Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-02 / 51. szám
Milyen munkás lett belőlük ? Ax ,, arany-glób nyertesei „Milyen munkás lesz belől ük?" címmel jelent meg l*«j. szeptember 18-án egy riport 1« púnkban. Tizenhat íves gépjármü- Villamossági ipari tanulókröl szólt a cikk. Ipari tanulókról, akik a U-es AKÖV-vel kötöttek szerződést. Az iskola és az üzem közötti kettős helyzet nehezítette okta tásukat. Az értük felelős felnőttekhez szóltak a nárómondatok is i ........Ezek a gyerekek lf éves ek. Jő és rossz benyomás egyaránt alakítja őket. Ne bízzuk életüket a véletlenre!" K özel négy év telt el az írás megjelenése óta, és a cikkíró most ismét felkereste a u-es AK öv szekszárdi telepét, ahol 1« volt ipari tanulóból kettővel beszélgetett. Hová lenek a többiek? — Tízünk közül öt jelenleg katona. A vállalatnál a bevo- nultakat is számolva, összesen öten maradtunk. — Kiről tud, hogy máshol dolgozik? — Úgy emlékszem, egyik fiú a Nagydorogi Gépállomásra került, egy másik a faddi termelőszövetkezethez. — Többet keresnek? — Jóval. — Magát nem hívták? — Akadt volna máshol is munka... — Miért maradt? — Ide járok esti iskolába Szekszárdra és az üzemet is szeretem. II kereset — Mennyi a fizetése? — Hatötvenes az órabérem. A múlt hónapban brigádszázalékkal együtt 1507 forintot kaptam. Ez volt eddig a legmagasabb keresetem. — Mennyi volt munkába lé pése kezdetén az órabére? — öt forint. Pedig kitűnően végeztem, és akkor már életben volt a rendelet arról, hogy a vállalat, ha a lehetőségei engedik, emelheti a kitűnő eredménnyel végző szakmunkástanulók órabérét, az indulásnál. Nálunk úgy látszik, nem lehetett. — Fejős István, maga menynyit keres? — Nekem csak hat forint az órabérem. Az nagyon jó, hogy a busz- és a vonatbérlet alig kerül valamibe, ha ennek az árát is hozzászámolnám a keresetemhez, két-há- romszáz forinttal többet mutatna a havi bérem. De egyelőre az van, ha volt osztálytársakkal találkozom, mindenki elcsodálkozik: csak hat forintos órabér? Majdnem mindenki jobban keres nálam. — Bejárók? — Mind a ketten. Sanyi Nagymányokról jön, reggel háromnegyed ötkor indul, délután négy órára ér haza, mert állandó délelőttös. Én medinai vagyok, reggel hétkor jövök, este fél hétre érek haza. — Nem sok szabad idejük marad akkor. Hogyan hasznosítják? Szórakozás — Mozi, könyv, néha táncos esték a faluban. Jó tánczenekarunk van, a moziban pedig édesanyám a pénztáros, én vetítek — mondja Fejős István, és még hozzáteszi: — Szívesen csinálok kis lámpát is otthon, vagy segítek a nagybátyám műhelyében kocsit javítani. Vezetni is megtanultam. .. A Szekszárdi Kórház felvételre keres gépírni tudó adminisztrátorokat, valamint segédápolónőket. Jelentkezni lehet a kórház munkaügyi csoportjánál. (12) — Táncolni, moziba járni én is szeretek, egy kicsit gitározni is tudok, de a tanulás mellett nem sok időm marad rá. — válaszol Tóth Sándor. Negyedikes gimnazista vagyok, idén érettségizem. — Negyedikes? — Ez hogyan lehetséges? — Különbözeti vizsgával tettem le a másodikat, így egy év alatt két osztályt végeztem. Hatvannyolc jelentkező közül kettőnknek sikerült a különbözeti. — Távolabbi terveik? Hogyan tovább? — A katonaság után érdemes csak tervezni — válaszolnak szinte egyszerre. Mindkettőjüket erősen foglalkoztatják gondolatban a jobb kereseti lehetőséggel kecsegtető munkahelyek, de a valóságban egy véleményen vannak: — Itt, az AKÖV-nél már majdnem mindenkit ismerünk, majdnem minden ember barát. Nagyon rossz lenne új közösséget megszokni. — Az, hogy mindenki barát, a munkánál még rossz is — mondja Fejős István. — Csak egy tanuló van beosztva hozzám, elég sok a dolgom, a MAVAUT-brigádnál hozzám tartozik 116 autóbusz, a ZSUK-kocsik, és három taxi. Minden munka sürgős, s majdnem mindenki ismerős, aki kéri, hogy az enyém csináld meg előbb, vagy ezzel siess, mert indulnom kell... Elkezdek valamit, nem tudom befejezni, kizökkenek a gondolatmenetből, és másodszor nehéz átgondolni, hogy mi is lehet a hiba? — Nekem valamivel köny- nyebb. A „billencs”, vagyis a billenőplatós brigádnál két tanuló beosztottam is van, és mind a kettő nagyon ügyes. Sok mindent rájuk lehet bízni. Könnyen megértik a magyarázataimat. Mégis, ha arra gondolok, hogy húszéves elmúlok lassan, és nem keresek többet szakmai gyakorlattal se, mint egy ügyesebb segédmunkás, akkor engem is bánt, hogy a mi üzemünknek ilyen rosszak az anyagi lehetőségei. „Folyamatban“ van — Egyéb sérelmek? — Nekünk, villamosságiaknak 18 hónap a munkaruha kihordási ideje, pedig ugyanúgy mászunk a gépkocsik alá, ugyanúgy összeolajozzuk magunkat, mint a szerelők, akik csak 12 hónapra kapják. A múltkorában voltam a munkaügyön, szerettem volna munkaruhát cserélni. Elutasítottak. — Szóltak ezért már illetékes helyen, például a szak- szervezetben? — Állítólag, egy aktívaülésen szóba került a probléma. Az volt a válasz, hogy az ügy intézése már folyamatban van... — Az a baj, hogy ennél a vállalatnál minden „folyamatban van”, — mondják nevetve, de egy kicsit rossz ízű nevetéssel. — Egy utolsó kérdés: isme- rik-e a vállalat párttitkárát már, mert ipari tanuló korukban még nem tudták, ki az? — Klem. Hogyne ismernénk a Klem Antalt... Bizakodva Elbúcsúzunk, a karjukat nyújtják, hogy ne olajozzam össze a kezem. Egyetlen kérdést nem tettem csak fel, mert a válaszaikban kimondatlanul is benne volt ennek a felelete: Ezek, a most már 20 éves fiatal munkások szeretik a munkájukat. Jó és rossz benyomások már nem alakítják puha viaszként őket és a véleményük a környezetükről abból a forrásból táplálkozik, hogy megszokták és becsülik a munkát. Jobb kereseti lehetőséggel se könnyű elcsábítani őket szokott környezetükből. Nem vándormadarak. Érdemes volt újból találkozni velük... MOLDOVÁN IBOLYA A Hollywood-i külföldi tudósítók szövetsége minden évben „Aranyglóbus” díjjal tünteti ki a legjobb alakítást nyújtó filmszínészeket. A képen: Gregory Peck és Barbara Streisand az Aranyglóbusszal. Streisand a „Funny Girl"-ben, Peck az „Oli- ver”-ben nyújtott alakításáért kapta meg a díjat. (Telefoto — AP—MTI—KS). Jól jártak a dolgozók is — a gyár is A csökkentett munkaidő féléves mérlege a Bonyhádi Cipőgyárban A Bonyhádi Cipőgyár az elsők között élt a lehetőséggel, mely szerint ahol ennek műszaki, gazdasági feltételeit meg tudják teremteni, át lehet térni a heti 44 órás munkaidőre. A gyárban — alapos előkészítő munka után — az 1968-as második félévét kezdték meg az új munkarenddel. Kéthetenként tartanak szabad szombatot, ténylegesen tehát az egyik héten 48 óra a munkaidő. a következőn pedig 40. Nem szorul különösebb bizonyításra, hogy a gyár munkásainak, alkalmazottainak kedvező a változás. Ki ne örülne annak, ha minden második szombatja szabad, évente tehát huszonnégy—huszonöt nappal kevesebbszer kell bemennie a gyárba. Nos, a félév lezárása után elkészült a számvetés arról is, klíizetődött-e a vállalatnak a munkaidőcsökkentés. Az adatok azt mutatják, hogy megérte. Nézzük tehát a számokat. Nem valamennyit, hiszen azok felsorolására egy újságcikk keretei szükek, de néhány fontosabb szám is elegendő. Az első félévben a gyár futószalagjain, tanműhelyében és modellériáján előállítottak 505 780 pár cipőt. A második félévben 503 688 párat. Gyakorlatilag kétezer párás különbség jelentéktelen. Az első félévben 146 munkanapot dolgoztak, a másodikban már tizenkettővel kevesebbet. 134-et. Szembetűnő tehát a különbség, ha az egy munkanapra eső termelést vizsgáljuk. Ez az első félévben 3464 pár volt, a második félévre 3720 párat terveztek, a tényleges eredmény ennél több, 3759 pár. A növekedés csaknem teljes egészében a termelékenység emelkedésének következménye, a dolgozólétszám ugyanis mindösz- sze 31 fővel nőtt. Ezt azonban nem az átállás tette szükségessé, hanem az a körülmény, hogy ez i évben „belépnek” a termelésbe a gyár bővítése következtében létesítendő új szalagok. Az új munkások betanítását már 1968-ban el kellett kezdeni. A csökkentett munkaidő bevezetésével kapcsolatban — műszaki intézkedésekkel és a veszteségidők csökkentésével — 1967-hez képest 9,3 százalékos termelékenységnövelést terveztek. A valóságban a termelékenység 11,1 százalékkal nőtt. Még egy adat: A munkások havi átlagkeresete 1967-ben 1510 forint volt, 1968 első félévében csak 3 forinttal több. A második félévben viszont már 1593 forint. Tehát nem csökkent a rövi- debb munkaidő következtében, hanem emelkedett. Az intézkedési terv csak minimális emelkedést irányzott elő, a többletet az hozta, hogy sikerűit a tervezettnél jobban emelni a termelékenységet, fokozni a gazdaságosságot, javítani a minőséget. Pontos számítások alapján mutatták ki. hogy a szabad szombatok következtében 57 024 munkaóra esik ki fél év alatt a termelésből, ezt kell különféle intézkedésekkel pótolni. A számos intézkedés közül íme egy: A korábbi gyakorlat az volt, hogy szombatonként a futószalagok a munkaidő lejárta előtt negyedórával megálltak. Ezt a tizenöt percet kellett felhasználni a gépeken dolgozóknak géptisztításra. De mivel a szalag leállt, abbahagyták a munkát azok is, akik nem gépen dolgoztak, nem is volt szükség tisztításra. 1968. július 1-e óta nincs ilyen géptisztítási idő. Van azonban egy TMK- dolgozó, akinek az a munká ja, hogy rendszeresen „végiglátogatja” a gépeket, elvégzi a tisztítást, olajcserét, olajutántöltést. felelős azért, hogy a gépek rendben legyenek. A közel hatvanezer kieső munkaóra zömének pótlását — 46 ezer munkaórát — a különféle veszteségidők kiküszöbölésével, csökkentésével érték el. Az új munkarend következtében jelentős mértékben csökkentek az igazolatlan és igazolt hiányzások, a „törtnapi” veszteségórák. Nyilvánvaló, hogy akinek kétheten- kint van egy szabad szombatja, ügyes-bajos dolgait igyekszik ezen a napon elintézni, nem kér fizetés nélküli szabadságot, nem kéredzkedik el napközben pár órára a munkahelyéről. 1967-ben az egv munkásra jutó törtnapi veszteségidő 26,3 óra volt, 1963. első félévében hasonló az arány — 12,6 óra. A második félévben azonban csak mindössze 5,2 óra, az előbbinek a felénél Is kisebb. Kevesebb volt a túlóra is az előző évinél. A javuló munkafegyelemről tanúskodik, hogy az igazolatlanul mulasztott napok száma az első félévi 17- ről 14-re csökkent, 1967-ben tizenöt esetben kellet fegyelmi büntetést kiszabni, 1968- ban csak öt alkalommal. Csökken a későn jövők száma is. A mérleg tehát kedvező. Nemcsak a munkaügyi mutatók tekintetében, hanem a gazdaságosságnál is. Éves viszonylatban 140 ezer forint termelési költség-megtakarítás mutatkozik. amely főként a villamos energia és a fűtési költségek csökkenéséből származik. Helyesen döntöttek a múlt év elején a Bonyhádi Cipőgyár vezetői, amikor elhatározták, hogy megkezdik az előkészületeket a csökkentett munkaidő bevezetésére, az elsők közt térnek át a „szabadszombatos” munkarendre. J. J.
