Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-15 / 62. szám

Húszévesek az állami gazdaságok „Az 1867 évi törvény alap­ján a Habsburg-ház elismeré­se és az ellenállási jog feladása nyomán lett főnemes herceg Eszterházy és lett a család hitbizományi birtoka a kere­ken 222 000 hold latifundium, amely 20 uradalomból állt. Megyénkben volt a 17. számú ozorai és a 18. számú dombó­vári uradalom. A jobbágyfelszabadítás ál­tal okozott megrázkódtatást a nagybirtokos arisztokrácia je­lentős része gyorsan kihever­te. A herceg Eszterházyakat azonban a régi tartozások fel- újulása, a tékozló életmód, a korszerűtlen gazdálkodás csődbe sodorta. A kellő idő­ben elrendelt királyi zárgond­nokság mégis csak megtar­totta országrésznyi birtoká­nak tulajdonában. A hitbizományi rendszer csak a kapitalista válság és a verseny végső veszélyétől, a birtokvesztéstől mentette meg a tulajdonost; a jövedelem a csökkenését viszont nem há­ríthatta el, inkább' csak nö­velte. A kötött birtok nehe­zebben jutott hitelhez, pénz és újabb pénz nélkül nehe­zen lehetett úrrá leírni a ne­hézségeken.’’ (Magyarország története. Gondolat Könyvki­adó 1967.) Primitiv felszerelések Ami nem sikerült 1919 már­ciusában Tolna és Somogy megye nincstelen parasztsá­gának, az megvalósult 1945- ben, a felszabadulással. A herceg Eszterházy család 18. számú, dombóvári uradalmát a dolgozó nép vette birtoká­ba. Ezen a birtokon alakult meg a Dalmandi Állami Gaz­daság jogelődje; Az Álsóle- perdi Állami Gazdaság, az alapító kormányrendeletben előírt céllal: minőségi vető­magtermesztéssel. és állatte­nyésztéssel. A felszerelés pri­mitív, elavult volt; még az egyéni parasztgazdálkodások színvonalát is alig érte el: mindössze négy pár igásló, két pár bivaly, két pár ökör, egy Cormick-traktor és egy, a háborúból visszamaradt Maibach lánctalpas vontató „képviselte” a vonóerőt, és az állatállományt 28 tehén. Mindezek ellenére az el­múlt húsz év alatt a gazdaság rohamosan fejlődött, olyany- nyira, hogy ma az ország legnagyobb, legkorszerűbb mezőgazdasági nagyüzemei közé tartozik. A gazdaság je­lenlegi összterülete 14 383 hold, vagyona — álló- és for­góeszközökben — megközelíti a félmilliárd forintot. 1968 évi vállalati eredménye 28,4 millió forint nyereség. Dolgo­zóinak átlagos létszáma az elmúlt évben 1584 fő volt. 12 lóért 711 ezer forint A megalakuláskori állatál­lomány azóta jelentősen meg­növekedett. A jelenlegi szá­mosállat-létszám — 100 hold átlagában — 34, az állami gazdaságok 19,2-es átlagával szemben. Éves átlagban a gazdaság háromezer szarvas- marhával — ebben ezer te­hénnel — 16 000 sertéssel, 1000 birkával, 494 lóval ren­delkezik, és ezen túl 366 hold- nyi halastóval. 1968-ban 19 100 mázsa sertéshúst, 6000 mázsa marhahúst, 2700 mázsa halat, 30 000 hektoliter tejet értéke­sített a gazdaság, azonkívül 12 lovat exportált, 711 000 fo­rint értékben. A legfontosabb növények — gabonák, kukorica, takar­mánynövények — termesztésé­nek munkafolyamatait, a ki­egészítő és mellékmunkákat kivéve, teljes egészében gépe­sítettük. Fontosabb növényeink ter­mésátlaga: búzából 23,49 má­zsás, takarmánykukoricából 32,6 mázsás, hibrid kukoricá­ból (vetőmagként) 21,26 má­zsás termés. Milyen körülmények tették lehetővé a gazdaság viszony­lag rövid idő alatti, nagyará­nyú fejlődését? Csupán tíz év­re visszamenően tudunk képet alkotni. Ez alatt az idő alatt a gazdaság 212 millió forint értékű beruházást végzett, ugyanekkor állóeszközeinek fenntartására 141 millió forin­tot fordított. A kívülállónak nehéz megítélni e számok nagyságát, mégis, azt kell mon­dani, hogy ezek a beruházá­sok alapozták meg a gazdaság nagyüzemi termelését, a kor­szerű állattenyésztési, növény- termesztési technológia alkal­mazását a külföldi piac által is igényelt minőség előállítá­sát, a dolgozók életkörülmé­nyeinek nagymérvű megjaví­tását. Végső soron ezek a be­ruházások az alapjai a még nagyobb ütemű fejlődésnek. A gazdaság dolgozóinak évi jövedelme — a részesedéssel kiegészítve — az 1960. évi 21 180 forintról 1968-ra 24 552 forintra növekedett. Az anyagi színvonal mellett a szellemi színvonal is nőtt: a gazdaság dolgozói az elmaradt cseléd­sorból öntudatos munkásokká , váltak. Ma már több, mint négyszáz a gazdaságban dol­gozó szakmunkások száma, és a többi dolgozó is a betaní­tott munkás színvonalára emelkedett. A munkások mel­lett kialakult egy fiatal szak­embergárda, akik közül 27- nek van mérnöki képesítése. Az utóbbi 3—4 évben tizenné­gyen végezték el a Marxista— Leninista Esti Egyetemét, hu- szonfiégyen a hasonló közép­iskolát. Száz új lakás A munkafeltételek javításán túl javultak a szociális körül­mények is: az elmúlt húsz év során 100 új lakás épült, nyolc­vanöt lakást újítottunk fel és mintegy 150 lakást tataroztunk. A gazdaság területén 1968-ban fejeződött be a teljes villamo­sítás: Utoljára a csurgói tele­pen gyulladt ki a villany. A dolgozók munkájának el­ismerését, erkölcsi megbecsü­lését hűen kifejezi az, hogy különböző szintű kitüntetések­ből 658-an részesültek, közel négyszázan vettek részt a szo­cialista munkaversenyben. A gazdaság területén lakó 670 családból 509-nek van rádiója, 389-nek televíziója, 637 napi­lapra és 736 heti folyóiratra fizetnek elő. Gazdaságunk külön jellem­zője, hogy sok a fiatal. Mun­kavállalóink közül 456-an vol­tak 29 éven aluliak. Ez is bi­zonyítja: dolgozóink bíznak a szocialista mezőgazdasági nagyüzem fejlődésében, saját jövőjükben, megtalálják szá­mításaikat, és nem utolsó sor­ban, biztos jövedelmüket. A megye minden állami gaz­daságának megvan a maga sa­játos adottsága, fejlődése, ki­alakult termelési szerkezete, a fejlődésben elért szintje. Gaz­daságunkat nem is ezzel kap­csolatban akarjuk rangsorol­ni, hanem azokat az üzemága­kat ismertetni, amelyek csak a Dalmandi Állami Gazdaság­ban vannak. Hat-hétszáz vagon vetőmag kukorica A megyében egyedül gazda­ságunk területén van hibrid­kukorica-feldolgozó üzem. En­nek rendeltetése az ország mezőgazdaságának szükséges hibridkukorica-fajták megter­melése, feldolgozása és elosz­tása. A gazdaság évente 5— 6000 holdon állít elő hibrid­kukorica-vetőmagot. Ebből 2000 holdon a saját területén, a többi területen pedig társ­gazdaságokkal, termelőszövet­kezetekkel együttműködve. A hibridüzem évente 600— 700 vagon vetőmag kukoricát, illetve céltermelésű külföldi ^ kukoricát dolgoz fel. Ebből a mennyiségből 200—300 vagon belföldi forgalomba kerül, a többi pedig exportra. Az üzemben a munkafolyamatok gépesítettek, kifejezett munka­igény csak a csomagolt kész­áru raktározásánál merül fel. (Ennek a munkának a gépesí­tése is folyamatban van.) Gazdaságunkban üzemel lu- cernaliszt-előállító berendezés is, amely elsősorban a zsenge, zöld lucernából Részit magas hőfokon gyorsan szárított lu­cernalisztet, ezt a hazai ta­karmánykeverő ipar használja fel. E liszfélék — elsősorban a téli időszakban — karotin- tartalmuknál és értékes ásvá- nyianyag-tartalmuknál fogva nélkülözhetetlenek. A gazdaság egyik ága — ha­gyományos ága — a ló-törzste- nyészet is, amelynek feladata az országos tenyészanyag- igény biztosítása, azonkívül sportlovak nevelése és értéke­sítése. Ez a tenyésztői munka a gazdaság sütvényi telepén folyik. A csikókat ménesben tartják, majd sportistállóban belovagolják. A belovagolt lo­vakat főleg exportúton értéke­sítjük. A sütvényi ménes híre már az ország határain is túl­nőtt, sportlovainkkal rendsze­resen szerepelünk hazai és külföldi versenyeken is. Az elért — és az eddig leírt — eredményekből sokan arra következtethetnek: ilyen gaz­daságban vezetni, dolgozni könnyű. Minden a rendelke­zésünkre áll, és megy minden, mint a karikacsapás. Pedig ez nem így van. Hi­szen lakóépületeink jó része nem elégíti ki a mai kor mi­nimális követelményeit, ter­melőeszközeink és feltételeink jelentős része — különösen az állattenyésztésben — még el­maradott. Ezért az elkövetke­ző időszakban még nagyobb felelősség hárul a gazdaság va­lamennyi dolgozójára, vezető­jére. Megrakott tehervagonok hagyják el a hibridttzem ipar­vágányát. Zöldtakarmány-lisztkészítő üzem. Év! termelése 30—36000 mágga»---------------— A gazdaság kombájnjai. 16 alap a további fejlődéshez Az elmúlt 20 év eredményei, tapasztalatai biztatóak, jó ala­pot teremtettek a további fej­lődéshez. Egyetlen összehason­lítás is bizonyít: 1958-ban 500 holdas területen egy egész gazdasági apparátus dolgozott, 1968-ban 500 holdas kukorica- területet hat ember művelt meg és takarította be termését. Húsz év a történelemben nem nagy idő. Az elmúlt húsz év viszont egész történelmi korszakot ölelt fel, amely alatt a Dalmandi Állami Gazdaság­nak nem csupán a háború utá­ni nehéz évek gazdasági viszo­nyait kellett megváltoztatni, hanem az Eszterházy-birtok- nak az átlagos fejlődéstől el­maradó, súlyos történelmi örökséget is. Amikor a gazdaság húszéves múltját vázoljuk, köszönetét kell mondani a párt- és a szakszervezeti vezetésnek, a húsz év óta , itt dolgozóknak, és azoknak is, akik csak ké­sőbb álltak munkába, de a „húszévesekkel” azonos lel­kesedéssel és eredménnyel dol­goznak. VAS ISTVÁN igazgató A kibontakozó kerületi központ új Alsóleperden. lakótelepe épülőben Munkában a lovasiskola Siitvényben. Minél magasabbat ug­rik a ló, annál értékesebb. Szocialista nagyüzem az Eszterházy-birtokon

Next

/
Oldalképek
Tartalom