Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-20 / 66. szám
Csendes szóval mondom: élűnk, dolgozunk, jól vagyunk, de azért jobban is lehetnénk, M. Márton elvtárs. Kábái ügyelt a borra, a sörre, meg az ételre. Egyedül te hiányoztál, Marci bátyám. Az a nagy baj, Marci bátyám, hogy időnként elfáradunk. Ezek a nehéz évek nem múltak el nyomtalanul. Nem minden sikerült úgy, ahogyan a negyvenes évek elején a szemináriumokon tanultuk, ahogy elképzeltük, és ahogy szerettük volna. Sok még a parazita, a naplopó, a hitvány ember. Kezed ökölbe szorulna, ha látnád a tékozlást, a pazarlást, a spekulációt. Irtjuk Marci bátyám, de olyan ez, mint a hétfejű sárkány: az egyik fejét levágjuk, kinő a másik. Nem siránkozásk éppen mondom, kizárólag azért, hogy fáradtságunk okát megmagyarázzam. Aztán újból erőt merítünk. Azon a forró nyári napon csuromvizes voltál, mikor a csendőrök a jéghideg pincébe löktek. Ott kaptad a tüdőbajt ... Rád és rátok gondolunk, amikor újból erőt merítünk és azt mondjuk, gyengék, fáradtak nem lehetünk soha. A községházát tanácsházának hívják, Marci bátyám. És ahol neked minden héten jelentkezned kellett, ott, abban az irodában, ha élnél, téged illetne meg a fő hely. Az öreg postás kézbesítő fia a tanácselnök. Jelenteni akarom még, hogy az az ember, aki előtt minden héten vigyázzba kellett állnod, és aki olyan magas lóról beszélt veled, ma nekem akkorákat köszön az utcán, hogy majd lepottyan a feje. SZEKUL1TY PÉTER De jó lenne, ha még egyszer végigmehetnél az Árpád utcán! örülne a szived és ragyogna, fénylene az a két bogárfekete szemed. Nincs már bokáig érő sár. Kétoldalt járda vezet A pici ablakokat meg mind kicserélték. Valamikor télidőben, a te idődben homokot raktunk az ablakpárkányra, hogy ne menjen ki a szobából a meleg. Vigyázni kellett rá, mert sokba került Ez a spórolós szokás elmúlt Olyan most az Árpád utca, mint amilyennek valamikor elképzelted: jómódú, tiszta és világos. Emlékszel még a gémes kútra? Meg a vastag, golyvái nyakú asszonyokra? 1953-ban kijött a tiszti orvos, megvizsgálta. a gémes kút vizét és megállapította: egészségre ártalmas, ihatatlan. Először egy zománctáblát szegeztek a kútra. „Nem ivóvíz!” Később betemették. Az Árpád utca csővezetéken, a törpevízműből kapja a vizet. Engem meg Márton bátyám az Árpád utca 520-as szám alatt hiáha keresnél. Az öreg padot még ott találnád a ház előtt, megvannak még az eperfák is, de a magam korabeliek többsége már csak jeles ünnepekre jár haza. Kenyeres pajtásod, az öreg Kábái, mint tsz-nyugdíjas ül a pádon. Fia traktoros, Pista unokája honvéd őrnagy. A Pista!? Márton bátyám, ő az a Pista, akivel nyaranta együtt hordtuk nektek az ebédet Négyespusztára, ahol a major mögött partifecskék. raktak fészket. A partifecskék örökre elrepültek, a bíbicjárést lecsapolták, de én gyakran még ma is hallom a bíbicjajgatást, sokszor látom még ma is a part- oldalban röpködő fecskéket, pedig nincs már semmi abból, ami volt. Hiányzol és amíg mi élünk, közülünk hiányozni fogsz mindig. Kati ángyom megnagyít- tatta fényképedet, bekereteztette és az ágy fölé tette a Szűz Mária helyére. A nagyítás minősége nem a legjobb, de a képet mégis nagy becsben tartjuk, mert .egyedül ez őrzi vonásaidat Ez a régi, megfakult katonakép, amit még 1919-ben csináltattál. Tavaly, vagy tavalyelőtt úttörők szállták meg a szobát és azt kérdezték Kati ángyomtól, hogy milyen ember voltál. „Az én uram jószívű, erős és igazságos ember volt” — mondta. Mindig emlegetünk. Most is a két ünnep között vágjuk le a hízót, ugyanúgy, mint rég. Ilyenkor újból együtt a család. Jani fiad ötvenéves, de még mindig félkézzel rántja ki az ólból a hízót, ugyanúgy, mint legénykorában. De most már nem ő a böllér, hanem az öcsém. Megnőtt ám ez a gyerek, meg sem ismernéd: erős, magas és kemény, mint a tölgyfa. Jani fiaddal úgy rántják fel a kétmázsás hízót, mint a semmit. Mikor elmentél, ő még alig látszott ki a földből, most meg már felnőtt, családos ember. Gyakran emleget. Nem felejtette el, hogy sokszor lovagolt a térdeden. Nagy, kétmázsás disznókat vágunk, némelykor kettőt, de az is előfordul, hogy hármat. Sokan vagyunk most is. Népes a család. Mariska férjével és két fiával, autóval érkezik. Mariskát már nem ismerted. Tavasszal kísértünk ki a temetőbe, és ő ősszel született. Mindenki azt mondja, rád, az öregapjára hasonlít. Fénylik az a bogárfekete szeme, mikor nevet. 1900-ban ment férjhez. Másnap délig tartott a lakodalom, a vendégek mulattak, az öregasszonyok sóhajtoztak, Kati ángyom szipogott, Jani, a fiad, a nótádat húzatta. Ott volt mindenki. Az öreg N KTSZ ÜTSZ KTSZ KTSZ KTSZ KTSZ KTSZ KTSZ KTSZ KTSZ KTSZ KTSZ KTSZ KTSZ KTSZ KTSZ KTSZ KTSZ KTSZ KTSZ te * N 3 * ti te H te I tá Hibás rádióját tv-készülékét, elektromos háztartási gépeit javíttassa a Tolna megyei kisipari termelőszövetkezetekkel. Munkájuk gyors, pontos, szakszerű KTSZ KTSZ KTSZ KTSZ KTSZ KTSZ KTSZ KTSZ KTSZ KTSZ KTSZ KTSZ
