvényes eljárásokat is mellőzve emberek tízezreit végezték ki és kínozták halálra. A fehértérror negyedszá­zados rémuralmával állt bosszút a magyar proletariátuson. Mártírok és hősök sírjai jelzik, hogy milyen sokan estek ál­dozatul, a legdrágábbat: életüket áldozva a magyar nép fel- emelkedéséért. Jelölt és jeltelen sírok ezreiben nyugszanak azok a kommunisták, forradalmárok, akik a szocializmusért harcoltak és haltak meg. Az ellenforradalom vérbosszúja Tolna megyét sem kerülte el. A fehérterror augusztus 10-én a volt vásártéren törvényes ítélet nélkül végezte ki Soós Sándort a megyei intézőbizottság elnökét, Aranyos György kormányzótanácsi biztost, Bertók Róbertét, a kerületi gazda­sági hivatal vezetőjét, Mautner Gyulát, Ocskó Lászlót és Deák Mihályt a megyei intézőbizottság tagjait, dr. Tánczos Vendelt és Kovács Gábort a forradalmi törvényszék vád­biztosait. Augusztus 17-én esett az ellenforradalom áldoza­tául: Prantner János, Kovacsics György városi és Bencze Ferenc a megyei direktórium tagja, Gróf Pál országgyűlési képviselő, Kecskés Ferenc lakáshivatalnok, Wachtel Károly Gábor pénzintézeti direktóriumi tag, valamint a gyermek- áldást váró Bertók Róbertné. Sok forradalmárt elhurcoltak és ismert, vagy még ma is ismeretlen helyen végezték ki őket. így hurcolták el Szekszárdról a két Cséby testvért is, akik­ről azt mondták hogy Székesfehérvárra viszik őket hadbíró­ság elé, ahova soha nem jutottak el, mivel Cecén leszállí­tották őket a vonatról és agyonlőtték mindkettőjüket. E hő­sökön kívül több mint 100 forradalmár vesztette életét a '■’"lönítményes terror következtében. Szekszárd a mártírok ' "a, Tolna megye a mártírok megyéje lett. A z 50 éves évfordulón tisztelettel emlékezünk e hő­sökre, akik elsőnek bontották ki hazánkban a szo­cializmus zászlaját. Szomorú kegyelettel adózunk mindazok emlékének, akik a legdrágábbat; életü­ket adták a munkáshatalomért. Harcuk nem vol1 'iábavaló. A Horthy-rendszer 25 éves rémuralma sem tudta megtörni népünk szabadságvágyát,- mely a dicső Tanácsköz- (Folytatás a 2. oldalon.) MAI SZAMUNKBAN: Kiállítás nyílt a Múzeumban 2. ti, Díszünnepség, veteránok kitüntetése 3. o. M. Márton vöröskatonának jelentem 5. o. /. Ü A Vörös Újság nyomdásza 6. a. Tűzhely 11. o. Nagykónyi tanúk a Varga-ügyben 16. o. • • Ünnepi ülés a Parlamentben A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás-paraszt kormány, a Szakszervezetek Országos Tanácsa csütörtökön délután 3 órakor, a Parla­ment kongresszusi termében ünnepi ülést tartott a ma­gyarországi proletárdiktatúra, a Tanácsköztársaság kikiáltá­sának ötvenedik évfordulója alkalmából. Az ülésen Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottsága tagja, az országgyűlés elnöke mondott ünnepi beszédet. 9 Kizel-Xelet és a „négy nagy“ Az AP hírügynökség wa­shingtoni jelentése szerint, Ja- kov Malik, a Szovjetunió ENSZ-fődelegátusa szerdán kijelentette, hogy a négy nagy­hatalom képviselői „hamaro­san, esetleg még ezen a hé­ten” összeülnek, hogy megvi­tassák a közel-keleti helyze­tet. A megbeszélés színhelye „szigorúan bizalmas”. Lord Caradon, Nagy-Britan- nia ENSZ-képviselője Maliltof követően kijelentette: mielőtt tárgyalóasztalhoz ülne kollé­gáival, .még találkozik Eban izraeli külügyminiszterrel. U Thant összhangban a töb­bi nyilatkozóval szintén annak a véleményének adott hangot, hogy a „négy nagy” még ezen a héten összeülhet. A tárgyalópartnerek: Malik, a Szovjetunió, Ch. W. Yost az igyesiilt Államok, A. Bemard ■^raneípn-cT-íg és Lord r' t—’don Nagy-Britannia képviseletében.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom