Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-02 / 51. szám

VANNAK-E KÉTYEN ÖRDÖGÖK? Elöljáróban: sem a falat, sem az embereket nem akar­tam megsérteni. Ragaszkodtam az ott elmondott tényékhez, s kommentár helyett inkább meditáltam a hallottakon. A lényegre csak néhány per­ces beszélgetés után térek rá, az idegent amúgy is tartt^ó- kodó udvariassággal fogadják. Volt, aki meg is fogalmazta: „Ha városból jött ember le­állt velünk beszélgetni, abból mindig lett valami.” Ne mond­ja, hogy rossz, azt sem, hogy jó, ha úgy vesszük nagyon diplomatikus a válasz, — Én nem tudom, nem is törődök vele. Lehet, hogy van­nak ördögök, de én nem törő­dök vele. — Még senki sem találko­zott vele. Én csak azt mon­dom, inkább az emberek kö­zött vannak. Ott biztosan. — Erről még beszélni se jó, kedvesem. De kell. hogy le­gyen. mert amikor a..., — el- harapja a mondatot — nem való erről beszélni... — Törődnek is vele manaD- ság! Annak kell félni tőle, akinek bűne van. — És van olyan, akinek fél- hi kell? — Bizony van, sok is. — És azok félnek az ördög­től? — Hisz éppen ez az, hogy nem. — Miért kérdezi? Akinek dolga lesz vele. majd meglát­ja. Az meg nem a mi dolgunk, hogy ilyenekről beszéljünk. — Mit tudjuk mi ezt? Tulajdonképpen eszembe .sem jutott volna feltételezni, hogy éppen Kétyen lennének ördögök, ha egy KlSZ-össze- jövetel alkalmával nem me­sélik el a fiatalok, hogy a fa­luban még manapság is nagy divat az „ördögűzés": vízke­reszt idején a pap járja a há­zakat, és ki mennyit ad ala­pon — általában 50—100 fo­rint a taksa — „mormol va­lamit és kifüstöli a lakást”. Az ajtófélfára pedig felírja a három betűt: G. M B.. vagy­is a Gáspár, Menyhért, Bol­dizsár kezdőbetűit, és a dá­tumot. Nem mindenütt fogad­ják egyformán. Néhányan el­küldték és voltak aszonyok, akik megkérték a papot, hogy olyankor jöjjön, amikor a férj nincs otthon, mert az nagyon nem szereti az ilyen dolgokat... A katolikus pap joviális, na­gyon udvarias ember. Amikor elmondom neki, miről beszél­tek a fiatalok, rögtön kiigazít: nem ördögűzésről van szó, ha­nem házszentelésről — és a szentírásból vett idézettel igyekszik a kettő közötti kü­lönbséget bizonyítani. A ki­fejezés felett kár vitatkozni, azért, mert így emlegetik a fa­luban — már aki emlegeti — meg azért sem, mert nem a kifejezésen a lényeg... Egyéb­ként. azt mondja: csak oda megy, ahova hívják, mert neki ez kötelessége, ha hívják, menni kell. „Igen, adnak pénzt, ki mennyit gondol..Ennél tovább aztán nem is jutunk, roppant udvariasan ugyan, de módszeresen elkanyarodik a témától. LÁNYOK BÖJTJE A falu KISZ-szervezetének helyiségében, egy apró kis szo­bában jövünk j>ssze néhány fiatallal. Nem túlzottan nép­szerű a téma: lassan oldódik meg a nyelvük. Megértem őket, hiszen legtöbbjüknél a „szülők ellen” kell beszélni, olyan dologról, ami otthon amúgy is állandó vita tárgya. Állami gazdaságok! Termelőszövetkezetek figyelem! A Fornádi Állami Gazdaság megvételre felajánlja az alábbi üzemszerű állapotban lévő gépeit: 2 db 4 Sa BP—62,5 automata burgonyaültet/; 1 db E—660 burgonyaszedő kombájn 4 db P—5—35 vontató traktor eke 1 db SZB—25 burgonyaosztályozó 1 db E—639 burgonyarendreszedő 1 db EKSZ—10 szovjet burgonyaosztályozó AZ ALABBí GÉPpKET MAGÁNGAZDÁLKODÓK RÉSZÉBE IS FELAJÁNLJUK: 3 db KS—09 tíousú traktor 2 db Super Zetor 1 db UE—28 típusú traktor 1 db Holder leérti traktor Ár megegyezés szerint. Érdeklődni Fornádi Állami Gazdaság központjában. Telefon: Tamási 74. 0" EftnorcfJSI?, íiojjy J6 íenrtp a KISZ-szervezetnek egy kis be­vétel, tudnák mire fordítani a pénzt. Bált szeretnének ren­dezni, de bele sem fognak a dologba, „mert annyira leég­nénk, hogy mindenki csak ki­röhögne bennünket”. Tévedés lenne azt hinni, hogy a kélyi fiatalok nem szeretnek tán­colni, szórakozni. Szeretnek, il­letve szeretnének, de ebben az időszakban nem lehet Nagy­böjt ideje van, s ilyenkor min­denféle mulatság tilos, — a szülők szerint. A fiúk még csak kiharcolják valahogy — furfanggal, vagy veszekedés árán —, hogy eljöhessenek, de legfeljebb egymagukban tán­colnának, mert a lányokat az­tán egyáltalán nem engedik. Keserű iróniával beszélnek er­ről: már az is fejlődés, hogy a ve sebben azt mondanSkí pró­bálja meg az. aki tanácsolja. Ezek után már azon sem csodálkoztam túlzottan, hogy „boszorkánya” is van a falu­nak. No nem, dehogy mond­ják rá, hogy boszorkány, csak éppen mágikus erőt, csodála­tos dolgokat tulajdonítanak neki. Például képes arra, hogy éjszaka befonja a lovak sö­rényét, természetesen anélkül, hogy ott járt volna. Alkalma­sint macska képében jelenik meg, máskor összesározza a folyosót, szintén láthatatla­nul __ A tetőkön pedig évről évre szaporodnak a tv-antennák, korszerű módszerekkel, ered­ményesen gazdálkodik a tsz, a rádiók pedig azokba a há­zakba is elviszik századunk X tanácstitkár azza! fogad, hogy rnár írni szeretett volna a szerkesztőségnek. Nagy do­log történt a község életében, idős Forrai Józseféit aranyla­kodalmat tartottak. A dolog kuriozitását nem is az ötven éves házassági évforduló je­lentette, hanem az, hogy az idős házaspár a községi taná­cson erősítette meg házassági kötelékét. Vagyis, társadalmi aranylakodalmat tartottak. A rokonok, gyerekek, unokák, szokatlan eseményre kíváncsi­ak alig fértek el a tanácshá­zán. Nagyon jól sikerült aa ünnepség, ezt még a koránt­sem cél nélkül kíváncsiskodók is kénytelenek voltak elismer­ni. Az úttörők adtak mű­sort, ajándékot adott a tsz és a KISZ-szervezet, a tanács­Ez az ördöeszobor nem Két.v en készült, hanem Észak-Jap án leghavasabb városában. Sapporo különös művészeti ággal dicsekedhet: a jégszobrászat remekeivel. Nemrég nyílt meg a jégszobrászat fesztivál ja, amit az ország minden ré széből több mint négymillió látogató keresett fel. Képűn kön a különös tárlat egyik „sztárja”, a hatalmas mitoló­giai ördög-szobor — termés zetesen ugyancsak jégből. (MTI Külföldi Képszolgálat.) KISZ-rendezvényekre eljár­hatnak, korábban ugyanis volt olyan vélemény: „a KISZ-be csak erkölcstelen lányok jár­nak”. Az egyik fiú mesélte, ki­tagadással fenyegették, ha el mer menni egy táncos klub­délutánra. Ki kellett találnia valami más elfoglaltságot, hogy mégis társai között le­hessen. Egy kicsit mérges irigységgel emlegetik, hogy a szomszédos községek bárme­lyikében könnyebb boldogulni, nem kell ilyen problémákkal törődni. Azon keseregnek, hogy nem lehet önálló véleményük. Míg a szülőknél laknak, kénytele­nek megalkudni, nem vihetik kenyértörésre a dolgot. A meggyőzés hangoztatása már a könyökükön jön ki, legszí­valóban csodálatos eredmé­nyeinek hírét, ahol G. M. B. betű van az ajtófélfára rajzol­va. ÁLLÓVÍZ? A következtetés szinte ön­magától adódna: Kéty bizony alaposan elmaradt a világtól, s inkább külső jegyekben fe­dezhető fel az új, a tudati változás’ csalt nagyon lassan követi az életforma megválto­zását. De nem ítélhetek egy­értelműen. Néhány dolgot az itt élő nép történelme is ma­gyaráz, és a nemzedékváltás biztosan gyökeres változásokat hoz. Nem tudom, olykor nem vagyunk indokolatlanul türel­metlenek ? titkár emlékezett meg félév­százados házasságuk gondjai­ról, örömeiről. Ilyen is v-an. De „boszor­kány” is. * Ahogy átnéztem a beszél­getésekről készült jegyzeteket, szemet szúrt valami: nem tö­rődöm vele..., nem jó erről beszélni.. „ nem való erről ■beszélni... Az sem titok, hogy néhányan kereken megtagad­ták a választ, vagy azzal hagytak faképnél, hogy kér­dezzem meg okosabb embe­rektől. .. Jó erről beszélni. Indulatok­tól mentesen és anélkül, hogy bárkit önérzetében megsérte­nénk. De beszélni kell róla. D. KÓNYA JÓZSEF Sztriptíz — Házhoz szállítva Amikor az NSZK-beli Köln­ben első ízben megpróbálkoz­tak vele, az ügy általános fel­háborodást keltett. Amikor azonban Hamburgban is át­vették a kezdeményezést, a reakció már jóval szelídebb volt. Manapság pedig már egé ­szen természetesnek veszik. A házhoz szállított sztriptízről van szó. Hamburg híres szórakozó­negyedében, a Reeperbahn-on két „sztriptízművásznő” — a 24 éves Ramona Robinson ér. a 25 éves Linda Carré —- ki jelentette, hogy szívesen — el­fogadja a házhoz szóló meg­hívásokat a különböző csalá­di, vagy társasági események, névnapok, születésnapok, há­zassági évfordulók, továbbá a vállalati összejövetelek alkal­mából tartandó „művészi vet- kőzésre”. A művésznők a házi sztrip­tízre még hivatalos pecséttel és aláírással ellátott enge­délyt is kaptak. Minden ilyen kilépésükért 250 márkát kér­nek. Hover hamburgi rendőrfel­■'yelő az újságíróknak kije­V tette: — Ha az emberek meghív­hatnak otthonukba zenészeket és megfizetik fellépésüket, miért ne hívhatnának meg sztriptíztáncosnőket is?... Igaz, a vendéglátók kötelesek ügyel­ni arra. hogy vendégeik ne kerüljenek „túlságosan közel" a sztriptíztáncosnőkhöz, mert az ilyen esetekre vannak bi­zonyos paragrafusok... Linda Carré az újságírók­nak így kommentálta a dol­got: — Nálunk semmiféle olyan dolog nem jöhet számításba, amit a törvény tilt és büntet. Minden lehető módon igyek­szünk szigorúan megszabott határok között bemutatni mű­vészetünket. .,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom